Óvakodjatok a meséket és regényeket olvasó lányoktól!
Azoktól minden kitelik!
Azok a mesékből azon nevelkedtek, hogy minden jó, ha vége jó, és a jó elnyeri jutalmát, a rossz pedig bűnhődik. Hogy csak a szorgalmas jut előre, és csak az igazság győzhet. Továbbá a harmadik fiú mindig a legokosabb, a legszebb és a legkedvesebb, és övé a legszebb királylány. De legalábbis a legokosabb, a legkedvesebb, a legaranyosabb, a legjobb szívű.
A regényekből pedig megismerik a mindent legyőző szerelmet, a végtelen szenvedélyt, az önfeláldozást, a mártíromságot. Azt, hogy bármit megér egy fordulat, egy kis bonyodalom. Minden túlélhető, hogy megéri szenvedni, mert majd lesz jutalom mégis. Sőt hisznek az egymásnak teremtettségben, a soha el nem múló szerelemben, és Igaziban.
Ó ezek a lányok aztán úgy gondolják, amikor elolvassák a mesét, becsukják a könyvet, hogy így kell élni!
Nem megalkudva, nem megtörve. Vagy ha beletörve – akkor bele is halva. Nyitott szemmel álmodoznak. Ezeknek nem elég a szemétkivitel, az együtt tespedés, a hétköznap, a rutin. Értük rajongani kell, szeretni őket, lesni kívánságukat. Ünnepelni, titkolózni, repülni, szállni – ez a cél. És persze cél is mindig van, valami felé törekvés, ami majd elhozza a boldogan élteket.
(Eleve ezek boldogan akarnak élni, és nem csak úgy élni, éldegélni.)
Ó jaj fiúk!
Az ilyen lányok soha nem nyugszanak, nem hagynak békén/csendben/magadra. Ezek macerálnak, sutyorognak, dalolásznak, izegnek-mozognak, akarnak, szenvednek, sóhajtoznak, sírdogálnak, tesznek-vesznek, pillát rebegtetnek, szépítkeznek, sündörögnek, bújnak, hangokat adnak és csiholnak ki. Ezeknek meg kell felelni, sőt felelni kell.
Csak a gond, csak a baj!
S ha keresztény!
Na akkor kezdődik az igazi gond!
Ezek még ráadásul hisznek valami földöntúli jóban, az Abszolútban, abban, hogy van valami megmagyarázhatatlan, és mindennek van értelme. Ennek magyarázhatod aztán, hogy így a realitás, egyáltalán, hogy van racionalitás, lehetsz földhözragadt, nehézkes, mint egy bika.
Ezek ezt meg sem értik.
Simán kérik a lehetetlent, követelik a mindent, sőt azt gondolják ez így természetes. Ez a világ rendje!
Ó jaj fiúk!
Bajban vagytok!
