és a titokzatosságról.
Lista az Angyalnak.
Lezártuk, kitettük és reggelre eltűnt - a kívánságlista megírásáig szikrázott a levegő a vágyak megfogalmazásától, most pedig mindennapi beszédtéma a reménykedés: tényleg meghozza-e az Angyal, olyat hoz-e? Idén is megtörténik-e az, hogy a megálmodott, papírra cirkalmas betűkkel leírt kívánság szembenéz az emberrel a fa alatt?
Családi hit- és fogalomrendszer.
Már egyre magabiztosabban és (egyre kevésbé idegesen) mosolyogva igyekszem elejét venni a 'felvilágosító' hangoknak és az elsuttogott 'már el lehet mondani?' kérdéseknek. Nem, nem lehet. Nem, nem engedem lecsupaszítani, nem engedem mindennapivá tenni a megélendő ünnepünket. Készülődés.
Az őszinteséget sokan összekeverik a csodátlan, titoktalan élettel.
Tudatos szülőség.
Legszívesebben lajstromba szedném, hogy miért és mennyiben lélekmentő a gyermeki létnek a csodatanítás, a titoktanítás, a nem mindent nevén nevezni tudni szabálya, a sejtetés, az utalás, a kulturális kódok használata, a mesét hallgatni tudni és mesét elmondani tudni fontossága. Álmodozás. Vágyakozás. Képes beszéd. Költészet.
Őszintén beszélünk az élet nagy kérdéseiről, de helyet hagyunk a különlegesnek, a misztikumnak.
Tudatos családvezetési döntéseink. Várakozás - remény - beteljesülés. Megannyi közösen megélt és közösen alakított tudás. Tisztelet. Varázslat.
Mióta kertünk van, földlabdás kicsi fát hoz az Angyal - feléjük járva elég rájuk pillantani és már homályos is az ember szeme....
Mamussal Mikulás reggelén
