Azt hiszem - mikor már egy ideje udvarolt és hebegve bevallotta, hogy bizony az ő dédapja építette a Bory-várat és tulajdonképpen ő oda haza jár - nagyon megleptem Balázst, hogy nem elaléltam, hanem csak hányavetin annyit találtam mondani a nagy származási bejelentésére, hogy "na és akkor mi van?, hiszen nem te építetted!".
Amikor megvettük az Okosházat, szerintem kicsit meg is bántottam, mikor azt dörgöltem az orra alá, hogy "tudod, van, aki várat épít, és van, aki parasztházat....".
Ahhoz a gondolathoz akarok megérkezni, hogy egyrészt tényleg nem számít, másrészt pedig tényleg számít a múlt öröksége. Egyrészt megtart, másrészt pedig mércét állít. A feladat pedig: egyéníteni a múltat.
Az egész nagycsalád örömmel fogadta, hogy Jakab megépítette legóból a várat, de okos anyaként már tudom, hogy múltjukkal párbeszédbe álló, alkotó férfiakkal csipkelődni nem szabad....
