A növényvakságról 4. - Egynyári seprence

Az egynyári seprence (Erigeron annuus, régebbi nevén Stenactis annua) az 1700-as években dísznövényként jelent meg Magyarországon, rövid idő alatt azonban az egész országban elterjedté vált. Őshazája Észak-Amerika, ahol nyílt erdők, magas füvű prérik, bolygatott élőhelyek faja, de ma már Európában, Ázsiában és Ausztráliában is előfordul, Közép-Európában özöngyomként lép fel. Útszéleken, felhagyott szántókon, kertekben, szőlőkben és gyümölcsösökben összefüggő tömeget alkot, ezzel képes helyenként kiszorítani az őshonos növényfajokat.






0,5-1 méter magas növény, amely leggyakrabban a nyárutón csírázó, tőlevélben áttelelő, és a következő nyáron virágzó egyévesként éli életét. A tőlevek kerekdedek, hosszú nyelűek, durván fogas szélűek, a nyárlevelek hosszúkásak, ülők, ritkásan fogasak. Rendszerint az egész növény ritkásan szőrös. A virágzat fészek, amelyet sárga csövesvirágok és fehér nyelvesvirágok alkotnak. A növény önmegtermékenyítő módon szaporodik, nagy mennyiségű, repítőkészülékes kaszattermést produkál.

A képek Vácrátóton, az Alkotmány úton készültek (a Botanikus Kerttel szemben).

A bejegyzés eredeti megjelenése:
https://lengyel-attila.blogspot.com/2019/06/tegyunk-novenyvaksag-ellen-3-egynyari.html

Falusi nőnap

Süti, likőr és primula.

enter image description here

enter image description here

A polgármester asszony szerint az ellendi férfi-bátorságpróbán hárman indultak: Szilárd bácsi és a Kovás fiúk köszöntötték a falu nőit a kultúrban. Az ideológiai/pedagógiai nevelésem úgy hangzik, hogy ennyit megtehettek a faluért, a falu nőiért, a gyakorlati megvalósítás pedig fejenként egy hatalmas tábla oreós milkacsoki.

enter image description here

enter image description here

Nagyvárosi nőnap - képelemzés

A családi ünnepeinket általában -lokálisan- egy helyen üljük, de az idei nőnap valamiért abban kivétel, hogy a faluságon mint közösségi blogon köszöntöm fel nőinket, akiknek írásai és ezáltal ki nem mondott, de megélt mindennapijaik kísérik végig egyre többünk ki nem mondott és másképp megélt mindennapjait.
Amikor Judit finoman jelzi, hogy a Faluságon kialakult kivetülés-folyamból már igencsak hiányzik a higgadt, jelzésértékű de azért mégis kritikus (ezt a társadalom általában a férfiassal asszociálja) hang, akkor arra lyukadok ki, hogy talán tényleg szükség van ránk (mármint a férfiakra), és nem feltétlenül csak olyan módon, hogy márciuskákkal és cukin csomagolt -többnyire védett, de legalább importált- virágokkal árasszuk el hölgyeinket, hanem hogy saját modorunkban, stílusunkban becsatlakozzunk abba a világba, melyet normális esetben a nők és férfiak különböző arányú, de állandó jelenléte kéne hogy alakítson.

enter image description here

A férfiakat többek között az autókkal asszociálják, és a jelenlét maga is lehet tágan értelmezhető, ezért döntöttem úgy, hogy a nők, és különösen a Faluságot író és olvasó nők tiszteletére egy képelemzést iktatok be ide. A képen látható, magára hagyott kis piros kocsi annyira azért nem kicsi, hogy elfoglalja a teljes járdát, így ha egy gyalogos miért ne alapon egyszerűen csak szeretne végigmenni azon az úton, amit a várostervezők neki rendeltek, akkor teljes joggal merülhetne fel benne, hogy belerúgjon, legyen bármilyen cuki ez a kis piros autó. Talán csak az tartja majd vissza ettől, hogy felméri az okozott kár rajta behajtható összege és a kiadott feszültség értéke közötti különbséget, és ezt mérlegelve egyszerűen csak kikerüli (legalább nem kell nagyot kerülni!), netán lefotózza (mert végülis szép), méginkább netán ír róla majd.
Mindenképp érdemes megemlíteni a kép egészét illető arisztokratikus jegyeket: a villa, a kerítés stílusát, az autó ápoltságát és vélelmezhető árát, melyek a városra jellemző módon állnak kontraszba a kert elhanyagoltságával, a villanyoszlop póriasságával és a kis piros autó járdáról lelógó bal első kerekével. Tulajdonosa nemét és korát illetően nem merek semmire következtetni, de érezhető, hogy mindenképp vigyáz tulajdonára, nehogy más autók kárt tegyenek benne, amikor az út szélén parkol. Ebből következően talán annyira mégsem gazdag.
Naszóval, Uraim: legyünk jelen, mert szükség van ránk; de ne álljuk el az utat senki elől, vagy ha már elálljuk, akkor legalább hagyjuk nyitva az ajtót-ablakot, és felejtsük benn a kulcsot!

A lila pillangó

Sokan és sok helyütt hangsúlyozzuk a kisgyerekkori mesélés, aztán a nagyobb gyerekkori mesélés, aztán a még nagyobb gyerekkori mesélés és szép lassan a felolvasás, illetve önálló olvasás fontosságát. Lélek, nyelv, gondolkodás, hit - minden alapja.
A helyes és szép felnőtt beszéd mellett a mesevilág gazdagító erejével tudjuk gyermekeinket nyitott szelleművé, nyitott szeművé, egyszóval befogadó, majd önkifejező teljes emberekké segítenünk.
Az olvasás és írás körkörös kapcsolatáról számtalan nyelvész és pszichológus ír: az olvasásértés a hallás utáni történetértéssel kezdődik.
Első pillantásra furcsának tűnik, hogy egy auditív tevékenység a vizualitást pozitívan befolyásolja, de egyszerűen így van. Amikor az egy-két éves gyerekünknek képeket mutogatunk, jó esetben nem csak megnevezzük a képen látható dolgot, hanem történetbe helyezzük, azaz a látottak kapcsán szabadjára engedett fantáziánkat nyelvi formában tolmácsoljuk a megfelelően megválasztott szókinccsel, fordulatokkal, kifejezőeszközökkel.
Következő lépcső a képes mesekönyv, amikor is a kép már nem a kiindulópont a meséléshez, hanem illusztráció, azaz a történet megértését támasztja alá a képpel. Innen megint csak egy lépés a képek nélküli mesekönyv olvasása - itt már elég, ha szép maga a könyv, ha néha-néha van egy illusztráció.
Aztán megérkeztünk a felolvasásig, amikor is a gyerek már nem nézi velünk a könyvet, hanem egyszerűen, önállóan hallgatja a felolvasást. Kissé meditatív pozíciót vesznek fel ilyenkor: olyan, mintha a belső vetítésüket néznék. És ez a fázis nagyon hamar csap át teljesen önálló olvasásba, amikor már az ágyon hasalva, fotelben lábakat felhúzva belemerülnek a fekete-fehér világba, és már repülnek is a képzeletükkel.
Akiket ezektől a lépcsőktől megfosztanak, és túl egyoldalúan csak a képi világból merítkezhetnek, azoknak a nyelvi kompetenciája általában nem lesz olyan érett és kifejező, mint történethallgató, majd olvasó társaikénak. Egyszer már írtam valami hasonlót: hogy bárhány képünk lehet, sohasem lesz olyan árnyalt, sokszínű, részletgazdag, mint amilyeneket a nyelvvel vagyunk képesek "megfesteni".
A népmeséknek még mindig különösen fontos szerepük van: archetípusokat mozgatnak, kimondatlan félelmeket fogalmaznak meg, de a legfontosabb: bármilyen borzalmat (szegénység, éhezés, bántalmazás, elnyomottság, kiszolgáltatottság) képesek feloldani azzal, hogy a mese végére minden jóra fordul. Hogy a tennivaló és a vakszerencse fontossága egyensúlyban van.

Jolán, aki most lett nyolc éves, már nemcsak önállóan olvas, hanem önállóan is ír. Azért hozom egyik szép történetét, mert közvetetten "Süsü pillangója" ihlette a mesét: édesanya, miről írjak? Hm, egy lila pillangóról. Ennyi volt az anyai indítás, a többi már egyéni munka, icipici anyai helyesírás javítással.
Látványosan kitűnik, hogy milyen evidenciaként épültek be a történetalakításba a népmesei és modernebb, egyértelműen nehéz élethelyzetekre íródott szövegmodellek. Ami viszont "mesteri", az az átlátszóság, illetve a színek szimbolikája Joli meséjében. Az alapfogalmak (társ, barát, szomorúság, irigység, szépség, közösség utáni vágy, egyéni úttalálás, csodavárás és hit a csoda megtörténésében, a sorsalakító nő (anya-boszi) modellje, stb.) letisztultak, és jól megfogalmazottak: tudja, hogy a mi a különbség társ és barát között, tudja, hogy a kitűnni vágyás magányossá tesz, hogy önmagunkat megoszthatjuk, de csak úgy, hogy nem adjuk oda teljesen magunkat, megtartjuk egyediségünket, miközben segítünk a másiknak is megmutatni azt az utat, amit mi szerencsésen megtaláltunk. Elfogadás és egyediség utáni egyidejű vágyunk, ami igencsak bonyolult emberi igény.
És igen, a szerkezet, mint tartópillér megtartása: író, cím, első rész, második rész, bevezetés, párbeszéd, hatásos lezárás.

Mindig csodálkoznak, mikor kiderül, hogy mindegyik gyerekemmel levelezek. Nagyon fontosnak tartom az írott nyelviség birtoklását. Ez az egyik indíték. Ennél azonban tény, hogy fontosabb a másik: egy nagycsaládban egyszerűen nem jut idő mindenkit a maga mélységében meghallgatni, időt és teret teremteni arra, hogy négyszemközt lehessen megbeszélni a kényesebb ügyeket, ami nem tartozik másra. Viszont az "odafigyeléshiányt" jól tudom így kompenzálni - megéri, hiszen olyan bizalmas kommunikációs csatornát lehet így fenntartani a gyerekünkkel, ami a kamaszkor körül is biztosítja azt, hogy ismerjük a gyerekünket, megismerjük és segítsük azt, amivé folyamatosan válnak vagy válni igyekeznek. A helyesírást is finoman ki lehet javítani, mesélni is lehet kicsit, de alapvetően természetesen őróluk szól a beszéd, de azt is érzékelem, hogy írott formában könnyebben "beveszik" a tanácsokat is, ami szemtől szembe - mondjuk ki - sokszor idétlennek hangozna.

Mikor besűrűsödnek a tennivalóim, Janka nagylány papírüzenetekkel szokta segíteni anyai munkámat - a cetliket a pultra helyezi, közvetlenül a vízforraló elé, hogy a reggeli teakészítés közben biztosan észrevegyem.

enter image description here Ugye nem felejted el megvarrni a táskámat?

enter image description here Légyszi kelts előbb fel, hogy begöndöríthessem a hajamat!

Kovács Jolán: A lila pillangó

Első rész: A lila pillangó

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy pillangócska, s ez a pillangó nem egy átlagos lepke volt: nem volt színe. S ez a pillangócska olyan, de olyan szomorú volt, hogy miért? Hát ezért: Ó, ho, ho, ho, ho, hó.... Engem mindig kicsúfolnak! - mondta szomorúan a kis lepke.
Egyszer a pillangó elment világgá, mert hisz' kicsúfolták. Ahogy szállt, szálldogált, találkozott egy kis galambbal, s mindent elmesélt, töviről-hegyire.
- Ó, te szegény kis pille, majd segítek én a te bajodon! - ajánlotta fel a kis galamb örömmel a segítségét.
- Rendben van! - egyezett bele a kis pille, s kezet ráztak.
S ahogy szálltak, szálldogáltak, találkoztak egy mocsárral, ez a mocsár lila színű volt. Ebben a pillangócska megfürdött, s azon nyomban lila lett.
- Ó, ho, ho, ho, hó! - kiáltott boldogan a lepke. Engem többé irigyelni fognak, hogy ilyen csini lila vagyok!
S így is lett: - Hékás, skacok! Figyeljetek ide! Ez milyen vagány, szép lila! Vaoooooo.....
S így élt boldogan, lilán, a mi kis pillangónk.

Második rész: A lila pillangó barátai

A lila pille, miután megunta, hogy irigyelik a társai, elment barátok után kutatni. Hát ahogy ment, mendegélt, nem volt ott semmi, de ahogy tovább ment, mendegélt, előtte állott egy kis kunyhó, s abban a kunyhóban egy kedves boszorkány lakott, s ez a boszi megsajnálta: - Ó, kedves kis pillangó, miért búsulsz ennyire? Hát így válaszolt a kis lepke: - Ó, hát hogyne búsulnék, ha nekem egy barátom sincsen! - árulta el zokogva a kis pille.
- Ó, hát segíthetek én a te bajodon! - ajánlotta fel a boszi: - Figyelj ide! Mikor lemegy a nap, menj haza, s ezt mondd a lepkéknek: Kövessetek, hogy olyan szépek lehessetek, mint én. S követni fognak! Majd vidd bele őket a mocsárba, s mindenki más-más színű lesz, s ezt fogják kérdezni: - Hogyan csináltad ezt? És milyen szép zöld, kék, sárga.... színű a szárnyam! S mindenki a barátod lesz.
S így is lett, már mindenki a barátja lett, s boldogan élnek, zölden, kéken, sárgán...., s persze lilán, barátságban.

Görbe tekintet

Vajon az utcáról hogyan lehetett meglátni, hogy az Okos-ház fölötti ligetes pinceteraszon immár két, a föld fogságából kiszabadított borona ácsorog?
Vajon miért akkor látja meg mindenki az értéket, amikor az napvilágra kerül, amikor már megtisztították a kosztól?
Vajon miért akkor tűnnek el a dolgok, amikor a fél falu farsangol a művelődési házban?

enter image description here Hóvirág (Galanthus)

Pécs – Ellend: 15 km. Az egyetemről, teljes csinosban sietünk haza kicsiny falunk meghitt ölelésébe egy tizenegyedik generációs japán keramikus-teaművész teaszertartási bemutatójáról. Egy idézet és a mellette álló virágkompozíció által megteremtett értelmezési mező, melyben minden mozdulatnak, minden gesztusnak és mimikának szimbolikus kifejeződése és jelentése van.

enter image description here Hunyor (Helleborus)

Átöltözés, rohanás a kultúrba: pogácsa és fánk. Cukrozott üdítő. Ismerős kedélyesség. Jelmezes gyerekek, akik már nem is értik, mire ez a felöltözés, de így szoktuk....
Közösségeink, ahova tartozunk lakóhely vagy születés által, és megalakítandó közösségeink, ahová szellemileg és lelkileg szeretnénk tartozni.
Még mindig nem tudom, hogy falusi vagyok-e.

Ismertebb növénynemzetségek áttekintése H-L

Az alábbi áttekintésben olyan növénynemzetségeket ismertetek röviden, melyek fajai, fajtái dísznövényként, vagy gyümölcstermőként lehetnek szép, illetve hasznos elemei kertünknek. Immár 30 éves szakmai tapasztalatom alapján elmondhatom, hogy az átlag magyar ember növényekkel kapcsolatos ismeretei erősen hiányosak.
Ami még szomorúbb, hogy ebben a 30 évben folyamatosan romlott ez az állapot, ami jelzi az emberek természettől való távolodását. Szakmabeli társaimmal persze folyamatosan igyekszünk e folyamat ellen dolgozni.
Ennek szellemében íródott ez az összefoglalás a legfontosabb növénycsoportokról, hogy a közismertebb nemzetségek mellett olyan növényféleségekre is felhívjam a figyelmet, melyek ugyan még ismeretlenek, vagy csak kevéssé ismertek, de rendelkeznek olyan előnyös tulajdonságokkal, melyek miatt feltétlenül érdemes lehet kipróbálásuk, megtelepítésük!

Hakonechloa macra (japán szálkafű): különlegesen szép megjelenésű, bókoló fűszálakból álló, dús zsombék alakú, több féle színű változatban is beszerezhető, alacsony termetű évelő, mely inkább árnyékos helyet, illetve némi téli takarást igényel.

Hamamelis (varázsmogyoró): Nagyobb termetű díszcserjék, vagy több törzsű fák, melyek különös értéke a tél végén, általában februártól induló, igazán szívet melengető virágzás. Az egyes virágok kunkori szálacskákból álló pici gombolyagok, melyek sárga, narancs, illetve piros színekben kaphatók.

Hedera (borostyán): közismert örökzöld kúszónövények, melyek léggyökereikkel kapaszkodva sok féle felületen jól megtapadnak. Nagyobb felületet benőve különösen alkalmasak nem kívánatos, elemek, vagy akár talaj eltakarására. Árnyékban a legszebbek.

enter image description here

Hemerocallis (sásliliom): edzett, hosszú életű évelők, melyek elképesztő színválasztékban szerezhetők be: a világon több tízezer fajta létezik! A nyár legforróbb időszakában nagyon hosszú ideig bontják látványos virágaikat. Egy virág csak egy napig nyílik, de egy-egy virágszáron akár tucatnyi bimbó is lehet, melyek sorra, egymás után nyílnak ki. Egy növény pedig akár 10-20 virágszárat is nevelhet. Tűző napos helyen lesz a legszebb.

enter image description here

enter image description here

Heuchera (tűzeső): hihetetlen színgazdagságban ismert, levélzetükkel díszítő, teljesen télálló, edzett, hosszú életű évelők, melyek leginkább félárnyékban érzik jól magukat, de tűző napot is elviselő gyönyörű változatok is kaphatók. A levelek enyhe télen át is telelnek, csak nagyon komoly hideg esetén fagynak vissza. Ilyenkor a tövek tavasszal gyorsan újrahajtanak. Alacsony termetük miatt kiválóan alkalmasak talajtakarásra, de nagyobb termetű dísznövények háttereként is alkalmazhatók. Sok fajta ismert, mely apró kis csengettyű-szerű virágok felálló füzéreivel is díszít. Ezek a kis virágok hagyományosan pirosak (innen a név…), de fehér és rózsaszín változat is létezik.

Hibanobambusa (japán bokorbambusz): a Shiroshima nevű, krémfehérrel csíkozott, nagy, tarka levelű változat a legismertebb, mely 2 méterre növő, igen látványos, sűrű, örökzöld bokor. Nagyobb kertekben szoliterként, vagy akár sövényként is alkalmazható. A terjedését határolással megakadályozhatjuk (bauplast.hu – bambusz-szegély). Mínusz 15 fok körül lombozata sérül, de tavasszal gyorsan újul!

Hibiscus (mályva): rendkívül dekoratív, edzett, hálás dísznövényeket felölelő nemzetség!
A mocsármályvák, vagy mocsári hibiszkuszok (Hibiscus moscheutos) általában 50-150 cm magasra növő, lágyszárú évelők, nyáron hosszú ideig nyíló, tányér nagyságú, elképesztően látványos virágokkal. Hófehér, rózsaszín, piros és bordó színekben ismert. Jó télállóságú, normál kerti körülmények közt szépen fejlődik, azonban, mint neve mutatja, meghálálja a bőkezűbb vízellátást. Különösen jól mutat vízfelületek, kerti tavak mellett!
A kerti mályvacserje (Hibiscus syriacus) 2-3 méteres magasságot és 1-2 méter szélességet elérő bokor, mely nyáron hónapokon keresztül ontja tenyérnyi nagyságú virágait. Korábban csak néhány egyszerű változatban létezett, de mára már több tucatnyi gyönyörű színű, szimpla és telt fajtája is elérhető. Gyönyörű szoliter, de sövényként is szemet gyönyörködtető.
A harmadik csoport a nemzetségen belül a szobahibiszkusz, vagy Hawaii rózsa néven ismert Hibiscus rosa-sinensis, mely a trópusok egyik leggyönyörűbb virágzó dísznövénye! Lélegzetelállító szépségű színváltozatok százai állnak rendelkezésre a télikerttel rendelkezők számára. Míg az első két csoport teljesen télálló, ez utóbbi a legcsekélyebb fagyot sem viseli el, teleltetése plusz 10 fok körül célszerű.

enter image description here

Hippophae (homoktövis): általában 3-4 méter magasra növő, ezüstös lombú, terebélyes bokor, mely kiváló élettani hatású összetevők és vitaminok tömkelegét tartalmazó narancssárga kis bogyói miatt igen értékes gyógynövény! Edzett, mutatós, sövénynek is alkalmas. Porzós és termős példányt is ültessünk!

enter image description here

Hosta (árnyékliliom): kelet-Ázsiából származó, tökéletesen télálló, évelő dísznövény, mely rendkívüli szín- és formagazdagságban lelhető fel. Nagy levelei egyszerű zöldek, kékek, sárgák, illetve a legkülönfélébb tarkázottságúak is lehetnek! Nagyon sok fajtának vannak mutatós, illatos virágai is. Jó vízellátottságú, tápdús talajt, illetve a változatok túlnyomó többsége árnyékos fekvést igényel. Az egyik leglátványosabb évelő nemzetség!

Hydrangea (hortenzia): a hagyományosan ismert hortenzia (Hydrangea macrophylla) általában 1-1,5 méteres magasságú bokor, kissé savanyú, jó vízellátottságú talajban, félárnyékos fekvésben érzi jól magát. Vannak azonban a talajra, fekvésre sokkal kevésbé érzékeny fajok (H. arborescens, H. paniculata), melyek kedvezőtlenebb helyen, tűző napon is gyönyörű bokrokká növekednek és a nyári időszakban hónapokig díszítenek hatalmas virágbugáikkal! Kihajtás előtti visszametszéssel minden hortenzia dúsabb, nagyobb bugákat fejlesztő bokrokká nevelhető.

enter image description here

Iris (nőszirom): edzett, hosszú életű évelő növények, melyek törpe, közép és óriás méretekben is fellelhetők. Egészen elképesztő fajtaválasztékban szerezhető be, több tízezer változata ismert! Napos helyek gyönyörű tavaszi virágdísze.

Juglans (pompás dió): jaj Istenem, szegény, régi, kedves diófánk, mi lesz veled?? Az Amerikából érkezett burokfúró légy, vagy egyszerűen diókukac megpecsételni látszik szeretett, árnyat adó fáink sorsát: a termés augusztusra megfeketedve csúfoskodik a fákon… Mivel a legtöbb helyen nem csak árnyékáért, hanem terméséért is ültették, nagy a valószínűsége, hogy évi nyolcszori permetezés helyett inkább pekándióra cserélik sokan…

enter image description here

Juniperus (boróka): rendkívül formagazdag nemzetség, melyet fás szárú, örökzöld fajok és fajták alkotnak. Nagyra növő, fa termetű, kisebb bokor alakú, illetve elterülő, kúszó változatok egyaránt előfordulnak. A lombszín zöld, kék, sárga, de akár fehérrel tarkázott is lehet. Hasznos, szép növények, melyek szoliterként, sövényként, vagy talajtakarásra is alkalmazhatók.

Kalopanax (tüskefa): a nemzetség egyetlen faja a Kalopanax septemlobus, mely Kelet-Ázsiában honos. Hihetetlenül tűrőképes, 20 méterre is megnövő, különleges megjelenésű, hosszú életű fa, melynek késői (augusztus-szeptember) virágzása értékes a méhek számára.

Kerria (boglárkacserje): ázsiai eredetű, 1-2 méterre növő, edzett bokor, mely május-júniusi, aranysárga virágzásakor szemet gyönyörködtető.

Kniphofia (fáklyaliliom): Dél-Afrikai eredetű, látványos, nagy termetű, edzett, napfénykedvelő, évelő növények! Hosszú szárakon fejlődő, fáklyaszerű virágfüzérei nyáron díszítenek a fehéres-sárgától a narancson át a tűzpirosig terjedő színekben. Újabb fajtái között már folyton-nyílóak is vannak, melyek akár 3 hónapon át is hozhatják szemet gyönyörködtető virágzataikat!

Koelreuteria (csörgőfa): Kelet-Ázsiai eredetű, gömbölyded koronájú, jó tűrőképességű, gyorsan fejlődő díszfa, mely a nyár második felében gyönyörködtet aranysárga virágzataival. Érdemes lenne a legdúsabban virágzó példányokat kiválogatni és tovább szaporítani. Narancspiros színnel kihajtó, illetve oszlopos változata is beszerezhető.

enter image description here

Kolkwitzia (kínai viráglonc): Kínai eredetű, 2 méteres bokorrá növő, visszahajló ágú, edzett cserje, melyet május-júniusban, kis tölcséres, rózsaszín virágok özöne borít el! Aranysárga lombú, illetve kisebb termetű változata is létezik.

Laburnum (aranyeső): sárga akácnak is mondják, mert nyár elején nyíló, pillangós virágokból álló, aranysárga virágfürtjei az akácéhoz hasonló alakúak. Nyílásakor hihetetlenül látványos, kisebb termetű díszfa, vagy nagyobb bokor, melynek óriásfürtű fajtája is ismert! Mérgező növény, kisgyerekes kertekből inkább hagyjuk ki!

Lagerstroemia (selyemmirtusz): komoly adósságaink vannak ezzel a nemzetséggel szemben! Elképesztően látványos virágzású, kisebb bokortól a komolyabb fa-méretig terjedő habitusú növények, melyek nyílási ideje a nyár második felére, illetve szeptemberre esik. Orgonáéhoz hasonló, de annál általában jóval nagyobb, felálló, vagy a nagy tömeg miatt oldalra bókoló virágfüzérei sok gyönyörű színben lelhetők fel: hófehér, rózsaszín, lila, piros, bordó és ezek mindenféle átmenete! Egy kifejlett méretű selyemmirtusz teljes nyílásban a leggyönyörűbb dísznövények egyike! Mintegy tucatnyi, betegségekkel és a komolyabb téli hidegekkel szemben is kiválóan ellenálló fajtája áll rendelkezésre kertjeink, parkjaink napos részeinek díszítésére, melyekből most azonnal el kellene ültetni egymillió darabot országszerte! :-)
További érdekességei, hogy az idősebb példányok kérge platán-szerűen, foltokban válik le, igen mutatós, illetve őszi lombszíne a sárga-narancs-piros színekben pompázhat a talaj minőségétől illetve a fajtától függően!

enter image description here

enter image description here

Lantana (sétányrózsa): Brazíliából terjedt el világszerte ez a hálásan virágzó mediterrán cserje, mely edényesként balkonok, teraszok szép dísze lehet. Nagyon sok, szép színben ismert. Fagymentesen teleltessük.

Laurocerasus (babérmeggy): vagy Prunus laurocerasus, a Balkántól a Kaukázusig elterjedt, örökzöld lombú cserje, mely rengeteg, kisebb-nagyobb termetű változatban ismert. Szoliterként, illetve egyre több helyen sövényként is telepítik, ez utóbbira különösen alkalmasak oszlopos habitusú változatai. Pirosan kihajtó, nagyon szépen virágzó (felálló, hófehér, illatos fürtök), és ehető gyümölcsöt termő fajtái is léteznek. Edzett, hálás, mutatós növény!

Lavandula (levendula): mediterrán eredetű, kedvelt törpecserje, melyet aromás illatú, hamvas-szürkés levelei, illetve mutatós, kék virágai miatt ültetnek. Ismertek rózsaszín és fehér virágú változatok is. Tűző napot, viszonylag szárazabb helyet kedvel, alacsony bokrait célszerű tavaszonként alaposan visszavágni. A virágzatokból nyert, népszerű levendulaolaj kellemes illata mellett számos jó hatással is rendelkezik.

enter image description here

Leucanthemum (margaréta): az egyik legismertebb, legnépszerűbb, hosszú életű, edzett évelő növényünk, mely napos kertek kedves, mutatós dísze. Hófehér szirmú, sárga közepű változata a legelterjedtebb, de kaphatók telt, sárga, illetve piros szirmú fajták is. Vágott virágnak is kiváló.

Leucothoe (fürtöshanga): észak-Amerikai eredetű, kisebb termetű, színes lombú örökzöld díszcserjék. Leveleik kihajtáskor, illetve télen még színpompásabbak.

Ligustrum (fagyal): Európától Japánig elterjedt, többnyire örökzöld fajok tartoznak ide, melyek általában cserje termetűek, de pl. a japán fagyal (Ligustrum lucidum, ami egyébként kínai eredetű…) 10 méteres fává is képes nőni. Nálunk a leggyakrabban ültetett faj a télizöld fagyal (Ligustrum ovalifolium), mely nyírott sövényként a legnépszerűbb és tarka levelű változatai is mutatósak. Délebbi országokban a kínai törpe fagyal (Ligustrum jonandrum) igen kedvelt, mert tökéletesen alkalmas formanövények nevelésére. A fagyalok az orgonák (és az olajfa!) közeli rokonai, a nálunk is őshonos, lombhullató közönséges fagyalra (L. vulgare) pl. az orgonafajták kiválóan olthatók is.

Liquidambar (ámbrafa): a nemzetség fajai Görögországtól Japánig, illetve észak-Amerikában fordulnak elő. Ez utóbbi (Liquidambar styraciflua) a legismertebb és legnépszerűbb. Az Amerikai kontinens keleti felén, a Kanadai határtól egészen Hondurasig előforduló, közepes termetű díszfa, mely különleges, szinte csillag alakú levelei, illetve pazar, zölddel kevert narancsos-piros őszi lombszíneződése miatt nagyon szívesen alkalmazott növény! Oszlopos, valamint kis termetű fajtái is beszerezhetők.

Liriodendron (valódi tulipánfa): ő az igazi, valódi tulipánfa (Liriodendron tulipifera)! (A nemzetség másik faja a kevéssé ismert kínai tulipánfa.) Az egyik legősibb zárvatermő növény, mely észak-Amerikából érkezett hozzánk, nevét pedig tulipán alakú leveleiről kapta! Európában évszázadok óta igen kedvelt, egyes kastélyparkokban bődületes méretű, gyönyörű példányai élnek! Gyorsan nő, szereti a nedvesebb környezetet, hazánkban ártéri fásításként is előfordul. Nagyobb mértékű telepítése is indokolt lenne, mert díszfaként nagyon mutatós, illetve fája is értékes! Piros közepű, zöldessárga virágai is szépek.

Lonicera (lonc): sok fajt felölelő nemzetség, melyből a teljesség igénye nélkül a dísznövényként ültetett, teljesen télálló, örökzöld, vagy lombhullató fajokat, fajtákat érdemes említeni. Kevésbé, vagy erősen illatos, gyönyörű virágdíszt adó változatok egyaránt vannak köztük. Egyesek felfuttathatók, mások a talajon elterülők. Különösen értékesek az 1-1,5 méteres bokorrá növő kamcsatkai lonc (Lonicera kamtschatica) változatok, melyek vitamindús, ízletes, kék bogyóterméssel örvendeztetnek meg májustól!

Lycium (ördögcérna): a keleti gyógyászatban ismert és nagyra becsült, gyógyhatású Goji-bogyó, mely gyors növésű, edzett bokor és már a 2. évtől bőven terem! Termése az egészségre igen hasznos anyagok sokaságát tartalmazza, ezt számtalan vizsgálat bizonyítja!

enter image description here

Közművesített kiszolgáltatottság

A gazdálkodás, önellátás irányába elindulni vágyó sokszor szembesül azzal a problémával, hogy mihez fog kezdeni (elegendő) pénz nélkül. Én erre mindig azt felelem, hogy nem lesz szüksége pénzre, mire mindig azt kapom vissza, hogy a számlákat valamiből ki kell fizetni. Csak nagyon kevesen érzik úgy, hogy lemondanának a közművekről, pedig a közművekre alapozott élet, bár kényelmesnek látszik, hatalmas csapda.

Eszembe jut az idei tél, amikoris végre újra hó volt és hideg. Sok városban átmenetileg megszűnt az áramellátás, a fűtés, leállt a közlekedés, a falvakban sokszor nem volt víz, mert elfagyott minden vezeték. A megszokottól egy kicsit eltérő időjárás tízezrek, százezrek életét keserítette meg, hatalmas vagyoni károkat okozott a városi infrastruktúrában, ellehetetlenítette az emberek életét. (Nem túlzok, baráti beszámolók alapján, voltak városok, ahol komplett városrészek maradtak közműellátás nélkül, télen, mínusz tíz fokban.) Szinte minden nap megcsörrent a telefonom, aggódó barátok és családtagok hívtak, nem szigetelődtünk-e el a világtól itt kint a hegyen. Mi „itt kint a hegyen” már kiköltözésünkkel elszigetelődtünk minden ilyen problémától (de nem Istentől, mert tőle elszigetelődni nem lehet), mert ha jobban belegondolunk, az egy darab napelem pont ugyanúgy tölt (vagy nem tölt... napsütés és köd kérdése), mint bármikor máskor (csak mostanság viszonylag gyakran kell leseperni róla a havat). A kútból is ugyanúgy feljön a víz, mint az év összes többi napján.

Hogy közművesített vagy komfort nélküli életet választunk-e, az attól függ, hogy a rendszer megingathatatlanságában bízunk jobban, vagy önmagunkban és a természetben. Én tudom, hogy akkor is meleg étel lesz az asztalunkon és meleg víz a lavórban, ha másfél méter hó esik váratlanul, sőt, még talán egy kis áramunk is lesz, ha megtaláljuk a hó alatt a napelemet. Ehhez persze vállalni kellett azt, hogy az év minden egyes napján kézzel húzzuk a vizet, lemondunk az elektromos kütyük kilencvenöt százalékáról és hajlandóak vagyunk kézzel kaszálni, kézzel mosni és sok szempontból a mai szemmel nézve puritánul élni.

Az, hogy a karomban holnap is lesz erő, biztosabb, mint bármilyen közműellátás a földön. "Fejlődhet" a világ, ameddig csak akar, csak annak a pár embernek legyen joga az egyszerűséghez, aki jobban bízik több tízezer év természetes tapasztalatában, mint párszáz év mesterséges rendszerében.

In.: A szabadság íze - Közművesített kiszolgáltatottság