Most: vacsorakészítés közben kitekintve.

Szürkület előtti utolsó pillanat

Most: vacsora után Jónás zenélt hozzá.

Egylakiság.
Családanyaként döbbentem csak rá, hogy a növényeknek micsoda különleges, sokrétű, bonyolult, egyszerre harsogóan nyilvános és mégis játékosan rejtett nemi életük van.

A tavalyi hímivarú barka és nőivarú füzér mellett ott láthatóak az idei nőfüzérek (bal oldali ágon) és a megnyúlt hajtásrügyek (jobb oldali ágon).

Kép: Kovács Balázs
Hang: Kovács Jónás

Balázs a kovászfelelős: leadom a rendelést, átveszem az anyagot, és elkészítem a kenyeret, zsemlét.
A kovászkészítés folyamata olyan, mint a veteményes körforgása: táplálás liszttel/trágyával, hogy aztán elvehessem belőle azt, amire szükségem van, hogy táplált legyek és tápláló tudjak lenni. Arányok, egyensúly, ami a folyamatot fenntartja. A folyamatot irányítani kell: haszonnal bíró fenntartása az ember felelőssége.
Bomlások, erjedések, átalakulások - másként levés.

A kredenc tetején alakul a víz és a liszt kovásszá - szigorú arányok, anyagismeret és rutin

Az alapanyagok széles választéka helyett újra az elkészítési módozatok és eljárások különféle variációi biztosítják a változatosságot: ha több a víztartalom, akkor hagymalevesnek nevezem, ha sűrűbbre készítem, akkor hagymamártásnak hívjuk. Megnevezés, fogalomalkotás: nem sűrű levest vagy híg mártást készítünk ebédre, hanem levest vagy mártást. Mindegyik más menüsorba illeszthető - változatosság....

A növénycsoportosítások is hasonló elven működnek: ugyanaz a növény más és más jelentést, jelentőséget, szimbolikát kap környezetétől függően.
Mahóniánk Balázs keresztanyjától érkezett, egy székesfehérvári nagypolgári, villaszerű kertből - ott a kaputól a házig vezető út reprezentatív szegélynövény sora volt: itt szoliterként érvényesül teljes egyediségében.

Mahónia habitusa

Mahónia virágzata

Virtuális tanterem, üzenetek, új csatornák - az otthontanulás és az irányított tanulás olykor vicces, olykor bosszantó keveréke.
Többféle megoldási stratégiákat kapunk: ragaszkodás valami eddigihez és újító alkalmazkodás a jelenlegi kihívásokhoz.

Andrea nénire figyelve

Kreativitás és önállóság találkozása - rugalmasság. A telefonok ideje: videóóra, leckefotózás, hangfájl.
Jó látni, hogy értelme volt a kütyük szigorú használati rendjének: munkára való remek találmányok.

Délutáni homokozás

Az új krumplitakarónk - feltörve, előkészítve: mustármaggal bevetve, meglocsolva

Pettyegetett tüdőfű, hivatalos nevén Orvosi tüdőfű (Pulmonaria officinalis)

avagy a variációs ismétlés gazdagsága

A konyhai minimál nekem is fontos (lásd Irma Sü-sü-süti írását): szeretem, ha egy eszköz szép, kifejező és multifunkcionális, azaz több mindenre is használható.

A kerti minimál pedig úgy néz ki, hogy egy jól bevált növényt szívesen szaporítok tovább és tovább a következő, aztán az azt követő parcelláimba. Így egyrészt a túlburjánzás okozta helyszűke felszabadul, másrészt az új parcella ismétlődésen alapuló új lakója a variációs ismétlés remek játékát adja a parcellák növényritmusában, azaz a kert egészét tekintve. Paradox módon ez a minimális növényanyag hihetetlen sokszínűséget és gazdagságot hoz, de mégis stabil, hiszen az ismétlések állandóságot teremtenek és összhangot.

Ha belegondolunk, a kastélyparkok parteljei is faj- és fajtaválaszték tekintetében minimalistának mondhatóak. Viszont azzal, hogy folyamatosan ismétlődő-variálódó alakzatokkal és struktúrákkal dolgoztak, grandiózus eredményt értek el.

(Horváth Gábor fotója)

A nefelejcs és évelő len párosítást egyre jobban szeretem. Kiegészítő színeikkel és magasságuk erőteljes különbségével a földtől az égig nyúlnak.
A boglárkacserje hangsúlyos vertikalitása kiemeli a kasvirág, a harangláb vagy a méhbalzsam széthajló habitusú egyediségét.
Szellőrózsa és sisakvirág kései virágzása a színkontrasztok klasszikus megvalósulásai, miközben habitusban, textúrában hasonlóak.
Borzaskata és körömvirág nemcsak színükben, de megjelenésükben is finom kontrasztot alkotnak - mindkettő bohókás vidámsággal ajándékoz meg bennünket.
Ágyásrózsa és konkoly szintén megjelenésükben ellenpontozóak, színüket tekintve pedig kiegészítik egymást - ebből a kettősségből adódik, hogy kölcsönösen lágyan emelik ki a másik színét, formáját, textúráját.
Mahónia és árvalányhaj gyönyörű határkijelölő, azt lágyító párosítás, amikor cserjés-ligetes rész nyílik ki rétszerű területté - itt is a szín-forma-kontúr- textúra ellenpontozottsága adja meg a teljesség érzetét.

A kert csak a kerítésig tart. A kapukat becsuktuk.

Délutánonként, amíg a gyerekek kint játszanak, új parcellát török fel a krumplinak.
Addig pedig egyik reggel zsemle, másik reggel kenyérsütés - a kovász a kályha tetején - folyamatos odafigyelés rá, mindenre. Nagyanyáink itt vannak velünk.

A délelőtti tanuláskor elkészült mai kenyerünk

Az otthontanulás fogalmát módszeresen kinyírták nálunk. Nekünk szerencsére ez a tanulási forma, ez az életforma néha-néha, külföldi útjaink során megadatott, mármint mi megadtuk a gyerekeinknek, hivatalos papírokkal dokumentálva.

Nem akarom magam ismételni: többször, több helyen pedzegettem, néha már ki is mertem mondani (jaj, te mindig olyan radikális vagy, jaj, te valami lila ködben élsz, jaj, neked miért szabadna, ha másoknak nem, jaj, stb.), hogy a mi családunknak nincsen szüksége a heti ötszöri iskolában levésre: a tananyaggal semmi bajunk, a móddal és módszerrel viszont igen.

Home radar
https://falusag.hangfarm.hu/2018/01/home-radar

Az ökológiai sokszínűség, fajgazdagság, fajtagazdagság fogalmait mindenki kitűzte a zöld zászlajára, de valahogyan a szellemi/lelki belső, láthatatlan lobogókon ez még mindig nem szerepel. Ha sokféle iskola van, ha sokszínű lehetőségek tárháza áll rendelkezésre, akkor értelemszerűen sokkal többféle életnek adunk esélyt. Ha sokféle élet van, akkor sokféle lehetőség van, akkor több lábon állunk, és baj esetén mindig van mihez nyúlnunk. Ahogyan Ani fogalmazta meg ezt egyszer a telefonban: még tejfölből is tízféle közül választhatunk, hát iskolából akkor miért nem?

Pajtánk ablaka, előtte a mindjárt virágba bomló ringlóval

Itthontanulás: mától nem ott/hon (külföldön, máshol), hanem itt/hon tanulunk. A korábban kialakított napirend még mindig jónak tűnik, de ha nem válik be, nagy kaland, módosítunk rajta: fél nyolckor ébresztő, aztán a reggeli tennivalók vidám sora - reggeli, kicsit huncutkodó, visszabújó beágyazás, felöltözés és kilencre kell mindenkinek a konyhaasztalhoz érnie az aznapi tanulnivalójával. Mindenki egyénileg megtervezi a napját (milyen tantárggyal mennyit haladna), én azt láttamozom, azaz rábólintok, vagy változtatás javasolok - ebbe a folyamatba bárki beleszólhat, nagyon sokszor maguknak a gyerekeknek vannak a legjobb ötletei, csak formába kell önteni, dehát kérem általában van hozzájuk képest húsz-harminc év előnyünk (hej, de jó lenne, ha mindenki így fogná fel: előnyünk van hozzájuk képest, hát legyünk már okosabbak, ügyesebbek....)!

Piros csészegomba (Sarcoscypha coccinea)

Igen, ez nem közoktatás, hanem magánoktatás. Drága, jóminőségű, hatékony, gyors és még élvezhető is, ja, és hosszútávon hat, örökre beépül. Balázs pici cuki autója - viszont a kulcs mindenkinek ott van a fejében.

Délre általában végzünk, addigra én is az ebéddel - azért tanulunk a konyhában, mert így mindenki együtt van, mindenki segít mindenkinek, én meg koordinálom az egészet. Ritkán, mikor valakinek valamit konkrétan el kell magyarázzak (kvázi órát tartok, ami öt és tíz perc között szokott lenni), addig a többiek vagy ránk figyelnek és beleszólnak, vagy csinálják a saját dolgukat. Hogy nem lehet zajban tanulni és egyszerre több mindenre figyelni? De lehet, és sok egyéb pozitív hozadéka is van: megtanulnak zajt, fölösleges információt kiszűrni, megtanulnak befelé koncentráltan csak magukra figyelni, miközben folyamatosan kapcsolatban vannak a külvilággal, megtanulnak jönni-menni a kétféle esemény között.

Aki kicsit megpihenne, az segít nekem a főzésben: kukták mindig jól jönnek, a matekhoz meg különösen jó egy kis gasztronómia. A mosás-teregetés és a takarítás is elkészül. Ebben a ritmusban nincsen tananyag és házi feladat, csak maga a tanmenet leckéje: lehet előre-hátra menni a könyvekben, munkafüzetekben, az interlexikon is mindenkinek elérhető. Nem nekem tanulnak, hanem megtanulnak a rendelkezésre álló eszközökkel eredményt elérni. Magabiztosak, ügyesek, gyorsak.

2020. március 17-e délelőttje

Még egy kis zongorázás, rajzolás, kiszaladás is belefér a délelőttbe. Ebéd után pedig szabadság. A szó legteljesebb értelmében. Ilyenkor a kinti szabad játék inspirálódik a benti elmélettel - de nekem ez is lenne a célom. Az inspirálás, az elmélet összekötése a gyakorlattal.

Külföldön délután szoktunk bevásárolni, parkba, játszótérre menni, most könnyebb lesz a dolog: hetente egyszer kell boltba menjek, mire felébredtek, már meg is jöttem és megterítettem a reggelihez. A saját kert öröme pedig használatot és munkát jelent: remélem minden álomtervet elkészítünk....

És közben lehet gondolkodni a mostani helyzet által eddig ki nem mondott, most pedig megvilágított kérdéseken: nőügy, anyaügy, lakásügy, iskolaügy, tanárügy, közügy, magánügy, ürügy....

Tegnap jelezte az Európapont főszervezője, hogy elhalasztjuk a Faluság minikonferenciát, majd az élet hozza, hogy mikor tudjuk megtartani. Mindenkinek köszönöm az eddigi munkáját, továbbra is számítok a segítségetekre - a találkozást pedig nagyon várom!

Boglárka, közönséges (Ranunculus ficaria)

Természetes hibriditásaink
Aktuális életmódok vidéken és városban
minikonferencia
Európapont, Bp., Millenáris Park, Lövőház u. 35.
2020. április 18. 15-20h

A jelenkorban jól megfigyelhető tendencia, miszerint az ökológiailag és technológiailag egyaránt tudatos városi az elhagyott, tartalommal újra feltölthető vidék felé fordul, oda részlegesen vagy egészen kivonul, majd hidakat képez rurális és urbánus között.
A minikonferencia előadói, alkotói a saját szemszögükből mutatják be ezt a helyzetet, különös hangsúllyal az alábbi témakörökre:
- fenntartható élelmiszer-előállítás
- kortárs kultúra-teremtés vidéken és vidék-inspirálta művészet a városban
- vidék-város koncepciók

Tervezett szekciók és előadók:

15:00 Megnyitó

1) fenntartható/városi kertészet
15:10-15:55h

• 15:10-15:25 Dlusztus Miklós (DMKert): Gyümölcsújdonságok és visszatérés az értékteremtéshez
• 15:25-15:40 Hajba Gergő (Zöld Folt közösségi kert): Betonból paradicsom. A városi mezőgazdaság magyarországi keresztmetszetei.
• 15:40-15:55 Dr. Falusi Norbert (Kecskeméti Ökotudatos Szakszervezet): Kecskeméti szolidáris közösségek az átmenet korszakában

2) kultúra-közvetítés, művészet, oktatás
16:15-17:30h

• 16:15-16:30 Rumann Gábor (Control Stúdió, Dunaszekcső): Mozgóképalkotás és közösségépítés Dunaszekcsőn
• 16: 30-16-45 Dr. Kovács Balázs (Hangfarm, Ellend): Technológia és természet kapcsolatok
• 16:45-17:00 Kustos Irma (Gyümölcsoltó Alapítvány): Kert és képzőművészet - egy egyszerű, könnyen elérhető botanikai ábrázolási módszerről
• 17:00-17:15 Füzes Petra/Horváth Zsombor (Orfűi Malmok): Mikrokozmosz az Orfűi Malmoknál - csápok és metszéspontok
• 17: 15-17:30 Gubik Viktória (Otthonka Egyesület, Dunaszekcső): Közösségi sikerek és buktatók egy kis faluban

3) vidék és város relációk 17:40-18:30h

• 17:40-17:55 Dr. Farkas Judit (PTE, ökofalvak): Ökofalvak Magyarországon
• 17:55-18:10 Dr. Géczi János (kertantropológia): A rózsa labirintusa
• 18:10-18-25 Plachi Attila (polgármester, Kóspallag) / Balogh Pál (néprajzos antropológus, PTE): Első lépések a részvételi és ökologikus vidékfejlesztés útján. Tapasztalatok egy börzsönyi kistelepülésről, Kóspallagról
• 18:25-18:40 Kovács-Parrag Judit (Faluság blog): Vidéki és városi kapcsolódásaink

4) Természetes hibriditásaink - kerekasztal
előadók és résztvevők közreműködésével
18:45-19:15

Az előadásokkal párhuzamosan futó programok:

• Öreghegyi Csemete Tanoda: kertpedagógiai program (Kocsis Ibolya és Prókai Orsolya)
• Elektronikai Bütykölde (Majsai-Németh Zsolt)

Az előadásokat háztáji termelők bemutatói, poszterek és kiállítás kísérik:

• Sinkó Bori (Hokedli): ételek
• Faluság képeshang kiállítás (Nagy Anita)
• Dióbél kiadó kiadványai
• Mislenyi Ízműhely: lekvárok, pástétomok, müzlik
• Kustos Irma: gyümölcslenyomatok és virágarc fotók
• Gyenis László: méz
• Orfűi Malom: papírmerítés, olajpréselés
• Erdész Fanni: kertmemóriák (memóriajáték és kertterv)
• Kézimunkák: hímzés (Tamási Kata), horgolás (Zanaty Márta)

Szervező partner: Faluság blog és írói

Boglárka, közönséges (Ranunculus ficaria)

Röviden az előadókról és a közreműködőkről:

Dr. Géczi János
Író, művelődéstörténész. Kutatási területe az élettudományok története, azon belül különösen a rózsa, mint civilizációs növény históriája. Több monográfiája jelent meg a rózsáról és annak jelképeiről.

Dr. Farkas Judit
A Pécsi Tudományegyetem Néprajz – Kulturális Antropológia tanszékének docense. Több mint 10 éve foglalkozik ökofalvakkal. A témában 2018-ban jelent meg tanulmánykötete, „Leválni a köldökzsinórról.” Ökofalvak Magyarországon címmel.

Dlusztus Miklós
Okleveles kertészmérnök, a DMKert Faiskola tulajdonosa és ügyvezetője. 14 hektár területen végez faiskolai termesztést, emellett egy 3500 taxont felölelő dísz- és gyümölcstermő gyűjteményben pedig szelekciós, illetve honosító munkát.

Sinkó Bori
A Hokedli Főzelékező tulajdonosa, és séfje. A frissesség, szezonalitás, és az izgalmas ízkombinációk mellett fontos számára az, hogy fenntartható, környezetbarát konyhát üzemeltessen. Külön szempont, hogy glutén, laktóz érzékenyeknek is kínál mindig valamit, illetve vegetáriánus és vegán vendégeinek is. Szabadidejében a főzés örömét oktatja államilag gondozott gyerekeknek, vendégszerzője a Faluság blognak, hobbikertész a Hokedli veteményesében, és sound designer kisebb projektekben.

Dr. Kovács Balázs
A Hangfarm szabadtéri médiaművészeti kiállítótér alapítója, a PTE MK Elektronikus zenei szak oktatója és Virág imádója.

Mislenyi Ízműhely
Családi összefogással létrejött kistermelői vállalkozás. Saját kertünkből származó alapanyagokból készült, természetes módon termelt és feldolgozott vegán, vegetáriánus, gluténmentes élelmiszereket készítünk. Évek óta folytatunk vegetáriánus táplálkozást és főzünk barátainknak húsmentes ételeket. Kertünkben szívesen, örömmel termelünk zöldségeket, gyümölcsöket vegyszerek nélkül.
Környezetünkben egyre több az étel allergiás, mind többen érzékenyek a tejtermékekre, gluténre és keresik azokat az ételeket, amik mentesek ezen összetevőktől, tiszta vegyszermentes kiskerti termesztésből származnak. A kertészkedés és konyhaművészet terén is sok éves tapasztalattal rendelkezünk, tapasztalatunk van a keleti és ajurvedikus konyha területén ugyanúgy, mint a biotermesztésben és a permakultúrás kertészetben. Sokéves tapasztalatunkat, valamint ízletes termékeinket szeretnénk megosztani azokkal, akik keresik a finom ízeket, nyitottak a változásokra, kíváncsiak arra, hogy a magyar és a keleti konyha ízei hogyan ötvözhető egymással. Hisszük és tapasztaljuk, hogy a tudatos táplálkozás az első lépés a tudatos élethez vezető úton.

Orfűi Malmok
Egy sok programot, látnivalót és helyben készített terméket kínáló hely a Mecsek dombjai és az orfűi tavak ölelésében. Látogatóink részt vehetnek egy izgalmas és élő műhelyeket bemutató malomtúrán, melynek során a beavatjuk őket a különböző típusú és korú őrlési módozatokba, az olajsajtolás és a hagyományos papírkészítés folyamataiba. A GARATban helyi választékból (lekvárok, mézek, olajok stb…), saját merített papírból és szitanyomással mintázott termékeink közt lehet válogatni. Itt sorakoznak sütiműhelyünk finomságai, és a mindenkori nagy kedvenc is: a kovászos kenyér. Az Orfűi Malmok izgalmas események, minifesztiválok, koncertek, nyílt előadások és workshopok helyszíne, de zárt körű rendezvényeknek is otthont adunk.

Kovács-Parrag Judit
Hivatalosan magyar nyelv és irodalom szakos bölcsészként, illetve középiskolai tanárként diplomáztam - de már egyetemen vonzott a polihisztorság: filozófiára (hejj, az a latin órai szerelem!), földrajzra, néprajzra, biológiára hallgattam át és arról álmodoztam, hogy nagy családom és csodaszép farmom lesz....
A Faluság blog szerkesztőjeként a családi élet, nőiség, gyereknevelés, kertművészet témakörökben igyekszem az elméletet a mindennapi gyakorlattal összekötni.

Gubik Viktória
Szociális munkás, jelenleg pedagógus hallgató. 2014-ben indítottuk el pár lelkes helyi baráttal Dunaszekcsőn az Otthonka Egyesületet, abban a reményben, hogy a munkánk eredményeként jobb lesz majd itt élni. Azóta eltelt 5 év…

Rumann Gábor
Mozgó és állóképek gyártásával és ezzel kapcsolatos elméleti és gyakorlati képzések, szakkörök, táborok szervezésével foglalkozom.

Kustos Irma
Természet, erdő, folyó és folyópart, a csillagos ég, koros fák, kert, palántanevelés, kerti és vadvirágok, rózsák, jóféle gyümölcsfajták, gyümölcsoltás, botanikai ábrázolás, gondolatainknak a nyelv által való megjelenítése, textilmunkák, színek, az emberi hang, a madzsong, a barátaim, a családom állnak mostanában érdeklődésem középpontjában. Végzettségem szerint biológia-rajz szakos tanár, magyar-angol szakfordító és tolmács vagyok. Létrehoztam és vezetem a Gyümölcsoltó Alapítványt. Az utóbbi időben a Faluság közössége által is inspiráltan örömmel vetem gondolataimat papírra. Örülök az életnek.

Dr. Falusi Norbert
A kecskeméti Ökotudatos Szakszervezet a fenntartható emberi jövőért tenni akaró, formális szervezeti kereteket nem öltő laza csoportosulás. Több kecskeméti civil egyesület összefogásával, a helyi társadalom tagjai közti szolidaritás jegyében szervezünk ökotudatos programokat. A tiszta városi levegőért és az akadálymentes közlekedésért a kerékpárosokkal és a kerekesszékesekkel együtt szervezünk szemléletformáló megmozdulást. A Szatyor közösség révén segítjük a helyi vegyszermentes kiskerti kultúra terjedését. Ökofilmklubokat szervezünk. Elvünk, hogy minden esemény előkészítését nyitottá tegyük, hogy nyílt fórumot adhassunk a csatlakozáshoz.

Mészáros-Tamási Kata
Kicsit angol tanár, kicsit kertész vagyok. Munkáim mellett a kézimunkában (hímzés, varrás, nemezelés), a könyvekben és a zongorajátékban találtam rá önmagamra. Fontos számomra a család, a nőiség, a nemes egyszerűség egy csipetnyi eleganciával.

Erdész Fanni
A Faluság blog hálás és lelkes szerzője. Háromgyerekes anya, angol szakos tanár, kertekért (és még húszmillió más izgalmas dologért) lelkesedő ember, táncbolond, hű barát és boldogan szabad/ szabadon boldog nő.

Öreghegyi Csemete Tanoda (Szada)
Kertészmérnök Anyukák vagyunk. Sok-sok gyerekkel. Barátságunk az óvodában köttetett. Hosszú beszélgetések után eldöntöttük, hogy elindulunk egy úton. Ennek az útnak a vezérfonala a gyermekeink és szakmánk iránti hűség és szeretet volt. Nem szerettük volna azonban, ha életünk e két legfontosabb feladatát rangsorba kellene állítani. Ezért létrehoztunk egy olyan dolgot, amelyben mindkettőt egyszerre élvezhetjük. Létrehoztuk az Öreghegyi Csemete Tanoda és Kertészeti Árudát. Ez lett a „munkánk”. Elsősorban gyermekek kertészeti oktatásával foglalkozunk. Nagyon fontos számunkra a jövő generációjának tudásunk minden cseppjének átadása, hogy elsajátítva azt, önellátó életet élhessenek. Minden megszerzett ismereteinket megosztjuk velük, mert ez a mai világban kincset ér, és nem kis túlzással állíthatjuk, hogy egészségünk, létfenntartásunk záloga. Gyakorlati foglalkozásainkon ezt fizikai munkával, de erőfeszítések nélkül, örömmel tesszük, és közös munkánk gyümölcseit velük együtt fogyasztjuk. Ez az öröm, amely abból fakad, hogy saját magad hozod létre az életben maradáshoz szükséges ennivalót, elemi erővel hat mindannyiónkra.
Kertészeti árudánkban legfőbb célunk a biodiverzitás megőrzése és növelése. Megszokott árudai kínálatunk mellett elfeledett, ritka, vagy éppen hazánkban még kevéssé ismert, de a megváltozott klimatikus viszonyok miatt már itthon is termesztésbe vonható fajtákat kutatjuk és népszerűsítjük.
Hosszútávú céljaink között szerepel a térségben hiánypótló szolgáltatásként egy kisebb szabadföldi vágottvirág ültetvény létrehozása, hagymásokkal, egynyári és évelő virágokkal.

Gyenis László
Baranya megyében, Ellendpusztán élek családommal. Gyerekkori hobbim, majd hivatásom a díszmadártenyésztés mellett méhészettel, gyümölcstermesztéssel, háztáji állattartással, növénytermesztéssel foglalkozunk azzal a szándékkal, hogy családunkat ellássuk egészséges élelmiszerrel. A mai világban nagy értéknek tartom, ha minél nagyobb részben önellátásra törekedve, környezetünkkel harmóniában élve alakítjuk ki életünket. A méhészet mindig is érdekelt, nagy hatással volt rám a példa, amit aparhanti nagyapámtól örököltem. Ő 20 család méhet látott el a hetvenes években. Tőle örököltem több felszerelést, amivel elkezdhettem 10 éve a méhészkedést. Célom, hogy jelenlegi állományommal - ami csekély 10-15 méhcsalád - családomat és környezetünket (rokonság, barátok ismerősök), valamint lóri papagájaimat jó minőségű mézzel lássam el.

Hajba Gergő
Pécsi születésű vagyok, az első pécsi belvárosi közösségi kert (a Zöld Folt) koordinátora. A PTE-BTK Interdiszciplináris Doktori Iskolájának abszolvált doktorandusz hallgatójaként disszertációm témája a városi mezőgazdaság, ezen belül is a városi mezőgazdasági tevékenység magyarországi történetének vizsgálata, a városban termelt organikus élelmiszerhez, a városi terekhez és egymáshoz fűződő viszonyunk alakulása.
Úgy vélem, hogy az urbánus körülmények között végzett növénygondozás, és az annak okán kialakult személyközi kapcsolatok vizsgálatával jellegzetes keresztmetszetet kaphatunk a bizalom társadalmi mintázatának (újra)alakulásáról. Előadásomban az elmúlt 5 esztendő tereptapasztalatait és kezdeményező szerepben töltött eredményeit, a városi kertészkedés közösségre gyakorolt hatásait, lehetőségeit és gátjait kívánom összegezni.

Nagy Anita
A teremtő alkotás az élet megnyilvánulása maga, ezen belül a képi alkotás a legmagasabb szintű kommunikációs csatorna számomra. Egész életemben az alkotáson keresztül egy lágyan áramló, teljesebb világba, egységbe csöppenek. A fotózás apai ágon öröklődött rám, nagyapám és édesapám is a szerelmesei voltak. Édesapámtól kaptam első fényképezőgépemet, amikor a kaposvári Zichy Mihály Iparművészeti Szakközépiskola textiltervező tanulója lettem.

Zanaty Márta
Szakmám száraz, számos, és sokaknak unalmas számvitel-adózás, én mégis szeretem. Emellett persze jó kikapcsolni, főzéssel, sütéssel, horgolással, mindenfajta kreatívkodással. Az élet úgy hozta, hogy egy igazi pesti lányból néhány évre, ha nem is teljesen, de falusi asszonyka lett belőlem. Az itt megélt dolgokkal tudok/tudtam kapcsolódni a bloghoz. Most, hogy újra pesti nő vagyok, és teljesen elszakadtam a falutól, újra meg kell találni a kreatív kikapcsolódás módját, de be kell valljam, a város adta lehetőségek tárháza visszaszorítja az otthoni bezárkózás közben korábban végzett tevékenységeket.

Nemrégiben néhányan közvetlenül is megtapasztalhattuk, hogy irodalom és süti kéz a kézben járnak. Ebből a párosból a süti természetrajzát górcső alá véve azt láthatjuk, hogy egyfelől jól olajozza az eszek kerekét és a beszélgetés menetét, másfelől viszont igen tünékeny, állhatatlan természete van! Sajátosságait élesen megvilágítja egy kedves barátnőm felettébb találó mondása, miszerint „Minőségét sokáig megőrzi, de mennyiségét nem!”. A süti e tünékeny természetéből következik tehát, hogy előállítását újra és újra, állhatatosan meg kell ismételni. És itt el is érkeztünk a „konyhai minimál” fogalmához. Mai rohanó világunkban bizony üdvösnek találjuk, ha olyan receptre bukkanunk, aminek megvalósítása a lehető legkisebb fáradságot, eszközparkot, felhajtást igényli, a végeredmény mégis finom. Nemrégiben ilyen receptre bukkantam az interneten. Azóta is csak ezt sütöm, ha valamivel gyorsan elő szeretnék rukkolni, így gondoltam, elkészítésének módját megosztom, hátha mást is efféle törekvések vezetnek.

Az interneten vagy máshol talált recepteket általában azonnal, az első próba során átírom a saját ízlésem szerint. Fő oka ennek, hogy a grammra és egyéb aprólékos mértékegységekre kicentizett-kimilliméterezett mennyiségeket nem találom elég életszerűnek a konyhai térben. Sokkal közelebb áll életszemléletemhez és -gyakorlatomhoz, ha – példának okáért – különböző, mindig kéznél levő kanalakkal méregethetem ki a lisztet, a cukrot, a sütőport; a folyadékokat pedig vagy „gondolomra”, vagy pedig bögre- vagy pohár-mértékben adhatom a hozzávalókhoz (azonban a precízségnek is meg kell adnom, ami jár: azt azért így is szeretem tudni, hogy egy-egy ilyen pohárnyi vagy bögrényi mennyiségnek az SI mértékegységrendszer szerint is mi a megfelelője…).

Igyekszem a hozzávalókat is már eleve logikai sorrendben, a felhasználásuk szerint felsorolva, szétosztva felírni, hogy kicsiny gondolati energiával követhető, de biztos szamárvezetőm legyen a későbbiekben. A mosogatnivaló minimalizálása szintén fontos szempont! Nem csak amiatt, mert „lustaság – fél egészség”, de időnk végessége és – kivételesen napjaink elterjedt, de szerintem szörnyen csúf szóhasználatával élve: – „ökológiai lábnyomunk” „mérete” miatt is. E gondolatmenethez tartozna a konyhai eszköztelenség ideája is, gondoljunk csak Fekete István Matulájának egy „táblából”, egy bicskából és egy lábosból álló férfikonyhájára a Tüskevár gunyhójában – amivel minden étek elkészült azért, vagy arra a falusi szokásra és mozdulatra, ahogy – a különféle dizájnos (és majd aprólékosan elmosogatandó) fokhagymanyomókat elegánsan mellőzve – a fokhagymagerezdet kézben tartva először szépen, függőlegesen, két merőleges síkban bevagdalják, majd továbbra is kézben, a harmadik, a vízszintes síkban is apróra metélik, miközben közvetlenül a fövő ételbe potyognak a darabkák.

Nos, e vezérelvek szerint átírva és szervezve így hangzik a finom, egyszerű csokiskeksz receptje (hozzá kell tennem, hogy a fényképeken dupla adag szerepel, mert a hétvégére hazaérkezett család részére nem aprózhattam el a mennyiséget!):

1) Először is kezdd el a sütődet bemelegíteni. Olyan gyorsan összeállítod majd a sütnivalódat, hogy ennek épp most van itt az ideje.

Száraz hozzávalók

2) Pakold össze a „száraz” hozzávalókat egy tálban: vagdalj vagy tördelj apróra tíz deka étcsokoládét, adj hozzá tizenkét púpos evőkanál lisztet (teljes kiőrlésű is, finomliszt is jó), egy teáskanál sütőport, egy „késhegynyi” szódabikarbónát, majd reszelj bele narancshéjat ízlés szerint (és/vagy tegyél kandírozott narancshéjat). Ha van, tehetsz bele durvára vagdalt diót, mogyorót, mandulát, de anélkül is finom.

Nedves hozzávalók

3) Egy nagyobb lábasban fakanállal keverve állítsd össze a „nedves” hozzávalókat: langyosra olvassz fel tizenöt deka vajat, tegyél bele hét (nem túlzottan) púpos evőkanál kristálycukrot, egy csomag vanillincukrot (vagy megfelelő vaníliát), egy jó csipet (vagy fél kávéskanál) sót, egy egész tojást – jól keverd össze, majd add hozzá a szintén összekevert száraz hozzávalókat. Jól formázható állagú masszát kapsz. Ha mégsem, tégy róla, hogy az legyen: adhatsz még lisztet, vagy esetleg kis vizet, ezt-azt (tej, joghurt, tejföl, kinek mi van kéznél). Ezt már kézzel is célszerű gyúrni, de előtte a még nem ragacsos kezeddel vedd elő a sütőpléhet és tedd rá a sütőpapírt, hogy kéznél legyen.

Minden egyben

4) Ha szépen összeállt, még ugyanabban az edényben el kell felezgetni a mennyiséget úgy, hogy a végén harminckét kis gombócot kapjál (ez ugye felezgetéssel könnyen teljesíthető, mert harminckettő épp a kettő ötödik hatványa). Ez egyben pont egy sütőlapnyi mennyiség. A sütőpapírra helyezd rá szellősen a harminckét tésztagolyót. Ha akarod, picit lapítsd le a golyókat a tenyereddel (nem szükséges), és azon nyomban teheted a sütőbe. Nem kell túl nagy hő, mondjuk úgy százhetven-száznyolcvan celziusz fokon úgy tíz-tizenöt perc alatt szépen megsül. Ellapul. Ha kivetted a sütőből, csak akkor nyúlj hozzá, miután kihűlt, mert ekkor már szépen le tudod szedegetni a papírról.

Sütés előtt

Előnyei:
- Finom: kellemes harmóniába és ellenpontokba szerveződik a csokoládé keserűsége, olvadt darabossága, a cukor édessége, a vanília kedvessége, a narancshéj citrusos fanyarsága és üde aromája, no és az édes-sós izgalmassága! Mindennek megbízható, kiegyensúlyozott alapot ad a ropogós tészta.
- Csupán kettő-három (kényesebbeknek: négy-öt) konyhai darab vár elmosogatásra.
- Nem kellett elővenned majd letisztítanod a gyúródeszkát.
- Könnyű enni és minőségét hosszabb időn át is képes megőrizni (ha lehetőséget kap rá).
- Gyors, egyszerű, gyakran előfordulhat, hogy megvan otthon minden hozzávalód, vagy könnyen beszerezhető.

Sütés után

Kellemes sütögetést, kellemes eszegetést!

Eseménydúsan telt az a nap. Délutánra meghívást kaptunk a közeli Terénybe, ahol egy összegyűlt nagycsalád 1-10 éves korú gyermekeit kellett lovagoltatni, délután két órás kezdéssel, a tűző napon.
Értem én, hogy a munka, az munka, de az a hozzáállás, amit a helyiektől tapasztaltunk, alulról súrolta az eddigi minimumot. Itthon indulásunktól számolva már negyedik órája égtünk a napon lovainkkal együtt, mikor kértünk egy poharat, hogy ne a lovak itatóvödréből szürcsölgessük az ismeretlen minőségű kútvizet. Persze nem a vízminőséggel volt a probléma, hiszen amit a ló megiszik, azzal gond nem lehet, de hogy még a pohárért is könyörögni kellett, az már szokatlan.
Szerencsére a gyerekek még annyira kicsik és romlatlanok voltak, hogy nem vették át a felnőttek mentalitását, így nem csak poharunk lett, de a társaság által fogyasztott süteményből az egyik kislány egy egész tányérral kicsempészett nekünk.
Akkora dolog manapság a lónak puszta látványa is, hogy minden gyerek eksztázisba esik, ha a közelükbe kerülhet. A legszomorúbb eset, mikor a totyogós kétéves mosolyogva nyújtogatja kis kezeit a ló irányába, azonban anyukája, akinek rossz gyerekkora lehetett, szívtelenül elrángatja onnan, hiába sír a kicsi. Aztán vannak szerető szülők, akik büszkén szemlélik csemetéik első próbálkozásait lóháton. Sokszor anya vagy apa is megpróbálkozik, bár manapság már a felszállás sem megy egyszerűen. Ezzel szemben megismertünk egy ötéves kislányt, akinek a kengyel nagyjából a feje búbjáig ért le, ő azonban nap végére egyedül kidolgozott egy stratégiát, és teljesen önállóan képes volt fölmászni százhetven centi magasra. A legnagyobb szívfájdalma az volt, hogy a keskeny kis aszfaltút (ahol lovagoltatni kényszerültünk) korlátolt lehetőségei miatt nem tanulhatott meg aznap ügetni.
Mielőtt a nagycsalád szétszéledt, gyorsan zsebre vágtunk némi adományt, majd teljes sebességgel porzottunk Szandára, mert Terényben nincs fagyizó, de mint kiderült, még kocsma sem. Láttunk már falut templom nélkül, de hogy valahol kocsma sincs, teljesen új. Ez persze némi magyarázatot nyújt a falucska ápolt, tiszta környezetére, az alacsony munkanélküliségre és a csudálatos rendben tartott tornácos parasztházakra, muskátlis eligazítótáblákra. Szandán feltett szándékunk volt bérünk egy részét fagylaltra költeni, mivel a tíz szem aprósütemény arra volt csak elég, hogy ne haljunk éhen a két falu között a gabonatábla szélén. Az ötszáz fős lakosságú, békés kis Szanda többnyire kihalt utcákkal fogad, most azonban már a falu határában gyanús hangok ütötték meg a fülünket.
A főtérre érve szembesültünk vele, hogy egy helyi „banda” játszik fertelmes mulatós zenét a művelődési ház előtt, amire cigány hastáncosleány ropja. A színpad mellett nagyjából száz motor sorakozik, indulásra várva. A falu teljes lakossága összegyűlt, hogy idén legalább egyszer vehessen sört és virslit ötszörös áron a rendezvény büféjében.
Mindez nem akadályozott meg minket a fagylaltozásban, bár a lovakat nem mertük egyedül hagyni az út közepén, a lókikötésre alkalmas füves parkot motorok foglalták el teljes egészében. Míg kedves lovastársam, Áron őrizte a lovakat, bementem fagylaltot venni, de még el sem fogyasztottuk, mikor rájöttem, hogy most már a szomjúságtól nem tudok (na jó, tudok, csak nem szeretnék) tovább létezni. Elsétáltam a főtér túloldalán található nyomós kútig, lévén ez az egyetlen a faluban, amely még működőképes – a többit rég elzárták, mert sokan egész nap hordták a vizet, hogy spóroljanak a vízszámlán. Amint sétáltam vissza a lovakhoz, már sejthető volt, hogy távozásunk nem lesz zavartalan. Helyi kisfiúk vetették rá magukat Áron karikás ostorára meg az én korbácsomra (Áront nem szabad egyedül hagyni gyerekekkel egy rendezvény közepén, mert hamar teljes anarchia tör ki), és a főút közepén állva vágtak maguk körül hat méter széles rendet a bámészkodók között. A biztonsági őr már méregetett, de inkább nem szólt. És ekkor történt a falu idei esztendejének legnagyobb tragédiája. Kicsit későn kaptam észbe, mi következik, így a motoros felvonulás indulásáról akkor értesültünk, amikor egyszerre berúgták-indították a száz benzintemetőt. A lovak kantár nélkül várakoztak, az ostorok eltűntek a tömegben, Áron lova halálra rémült a hihetetlen hangzavartól, én meg a hirtelenjében fölkantárazott Csenge hátáról próbáltam rendet teremteni. Szerencsére semmilyen komolyabb katasztrófa nem történt, és Vince is megnyugodott, amint Áront a hátára vette. Miután a motorosok rendőri vezetéssel köddé váltak, beléptettünk a főtérre. No ekkor derült ki, hogy jobb lett volna, ha figyelünk a hangosbemondóra, mert a hangzavar felelősei csak a falut kerülték meg, s már robogtak is vissza a rendezvényre.
A biztonsági őr ekkor már hiába próbált minket elzavarni, mert mi beszorultunk a kerítés mellett parkoló autók, fényképező járókelők és motorral villogók közé. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy egyik lovat sem különösebben zavarta a fokozott stresszhelyzet, és senkit nem tapostak agyon, de még csak meg sem riadtak. Így most sok turista és helyi bosszankodik, hogy a szép kétkerekűek sorai elé sikerült befotózni nyolc, számukra talán kevésbé impozáns barna lólábat. Természetesen a lovak aszfalton való haladási sebessége messze alulmúlja a motorokét (és nem is siettünk), így a jobb oldalon rekedt bamba bámészkodók a lovainkon kívül senkit és semmit nem láttak felvonulni.
A biztonsági őr ábrázatát elnézve a jövőben új törvényjavaslatot terjesztenek majd a Parlament elé, mely szerint nem csak a zajtalálkozókról, a falunapokról, de az ország egész területéről ki kell toloncolni az ártatlan négylábú barátainkat. Két kupac lószar (faluhelyen inkább trágya) mindenkit megbotránkoztat, a párszáz liter elégetett benzin és a falunapot kísérő mulatós zene, melytől négy kilométerrel odébb se tudtunk elaludni – senkit.

In.: A szabadság íze

https://hu-hu.facebook.com/zakadominika/