Sáfrány Attila: A két gézengúz és a locsolás

Húsvét hétfő reggelén,
Útnak indul két legény.
Egyik úton Pisze Ferkó,
Másikon meg Kormos Jankó.

Tréfás nevük onnan kapták,
Ferkó orra csupa pisze,
Hű barátja, cimborája,
Jankó csupa rosszaság.

Keresztútnál találkoznak,
Megállnak és tanakodnak.
Kit locsoljunk meg elsőnek,
Húsvét hétfőn ébresztőnek.

Ferkó így szól:
Szeplős Pannát,
És már szedi is
Két gézengúz a lábát.

Addig mennek, mendegélnek,
Míg Pannáék házához nem érnek.
Nem kopognak, nem zörgetnek,
Egyenesen Panna szobájába mennek.

Örül Panna, dehogy mérges,
Kicsi szíve csak úgy repdes.
Örvend ő a két legénynek.
Kölninek és sok-sok versnek.

Szeplős Panna nagyon hálás,
Előkerül egy-egy tojás.
Csuda cifra mind a kettő,
Örül neki mind a kettő.

Még alig ütnek tízet az órák,
Az összes leányt meglocsolták.
Minden házat végig jártak,
Örömére oly sok lánynak.

Terit, Pirit, Klárát,
Esztit, Vilmát Orsolyát,
Szőke hajú Anitát,
Kishúgát is, Sárát.

Szólt a vers és gyűlt a tojás,
Jól sikerült a locsolás.
Eljövünk majd jövőre is,
Találkozunk veletek is.

---