Reggel 10-kor még a sparhelt körül molyoltam, amikor Balázs megkérdezte, hogy nem ma van a workshop, amit tartok?
Válaszoltam neki, hogy de igen, de nincs itt még senki.
Ekkor hátrapillantott Boldira és mondta, hogy dehogynem, Boldi amúgy is építő-feltaláló alkat és biztosan benne van.
Boldinak több se kellett, már talált is egy darab fát és mellé egy nagyobb paradicsomos dobozt.
Először megmutattam, hogy a flex-szel hogyan kell lecsiszolni a fát szépre - anélkül, hogy bármelyikünk is megsérülne.
Eleinte Ármin is becsatlakozott az építésbe - ő egy citerának látott neki, de az opera és a további teendői miatt egyelőre pihenő szakaszba került a hangszere.
Így Boldival csiszoltunk, fúrtunk-faragtunk, okoskodtunk, csiszoltunk és még egy kicsit csiszoltunk, mígnem sírni tudtunk volna a fa finom csiszoltságától.
Segítségül hívtuk Nándit, mint rezidens ezermestert, hogy mégis hogyan tudnánk egy kerek lapot beilleszteni a konzervbe, ami körbeöleli a gitárnyakat?
Végül segítségülhívottNándi ismét zökkenőmentesen oldotta meg a feladványt, majd mindhárman elmentünk ebédelni.
Ezután Boldival kitapicskoltuk a doboz belsejét, hogy mégis hol szól a legjobban a gitárja, ha hangszedőként beleteszünk egy piezót.
Már a munka vége felé érkeztünk, gondoltam felhívom Levi barátomat, hogy jön-e ő is, mert korábban eztetet meg is mondta úgy.
Emez felveszi és közli, hogy jön - ha be tudják indítani az autót.
Derék ember lévén egy óra múlva meg is érkezett - harmadmagával.
Az ifjak pedig nem voltak restek - előre szabott faanyagomat még csak ki sem csúfolták, már a kertben kutattak a lehető legunortodoxabb alapanyagok iránt.
Levi készülőben lévő banjo-ja és Marci kész minigitárja
Így történt vala, hogy amaz férfiak hosszas bütykölések által manifesztáltak szúette fákból és mini dobból játszható eszközöket.
A munkának csak a vacsora és a sötét vethetett véget - a többi már mjúzik hisztori.
Lecsó formabontó minigitárja:
