Esőnap: mikor olyan intenzív belső munka folyik, hogy nem ér rá az ember gyereke iskolába menni. Igazolom. Koordinálom. Örülök.
Az egyik teljesen belemerült a mágnesesség világába - kimozdíthatatlan haladás a témán belül: kísérletezés, kérdezéséskérdezés és kutatás és kipróbálás, analizálás és kérdezéséskérdezés.
A másik (végre) nekiállt meséket fordítani és lehet ízlelgetni a szavakat, kifejezni megtanulni, másként kifejezni tudni, mesét és mesenyelvet építeni.
A harmadik zenél és zenél - hallgat és variál, tanít, kijavít és szerez: melegséget, meghittséget az egész szobába.
A negyedik fest, miközben rájön, hogy a virágtan és az embertan csodás dolog és azon elmélkedik, hogy a biológiát és a rajzot hogyan is lehetne összehozni - és akkor olyan jó mesélni Irmáról, a munkáiról, a lenyomatokról, a botanikai rajzokról, a botanikai fotózásról (Igen, Jankáról van éppen szó, aki egyre többször megy ki csak úgy a kertbe, hogy a virágaimat fényképezze.).
Irma rózsa fotója, amit egyszer nekem küldött
Magántanárság. Ha jól sikerül, akkor az igazi tanár-diák, mester és tanítvány viszony megvalósulása. Vezetés, elfogadás, egymásra hatás, haladás. A kicsik zongoratanárnőjét legszívesebben minden földi jóval elhalmoznám, mert hihetetlen élmény, mikor zeneóra után beülve az autóba, csak arról beszélnek, hogy az előbb mit és hogyan tanultak, attól milyen ötleteik születtek és különben is, igyekezzünk haza, hogy otthon megmutathassák az újdonságokat. Ami ezennel már az életük része lett. Gazdagság.
Jakab két dolgot hajlandó zenei vonalon tenni: a választott karácsonyi dalokat megtanulni és ha szükséges, Jónásnak segíteni, mikor zenét szerez. Testvéri kötelezettségek.
