Virágmagfogások: évelő len, körömvirág és borzaskata.
Bogyószüretek: ribizlik, meggy, egres, szeder - már összeérve az első őszibarackokkal, paprikával, paradicsommal.
Hagymafelszedés: lila, vörös és fokhagyma.

Borzaskata magházak a szurokfű előtt

Hosszasabb ácsorgás egy-egy virág előtt, egy-egy bokornál, egy-egy fa alatt. A korlátlanul fogyasztható finomság abbahagyhatatlansága, a csorgó-fröccsenő édes levek mulatsága. Formák, ízek, szagok, zamatok. Élvezet.

Átváltozott kert-hangulatok: szárad-fárad a kert, folyamatosan fakulnak a zöldek, sárgulnak a füvek, lefelé húzza a gyümölcs a fákat. Teherség. Elnehezedettség mindenütt - féltéssel vegyes gazdagság. A gyümölcshozás gyönyörteljes nehézkessége megszépít minket - mikor várandósak vagyunk, ezt a különlegesen éteri testiséget látják rajtunk kívánatosnak a férfiak.

Fénypontok: az éppen legkívánatosabb küllem és a tökéletes gyümölcscukor fok - megízlelni, leszedni mindent, mielőtt önmagukat kezdik el a gyümölcsök és a magok lebontani. Érettség. Kiteljesedettség az öregedés folyamatának megindulása előtt. Cukorlebontás, vízvesztés.

A borzaskata magházában sorakozó megérett, illatozó magok

Mindegyik magsort védőhártya öleli körül

Ideiglenes szárítóhelyek a gyógynövényeknek (levendula, cickafark, katáng... ) és a magoknak mindenfelé: tálcák és papírdobozok találnak helyet a zongorán, a polcokon, a fűtési időszakon kívül amúgy is tárolónak használatos sparhelten.

Borzaskata magház-bontás

Minél szebb és nagyobb a virágmag, annál szebb és nagyobb növény lesz belőle - magérték

Többféle viszonyban jól lenni egymással: Ani a kertünkben a kamerájával. Ilyenkor nincs csacsogós összetalálkozás, mindenki teszi a dolgát, aztán már csak küldjük egymásnak az eredményt.
Borzaskata magot mindenkinek szívesen adok: minden adással felvillan a kezdet, az, ahogyan én kaptam. Nemcsak emberi találkozásainknak vannak ugyebár hol banális, hol csodálatos megtörténései vagy folytatólagos történetei, hanem minden más létezővel is: növényekkel, tárgyakkal vagy tulajdonképpen bármi egyébbel.
A környezetünkben már mindenki tudta, hogy sikerült: megvan a föld. Kicsit olyan, mint mikor az ember alig várja, hogy elérkezzen a biztonságos idő arra, hogy bejelenthesse: gyerekünk lesz! Földünk lesz!
Gyerekzsúrra hozzánk - még a belvárosba - érkező egyik anyuka a kezembe nyomott egy dobozkát, amiben koromfekete borzaskata magok voltak. Az első elszórást követő kikelést megértendő bukkantam a magtanra, a levélállástanra, a szelekciós nemesítésre....
A borzaskata (Nigella damascena, ang.: love-in-a-mist) a romantikus egynyáriak sorába tartozik, amit csak egyszer kell ősszel vagy kora tavasszal elszórni és onnantól kezdve már csak irtani szükséges ott, ahol nagyon elszemtelenedne (egyébként zöldszárral és már elvirágzott, elszáradt állapotban is kiváló mulcs illetve talajtakaró anyag).
Liláskéktől az egyre világososodó kéken át egészen a fehérig terjed a színskálája, amit május közepétől igencsak hosszan élvezhetünk. A bazsarózsákkal kissé giccsesen, művien hat, de zsályával, harangvirággal, sőt még körömvirággal is természetes kecsessége és légiessége jól érvényesül. A pipacsok piros kontrasztjában pedig egyszerűen lélegzetelállító.
Szeretem a borzaskata nőiességét: csupa kecs, csupa tánc, csupa illem, miközben kézzel alig eltéphető erős szárain csodaszép összevisszaságban szárnyalnak minden irányban vékony, csupaszeldelés levelei. Lágyságot sugárzó, elringató, de erős, egészséges. Magjait különleges formájú tokba zárja, ami a száradással szép lassan nyílik fel, hogy váratlanul elpergesse addig őrzött mag-kincseit.