A tarlóvirág (Stachys annua) a hat hazai fajt számláló tisztesfű (Stachys) nemzetség egyetlen egyéves tagja. 30-40 cm magas, gyakran a tövétől ágas növény. A levelei keresztben átellenesen állnak, tojásdadok (az alsók szélesebbek, a felsők keskenyebbek, hegyesebbek), csipkés-fogas szélűek. A szár négyszögletű. A virágok ajakos típusúak (tehát egy alsó és egy felső ajakra oszthatók, egyetlen szimmetriasíkkal rendelkeznek), pártájuk fehér, örvökben helyezkednek el a hajtás csúcsán. Egy virágból négy feketés makkocskatermés fejlődik.

A tarlóvirág nyár elejétől őszig nyílik. Jellegzetes élőhelyét a szántóföldek jelentik, ahol a tarlón és a kultúrák sörközeiben régen hatalmas tömegben fordult elő - erről kapta a nevét. A XX. század első felében még a tarlóvirág az egyik legfontosabb mézelő növény volt, utána azonban a növényvédelmi technológiák megváltozásával egyre inkább visszaszorult. Országos szinten ritkának azért ma sem mondható, elsősorban meszes, kötött talajú vidékeken találkozhatunk vele.