Nem tudom, mások hogy vannak vele, de én a január-február hónapokon minden évben mielőbb túl szeretnék lenni. A decembert nagyon szeretem, mert tele van várakozással, ünnepekkel, általában nincs is nagyon hideg. Az év első két hónapjában azonban alig várom, hogy végre kitavaszodjon! Nem így vannak ezzel a vírusok. Különösen az influenza vírusnak kedvez a hideg, száraz levegő, amelyben gyorsan terjed (a levegőben, érintkezéssel, tárgyak közvetítésével), ráadásul ebben az időszakban a védekező rendszerünk is fogékonyabb a kórokozókkal szemben. Tartós, -10 C-körüli hideg kellene ahhoz, hogy ezek a vírusok visszaszoruljanak, illetve a meleg, párás levegő sem kedvez nekik. Ezért is betegszenek meg a téli időszakban a legtöbben.

Influenzavírus szerkezeti modellje

Sajnos tévedünk, ha azt gondoljuk, megfelelő óvintézkedésekkel, vitaminokkal biztosan elkerülhetjük a megbetegedést. Nézzük csak a mindennapjainkat! Zsúfolt tömegközlekedési eszközökön, bevásárló központokban, munkahelyen, oktatási intézményekben képtelenség elkerülni a vírusokat, a vitaminok pedig nem nyújtanak célzott védelmet. A leghatékonyabb megelőzési mód a védőoltás. Hatását úgy lehet elképzelni, hogy az immunrendszerünk az elölt, inaktivált, megbetegíteni nem tudó vírusokat megjegyzi, készenlétben áll, és ahogy a valódi vírus bejut a szervezetbe, azonnali ellentámadásba kezd. Nem múlnak el értékes hetek azzal, hogy az immunrendszerünk tanul. Ezt megteszi az oltás beadását követő 2-3 hétben, ami alatt kialakul a védettség. A kialakult védettség azonban nem hosszú távú, mert az influenza vírus igen gyorsan változik. Ezért van szükség minden évben a WHO (Egészségügyi Világszervezet) által ajánlott, éppen aktuális oltás beadására.

Influenzavírus szerkezeti makettje

Biztosan mindenki hallott már a világméretű influenzajárványokról. Ezek a következők voltak:
- 1889-ben orosz nátha
- 1918-ban spanyolnátha
(50-100 millio áldozatot követelt)
- 1957-ben ázsiai influenza
- 1968-ban Hongkongi influenza
- 2009-ben pedig az a világméretű járvány, melyet az A
vírus H1N1 típusa okozott.

Kaffka Margit írónőnk 1918-ban, 38 évesen, 12 éves fiával együtt spanyolnáthában halt meg. A férje elméleti biológus volt.

Vannak, akik panaszkodnak arra, hogy megkapták az oltást, mégis betegek lettek, vagy úgy vélik éppen az oltás betegítette meg őket. Tudnunk kell, nincs olyan oltás, ami 100 %-os védettséget adna. Lehet az is, hogy a védettség kialakulásának ideje alatt fertőződik valaki, vagy már lappangott benne a betegség. Azt is tudnunk kell, hogy kb. 200 féle vírus okozhat influenza-szerű tüneteket. A csak orrfolyással, tüsszögéssel, enyhe torokfájással, láz nélkül zajló állapot nagy valószínűséggel nem influenza. Lehet, hogy az oltás mellett mégis jelentkeznek a betegség tünetei, de ennek lefolyása sokkal enyhébb az oltott személyeknél, ill. nem alakulnak ki súlyos szövődmények (pl.: tüdőgyulladás, középfülgyulladás, szívizomgyulladás). Egy típusos influenza 1-3 nap lappangási idő után magas lázzal, izomfájdalommal, elesettséggel, majd később jelentkező száraz köhögéssel jár, tünetei 1-2 hétig tartanak. Ezalatt a szervezet baktériumokkal szembeni védekező képessége is csökken, kialakulhat felülfertőződés, ami hetekkel megnyújthatja a betegséggel töltött időt jelentősen megterhelve az egész család mindennapjait és pénztárcáját. Ha már valakit „ledöntött” a betegség, haza kell menni! Nem szabad „lábon kihordani”! A beteg ember szervezete gyengébb, fogékonyabb más fertőzésekkel szemben is, illetve megfertőzheti környezetét. Így indulhatnak el a nagyobb méretű járványok.

Végezetül álljon itt néhány tipp a fertőzések megelőzésére, valamint a betegség tüneteinek enyhítésére:
- gyakran mossunk szappannal, meleg vízzel kezet
- gyakran szellőztessünk rövid ideig
- használjunk zsebkendőt, lehetőség szerint szájmaszkot köhögés, tüsszögés esetén
- használjunk alkohol (60% etil-alkohol) tartalmú kézfertőtlenítőt
- ha tehetjük, kerüljük a túlzsúfolt helyeket
- vitamin készítményekkel, friss zöldségekkel, gyümölcsökkel erősítsük immunrendszerünket.
Téli időszakban nem túlzás napi 2000-3000 NE D-vitamin és 500-1000 mg C-vitamin szedése sem. A D-vitamint háziorvosunk receptre is fel tudja írni, így jóval olcsóbb, mint a recept nélküli készítmények.

Ha már megbetegedtünk?
- fontos az ágynyugalom
- szedjünk recept nélkül kapható, tüneteket enyhítő, lázcsillapító, közérzet javító gyógyszereket
- használjunk helyi torokfertőtlenítőket, orrsprayt vagy orrcseppet, orrkenőcsöt (én a jó öreg, bevált, mentolos Unguentum nasale kenőcsöt, hámosításra a Cicaplastot használom)
- bőségesen fogyasszunk megfelelő gyógyteákat, mézet
- csak bakteriális felülfertőződés estén ajánlott antibiotikum szedése (ennek szükségességét csak orvos állapítsa meg, mert a nem megfelelően alkalmazott antibiotikummal inkább ártunk, mint használunk!)
- elérhetők vírus ellenes gyógyszerek, de ezek csak nagyon indokolt esetben alkalmazandók orvos javaslata alapján.

Mit tehetünk a gyümölcsösben?

Elkezdhetjük az öreg gyümölcsfák ritkító metszését. Elsősorban a beteg, elszáradt vagy túl sűrűn fejlődő ágakat metsszük vissza.
Ha a korona olyan ritka, hogy a focilabda már szépen átröppen az ágak között, akkor a munkát helyesen végeztük el. Sok helyen az öregebb fák termései az évek során elaprózódnak, nem kell lemondanunk az ízletesebb nagyobb termésekről, egyszerűen csak fiatalítsuk meg az ágakat az erre való metszési móddal, vagyis az idősebb ágakat is vissza lehet jelentősebben vágni.

Aki kísérletezésre vágyik vagy tényleg szakavatott, az tudja, hogy a gyümölcsfákat milyen jó móka átoltani. Ennek is ez az idő a legoptimálisabb.
A koronát ilyenkor úgy vágjuk vissza, hogy csak néhány vázág maradjon meg, valószínű, hogy a korona kétharmada ilyenkor eltávolításra fog kerülni, ne ijedjünk meg.
A vázágak korosabb, nagyobb fák esetében 1-1,5 méteresek is lehetnek, de fiatalabb társaiknál ennél sokkal rövidebb csonkokat hagyjunk.
Amire azonban figyelni kell, hogy a vázágak - amennyire csak lehet - szabályos távolságra essenek egymástól, és egy későbbi orsóforma kialakítása esetén a kúp- vagy orsóformának megfelelő hosszúságúak legyenek. Egy gyümölcsfát akkor érdemes átoltani, ha már évek múlva sem hoz megfelelő mennyiségű termést, vagy nem megfelelő fajtára jellemző gyümölcsök teremnek. Kiváló ok az oltásra még, ha az eredeti fajta nem ízletes, vagy még jobbat mondok, ha túlságosan érzékeny lett a kártevőkre, kórokozókra. Januárban vágjuk meg az oltóvesszőket, ha mód van rá a nemes fa déli részéről. Ezeket a vesszőket vagy hűvös pincébe vagy a ház északi oldalán úgy vermeljük, hogy a vesszők alsó harmada nedves homokban vagy földben legyen.

További javaslatok még egy kis kerti testmozgáshoz:

A bogyósok metszéséhez is hozzákezdhetünk, ha éppen nincs hó és ősszel már nem jutott erre időnk.
Ha ribizli és köszméte bokrokon találunk esetleg lisztharmatos vesszőket, azt feltétlen távolítsuk el. Érdekes módon nálam a bogyós gyümölcsöket nem, de a rózsáimat megtámadta a lisztharmat.
A gyümölcsfákról ha látunk az ágakon moníliás gyümölcsmúmiákat szedjük le, és a lisztharmatos vesszőkkel együtt semmisítsük meg. Ha tartós fagy van, érdemes a törzseket műanyag- vagy dróthálóval megvédenünk. Érdemes a törzseket mésszel is bekenni, jelentősen védi őket a fagytól és ugye jól tudjuk, hogy a január még fagyosabb, mint a decemberünk volt.
Sajnos javasolnék egy olyat is, hogyha van a kertünkben nagyon rosszul termő vagy betegeskedő fa, azokat szedjük ki és ültessünk a helyére újakat.

Gyümölcsfajták tekintetében akár fa vagy cserje, én idén biztosan újító leszek, mert néhány fajtába egészen belehabarodtam, mint például a pekándió, ezüstcseresznye, kivi, fekete berkenye, indián banán, pisztácia, datolyaszilva, szamócafa….. és még sorolhatnám, és ami a legszebb, hogy legyen bármekkora is a kertem, ezek még biztosan találnak helyet nálam.

S mint mindig kedves barátaim, ültetésre, jóidőre, kerti munkára fel, mert kertészkedni, kertésznek lenni nagyon jó!

Tárolóhelyek ellenőrzése:

A már késő ősszel betárolt dália, gumós begónia, kardvirág, kánna, stb. gumókat, rizómákat gondosan ellenőrizzük, az esetleg penészes, rothadó gumókat, hagymákat távolítsuk el.

Ellenőrizzük, hogy nem lett-e az áttelelő muskátlin, fukszián és a többi konténeres növényen lisztecske, vagy esetleg gombás, beteg levél, ha igen, feltétlenül távolítsuk el. A talajuk épp csak nedves kell, hogy legyen, figyeljünk oda, hogy ne öntözzük túl, de ugyanakkor kiszáradni se hagyjuk, próbáljuk megtalálni az arany középutat.

A hagymákat és gumókat télen levegős, száraz helyen kell tárolni!

Medence körüli tennivalók:

Akiknek kis kerti tavuk van, és abban halak is élnek, azoknak - mivel a halaknak télen is szükségük van oxigénre és a bomlásból származó gázoknak is el kell tudniuk távozni a vízből - feltétlenül még időben gondoskodniuk kell arról, hogy megakadályozzák a vízfelszín teljes befagyását. Helyezzünk a vízbe egy köteg kákát vagy szalmát, esetleg a vízfelszínre tehetünk sztiroporlapot.
Természetesen kertészeti szakboltokban is lehet erre a célra megfelelő eszközöket vásárolni, a cél közös, azaz, hogy a megfelelő mennyiségű oxigén be tudjon jutni a tavacska vízébe, és ugyanakkor a keletkező mocsárgázok zavartalanul távozhassanak.

További fontosabb munkák:

Az utak menti sövényeket a felcsapódó sótól nádfonattal védhetjük meg.
Havas, fagyos időben továbbra se feledkezzünk meg a már elkezdett és odaszoktatott madárkák etetéséről, hiszen ők már számítanak ránk és továbbra is keresni fogják az élelmet. És tudjátok, nem csak etetésről, hanem az itatásról is gondoskodjunk továbbra is! Mi bőségesen készítettünk az Öreghegyi Csemete Tanodában saját készítésű madárkalácsot, a mai napig abból csipegetnek az erre repülő madárkák.
Valószínű tavasszal az első munkák között lesz a fűnyírás is, tehát vegyük szemügyre a fűnyírót, hogy rendben van-e, esetleg ha ősszel piszkosan lett eltéve, meg is tisztíthatjuk, pengéjét feltétlen élezzük meg.

Hajtassunk fűszernövényeket:

Néhány metélőhagyma csomót ássunk ki a kertben, a földet rázzuk le róluk, és néhány napig hagyjuk a szabadban. Ezután a nagyobb hagymacsoportokat késsel megfelelő nagyságúra daraboljuk fel és egy kis földdel be is cserepezhetjük. Az ősszel becserepezett, eddig hűvös, világos helyen tartott petrezselyemmel együtt tegyük a szobaablakba, hogy ki tudjanak hajtani. Itt fontos már az alaposabb öntözés. A kerti zsázsát elvethetjük talajba, de ugyanakkor egy tányérba helyezett itatóspapírban is szépen ki tud csírázni.

Zöldséges vetésforgó elkészítése:

Tervezzünk papíron, rajzoljuk fel a kívánt zöldségágyásokat. Minden ágyásba írjuk bele a termeszteni kívánt zöldségféléket, az esetleges elő- és utóveteményeket. Jó ha tudjuk a pontos vetési és ültetési időket is, úgyhogy ezeket is jegyezzük fel, valamint a megfelelő tőszámot is.

Feltétlenül ügyeljünk arra, hogy egymást követő években sose kerüljön ugyanaz vagy rendszertanilag egymáshoz közelálló zöldségféle ugyanarra a helyre, ez a betegségek elkerülésének egyik fontos alaptevékenysége.
A régóta tárolt magvakat próbavetéssel ellenőrizzük le. Akinek van már kialakított melegágya, esetleg kisebb fóliasátra, annak érdemes ezt még az idény előtt megtennie.

Következő kis januári összefoglalónkban még említeni fogok néhány tennivalót a gyümölcsösben, addig is jó tervezgetést, a zöldségvetőmagok birodalmában pedig jó válogatást! Legyetek bátrak, próbáljatok ki minél többféle zöldségnövényt!

Csikorgó hideg, hó és jég...

Igaz, a téli napforduló után járunk és minden nap egy hangyabokával hosszabb, de elmondhatjuk, hogy a Január hónapunk mégis hidegebb, mint a jó öreg December.
Amikor a tájat vastag hótakaró borítja, a fagy nem árthat a növényeknek. Mi azonban már gondolkodhatunk kis kertünkről, tervezgethetünk és készülhetünk a munkafolyamatok helyes sorrendjéről.
Ez az időszak már alkalmas a metszések elindítására, már csak az szab határt, hogy ki mennyire bírja a hideget. Érdemes - akinek nincs a metszés a kisujjában - ismét elővenni a szakirodalmat vagy keresni egy megbízható kertész szakembert, akitől megtanulhatjuk eme mesterséget.

Szerencsénk van most, mert szinte minden nap van egy jó pár, ragyogó napsütéses óra, amikor is érdemes a szabadban tevékenykedni egy kicsit.
Ilyenkor kijavíthatjuk a kerítés hibáit, lefesthetjük a pergolákat vagy a kertben található egyéb támrendszereket. Megmondom őszintén, hogy nekünk az Öreghegyi Csemete Tanodában is maradt ilyen munka még az őszről, úgyhogy alig várjuk, hogy ecsetet ragadjunk és azt a néhány padot lefessük, amin nemsokára a gyerekek fognak tevékenykedni.

Alkalmas idő a kerti szerszámtároló rendberakása is, már akinél ez az őszi munkák miatt elmaradt. Rendbe tehetjük a szerszámokat, karbantartjuk a kertészeti gépeket, hogy tavasszal csak úgy díszelegjenek a kezünkben.
Igaz, hogy az effajta munka nem a legnagyobb örömforrás, visszaemlékszünk még, anno a szakközépiskolában, mikor a fárasztó gyakorlati nap után még várt ránk a szerszámok letakarítása is, de ugyanakkor az is rosszul esett volna, ha legközelebb egy koszos, sáros szerszámmal kellett volna dolgozni... szóval igen, ez is egy jó kertész feladata.

Ha odakint még nem jött el a jó idő, akkor is hasznos lehet eltölteni egy kis időt a szaklapok, könyvek olvasgatásával - lehet, hogy sok új dologra lelünk, amit eddig nem tudtunk vagy éppen tudtunk, de elfelejtettünk és még csak idén akarjuk kipróbálni a kertünkben.

Papíron már most elkészíthetjük az újonnan telepítésre, változtatásra szánt kertrész tervét, a szakirodalom és saját tapasztalataink alapján alakítsuk ki a zöldségesben az elő-, fő- és utóvetemények sorrendjét, vagy tervezzünk egy újszerű, sok törődést kívánó vegyes kultúrás, szem-szájat ingerlő zöldségeskertet.

Díszkerti tennivalók:
Ha a díszcserjéket ritkítanunk kell , elsősorban az elöregedett, sűrűn fejlődött részeket vágjuk ki, lehetőleg a talaj közelében vagy a legalsó fiatal vesszőig. Így megőrizhetjük a cserje természetes formáját. A kieső virágrügyes vesszőket vázába helyezve meghajtathatjuk. Kedves decemberi népszokás volt például, hogy Borbála napján ( december 4.) karácsonyra kivirágzó cseresznyeágat vágni. Ezt még januárban is megtehetjük, mert minél később vágjuk és kezdjük hajtatni az aranyvessző-, a cseresznye-, a japánbirsvesszőket, annál gyorsabban nyílnak ki a meleg szobában.

Sövények ifjítása:
Ha a lomblevelű cserjékből nevelt sövény ez idő tájt már túl magas és túl terjedelmes, az öreg, elvénült részekig alaposan visszavághatjuk. Mi kertészek ezt ifjításnak nevezzük. A gyertyán, a fagyal, a som, az aranyvessző stb. nagyon jól tűrik a visszavágást, s tavasszal az elöregedett részek visszamaradt alvórügyeiből erőteljesen hajtani kezdenek.
Az értékes fákról és cserjékről, ha van rajtuk, rázzuk le a havat, különben a rájuk nehezedő súly alatt könnyen letörhetnek. Sajnos én jártam már így, amikor a hóesést éjjel felváltotta az ónos eső, és ennek súlya a kedvenc fám kis koronáját kettétörte.
A már sérült ágakat, vesszőket rögzíteni kell, a sebeket pedig viasszal kenjük be a fertőzések elkerülése végett.
Következő írásunkban még szó esik a tároló helyek ellenőrzéséről, zöldséges és gyümölcsös feladatokról, amit januárban érdemes átnézni!

Addig is mindenkinek kellemes időtöltést kívánunk!

Boldog új Évet kívánunk Mindenkinek!

Néhány nap már el is telt az újesztendőből és máris számtalan új ötlettel szeretnénk Titeket újra a kertészeti tevékenységek ötlettárába bevezetni. Ezúton is a szorgalmas, tenni és tanulni vágyó és egészséges finomságokat szerető kertészkedőket várjuk.

Az oszlopos éger rügyei, már "ugrásra" készek

Megkezdjük hát az első kerti tanulmányutunkat.
A természet ugyan még alszik, de erre nagy szüksége is van, hiszen így az érett, kipihent növények újult erővel érlelhetnek számunkra és az állatok számára is zamatos terméseket.
Riasztó volt látni, átérezni a novemberi „pólós” és a decemberi „kiskabátos” időszakot.

A Törpefenyő és Mirtuszlonc az egyetlen szín a szürkeségben

Tudnunk kell ugyanis, hogy ha nincsen tél, akkor nincs tavasz sem. A mérsékelt övi növényeinknek szüksége van egy bizonyos hideghatásra, amit hidegigénynek nevezünk- ahhoz, hogy megfelelő mennyiségű és minőségű termést hozzanak a következő évben. Ezért „gyűjtik” a hideg órákat, amely minden fajnál eltérő számú, 200 és 2000 óra között mozog. Ekkor mélynyugalmi állapotról beszélünk. Amint ez megvan, kényszernyugalmi állapotba kerülnek, innentől a nappalok hossza és a melegedő időjárást várva, egy meleg, -jó esetben tavaszi- napon kihajtanak. Amennyiben nincs meg a nyugalmi időszak teljes egészében, a rügyek tavasszal lepotyognak, csökken a termés mennyisége és rövidül a növény élettartama is. Láthatjuk hát, hogy milyen fontos, hogy legyen jó pár hét csikorgó tél.

Boróka dérpaplan alatt

Következő posztunkban számba vesszük, miket tevékenykedhetünk januárban a kertjeinkben.

Tollborzfű, már a hajvágásra vár

Javított kiadásaink a gyerekeink.... /!/?

Női érés - Fanninál én még előrébb megyek: nővé kellett előbb ahhoz válni, hogy már a női érését élhesse az ember.
Nővé szerintem a mi korosztályunkat nem nagyon nevelték: koedukált uniszex. Ha tovább megyek a játékban Fannival és Zitával, akkor kezdhetem akár az óvodai egyen pöttyös nadrágnál is. Mindenkin, lányokon és fiúkon kötelezően pöttyös nadrág.... Miért????..... Mindenkin, lányokon és fiúkon kötelezően? (csak nehogy már írott!?, ebben az esetben felmentés az íratlanság, amit ugye társadalmi nyomásként szokás manapság leírni) lábosfrizura. Nem tudom, mi menti fel őket jobban: hogy csak ilyet tudtak, vagy az, hogy ilyet akartak.... Mindenki egyforma. De tényleg! A testtartás beállítottan kényszeredett akar lenni, csak az arc beszél - már amennyire mer.
Mindig ámultam a hosszú hajú lányokat. Elérhetetlennek tűnő nőiség volt az akkor - egy érthetetlen, vágyott világ, ami csak a mesékben létezett (és dédanyám kendője alatt, de erről a vágy- és példakép szerepről már többször írtam, írunk).
Lányaink óvodai képei szerencsére már nem egyenruhásak, hanem ünneplősek. Változatos gyerekek, egyedi megjelenéssel, ízléses frizurákkal. Hosszú vagy rövid haj, nem számít, már egyéniségeket kezd tükrözni, kibontakozásokat, amik ígérnek és amik már kicsiként is megelőlegezik a jövőt.
Nem tudom, ti mennyire emlékeztek arra a szlogenre (szívesen folytatott korosztályi női diskurzusokban ez rendszeresen visszatérő kínos önröhögés tárgya), hogy a gyerekek haját azért kell rövidre nyírni, hogy erősödjön, vagy mert az olyan könnyen kezelhető, praktikus. Jaj, anyáink tényleg hittek benne? Anya?!

Bölcsődei csoportkép - nem, nem mondom meg, hogy én melyik vagyok, a mondanivaló tekintetében elég csak az első sort jól megszemlélni. Innen indulva egész jól alakultam.... Remélem jobb lett az eredmény, mint az várható lett volna....
Ha szüleim azon merengenének, hogy hogyan és miért is lettem én (az ő szemükben) ilyen furcsán alternatív - otthonhívő - hosszúhajú, szoknyában járó női személy, megnyugtatásukra, azt hiszem elég csak annyit jelezni, hogy nem ők tehetnek róla, egyszerűen így alakult: 1. anyukámat háromszor sírtam vissza a munkahelyéről, mikor három évesen be merészelt tenni engem a bölcsődébe, 2. apukámtól iskoláskoromtól fogva azt hallom, hogy na mi a helyzet az ostobában? (azt hiszem apa, akkor leginkább te vagy a hibás, te tettél bogarat a fülembe), 3. akaratuktól függetlenül, teljesen véletlenül kerültem iskolásként egy reformpedagógia-kísérleti osztályba, 4. hatéves koromtól fogva krónikus olvasási kényszerbetegségben szenvedek - arany szíveim, szóval nyugodtan fogjátok a sorsra!

Másik korosztályi önbörleszk szerintem a tornadressz kérdése. Pedig balettoztam.... de mégis, hogyan gondolhatták tanáraink, hogy normális dolog cseperedő-alakuló nyüzüge vagy éppen túlgömbölyű testformációkat dresszbe bújtatva erősíteni - a szépség szóba sem került, ugye. (Félreértés ne essék, a testre feszülő-tapadó-nájlon viseletnek megvan a maga létjogosultsága a sportban, de nem egy iskolai tornaórán.)
A gimiben én voltam az egyetlen, aki megtagadta (de hát te tájfutsz, akkor miért nem?), hogy tornadresszben szaladgáljon a történelmi belvárosban. És kérem, nem értette a tanárnő, hogy miért. Mi van abban? Jaj, most már szabatosan el tudnám magyarázni, de akkor csak annyit éreztem, hogy megalázó. Nem a városban futkosás, hanem természetesen a tornadresszben való futkosás. Pőre. Csupasz. Perverz. Mert ha szép lány lettem volna: dús keblek, formás combok, hajzuhatagok, kellem és kecs, akkor talán nem zavart volna, de ez nem igaz, akkor lehet, hogy még jobban bántott volna. Nem lecsupaszítani, hanem felöltöztetni kell....

Anyám kisiskolás osztályának tornabemutatója a napközi teraszán. A fellépés kedvéért kapott mindenki fehér masnit, a tornaruha a megszokott.

Szülőként már sikerült diplomatikusan, de határozottan kiállni amellett, hogy a lányom nem fog egyszál feszülő műszál feketeségben tornászni. Egészségesebb, kényelmesebb, esztétikusabb és helyénvalóbb ruhadarabok is rendelkezésre állnak. Aztán persze szép lassan a tornatanárok és iskolavezetők is eljutottak eme remek álláspontra. Hurrá! Haladunk!

Jaj, csak ne belül legyenek ezentúl az uniformisok....

Bizonyára sokaknak feltűnt, hogy a hagyományos, kedves diófáinkon (Juglans regia) immár második éve megfeketedik a termés, belseje pedig silány, értéktelen marad. Ezt a szomorú jelenséget a hozzánk Svájc közvetítésével Texasból betelepült dió burokfúró légy (Rhagoletis completa) okozza. Szegény diófáinkat már eddig is számos termés-, illetve levélbetegség kínozta, de a dióbél legalább túlnyomó részt jó minőségű maradt.

Amit ebben az évben a saját diófáimon tapasztaltam, az több, mint elkeserítő: augusztusra már alig volt levél rajtuk, szeptemberben pedig az összes termés feketére rohadva csúfoskodott az ágakon. Hiába vártuk a szokásos, szívet melengető eseményt, amikor a zöld burkok szépen, sorban felnyílnak, és kipottyan belőlük szeretett csemegénk, amit csak össze kell szedni…

Vegyszeres kezeléssel persze megvédhetők a fák, az ültetvényekben eddig is permetezték. Ezután is ragyogó termés lesz csekély 8 alkalommal történő kezelés mellett.

Azonban mostantól a diót, mint biogyümölcsöt elfelejthetjük. Kevesen fogják a házikertekben élő hatalmas fákat hosszú szárú permetezőkkel, gépekkel, drónokkal vegyszerezni, hiszen igen nehézkes és a megszokott idill helyett több, mint kiábrándító.
Valamilyen természetes ellenség, vagy biológiai csodafegyver megjelenésének esélye pedig elég szerénynek tűnik jelenleg.

Jól látható a képen elöl az egészséges lombozatú pekándió, mögötte balra az augusztusra már félig lekopaszodott hagyományos dió

Teljes elkeseredésre szerencsére nincs ok, hiszen létezik olyan dióféle, mely szintén az amerikai kontinensről származik és ott a sok évezred során teljesen védetté vált a kártevővel szemben.

Pekándió közvetlen érés előtti állapotban

Ez a pekándió (Carya illinoiensis), mely az észak-amerikai indiánok kedvelt csemegéje volt évezredeken át. Az utóbbi 1-2 évszázadban az USÁ-ban és Kanadában, illetve ma már a világ számos, hosszabb nyarú övezetében, komoly ültetvényeken termesztik. Erre a tényre vezethető vissza az is, hogy nálunk, illetve a hasonló adottságú termőhelyeken eddig miért nem terjedt el. Ugyanis a pekándiót igen hosszú tenyészidejű növényként könyvelte el a szakma, legalább is az az igen kevés szakember, aki egyáltalán hallott róla. Pedig léteznek rövid tenyészidejű, azaz korai érésű fajtái is! A faj őshazájában a Mexikói-Öböltől Kanada déli részéig fordul elő, így érthető, hogy elég különböző adottságokhoz alkalmazkodott, illetve sok, eltérő változata alakult ki. Fagytűrése is kiváló, erről a szibériai hideget hozó, 2012. évi február elején bizonyosodhattunk meg, amikor is az egyik hajnalon mínusz 28 fokot mutatott a hőmérő Egerágon, a völgy aljában. A Juglansok komoly fagykárt szenvedtek, sok fa csak csukló vastagságú ágakból tudott újrahajtani. Az akkor két méteres, fiatal Buzsáki Pirosbélű dió csemeték gyakorlatilag tövig fagytak… Ezzel szemben a pekánoknak a haja szála se görbült, a legvékonyabb kis vesszőcskék is csúcsrügyből fejlődtek tovább! Mindezt pedig a hosszú tenyészidejű, vagyis déli változatokon figyeltük meg! Az északi változatok minden bizonnyal akár mínusz 35 fok körüli hidegeknek is ellenállnak.

Pekándió nővirágok

Magyarországon sok gondot okoz a késő tavaszi, nulla fok alatti hőmérsékletekkel veszélyeztetett fekvésekben (kiterjedt síkok, völgyek, dombhajlatok alsóbb része…) telepített gyümölcsösökben az április eleje és május eleje közt előforduló fagy. Ilyen esetekben az az évi termésnek búcsút mondhatunk (a Juglans regia esetében mindenképpen, de általában más gyümölcsöknél is). A pekándió május közepétől virágzik, így tavaszi elfagyásától egyáltalán nem kell tartani!

Pekándió fajták. A betűk magassága 5mm!

Méretében hasonló a két faj, a Carya is lendületesen fejlődő, hatalmas fává cseperedik már 10-15 év alatt is. Lombozata egészséges, csillogó sötétzöld, kifejezetten mutatós megjelenésű! A számunkra érdekes, korai fajták termése október folyamán érik, az ilyenkor előforduló, első kisebb fagyok nem tudnak kárt tenni benne. A pekándió hosszúkás, ovális alakú, a dióbél a vékony héjat jól kitölti, kellemes, édeskés ízű, különleges aromájú. Sokaknak jobban ízlik, mint a hagyományos dió. Beltartalmi értéke, vitamin és ásványianyag-tartalma is hasonló! Termesztése üzletnek, megélhetésnek sem rossz, hiszen a most megdrágult hagyományos dióval azonos (sőt, akár magasabb) áron értékesíthető. A magcsemeték az 5.-8. évtől, az oltványok általában a 3.-4. évtől kezdenek el teremni. 10-15 éves koruktól pedig igen szép mennyiséget adnak az általában 150-200 évig is élő fák! A magról nevelt példányok termése szinte mindig hasonlóan jó minőségű, mint az anyanövényé!

Az egerági birtokon mintegy 20 éve élnek Carya illinoiensis magról cseperedett példányok, illetve mintegy 6-7 éve telepítettük az első oltványokat. Egyöntetűen kifogástalanul fejlődnek, semmilyen éghajlattal, talajjal, fekvéssel kapcsolatos problémával nem küzdenek, nincs betegségük, illetve kártevőjük, bár a madarak, mókusok kezdik felismerni, hogy ugyanolyan értékes táplálék, mint a másik dió…

Ez a sok, egyértelműen pozitív és meggyőző tapasztalat vezetett rá minket arra, hogy szerezzük be a hazai viszonyokra legalkalmasabb változatokat, neveljük és tegyük elérhetővé más érdeklődők számára is. Magról nevelt csemetéket már közel 20 éve kínálunk, a korai fajták oltványai pedig mintegy 5 éve érhetők el viszonylag rendszeresen kínálatunkban. E rövid tenyészidejű, nagyon északi (far northern) változatok közül nagyjából 10-12 található meg gyűjteményünkben, megfigyelésük folyamatosan zajlik.

Sok ezer kilométernyi autózással sikerült most ősszel a Törökországi Antalya mellől, egy ültetvényről a nagyon északi fajták terméséből szerezni magvetéshez, illetve a Németországi Hamburg környékéről pedig szép alanycsemetéket hozni a legjobb fajták oltásához. Ennek köszönhetően 2020 nyarára remélhetőleg szép és értékes anyagot tudunk biztosítani a telepíteni szándékozóknak. A beszerzés és előállítás nehézsége és költségessége miatt a növény egyelőre nem lehet túl olcsó, de pár kiló dió árát feltétlenül megéri, hiszen ezerszeresen adja vissza a befektetést élete során!

Meggyőződéssel és jó szívvel biztatunk mindenkit a pekándió telepítésére! A nálunk lévő állomány megtekintése is bármikor lehetséges, előzetes időpont egyeztetést követően.

Mind Judit, mind Zita nőiség témakörben megfogalmazott gondolatai leciripeltek a képernyőről a fülembe, nem hagynak nyugodni, már csak azért sem, mert ugyanez (mily meglepő) engem is foglalkoztat egy ideje: a női érés.

Igazából nem is tudom, hol kellene ezt kezdeni.
Induljunk megint anyámtól (aztán majd egyszer kinyomtatom neki ezt a sok halandzsát ajándékba, hátha örül, bár nála semmit sem lehet biztosra venni, ahhoz túl színes egyéniség), de lehet akár a nagyanyáimtól is, messzebbre nem nagyon látok, talán még a teszéri dédi jöhet a képbe egy incifincit. Dédiről annyi a kép, ahogy ülök az ágyán este Ácsteszéren, ő a kendőjét bontja, kontyából a csatokat húzogatja, leomlik egy végtelen hosszú fonat, amit kibontva még ennyi idősen is viszonylag sok és végtelen hosszú haj takarja a hátát. Átváltozás. Egy másik nőt látok, mint akit dédiként ismerek, s noha ötévesen ezt még nem tudom, kislányagyam azért mégis elteszi, mert gyönyörű kép, benne van az is, ahogy nyúl a rózsafüzér után és rám mosolyog. Szívmelengető, lélekemelő az egész, pedig nem is ismertem, hiszen kis töpörtyű voltam még akkor, akinek annyi esze volt, hogy az udvarában felcsíptesse a kismacskákat a fülüknél fogva a szárítóra eső után, hogy megszáradjanak (a gondoskodó nőiség, ugyebár…).
Nagyanyáimról már jóval többet tudok. Veszprémi nagyanyám (is) híres cipőmániás, nagyapámmal azt játszották, hogy Mama megvett egy újabb pár cipőt, felvitte titokban a padlásra, majd pár hét múlva szólt Papának, hogy ő nem mer felmenni az egerek miatt, hozza le az adott topánkát. Papa hősiesen lehozta, dünnyögött, hogy: „Iluskám, miféle cipő ez, hát nem is láttam még rajtad”, erre Mama: „ugyan, Laci, hát már a Teriék esküvőjén is ezt vettem fel, csak nem emlékszel”, s hogy aztán nagyapám mit kezdett ezzel a jól ismert mondattal, az az ő titka maradt. Férfi-nő játékok. Gyerekként is imádtam ezt a történetet, már az én gyerekeim is kívülről fújják, persze. Mama, Csillagmama, úgy hívtam gyerekkoromban, egyébként nem volt nagy piperés, de a haját hetente egyszer befésültette a fodrásznál, csinos kosztümökben járt, amíg dolgozott, körmét lakkozta, természetesen, egyszóval igényes és nagyon szép asszony volt, de alapvetően praktikus. Fehérvári nagyanyám, Fehérvárimama, így neveztem, már egy egészen fantasztikusan nőies nő volt, szédítő tűsarkú cipők egész arzenáljával (ezek a légies csodák felrepítették akár 160 centis magasságba is), csipkés ruhakölteményekkel, kesztyűvel, kalappal, ékszerekkel, gyönyörűen bodorított hajjal. A két nagymama egyik közös és nagyon jellemző története, hogy amikor télen együtt utaztak vonattal Moszkvába, Csillagmamám melegítőt vitt aludni, Fehérvárimama pedig hófehér selyemhálóinget… Sajnos Fehérvárimamát 14 éves koromban elvesztettem, Csillagmamám pedig egészen másfajta női bölcsességeket adott át nekem, amelyek ugyan nagyon fontosak az életemben, de nem a női testiség vagy külső szépség, szépítkezés témaköréhez kötődnek szorosan.

Anyámmal sok közös női dolgom nem volt, egyszerűen nem voltunk egymáshoz eléggé emberi közelségben ahhoz, hogy egy természetes anya-lánya kapcsolatnak olyan dimenzióiról is essen köztünk szó, ami a nőiség témaköréhez tartozik. Ez egyébként sokáig nekem fel sem tűnt, hanem csak akkor, amikor nyolc éve Canterbury-ben egy továbbképzésen összebarátkoztam egy anyám-korabeli tanárnővel, aki eljött velem vásárolni és egy számomra addig ismeretlen, pedig tipikus női jelenetet bonyolítottunk le: ő adogatta a rucikat, én próbáltam, csiripeltünk, hogy melyik jó, melyik nem, végül nem vettem semmit, aztán beültünk tovább csicseregni egy teázóba. A kurzus utolsó estéjén megkaptam tőle a szívemnek legkedvesebb kék, szívecske mintás, kötött, nagyon angol és nagyon én kardigánt a sok felpróbált ruhadarab közül a következő mondattal: látod, te sosem voltál anyáddal vásárolgatni, nekem meg nem született lányom, de most mindketten pótoltunk valamit egymás életében. Én úgy sírtam, ahogy ilyenkor sírni lehet, megöleltük egymást és a kék kardigánom azóta is a legkedvesebb darabjaim egyike, abszolút vintage. Annick most is Brüsszelben él, néha beszélünk és innen is üzenem neki, hogy imádom.
Ilyen előzményekkel sok női impulzust nem kaptam, noha a cipőmánia engem is jellemez – úgy látszik, ez női génekbe kódolt igény, anyám és húgom esetében is alapvető. Hol van azonban a női testről, a menzeszről, a női szépségről, piperéről, az anyaságról, a női test változásairól való tudás átadása? Hát ez bizony elmaradt, ezeket nekem kellett így vagy úgy megélni, az információkat barátnőktől, divatlapokból, persze regényekből, filmekből, tehát innen-onnan, jól-rosszul felkutatni, gyűjtögetni. (Senkinek nem javaslom utóbbiak ártatlan felhasználását: az ember lánya olyan naiv marad, hogy ihaj, aztán mégis csak a saját bőrét kell vinnie a vásárra, hogy nőt formáljon magából, bár az tény, hogy műveltsége, az lesz.) Ez a folyamat persze ma is tart és egyre intenzívebben, mert egy ideje már érdekel is (valóban, engem ez sem tiniként, sem egyetem alatt abszolút nem izgatott). A furcsaság éppen az benne, hogy én azt éltem meg a női érésem során, hogy egyre jobb nő leszek, pedig igaza van Zitának, az idősebbek tudják, hogy kicsi mell, problémás bőr, széles csípő ide vagy oda, minden fiatal szép, én meg már nem vagyok kimondottan fiatal, szép pedig sose is voltam. Ennek ellenére olyan női történetben veszek részt nagyon szerencsésen, ahol ugyan nem kintről befelé, hanem bentről kifelé építkeztem, mégis oda jutottam, hogy most vagyok a legjobb formámban. Most van harmónia a kint és a bent között és ez valami olyan áldás, hogy elmondani nehéz, megélni viszont fantasztikus. Pedig még mindig van mit tanulnom, akár a tízéves lányomtól is, aki két pillantással el tudja csavarni egy fiú fejét (ráadásul ezt babakora óta tudja, gőzöm sincs, honnan), én meg sosem tudtam, mikor és hogyan érdemes szempillát rebegtetni. Viszont – ellentétben egy fiatallal – én pontosan tudom, hogy miben rejlik a vonzerőm és hogy mennyire a kezemre játszik az idő. Úgyhogy egyáltalán nem irigylem a mai tinilányokat vagy éppen húszas fruskákat, harmincas karrierista vagány nőket, mert nekem ennyi idő kellett ahhoz, hogy igenis jó nő legyek smink, fűző, kétméteres műszempilla vagy éppen – köröm nélkül. Ráadásul ott előttem a példa, amivel legutóbbi barcelonai utam során találkoztam hat ötvenes-hatvanas barátnő képében, akik révén kiderült, hogy amit én tudok, ami számomra harmónia, az még csak langyos piskóta, az ő nőiségükhöz képest én még kezdő kis tacskó vagyok, mert ötvenes-hatvanas nőnek lenni az igazi. Hú! Már alig várom! Női kalandra fel!

Mindez a gondolkodás meg a régóta bennem érlelődő női történetek ennyiben nem tudnak kimerülni, készül tehát egy hardcore női írás „Stefánia testestől-lelkestől avagy Mi rejlik egy női bugyiban?” munkacímmel, aztán majd a Főszerkesztő asszony eldönti, bevállalja-e a Faluság ezt is vagy majd kéz alatt, amúgy offlány módban megosztjuk mi, nők.

avagy: Hogy kerül a dínótojás az ablakba?

Igen, szeretünk játszani, gyerekeink humora is elég fejlett, sőt, ahogy a komiszkorhoz, akarom mondani a kamaszkorhoz érünk, egyre fejlettebb, néha persze őseik rovására. Ez egyértelműen kétesélyes dolog: vagy együtt fejlődik a szülők humora is a gyerekek tinédzserkorával vagy előbb-utóbb vér fog folyni. Az én esetemben szerencsére az előbbi történik, bár még csak nagyon enyhén vagyunk benne, úgyhogy nem tudhatom, mikor jelennek meg az első ősz hajszálak majd, vagy mikor szerzek be egy revolvert és kit lövök le vele végül…

A gyerekeknek nálunk mindig korszakaik vannak: az első nagy hullám a Harry Potterrel érkezett, ezt a vírust elsőnek én kaptam el, egy egész évig ki sem gyógyultam belőle, no meg nem is akartam, azóta is nagy rajongója vagyok az egész varázsvilágnak. Megfertőztem hamar a gyerekeimet is, akik azóta azért egy Star Wars időszakon is átestek (erre a betegségre én immunis vagyok), most pedig a Jurassic Park/World van éppen soron. Konzervatív és filmimádó alkat lévén nagyon megválogatom, mit engedek megnézni, így nálunk mindig az írott formával találkoznak először a kölkök és ami érdekli őket, azt szó szerint falják. Így került a képbe ez a jeles irodalom is: Ádám konkrétan nem nézett fel a könyvből, amíg ki nem olvasta, utána következett Juli, aztán a vég nélküli szerepjáték, amelyben már Pötyi is változatos karaktereket testesített meg Dr. Hardingtól kezdve a raptoron át Erzsébet királynőig – utóbbiról nem tudom, hogy került a dínókorba, de ezen a mellékes kérdésen nem is gondolkodhattam sokáig, mert megzavart egy T-rex üvöltése. Mindenesetre egy sereg dínónevet megtanult mindenki (némelyik a hatéves Pötyi szájából úgy hangzott, mint egy érdekesebb tüsszentés), a térképet bújták, jura-kori növényvilágot igyekeztek rajzolni, egyszóval beindult a szokásos lelkesedés. Ezt egyébként én nagyon szeretem: a gyerekek egy témában való elmélyedés során olyan motivációval és játékossággal tanulnak ilyenkor, ahogy igazából egy jó iskolában kellene (fényévekre van ettől az átlag magyar iskola, sajnos, mondhatni, a kréta-korban ragadt).

Ilyenkor az aktuális témakör persze jelen van a mindennapokban, az ünnepeinkben is, így esett, hogy tök véletlenül ráérzett az Angyal, hogy csupa dínós dolgot hozott Ádámnak (ő a főlelkes), többek között egy „igazi” dínótojást is, amit ki kellett keltetni. A leírás szerint belerakja az ember (a gyerek) a tojást annyi vízbe, hogy jól ellepje, majd vár. Ezt tette tehát Ádám, kirakta szépen az ablakba a poharat (talán fény is kell neki, mint a növényeknek, gondolhatta) és valóban, repedezni kezdett a tojás a következő 24 órában. Kicsit ijesztő volt, kezdtem azt hinni, hogy egy valódi állat fog belőle kikelni, de három nap intenzív megfigyelés és tízpercenkénti „jaj, nézzük meg, hátha kibújt már” címzetű kirohanás után megszületett egy nagyon ronda, nyálkás dínóbébi, szerencsére valamilyen gumiféle anyagból. Senki nem akart hozzányúlni, olyan csúnya volt, de kitettük a radiátorra száradni, pár órán belül egész helyes lett, de legalábbis meg mertük fogni, úgyhogy most itt él velünk. Közben pedig az ebédlőasztalnál egyszer csak beindultak a családi szellemességek, amelyeket a kedves Olvasóval is megosztunk az alábbiakban. A kérdést egy szóvicc követi, majd zárójelben lehet megtalálni az eredeti dinoszaurusz-nevet (ha volt, mert némely lelemény saját ötlet), s a listát stílusosan akár thesaurusnak is hívhatjuk. (Thesaurus: szinonímaszótár. Ez itt nálunk nem áll egészen, mert mi alternatív definíciókkal álltunk elő, de annyi baj legyen.) Jó szaurakozást a Szabó-család közös dínóm-dánomjához!

Hogy hívják:
1. az okos dínót? deinon-IQ-s
(Deinonychus)
2. az ideges dínót? toporognathus
(Tropeognathus)
3. a tárolóhelyiségben élő dínót? kamrasaurus (Camarasaurus)
4. a sokat evő dínót? zabasaurus
5. a túlméretezett dínót? dagigantosaurus (Giganotosaurus)
6. a félelmetes dínót? beszaurusz
7. a digitális dínót? digiganotosaurus
(Giganotosaurus)
8. a hegyoldalon leguruló dínót? görgősaurus (Gorgosaurus)
9. a támadó dínót? terrortrisuchus
(Terrestrisuchus)
10. a könnyű dínót? one-kilo-saurus
(Ankylosaurus)
11. a teherautó hátsóján utazó dínót? platósaurus (Plateosaurus)
12. a harctéri bombák után kutató dínót? aknalosaurus (Ankylosaurus)
13. a fán lakó dínót? platánsaurus
(Plateosaurus)
14. a kis triceratopsot? piceratops
(Triceratops)
15. a hajózó dínót? kenusaurus
(Kentrosaurus)
16. a hazudós dínót? sunyisaurus
(Shunosaurus)
17. az óvodás dínót? oviraptor
(Oviraptor)
18. az átkelőhajón utazó dínót? kompsognathus (Compsognathus)
19. az ijedős dínót? parasaurolophus (Parasaurolophus)
20. a balkonon napozó dínót? teraszaurusz
(Pterosaurus)

A dinónevek kitalálói: Szabó Ádám, Juli és Ilona (Pötyike)

Orvosi somkóró (Melilotus officinalis)

Orvosi somkóró (Melilotus officinalis)

Orvosi somkóró (Melilotus officinalis)

Egy fajnak fehér a virága (fehér somkóró - Melilotus albus), a többieknek sárga (orvosi s. - M. officinalis, fogas s. - M. dentatus, réti s. - M. altissimus). A sárgák közül gyakoriság tekintetében elsöprő "győztes" az orvosi somkóró, amelyet mindenféle útszélen, parlagon, gyomnövényzetben megtalálhatunk. (Nem ritkán a fehérrel együtt fordul elő.) A másik két faj szórványos, nedves és szikes élőhelyeken, nádasok szegélyében él. A sárgák megkülönböztetésében a pálhalevelek fogazottsága, a termés felszínének mintázata és a sziromlevelek méretei játszanak szerepet.

A képek egy veresegyházi játszótéren készültek.

A bejegyzés eredeti megjelenése:
http://lengyel-attila.blogspot.com/2019/06/tegyunk-novenyvaksag-ellen-2-somkorok.html