A képet anyai megrendelésre Kovács Janka készítette

A Faluság blog és a Hangfarm hangművészeti zöldmező közös szervezésben minden kedves érdeklődőt hív táncolni és/vagy zenét hallgatni, találkozni 2023. március 10-én, pénteken 19h-tól a Szabadkikötőben!

A zenei palettán régieknek és maiaknak electro-swing, jazz, indie, gumipop és természetesen mindenféle népi és gépi zene.

A belépés ingyenes, a hangulat legyen tökéletes!

Énekelt város és vidék: a környékbeli faluságos - legyen az publikáló vagy olvasó - csajokkal (és tiszteletbeli csajokkal, azaz pasikkal) a karácsonyi ünnepekre készülvén összeálltunk tegnap este egy közös éneklésre. Idilli, csodás este volt. Érzelmi biztonság, hogy vagyunk. Megtisztelődés.

A májusi utolsó bejegyzés, a természetes hibriditásaink minikonferencia után úgy gondoltam, hogy itt az idő az addigi négy évnyi intenzív egymás olvasást és írást befejezni. Mindenkinek mindenfelé változott az élete.... Mikor valamelyikünk küldött egy írást, azt írtam vissza, hogy elteszem talonba (merthogy jó, még mindig nagyon jó), mert egyszerűen most nem fér bele, nem akarom megtörni a blog csendjét, mert nem tudom biztosítani szerkesztőként azt a mindennapiságot, amit olyan tempósan írtunk. Beszélgetések, felvetések, hogy akkor jelenjen meg egy-egy írás havonta, hetente, félévente? Tényleg hagyjuk abba? De hát még van mondanivaló. A közös hang, amit megteremtettünk, a háttérben, publikálatlanul tovább él és működik, hát akkor mi legyen?

Mikor Mercz Dani megkeresett, hogy hogyan lehet csatlakozni, vettem egy mély levegőt és kezdtem volna neki ezeket elmondani. Aztán a beszélgetésünk során rájöttem, hogy nem kell mindig tervezni, nem kell mindig tempót diktálni. Amikor lesz lehetőség, akkor megjelenik egy írás. Üdvözlöm Danit a körünkben, írjunk és ígérem, amint tudom, szerkesztem.

Köszönöm, hogy vagyunk!

A kereszténység tele van ősi, pogány vagy keleti eredetű rituálé-formák megszelidített változataival. Vagy épp fordítva, azok jártak oda-vissza – ki tudja.
Tavaszi áldozat - húsvét - Platón Phaidónja.
Az életünk részei, használjuk őket és vissza-vissza térünk hozzájuk.
Mostanában lassan de elkezdtem értelmezni és a magam számára megnevezni azokat a fogalmakat, amikbe belenőttem és amiket gyerekként egy egészen más értelemben éltem meg.
Ezek között az egyik a feltámadási körmenet, amin gyerekként a következő dolgokat figyeltem meg: lezárták miattunk a Fiskális út forgalmát, egy furcsa dalt énekeltek végtelen hosszan, elcsúszva egymástól, időnként megállva, csengetve.
A dallamot alapvetően szomorúnak éltem meg, de amikor elkezdtem feltárni ezt az egészet, azzal szembesültem, hogy nem az: lehetne gyorsan, ünnepelve is énekelni, hiszen arról szól, hogy feltámadt Krisztus e napon. A "hivatalos" dallama egy kicsit más, mint amire én emlékszem, de a saját feldolgozásomban az általam ismert verziót használtam: egy nagyobb méretű virtuális énekkar adja elő, teljesen szintetikus csilingelésekkel, belerontásokkal és összeállásokkal - nem végtelenül, de sokszor.

Az alábbi feldolgozás három különböző verziót mutat.
Az egyik a tiszta kórushang; a másik egy olyan változat, ami a körmenetet messze távolról mutatja, természeti hangok között, és még azoknál is halkabb a kórus és a harang; a harmadik pedig egy videó, ami mindegyikből egy kicsi.

Íme a harmadik:

Valamint az első és második:

A feldolgozásból kétpéldányos kislemez is készült, aminek egyik oldalán csak a gépi-népi kórus, másikon csak a természethang hallható.

Boldog Húsvétot!

Családunk történetében fordulópontnak tekinthető a tíz éve tett amerikai utunk: ott, vagy talán onnan hazaérkezve határoztuk el életmódváltásunkat. Szerettük volna hazahozni azt, amit ott kaptunk: az általános életörömet, a másik iránti honnanjöttél helyett mitszeretnél elfogadást, és nem utolsósorban a sokadik generációs szabadságot. Szintén egy fordulópontot mutat az alábbi, ott készült videó, amit valahol Kalifornia hegyein, két pont közötti útlevágásként indulva, majd kényszerűen visszafordulva készítettem. Szerencsére túléltük.

Fordulópontok, megtorpanások azóta is elérkeznek hozzánk, és sorra emlékeztetnek rá, hogy mit / kit hoztunk haza, mit nem végeztünk még el, mi várna még ránk. Ha nem is veszélyes ilyenkor továbbhaladni, de a megszokott mederben maradni időpocsékolás; érdemes ezért vállalni a megfordulással járó veszélyt, hogy szemből láthassuk azt, ami eddig a hátunk mögött kísért.

Az Okosházzal szembeni, a helytörténeti kiállítás előtti padon Kristóf minket fotóz, mikor Nándi éppen bontogatja a pezsgőt.

A Hangfarm zárókoncertjeit arra használom, amire szerintem való: bemutatom azt a munkát, amit ott csinálok. 2014-ben amikor először vettem részt a Hangfarm alkotótelepen, külön erre az alkalomra komponáltam egy darabot. Ez volt a Foltátfordítás. A koncepció pedig az, hogy feltöltött akkumulátorokkal érkezem és egyszeri lemerülésig dolgozom. Először foltokat fotóztam addig, amíg a kamera félig lemerült. Az energia másik fele a visszanézéshez kellett. Ezeket a foltokat papíralapú jegyzetfüzetben másoltam egy hangmagasság-idő tengelyre. Ebből csináltam egy darabot Sibelius kottaszerkesztőre, addig, amíg nem kezdte el jelezni a laptop a lemerülést. Akkor kiexportáltam midire és ez lett a záróhangversenyen. A későbbiek folyamán a Hangfarmra vittem az aktuális munkáimat, és abból mutattam be részleteket. Ezek sosem teljes értékű darabok voltak, mégis mindig megértést találtam Ellenden, amit itt is megköszönök.

Gramofon örökség

Tavaly egy szintén fotóalapú műrészletet mutattam be Borosi Gáborral. A mű nem készült el, a közbejött járvány elvette a motívációt. Úgy gondoltam, hogy idén ezt fogom folytatni. Megint a járvány szólt közbe. Olyan védőoltást kaptam, aminek mellékhatását - dekoncentráció - nem tudtam közömbösíteni. Arra gondoltam, viszek egy régebbi darabomat - a Glaßnost címűt - amit még 1988-ban írtam, és bombabiztosan begyakoroltam. De teljesen elveszítettem azt, amit én hangszerbiztonságnak hívok, köznapi nevén izommemóriaként is ismert. Azt a tulajdonságot, amikor csukott szemmel is tudom, merre van a megszólaltatandó hang billentyűje. Kényszermegoldás volt, hogy lehozzam anyám gramofonját. Annyiban illett a Hangfarm profiljába, hogy be tudtam mutatni, egy villamos energiát nem fogyasztó lejátszó eszközt. Titkon abban reménykedem, hogy készít valaki ezen az elven működő playert. A dolog annyi előkészületet igényelt, hogy a tárolás során a lejátszókorong posztója penészes lett, megtisztítottam. Valamint az acéltűket kellett smirglivel meghegyezni, mert a tompa tű nem közvetíti a membrán felé a rezgést. De megérte picit foglalkozni vele: láttam, hogy meglett felnőttek csillogó szemű gyerekekké válnak a gramofon hangjától.

Gramofon kurblizás

Gramofon zeneszó

Tűsdoboz

Sajnálom, hogy idén nem volt alkotótábor, de megértem a házfelújítás és a kialakuló Maller-terem szükségességét. Valószínűleg hiányozni fog az az inspiráció, vagy hadd nevezzem egyszerűen feltöltődésnek, amit a táborban kapni szoktam. És persze abban reménykedem, hogy a következő évben megint csinálok valami újat.

Az egész vasárnapunkat áthatotta, hogy újra menni kell. Táskamosás, autótakarítás, városi kabát keresés, cipőtalálás, elveszett vagy csak annak hitt könyvek és füzetek előhalászása az ágy alól, civakodás a jobb ceruzáért, az egyenesebb vonalzóért.
Családba zártságunk megint kinyílik - rányílás a külvilágra és megnyitása magunknak. A vasárnapok a rendszeres iskolai ritmusú szakaszokban is kettős érzelmezettségűek: az itthoni idillből kiszakadva is megtartani, magunkkal vinni azt. Az én anyai feladatom, hogy az árnyékok közötti sávokban megmutassam a fényeset, hogy másnap reggel a hajnali szendvicskészítéskor is elhiggyem, hogy elég nekik, amit magukkal visznek.
Különleges alkalmakra tartalékolt sárgaszilva-lekvárt bontunk, palacsintát sütünk, begyújtunk, hogy testünk és lelkünk átmelegedjen az itthoniasságban. Felkészülünk.

És a vacsora utáni pakolódásban Jónás hosszas tusakodásban feloldozza az estét: végül is, jó lesz! És meglátja a konyhában azt, ami bennünk is van.

kép: Kovács Jónás
hang: Kovács Jónás

kép: Nagy Anita
hang: Kovács Jónás

Nemrég elkezdtük a virtuális térben körvonalazni, hogy mit csinálnánk egy valós, interdiszciplináris, "akusztikölógiai" alkotó- és kutatóközpontben, és Boriék zenei csoportjának köszönhetően ezt nem is tudtuk tovább húzni, mint tegnap. Félévzárás, félévkezdés és egyéb hobbik közepette kellett is valami, ami visszarántott abba a világba, aminek semmi köze a valósághoz, és amiért tulajdonképpen minden más megéri. Mivel nap mint nap online megbeszéléseken éljük meg ezt a furcsa valóságot, már az is felüdülés, hogy "itt" történő, egyszeri, közös élményt hallunk-látunk.

A hálózati zenei megoldások már az internet kezdete előtt is jelen voltak pl. a telefonkonferencia-koncertek vagy próbák formájában. De tény, hogy az internet tette könnyen elérhetővé a teleprezencia leküzdését, még ha szaggatott, késleltett formában is. A The Hub, majd sorra a különféle hálózati zenei projektek a 2000-es évek elején tetőztek, és furamód ma már inkább le is csengtek. Pedig épp mára oldódtak meg azok a technikai problémák, amik 15 évvel ezelőtt még elérhetetlennek tűntek. Ma már természetes, hogy képet és hangot viszonylag jó minőségben, gyorsan, két irányban tudunk küldeni úgy, hogy közben még üzengethetünk is egy másik csatornán, és mindezek összege youtube vagy facebook live kimeneten keresztül a "külvilág" számára is látható.

Boriék csapatában három, egymástól távoli helyszín összekapcsolását valósították meg a a Jamulus hálózaton keresztül, melyek kimenetei Sinkó Bori gépére érkeztek, ő pedig ezeket az Open Broadcaster alkalmazással egy kép sarkaira helyezte és továbbította Görcz Andinak, és kiegészítette saját és két kollégája (Velev Milena és Borbényi Misi) által közösen, a Hydra live-coding rendszerrel valós időben generált animációval.
Ezeket összekeverve továbbította gépe egy youtube csatornára, és így lett elérhető nekünk is: kimenetét láthattuk tegnap a megnyitó performanszon, és láthatjuk ezután is, mivel a műsort automatikusan rögzíti a szolgáltató, így visszanézhető később. A kimeneti weboldal (http://okoshaz.hangfarm.hu/) ezt ágyazza be önmagába, amihez csak hozzáadtam egy egyszerű leírást. Ennek alapján néz ki így jelenleg a weboldal:

Pillanatkép - a rajta látható grafika Velev Milena műve

A továbbiak során az Okosház a virtuális térben alakul tovább, multimédia alkotó- és kiállítótér formájában gyarapszik újabb alkotásokkal, így a képen látszó változat később már más lesz, a performansz pedig egy menüpont alatt érhető majd el.

Ma meghallgattuk itthon, a konyhában az UH fesztivál által szervezett beszélgetést a tánctér politikájáról (erre a régi offline világban aligha lett volna lehetőségünk). Hát bizony kimondták a beszélgetők a tudatalattinkat arról, hogy a szubkultúrát voltaképpen ellenkultúraként képzeljük el - miközben lehetne az is, amit a neve jelent: egy nagyobb kulturális viszonyrendszer al-egysége! De valami fura regionális sajátosságként inkább szolidárisak vagyunk a távollévőkkel mint a szomszéd falu kiskocsmájával, ugyanakkor már pusztán azért nem is gondolunk állami támogatás becsatornázására, mert az az államtól jön. Hát igen, nos, milyen jó lenne egy olyan támogató (legyen az nagyon vagy kicsit állami), amitől nem kell félnünk, sem a beadási, sem az elszámolási határidő, az elszámolás formai feltételei, a pénztárnapló stb. éppen-milyensége miatt, vagy aminek weboldala nem akkor jelez, hogy már lejárt a pályázati beadás, amikor küldenénk el a kész űrlapot.... Ilyen esetben tényleg nehéz nekünk, érző-hibázó embereknek.
Sokminden másról is szó esett, itt lehet meghallgatni:

Amit pedig most kiemelnék ebből a gondolatszálból, az az, ami épp az ott elhangzottakra reflektál: egy lokális-jótékony aukció szervezésében vagyok, mintegy kísérletképpen arra, hogy van-e fogadókészség a környékünkön, a Dunántúl déli partján alkotók, helyszínek, csoportok és persze mecénások részéről.

Akkor indult el a Basotó, amikor ősszel felhívást tettünk közzé Baranya-Somogy-Tolna-megyei zenekarok körében azzal, hogy vegyenek részt egy jótékony célú kiadványsorozatban. Egy vagy több, eddig kiadatlan, mindösszesen 3-5 perc terjedelmű felvételt vártunk, melyet kislemezen (7" vinil vagy axpet lemez) 1-1 példányban jelentetünk majd meg olyan módon, hogy a lemez két oldalán más-más előadó alkotása lesz hallható. A lemezek (már csak basotókáknak hívom őket) aztán a holnap induló online árverezésen találnak majd gazdára, a bevételt pedig olyan alkotói közösségeknek, helyszíneknek, webes portáloknak ajánljuk fel, akik az idei év során semmilyen központi (Mma, Artisjus, garázskoncert stb.) támogatásban nem részesültek. Akár amiatt, mert nem fértek bele egy vendéglátóhely számára alkotott feltételnek, akár a fenti pályázati dac miatt, netán épp azért, mert bár igényeltek kompenzációt, de nem kaptak. Vagy csak mert egyszerűen becsüljük a munkájukat.

A zenét felajánló együttesnek, alkotónak vállalnia kellett, hogy

• saját kompozíciót nyújt be a felhívásra;
• a válogatás jogát a felhívás közzétevője fenntartja;
• hanghordozó előállítással kapcsolatos jogdíj-kérdésekkel nem foglalkozik a szóban forgó felvétel kapcsán, tekintve, hogy 1 példányos kiadványokról lesz szó, és a bevétel jótékony célra megy.

Egyelőre úgy néz ki, hogy tizenheten vállalták a fentieket széles e hárommegyéből, ráadásul volt, aki több felvétellel is szerepel, így összesen tíz kislemez vár majd gazdára.

Az alkotók: Csomós Zoltán (Pécs), DRM1 (Pécs), Gyenes Zsolt (Pécs), Egressy Béni Space Orchesttra (Pécs), Eszelős Meszelős (Ellend), Hizsnyik Dénes (Pécs), Maljusin Mihály (Pécs), noheadchicken (Pécs),ORIGAMiES (Paks), Persona Non Grata (Szigetvár), Roadside Rose (Pécs), Szintis Kati Band (Pécs), VLAMAER (Pécs), Weber Kristóf (Pécs), Karl von Bahnhof (Barcs), YMY (Pécs)

A támogatni tervezett helyek, közösségek: Űrkikötő programsorozat Pécs, Apolló artmozi, Lahmacun netrádió (ők nem dél-dunántúliak, de számos kötődésük van ehhez az egész experimentális zenei területhez), E-café Kaposvár, Haraszti Birtok és Camping, Palkonya, Tititá Pécs, Klang eseménysorozat, P'artisan Pécs, Vadpörgés Orfű

A kiadványok így néznek ki a ruhaszárítón:

Így pedig közelről:

Az aukció itt lesz: https://aukcio.diobelkiado.hu/ , de az El Basoto facebook-oldalon keresztül is kaphattok majd híreket.

A weboldalak és a kiadványok grafikai tervezője Harangozó Imi.

Egy zenekiadó nemcsak művészeti és jogi kategória, hanem felelősséggel bíró kulturális tényező, indirekt-inspiratív alkotói műhely is: hangot adhat valakinek, akit/akiket ki akar emelni feledésre-ítéltségükből, ezzel jelentéssel ruházza fel őket és egyben önmagát mint kiadót is. Ez egy lassú-lassú folyamat, hiszen az egyes megjelenések is sok-sok év alatt érnek be. Vagy soha. De néha rögtön. Mindegyik benne van a pakliban az angol fat-cat records-nál, mely kiadó munkáját 1999 körül, rádióműsor-szerkesztőként ismertem meg, amikor kaptam tőlük egy kislemezt egy nyilván tök ismeretlen, azóta már igencsak elismert izlandi zenekartól, a Sigur Róstól. A többi lemezüket már magam vettem, hiszen a palettájuk szinte egészen lefedte azt a poszt-rock-freejazz-zajzenei vonalat, ami azóta is meghatározó nekem. Tőlük van pl. a The Dylan Group, Mice Parade meg persze a többi Sigur Rós albumom, egy nem túl izgi David Grubbs, de ugyanúgy a REQ/Team Doyobi split (jujj) és a behatárolhatatlan cutnsample önmagába-szippantó Hidden Cinema Soundtrack Foehn-től. Ezen a listán is látszik az a horizont, amin a 2000-es évek elején mozogtak.

Node, ami miatt a leginkább elkezdtem írni a kiadóról, az Vasthi Bunyan. Ő egy olyan alkotó, akinek az életútja sokak számára ismerős lehet: épp ötven éve, 1970-ben megjelent első albuma kristálytiszta dalaival bár kiválóan kiterjeszti a Jefferson Airplane-Bob Dylan által pszichedélikus köntösben újraértelmezett angolszász népzenét, egyben további 35 évig az egyetlen megjelenése is volt, mivel a nagy kiadó, a Philips, eltette a fiókba: néhány száz példányban került piacra; a megjelenés idején az alkotó kismama is lett, ezért hát tényleg senki nem foglalkozott a promócióval.
A visszhangtalanság miatt Bunyan élete más irányba térült, mígnem harminc év múlva (! és ez a szám még nem is sok, egy-egy újraértelmezett klasszikus posztumusz életútját tekintve) a '90-es évek végén valakik elővarázsolták a fiókból: végre megértett lett. Feltűnt, hogy a hippikorszak tetején valaki egy olyan folk-albumot készített, ami nem pszichédelikus, nem elektronikus, de nem is folk: hangzása és hangszerelése vagy bármi más, kimondhatatlan tényező miatt nagyon nem mai. Talán azért ilyen szabad, mert elfeledett: nem lett belőle world music, blues, posztrock, szóval megúszta a 80-as és 90-es évek utóéletét. Egyszerűen csak, dalolva mesél egy kiégett világnak.
Valahol itt kapcsolódott be a Fat-Cat Records, akik segítségével 2005-ben megjelent második albuma olyan folytatást adott az előzőnek, mintha egyrészt mi sem történt volna ebben a zenei időkapszulában, másrészt pedig de igen: kimaradtunk három évtized magánéleti útjaiból, belső munkájából, és csak gondolkodhatunk, hogy vajon mi lehetett volna a kettő között. A Lookaftering is ugyanolyan tiszta, de már korántsem a reményteli, naív dalok gyűjteménye. Mégis valahonnan, régről ismerjük de már elfeledtük mindet, és jó őket újra megtalálni. Szerettem volna egy olyan '80-as éveket, aminek része ez.

Kedvenceim:

A Lately:

Sokra nem tartottam eddig az imát
Megkésve könyörgök a levegőért
Hogy biztonságban lehessetek

Csak egy dolog amit majd tarts számon
A fogazatod - a többit úgyis tudod
A többi meg megy magától

Koptass egyet a lépteiddel
Egy apró horpadás minden lépcsőfokon
Tudja meg mindenki, hogy itt jártál

A Hidden:

Minden mozdulatod rejt
Szavakat miket nem mondasz ki
Csillag, hold nem stílusod
Tudom rég, ez nem a te utad

Hallak
Hallak

Ismerlek már igen jól
S az időnk a tanú, hogy igazad van
De nagyon nehéz lehet neked
Egy sötét lovat keresni éjjel

Látlak
Látlak

Ismerlek már igen jól
És foglak is míg félre nem vezetsz
Tán rájövök, hogy nem vagy
Az, aminek eddig hittelek

Nem gondolom
Nem gondolom

Egy nap kimondod, mit gondolsz
És a porfelhődet látom csak
Most már nincs mit mondanom
Utamat az érintésed helyén találom majd

Veled vagyok
Veled vagyok

~

És az első albumáról még íme a teljesen Faluság-barát(nő) Just Another Diamond Day:

Csak egy újabb gyémánt nap
Egy kaszányi fű
Csak egy szalmabála mitől
Lovam elindul

Csak egy újabb szántó rét
csak egy búzaszem
majd egy zsáknyi búzaszem
mit a gyermek esz

Csak egy új élendő élet
Egy kimondott szó
Csak egy újabb szeretet
És egy gyémánt nap