Tisztelt Érdeklődők!
Tisztelt Természetszeretők és Gyümölcsbarátok!
Kedves Zselici Tündérkertesek!

Tisztelettel nyújtjuk át meghívónkat a Gyümölcsoltó Alapítvány szervezésében 2023. április 15-én, Somogyapáti-Dióspusztán, a Kultúrházban, majd a Gyümölcsoltó Alapítvány génmegőrző gyümölcsösében sorra kerülő újszerű kezdeményezésünkre, a kézikaszálási műhelyfoglalkozásunkra. Ezzel a programmal szeretnénk kedvet teremteni ehhez a természetközeli kertgondozási tevékenységhez.

A kézikaszálós napon a következő elméleti és gyakorlati ismeretekről lesz szó:
• A kasza történetéről és gyártásáról
• Miért érdemes kézzel kaszálni?
• A kaszapengékről és a kaszanyelekről
• Előkészítés, összeállítás, testreszabás, beállítás
• A kaszapenge kikalapálása és élezése
• A kaszálási testhelyzet, mozgás és haladás

A kézikaszálós műhelyfoglalkozást vezeti: Glatt Péter, a kézikaszálás elméleti és gyakorlati oldalának művelője és elkötelezett híve.

"Miért kaszáljunk hagyományos kézi kaszálással?
Mert élvezetes és szép tevékenység.
Csendes.
Környezetkímélőbb, mint a gépi módszer.
Vadvirágok és fűfélék széles választékában gyönyörködhetünk.
A méheknek is hagyhatunk legelőt.
(Az elterjedt damilos géppel megvalósított földig lenyírt növényzet a parlagfű és egyéb özönnövények elterjedését - és ezzel együtt a fajtákban gazdagabb helyi növénytársulások megszüntetését - segíti elő.)
Akár sportként is végezhető, de a testmozgáson kívül is van haszna.
A kaszálás - jól beállított és éles kaszával - nem nehéz tevékenység, hanem egy inkább ügyességet igénylő kellemes, ritmusos, kicsit a táncra hasonlító mozgás, amelyet nők, gyermekek is szívesen végeznek, végezhetnek." (Glatt Péter)

Rendezvényünk ingyenes. A korlátozott részvételi lehetőségek miatt tisztelettel kérnénk előzetes regisztrációikat 2023. április 14., péntek déli 12 óráig a pomona@t-online.hu emailcímen vagy a +36 30 4911955 telefonszámon.
Célszerű, ha a kedves résztvevő a saját kézikaszáját – ha van – (valamint fenőkövét, egyéb felszerelését) magával hozza a gyakorláshoz, de anélkül is lehet jönni.
A foglalkozás 10 órakor kezdődik és néhány órán át tart, így akinek igénye van rá, hozzon magának némi harapnivalót és innivalót is. Esős időben a bent átadható ismeretekről lesz csak szó. A terepre is és az időjárásnak is megfelelő, nem kényes öltözet, lábbeli ajánlott.

Amennyiben törekvésünkkel Ön is egyetért, a rendezvény hírének terjesztésével tisztelettel kérnénk munkánk támogatását. Támogatóink, önkénteseink, partnereink mindenféle hozzájárulását köszönjük!

Szeretettel várunk tehát minden kedves érdeklődőt a kézikaszálós műhelyfoglalkozásunkra, Somogyapáti-Dióspusztára, 2023. április 15-én, délelőtt 10 órára a Kultúrházba!

Glatt Péter foglalkozásvezető és Kustos Irma, Gyümölcsoltó Alapítvány

Vissza nem térő alkalom a tündérkertek alapító atyja, Kovács Gyula Prima Primissima díjas pórszombati gyümölcsész által a Gyümölcsoltó Alapítvány részére személyesen, továbbadásra megküldött tájékoztatója, amelyben Petőfihez köthető kis gyümölcsfaligetek létrehozása céljára, kis közösségek részére kapható gyümölcsfaoltványok igényléséről van részletesen szó.

Tisztelt Érdeklődő!
Tisztelt Gyümölcsbarát!
Kedves Zselici Tündérkertes!

A Gyümölcsoltó Alapítvány tisztelettel meghívja Önt a ZSELICI GYÜMÖLCSÉSZNAP — 2023 című rendezvényére és az azt követő ebédre.
Időpontja 2023. március 11., 9-től 13-ig;
helyszíne: Vásárosbéc, Kultúrház (7926 Vásárosbéc, Rákóczi utca 1/a.)
Parkolási lehetőség az épület melletti parkolóban.

Program:
9 órától: Érkezés, regisztráció, frissítők, gyümölcsmustra; megtekinthető a Hagyományos gyümölcsfajtáink című fényképkiállítás.
10 órától: Gyümölcsészeti előadás Ölbei Mihály Zoltán kertészmérnökkel, a mozsgói Ölbei Faiskola vezetőjével: A koratavasszal időszerű gyümölcsészeti munkák.
Fajtamentés helybenoltással.
Termőrész-ismeret, metszés.
Kötetlen beszélgetés az előadóval.
12 – 13 óra között: ebédre várjuk a kedves résztvevőket
Ebéd után közkívánatra: Kézbenoltás Vásárosbéc javára

A rendezvény szabadon, ingyenesen látogatható.

Előzetes regisztrációját - létszám-okokból - tisztelettel kérjük:
pomona@t-online.hu vagy +36 30 4911955

Az előadást megelőző gyümölcsbemutatóra és -kóstolóra örömmel fogadjuk a Tisztelt Résztvevők által hozott, a közösségnek bemutatandó friss vagy feldolgozott gyümölcsöket is!

Örülünk, ha rendezvényünk hírét másoknak is továbbadják, hogy esetleges további érdeklődők is eljuthassanak erre az alkalomra.

Megtisztelő jelenlétére feltétlenül számítunk!

Gyümölcsbaráti üdvözlettel:
Kustos Irma
Gyümölcsoltó Alapítvány

További tudnivaló:
Rendezvényen kívül, a helyszínen, gyümölcsfaoltványok vásárlására is lehetőség nyílik az Ölbei Faiskola kínálatából, elsősorban alma és körte tájfajtákból.

Kedves Zselici Tündérkertesek!
Kedves Gyümölcsbarátok!
Tisztelt Érdeklődők!

A Gyümölcsoltó Alapítvány januárban megtartott nagysikerű rendezvényét követően (ahol Erdős Katalin, kedves tagtársunk tartott érdekes előadást a régi rózsákról, rózsatörténetről), most a küszöbön álló tavaszi gyümölcsészeti programokra nyújtjuk át szeretettel és tisztelettel tájékoztatónkat és meghívónkat.

Egyfelől a neves gyümölcsészek, Zaja Péter és Korpics József által 2023. február 18-án, Visnyeszéplakon megtartandó, az oltóvesszők gyűjtésének ismereteiről szóló gyümölcsész alapképzést ajánljuk a tisztelt érdeklődők figyelmébe! Részletesebben lásd az alábbi plakátot.

Ennek a sorozatnak a második alkalmára 2023. március 4-én kerül majd sor, amelynek tárgya az úgynevezett "szelíd metszés" lesz.

Kérjük, hogy aki tudja, adja át e programok hírét másoknak is, hogy akit érdekel, részt vehessen rajtuk.

Másfelől a Gyümölcsoltó Alapítvány szervezésében sorra kerülő tavaszi gyümölcsészeti programokat szeretnénk ajánlani:

1.) 2023. február 25-én délelőtt 10 órától kézbenoltási napot tartunk.
Helyszíne: Vásárosbéc, Művelődési Ház (7926 Vásárosbéc, Rákóczi u.1/a.). Alanyokról a Gyümölcsoltó Alapítvány gondoskodik: lesz vadalma, vadkörte, mirobalán és sajmeggy.
Jellegzetes zselici gyümölcsfajták oltóvesszőit is hozzuk, de a kedves résztvevők a saját oltóvesszőiket is elhozhatják, csereberélni is lehet.
Kérjük, hogy az oltófelszerelését (oltókés, metszőolló, oltószalag stb.) mindenki hozza magával.
A kezdő érdeklődőknek a gyümölcsoltásban már jártas önkénteseink szívesen segítenek a fogások megtanulásában.
Kérnénk szépen ide a részvételi szándék jelzését a rendelkezésre álló alanyok meghatározott mennyisége miatt.
Fontos, hogy a korábbi évek tapasztalata alapján azt a gyakorlatot is szeretnénk bevezetni, hogy a csereberére hozott oltóvesszőkből legalább 1 db 2-3 rügyes oltóvesszőt (a fajta és a gyűjtője nevével, a gyűjtés helyével felcímkézve) szíveskedjenek külön a Gyümölcsoltó Alapítvány rendelkezésére bocsátani, hogy az adott fajtát az alapítvány génmegőrző kertjében is megőrizhessük (amely már hivatalosan is a nemzeti génbank-hálózat része).

2.) 2023. március 11-én, szintén a fent megadott vásárosbéci helyszínen kerül sor a Gyümölcsoltó Alapítvány Zselici gyümölcsésznap - 2023 című rendezvényére, ahol Ölbei Mihály kertészmérnök, a mozsgói Ölbei Faiskola vezetője tart előadást a tavasszal időszerű gyümölcsészeti kérdésekről, elsősorban a gyümölcsoltásról.
Erről az alkalomról majd még külön is küldünk ismertetőt, meghívót.
Ez a szakmai előadás egyben a következő, Szigetváron megtartandó rendezvényünk elméleti megalapozásának is tekinthető, emiatt külön is ajánljuk szíves figyelmükbe!

3.) 2023. március 25-én, Gyümölcsoltó Boldogasszony napján, a Gyümölcsoltó Alapítvány ismét megrendezi a korábbi években nagy sikert aratott, és már idén is érdeklődéssel várt Zselici gyümölcsoltónap című, hagyományteremtőnek szánt rendezvényét.
A rendezvény helyszíne a szigetvári Vigadó földszinti aulája, amelyet a Vigadó Kulturális Központ bocsát rendelkezésünkre.

Társ-rendezvényünk ugyanaznap, szintén a Vigadóban, a Virágóra Alapítvány immár hagyományos, nagyszerű kezdeményezése, a IV. Térségi Közösségi Ünnepe!

A Zselici gyümölcsoltónap – 2023 rendezvényünkön - a Gyümölcsoltó Alapítvány önkéntesei segítő közreműködésével - lehetősége nyílik a kedves érdeklődőknek a gyümölcsfák oltási fogásainak megismerésére, azok gyakorlati kipróbálására, valamint a saját gyűjtésű oltóvesszők és vetőmagvak tavaszi csereberéjére.
A gyümölcsoltáshoz alapítványunk biztosítja a gyümölcsfa-alanyokat és az általunk gyűjtött, elsősorban zselici tájfajták oltóvesszőit.
Rendezvényünk ingyenes, az elkészült oltványokat ki-ki hazaviheti.
Az alkalmat Kustos Irma: Vadvirágaink című fényképkiállítása színesíti.
A Gyümölcsoltó Alapítvány ezzel a rendezvénnyel is szeretné előmozdítani hazánk, azon belül is kisebb hazánk, a Zselicség genetikai kincsét jelentő, máshol talán elő nem is forduló, értékes gyümölcsfajtáinak a megőrzését és tágabb körben való elterjesztését.
A szélesebb érdeklődői kör részvételével alapítványunk gyümölcsfajta-megőrző munkája közösségivé válik, biztosabb alapokra helyeződik, a gyümölcsoltónapon megtanulható gyümölcsészeti tudás újra sokak kincse lehet.
A begyűjtött értékes fajtákat a közösség javára alapítványunk dióspusztai génmegőrző kertjében is megőrizzük, gondozzuk.
Erről az alkalomról szintén külön is küldünk majd ismertetőt, meghívót.

4.) Március végén, április elején (a természet, a tavaszi kibomlás idei alakulásától függően) a szépséges mandulavirágzást tekintenénk majd meg a Zselici Tündérkertes alakulatunkban tagtársaink, Kungl Mária és Manaszes László szíves meghívására, a bodai manduláskertjükben.

5.) Előreláthatólag 2023. április 15-én pedig Dióspusztán, a Kultúrházban és a Gyümölcsoltó Alapítvány génmegőrző kertjében egy teljesen újszerű programmal jelentkeznénk: a kézikaszálás elméleti és gyakorlati tudnivalóit szeretnénk megismertetni a kedves érdeklődőkkel egy műhelyfoglalkozás keretében.
Bővebb tájékoztatást és meghívót erről a rendezvényünkről is küldünk majd az időpontja közeledtével.

Minden programunkra vonatkozik, hogy a részvételi szándék jelzése - a pomona@t-online.hu címre vagy a +36 30 4911955 telefonszámra - megkönnyíti a szervezést, így előre köszönjük!
A programváltoztatás jogát fenntartjuk.

Rendezvényeink nyitottak, minden alkalommal szeretettel és tisztelettel várjuk a kedves régebbi és újabb érdeklődőket!
Örülünk, ha rendezvényeink hírét másoknak is továbbadják, hogy az esetleges további érdeklődők is eljuthassanak az őket érdeklő rendezvényekre.

Gyümölcsbaráti üdvözlettel:
Kustos Irma
Gyümölcsoltó Alapítvány

Hét éve költöztem először tanyára. Az első négy esztendőben még egy villanyárammal ellátott házban éltem, de ott rájöttem, hogy ennyi komfort is sokkal több, mint amennyire az embernek szüksége van, s így tovább egyszerűsítettem az életformát. Három éve élek a lakott területektől és immár a szántóföldi műveléstől is távol, egy közművektől mentes, tiszta természeti környezetben.

Gyermekkorom óta vágytam erre, s az árral szemben úszva, a család legnagyobb fölháborodása és barátok értetlenkedése ellenére is megléptem 19 éves koromban, amit oly nagyon áhítottam.

Az Olvasó kíváncsiságát kielégítendő elárulom, hogy jelenleg egy jurtában élünk, s próbáljuk a dolgokat a rendes kerékvágásba terelni, ami nem kis kihívás a decemberi tűzvész után. Sok, gazdálkodáshoz nélkülözhetetlen eszközt kellett az elmúlt időszakban pótolni, s még mindig van, ami beszerzésre vár. A telefon és a laptop működéséhez elengedhetetlenül szükséges áramot egy napelem biztosítja, mely szükség (és elegendő napsütés) esetén még képes feltölteni egy akkumulátoros csavarhúzót vagy egy villanyborotvát (ezek kedvesem, Vik eszközei; én nem vagyok ennyire modern, de azért a borotvát, ha használja, tudom értékelni…). Egy kisebb napelem szolgáltatja az áramot a villanypásztorhoz, mely a nagytestű jószágainkat hivatott a területünk határain belül tartani.

Autónk immár másfél éve nincs, és nem is tervezem, hogy legyen. A közlekedés lehetséges alternatívái távolságtól és időjárástól függően: gyaloglás, lovaglás, bicikli. Ha az úti cél három kilométeren belül van, és nem kell cipekedni, általában nem nyergelek föl, hanem inkább sétálok. Ha három-húsz kilométer közt van a cél, és földutakon megközelíthető, akkor legszívesebben lóval megyek; kivéve, ha sok az aszfalt és a kő, mely esetben ott a bicikli. Negyven kilométer fölött, mely nagyon kivételes esetben fordul csak elő, marad a tömegközlekedés, de ha egyedül vagyok, és kutya nélkül, akkor többnyire stoppolok.

Bár a tűzeset megtépázta készleteimet, ha csak tehetem, nem vásárolok. Amit időnként beszerzek, az a kenyérgabona (jelen állás szerint rozs és tönköly), melyből aztán nem csak kenyér, hanem palacsinta, tészta, nokedli, kalács, tejbegríz, meg még elég sok finomság készül. A lisztet mindig frissen őrlöm mindehhez. Az olajnak szánt napraforgót is kívülről importálom, de a tervek szerint jövőre, azaz 2018-tól már saját termesztésű lesz nem csak a gabona, de az olajnak való is. Ezen felül vásárolom a zabpelyhet, mert legnagyobb sajnálatomra a tűzesetben elégett pelyhesítőt még nem sikerült pótolni, a sót, s néha aszalt gyümölcsöt, bár erre szerencsére már van cserekereskedelmi forrásom.
A tejtermék mindig rendelkezésre áll Bodza tehenem révén, a zöldségeket is megtermesztjük, a gyümölcsöket is mindig magunknak szedjük, vadon, vagy épp elhagyatott útszéli fákról - amíg a facsemetéink felnőnek, mindenképp. Ami ezeken felül áll, az már mind luxuscikknek minősül, de ez nem jelenti azt, hogy nem fogyasztjuk. Ha vendégektől, barátoktól kapunk, örömmel eszünk rizst, bulgurt, bármilyen zöldséget és gyümölcsöt, ami itthon nincs. Tehát nem vagyunk táplálkozás terén túl beszűkültek, csak igyekszünk a lehető legegészségesebben és legtisztábban étkezni. Ha magam vagyok, beérem kenyérrel és vízzel (tejjel), nem vagyok túl nagy igényű.

Most, hogy kielégült a kíváncsiság, kezdődjék maga a könyv. Jó olvasást kívánok hozzá!

https://www.facebook.com/zakadominika

Amikor az első írásaim megszülettek és megjelentek, a fókuszban az önellátásra való törekvés és a háztáji gazdálkodás volt.
Hét éve már, hogy tanyasi életre adtam a fejem, s ebben a hét évben – be kell, hogy valljam - sokkal többet tanultam önmagamról, az isteni természetről, mint a gazdálkodásról.
Persze évről évre bővül a tudástáram a növénytermesztés és az állattartás terén is.
Most már nem szántatok földet, mert tudom, nincs értelme – úgysem lehet több területet tisztességesen gondozni, mint amennyit az ember képes önerőből fölásni.
Már nem akarom a lovaimat beállóba, istállóba kényszeríteni, mert megtanultam, hogy nem zavarja őket, ha a szabad ég alatt élnek (sőt!), s legföljebb a szélvihar elől keresnek menedéket a természetes növényzet védelmében, de sosem mesterséges építményben.
Már nem akarom értékesíteni a fölösleges terményt, mert elosztogatni sokkal jobban esik az ember lelkének, s mindig van kinek adni, mindig van, aki örül neki. Az élet aztán úgyis mindig kompenzálja, s más, hasznos formában visszajuttatja a jó szívvel elajándékozott terményt.

Nagyon fontos megjegyezni, hogy van a dolgoknak egy természetadta egyensúlya. A mérleg adok-kapok serpenyői mindig egyenlők, tartósan sosem billen el egyik oldal irányába sem. Ha úgy érezzük, sokat adunk, s még sem kapunk semmit, annak több oka lehet. Az egyik, hogy azért adunk, hogy kapjunk, mely esetben a szándékunk nem őszinte, s így őszinte gesztusokkal sosem viszonozzák. A másik lehetséges ok, hogy telhetetlenek vagyunk, s nem elégszünk meg azzal a rengeteg ajándékkal, amit az élet napról napra lábaink elé helyez; vagy figyelmetlenek vagyunk, s észre sem vesszük, mennyi mindent kapunk.
Ha tehát úgy érezzük, az adok-kapok mérleg nincs egyensúlyban a mi életünkben, tartsunk egy alapos önvizsgálatot, s értékeljük újra helyzetünket.

Ilyen és ehhez hasonló tapasztalatokra utaltam, amikor azt írtam, többet tanultam az isteni természetről, az egyensúlyról, mint a gazdálkodásról.
S ezek a nem mindennapi tapasztalások – úgy hiszem – sokkal értékesebbek, mint amit a veteményezésről elmondhatnék.

Száz és száz helyen el lehet olvasni, hogy kell paradicsompalántát nevelni, hogyan nyírjunk birkát, mekkora ólat építsünk a malacoknak, mire futtassuk föl az uborkát, meg hogy hogyan készítsünk kecskesajtot. Tovább megyek. Nálam sokkal nagyobb tudással rendelkezők írásaiból sokkal alaposabb értesüléseket szerezhet a kedves Olvasó, mint amit én e téren adhatnék.

Fontos azonban tudni, hogy minden megosztott gondolat, tanulság és „bölcsesség” természetes életvitelemből fakad, s Istent keresni nem szűnő utamon tapadt rám s vált a részemmé.

Az elmúlt évek gyakorlata azt mutatja, hogy aki rálép az Útra (a saját belső igényének megfelelő útra, sosem a társadalom által számára kijelöltre vagy a mások által jártra), az előbb-utóbb elérkezik arra a szellemi pontra, ahol én jelen pillanatban állok, s ha csak meg nem ijed a nagy felismerésektől, még tovább fejlődik, s élete napról napra, évről évre teljesebb lesz, ajándékait egyre több és több embernek adhatja át.

Az általam eddig felismert összefüggésekről, csodákról és egyensúlyról szól e könyv jelentős része. Őszintén remélem, hogy egy-egy ízletes gondolatmorzsát talál benne mindenki, aki az Utat keresi, vagy már az Úton jár.

https://www.facebook.com/zakadominika

Virginia Woolf Saját szoba című írásával az ember legkorábban általában egyetemista korában találkozik. Katartikus, hosszan ható mű. Fanninak is az volt, nekem is az volt. Általában a lányoknak az. Szerintem egyetlen férfi sem olvasta el igazában.
Saját szobára mégsem tartok igényt. Saját társra viszont igen. Sőt, én kis mohó, saját kertre is. Ebben az értelemben a saját nem az enyémet jelenti, hanem a miénket. Privát, de nem csak az enyém. A miénk. Társasság, aminek apró társrészletei vannak: lásd gyerekek. De maga a társas létélmény a meghatározó. Társas életünk kiterjesztései a gyerekeink. Talán ezért nem teherként, hanem csodaként éljük meg őket. Szemléljük, ámulunk-bámulunk rajtuk és megtaláljuk bennük önmagunkat.
Önmagunk kertje. Önmagunk helye a világban, a természetben. Közös kertkialakítás - esztétikai nevelés. Érzelmi alapú esztétika. Szépek a muskátlis cserepekben a csigák, mert Jolán tette őket oda. Beleillik a kertbe a homokozó a teherautókkal, mert a fiúk építenek vele. Jó helyen van a farakás, mert Janka szívesen tanul a tetején (édesanya, én legszívesebben áprilisig ki sem mennék....). A jelenlévőség jelei, amik az életet és a megélést mutatják. Nyomaink, amik minket, a mi tereinket építik.
Szóval rengeteg érvet tudnék felsorakoztatni a saját kert szükségessége mellett: természethez való viszony, ételeinkhez való viszony, a kertből való bevitel a konyhaasztalra, az elrakás és tartósítás (megőrzés) dinamikája, a spontán és tudatosan való tervezés ritmusa, a puszta kéz akarata és ereje, a kudarcok és sikerélmények mindig továbbmenésre sarkalló dinamikája.
A saját kert mellett a legfőbb érv mégis a térélmény. Szabadtéri szoba. Belakható. Ki- és bevonulhatok egyik térszerkezetből a másikba. Útlevél nélkül léphetem át folyamatosan a határokat. Vagy mégsem! Hiszen úti okmány itt a papucs. A kibújás és bebújás könnyedsége. Kitipegek-betipegek, a határokat és tereket mégis megtisztelem játéka. Természetesen ezeket a kint-bent, piszkos-tiszta viszonyrendszereket csak a nők tartják tiszteletben. A férfiak és leendő férfiak kiszaladnak mezítláb a sárba és betrappolnak a sáros gumicsizmával a tiszta szobába. Lassan elfogadják, hogy nem lehet, de igazán sohasem fogják megérteni. Láthatatlan határvonalak. Összemosódó terek. Más dimenziók.

A régi családi fotók évről évre nagy derültséget és emlékezéshullámot indítanak el. Mindig más és más fotók kerülnek az érdeklődés középpontjába. Más és más fotók szólalnak meg.

Apu egyik fotóját hoztam elemzésre a saját kert kapcsán. Ki mit olvas ki belőle?
Én ugyebár érintett és megérintett vagyok (a közös családi történetek az elmesélés aktusával íródnak bele a saját történetbe, válnak családi történetből saját történetté: mesélték, vagy velem történt? - néha alig tudunk különbséget tenni), de jó lenne, ha egy külső szemlélő is belemenne az elemzési játékba.
Pécs és Málom találkozása. A kertvárosnak nevezett lakótelep benyomulása a szántóra és a kiskertkultúrába. Lekerített, egyértelműsített kiskertek, amiket éppen művelnek a városból autóval kijövők. Drótkerítés a funkcionalitás legfőbb ismérve. Egy darab föld, egy darab saját tulajdon. Áramellátás valószínűleg megoldott, hiszen közel van a villanyoszlop.
Lada és Wartburg a gyerekeseknek, kispolski a nemrég munkahelyet találó, friss diplomás fiataloknak. Az építés vágya. Mindig építeni akarunk: régebben inkább maradandót, újabban inkább olyat, ami nem hagy maga után káros anyagot.
Felszámolni egy kertet könnyebb, mint létrehozni. Haszontalanná, használhatatlanná váló tárgyak. Egy letűnt mindennapiság. Emlékek.

cicoma főnév ..mát, ..mája (rosszalló)
1.<Ruhán, viseleti tárgyon> feltűnő, felesleges, rendszerint ízléstelen díszítés, apró ékesség.
2. Cifra, feltűnően pompázó öltözködés.

cifraság főnév -ot, -a
(átvitt értelemben, rosszalló) Felesleges, pompázó formaság, külsőség.

Mintha ma lett volna. Az érettségi bankettünkön elmentünk a városligeti Vidám Parkba. Az elvarázsolt kastély tükörtermében dülöngéltünk a nevetéstől. Ujjal mutogattunk egymásra: kis, kövér, fontoskodó törpék, karikalábú óriások. Egyszer csak észrevettem, hogy mindenki rajtam röhög; rázkódtak a nevetéstől; elsápadtam; hiszen én éppen egy valódi tükör előtt állok! Ezt a könyvet végiglapozva Önök is mulassanak jól. Egymáson. S ha már kimulatták magukat, nem árt, ha rádöbbennek, hogy valódi tükör előtt állnak. Most mérges arcot indítok a kerti cicoma ellen. Utóvégre az effajta díszítő ösztön ragadós, s maholnap, ha ez így megy tovább…
Példáink nem utánozandók!

Balogh András bevezető szavait olvasva igyekszem körbe(ön)vizsgálódni.

Gondolatkísérlet teszek annyiban, hogy tudatosan nem kezdek el utánaolvasni a kerti törpéknek. Megpróbálom csupán azt megfogalmazni, amit magam körül látok, gondolok. Egy hét múlva pedig - akkor már remélhetőleg jobbnál jobb szakirodalmakkal felvértezve - újra végiggondolnám a felmerülő kérdéseket.

Ugyebár a kerti törpénél és társainál vagyunk. Akik mindent tudnak rólunk, utalok itt most Zita Pázsit írására.

A kertbe be is szoktunk költözni és ki is szoktunk oda költöztetni dolgokat. A kiköltöztetésről szerintem sokunknak a nyaraló effektus villan be: oda az is jó lesz.
A kertbe beköltöztetjük a növényeinket: elsőnek a fákat és cserjéket, aztán az évelőket, végül az egynyáriakat és évről évre megismételve megteremtve a veteményesünk lakóit.
A kertbe beköltöztetjük a kertműveléshez szükséges eszközeinket: a szerszámokat (beleértve még a karókat, vödröket, kosarakat is).
A kertbe beköltöztetjük a gyerekeket, az állatokat: homokozó, kutyaház.
A kertbe való beköltözés következő lépése a bentlakás: padok és pihenőhelyek, tűzrakóhely, grillező.
A kertben való bentlakást folytatjuk a díszítéssel: a házat díszítő elemek áttevődnek, átcsurognak a kerti építményekre. A díszítés ösztönös, ezen nincs sok gondolkodni való, ellenben viszont annál több tudatosítani való.
Esztétikai minőséget csak eleve minőségi (anyag fontossága), szép (forma harmóniája) tárgyakkal lehet létrehozni. A díszítményeknek önmagukban is értékesnek kell lenniük ahhoz, hogy elrendezésükben ízléseset, azaz színvonalasat lehessen létrehozni. Ha ez megvan, akkor kell egyensúlyba hozni a mennyiséget és az elrendezést a külső és belső terekkel.
Ékszerek és ékességek.
A kertdíszítésben a viselethez hasonlóan ékesítjük a megjelenést. Ékesítjük magunkat. A kertdíszítés esetében is egységben kell lennie a funkcionalitásnak, az önkifejezésnek és a szépre törekvésnek.
Az idilli falusi környezetben erős jelentésű szimbólum lett a köcsögfa, ami régen a tejesköcsögök szárítására szolgált. Ez az a pont, ahol a legkönnyebben fordul át a funkcionális díszítés giccsé. A fakerítés oszlopaira aggatott köcsögök a fa esővédelmét szolgálták, tetőcserépként működve megakadályozták a víz beszivárgását a fa eresztékeibe.
A díszes falitányérok szép lassan kerültek a ki külső falakra, és egyértelműen a gazdagság, a paraszti léthez mért jólét szimbólumait jelentették. Ebben az esetben főleg a mennyiségen van a hangsúly, könnyen hivalkodó cifrasággá lészen a díszítés.
Úgy látom, hogy a hagyományos paraszti kultúra és a főúri magaskultúra a mostani korból visszatekintve minőségi igénye szerint sokban hasonló esztétikai minőséget képvisel. Mondjam azt, hogy a nagybetűs tudást? Harmóniát? A dolgok rendjének tisztán látását? Az értékteremtést és annak megőrzését, fenntartását? Tisztaság és rend. Az élet mindennapiságának átláthatósága.
Talán a díszítmény elkészítésére fordított idő a fontos? Azt hiszem a hímzésben találom meg a két kultúrkör találkozásának metszéspontját. A kézimunkák közül a hímzést gyakorolta mindkét társadalmi osztály különlegesen magas fokon. Egy helyben ülve a képzeletet anyagba ölteni. Maradandóság. Női írás.
A kastélykeretekben és parkokban megjelenő szobrok talán a természetet emberivé és kulturálttá tevéséről szól. A táj, a kert, a tájképi kert, mint festmény, mint műalkotás. A pad, mint ennek az alkotásnak a szemlélésére megteremtett, tudatosan elhelyezett tárgy. Hímzés. Női szemlélődés. A férfiak mindig csak elmennek....
Mind a paraszti, mind pedig a főúri kultúrkör a saját eszmeiségének értékeit használja fel díszítőelemnek: az egyik oldalon a mindennapi, földből élő élet idealizált, eszményített tárgyköre a tányérok, köcsögök, szőttesek, másfelől pedig a műveltség és kulturáltság szimbólumai a festmények, szobrok, falikárpitok, ahol nem a kert, hanem a nagyobb volumenű táj megszelídítése érhető tetten.
Mindkét kultúrkör hiteles: a helyén kezeli tárgyi kultúráját.
A kerti törpét városi találmánynak vélem, miközben nem a városi kultúra szimbóluma. A feltételezett, elidegenedett természet lényei. Azért engedhető be a kertbe, mert a természet törpésített változata. Játékosságnak álcázott ismeretlen - helyesebben, attól való félelem. Ki néz kit? Én a törpét, vagy pedig ő engem? Groteszk vágy valami nem birtokolható, valami nem saját után.

ismeretlen lábodi udvar

Csak az a szép zöld fű...

Állítólag Yuval Noah Harari: Homo Deus c. könyvét olvassa mostanában minden nagyember. De mielőtt gyors döntést hoznánk e könyvről, gondoltam elmondom, hogy miért hozom most fel: egyrészt, mert könnyed, szórakoztató könyv ez a történelemről, és jó kis elmejáték arról, hogy milyen lesz az emberiség a közeljövőben (vagy nem), meg azért, mert van a fenti könyvben például egy fejezet, melynek címe: A pázsit rövid története.
A fejezet lényege: A történészek nem azért tanulmányozzák a múltat, hogy az megismétlődjön, hanem éppen azért, hogy megszabaduljunk tőle. Az író álláspontja szerint ugyanis, mindannyian egy történelmi valóságban élünk, amelyet hajlamosak vagyunk az őseink által ránk hagyott szabályok által megváltoztathatatlannak tartani. De jön egy történész, és lazít a múltbéli tapasztalatokból bennünk élő képen, és tekintetünket a jövőre irányítja (itt idéztem), méghozzá úgy, hogy elmagyarázva a hogyanjutottunkelidáig kérdést, felvillantja a hogyanlehetnemásképp lehetőségét. Példaként hozza például az emberjogi mozgalmakat, mert például amikor Marxék feltárták, hogyan jutottunk el a gazdag-szegény problémakörig, akkor lehetett rá mondani egy alternatívát - kommunizmus -, oké, az sem volt jobb, de legalább próbálkoztak.
A mi szempontunkból a fejezet lényege: Az író leírja miért telepítünk füvet a házunk elé. Merthogy kezdetben a kunyhók előtti placcot, az Akropolisz lábát, a Tiltott Várost, stb. nem vette körül fű, hiszen a föld érték volt, attól függött a megélhetés, és ezért, akinek földje volt, azt használta. A pázsit késő középkori találmány a franciáktól és az angoloktól, merthogy urizálni kellett, és ez a haszontalan, de mégis ápolandó zöld terület volt hivatott egy, a földből élő társadalom számára kifejezni azt, hogy "annyiföldemvanhogyebbőlittnemkellmegélnem". Szóval aki gazdag volt, telepíttetett füvet a háza elé, és persze állatokat sem lehetett rajta tartani. A zöld, dús, le nem taposott, le nem rágott gyep volt maga gazdagság, hivalkodás netovábbja. Minél nagyobb, szebb és ápoltabb volt a pázsit, annál gazdagabb volt a dinasztia. A királyi kastélyok és a hercegek tehát a gyepet a hatalom jelképévé tették. És így van ez a mai napig, az amerikai ház körüli füvet, a balatoni nyaralók zöld gyepét fanatikusan nyíró emberek mind a mai napig azt fejezik ki a zöld takaróval, hogy gazdagok, szépek, sikeresek. Az író szerint jelentősége van annak, hogy a legmenőbb sportokat is jól ápolt gyepen tartják, lásd futball.

Az író szerint, amennyiben fentiekkel tisztába jövünk, átgondolhatjuk vajon tényleg fűnyírással kívánjuk-e megerőltetni magunkat minden szombat délelőtt, vagy úgy érezzük, belső lényegünket jobban kifejezi egy palántás vagy betonudvar.
És akkor magamba nézve rájöttem, milyen is vagyok én. Jelentem, szeretem a füvet, de ne legyen kevesebb mint 3 centi, és ne hosszabb mint 7. Szeretem, ha moha van alatta. A fűből nagyon kinövő gazokat gyűlölöm, de ha kicsi és sűrű növésű a gyom, azt kifejezetten üdítőnek tartom. A kisvirágokat nagyon csípem. A kutyatejet nem szeretem, de nem hajolok le letépni. Ápolni nem tudom-akarom, ami nő az nőhet, de csak módjával. És van egy gyengém:

Most már mindent tudtok rólam. De pszt!

Az ellendi házhoz az első beruházásunk egy, a vásárban vett hagyományos fanyelű kasza volt. Máshogyan nem tudtunk volna bejutni a területre, a házat sem tudtuk volna megközelíteni.
Aztán szépen lassan fejlődött a gépparkunk...
Mikor Agonás, a szintén filozófia szakos barát, az esküvői tanú, Janka lányunk keresztapja meghalt, Balázs csak annyit mondott, hogy majd jövök. Felment az általunk félholdnak nevezett rétre - csak a kaszát vitte magával. Szerintem akkor, ott, a könnyeivel fente meg a kasza élét. Rendet tett kívül és belül. Vezekelt.
Én penitenciát róttam magamra: 6 napig nem olvastam. Semmit. Nehéz volt. De az a hat nap örökre bennem lesz.
Vigyázunk a kéziszerszámainkra: sarló, kapa... A kézi erőnek különleges ereje van.