Kisokos a jó pálinkához - meghívó

Tisztelt Érdeklődők!
Tisztelt Természetszeretők és Gyümölcsbarátok!
Kedves Zselici Tündérkertesek!

Itt a nyár, érnek a gyümölcsök. Gyakran szerencsére olyan mennyiségben, hogy a friss fogyasztás, a lekvárnak, befőttnek, aszalványnak való eltevés után is jócskán van még belőlük feldolgozni való. Értékmentés ilyenkor, ha azt cefrének elkészítjük, majd gyümölcspálinkának kifőzzük vagy kifőzetjük, hiszen a pálinka hosszú-hosszú időn át megőrzi minőségét (ha mennyiségét nem is…), ajándéknak és különféle, akár gyógyhatású készítmények, gyógynövény-kivonatok alapanyagának is kiváló, első számú Hungarikum!

enter image description here

A jó pálinka feltétele azonban nemcsak a jó gyümölcs és a jó főzés, hanem alapvetően fontos a cefre szakszerű elkészítése is, amely megtanulható, és meg is tanulandó ahhoz, hogy a hazánk kiváló éghajlata alatt megtermett finom gyümölcsöt méltó minőségű pálinka formájában őrizhessük meg, amelyre büszkék lehetünk! Ennek a tudásnak az elsajátításához kíván segítséget nyújtani a Gyümölcsoltó Alapítvány a most vasárnap, 2024. július 7-én, délelőtt tíz órai kezdettel, Vásárosbécen megtartandó Kisokos a jó pálinkához című előadással és az azt követő kötetlen beszélgetéssel.

Előadónak igazi, tapasztalt pálinkás szakembert sikerült megnyernünk: a Pécs-közeli Pellérden 2012 óta működő, sokakkal egyetemben e sorok írója szerint is a szűkebb-tágabb környék legjobb pálinkáját főző Pelixír Centrum Kft. Pálinkafőzde (http://pellerdipelixir.com/) egyik tulajdonosát, ügyvezetőjét és főzőmesterét, Kozma Erzsébetet, Erzsikét!
Erzsike a saját szavai szerint „harminc éve lakik pálinkafőzdében”. Tapasztalata és mély szakértelme biztosítja a Pelixírben készülő pálinkák kiválóságát, de emellett arra is jut energiája, hogy OKJ-s pálinkafőzői képzéseket tartson, illetve hogy a most vasárnapihoz hasonló ismeretterjesztő előadásokat vállaljon, tegyük hozzá: önzetlenül, szíve csücske, a jó pálinka érdekében!

A mostani előadást-összejövetelt a hagyományaink szerint szintén batyus jelleggel tartanánk meg, amelyhez előre is köszönjük a kedves résztvevők szíves hozzájárulását! A helyszín befogadóképessége miatt a várható résztvevői létszám megállapítására is szükség lenne, emiatt kérnénk előzetes jelentkezéseiket a pomona@t-online.hu címen vagy a +36 30 4911955 telefonszámon, legkésőbb 2024. július 5., péntek éjfélig.

A pálinkával kapcsolatos sokoldalú tájékozódáshoz jelen körlevelünk Tisztelt Címzettjeinek meglepetéssel is szeretnénk kedveskedni. A szombathelyi Savaria Múzeum Természettudományi Osztályának vezetője, dr. Balogh Lajos botanikus főmuzeológus jóvoltából (akinek ezúton is nagyon köszönjük!), további terjesztésre eljutott címünkre a keszthelyi Balatoni Múzeum által 2024-ben kiadott, Gyanó Szilvia által szerkesztett Tanulmányok a házi pálinkáról című kötet pdf változata, amelyet levelünkhöz mellékelve küldünk, hozzá pedig kellemes olvasgatást kívánunk!

enter image description here

Találkozzunk tehát most vasárnap, 2024. július 7-én, délelőtt tíz óra előtt pár perccel Vásárosbéc központjában (ahol parkolni is lehet), a Közösségi Kávézó előtt!
A helyszín biztosítását köszönjük vendéglátóinknak: Vásárosbéc Önkormányzatának és a Virágóra Alapítványnak!

Megközelítés: a Szigetvár-Somogyapáti-Adorjánpuszta-Dióspuszta-Vásárosbéc vagy a Szigetvár-Somogyapáti-Somogyviszló-Antalfalu-Somogyhárságy-Magyarlukafa-Vásárosbéc útvonalon, mindkettő út szép, a Zselic vadregényes lankáin át vezet.

A találkozást várva, gyümölcsbaráti üdvözlettel, előadónk és vendéglátóink nevében is:
Kustos Irma, Gyümölcsoltó Alapítvány

A mellékelt fénykép forrása:
https://www.hungarikum.hu/sites/default/files/palinka-hungarikum-foto4.jpg
https://www.hungarikum.hu/hu/p%C3%A1linka

Viseletünk - sorsaink

Viseletünk olyan, mint a bőrünk, sokat megmutat abból, kik vagyunk. Utal a korszakra, amiben élünk, nemünkre, életkorunkra, kulturális környezetünkre, értékrendünkre....

Nagymamám keze erős volt, bőre napbarnított, kicserzett, 100 év viszontagságát megélt, gondoskodó, dolgos kéz volt. Anyukám puha keze mindig tiszta, fehér, arányos ujjain csinos gyűrű, íves körme finoman lakkozott. Kéztartása kommunikatív: magyarázó, kérdő, óvó, intő, simogató, egy tanult, okos asszony szerető keze.
Az én kezem kicsi, bőre a hőmérséklet függvényében piros vagy fehér, eres vagy vékonyka. Nem túl szép és nem is erős, de minden feladatra kész, az ősök vonásait rejtő, egyenes kéz.

Nagymama ruhái erős anyagból varrott, tartós, szépséget és divatot mellőző, funkcióra hivatott darabok voltak. Mamának nem volt választott viselete, lány korában járt, amiben a többiek, de már fiatalon kenyeret dagasztott, tehenet fejt, szőlőben kapált, dolgozott a fronton lévő férfiak helyett is, így csak misére és a jeles napokra vasalta és keményítette ünneplő ruháját.
Fiatalasszonyként faluról a városba kényszerült akaratlan. A falu jelentette számára a családot, biztonságot, a szokásrendszert, a megélhetést, otthont és rendet, ám hirtelen egy több nemzetiségű, motorizált, modern nagyvárosban, Pécsen találta magát, egy új és ismeretlen világban, amibe nehezen integrálódott. Egész életére gyökér-vesztett ember lett, szíve és lelke szülőfalujáé maradt.
Ruhatára nem őrzött meg semmit a régi kelmékből, még a paraszti kultúra tárgyait sem hozhatta magával.
Asszonyként gyermeket nevelt, baromfit, disznót tartott, és a kertben megtermelte a család éves zöldség és gyümölcs készletét. Mindig a munka szabta meg mit húz fel: a kertbe jó a szakadt blújz, főzéshez a fakó, ám a városba szép ruháját öltötte magára. Sokáig gyűjtött jó szövetre és szabóval varratta nagykabátját, hogy majd egy életet kiszolgáljon. Egyedül a fejkendő maradt jelképe a gyermekkorban bevésődött falusi értékrendnek és szigorú öltözködési szabályoknak.

Anyukám nagyvárosban nőtt fel, egyszerre dolgozott és tanult, esténként a barátnőkkel színházba járt, hétvégén a Dunára fürdeni. Ruhatára szűkös, hisz a 60-as években senkinek nem volt sok ruhája, de Anyu okos és minőségi darabokat vásárolt. Okos, azaz jól variálható, többféle együttesként is használható ruhákat, melyek anyaga tartós, szabásuk alakhoz igazodó, stílusuk visszafogott, de a divatot követő.
Fiatal városi nőként körömcipőben járt, miniszoknyája alatt formás lába vonzotta a férfiak tekintetét. Mára a cipő sarka alacsonyabb, a szoknya hosszabb lett, a korosztálya férfi tagjai pedig kellően rövidlátók ahhoz, hogy észre vegyék egymást... Pedig anyu máig divatos és színes, megjelenése 80 évesen is nőies és friss!

Én városban nevelkedtem, mindennapjaink része volt a zenehallgatás, az olvasás, hétvégente kirándultunk, múzeumba és cukrászdába jártunk, nyáron Nagymamának segítettünk kertet gondozni, befőzni. Férjemmel egy Pécs-közeli községet választottunk otthonunknak, elnyerve ennek minden adományát: madárdalos hajnalok, egymást segítő szomszédság, földben termő élelmiszer, testet és lelket ápoló virágoskert.

Az én öltözetemben helyet kap Nagymama praktikuma és Anyukám színes egyénisége is, szeretem a szép nőies darabokat, de gyakran húzok futós, sportos holmit. A bizsukat örömmel használom hisz a színek, formák, stílusok gazdag választéka játékossá teszi a öltözködést, jól kifejezi, akár javítja hangulatomat és felerősíti öltözékem összhangját.

enter image description here

A fontos és jeles napokon csinos vagyok, és mindig magamon hordom a családi ékszereket. No, nem több száz éves drágaköveket, hanem szeretteim ajándékait: Mamától kapott fülbevaló, Anyutól örökölt gyűrű, férjemtől kapott karóra, testvértől medál, rokontól, fontos barátnőktől kapott nyakláncok, bizsuk. Segítő ékszerek ezek, melyek szeretteim erejével bírnak, óvnak és melengetnek....

Hiszek az ékszerek varázserejében, magukban hordozzák az anyagok természetes erejét, készítőik tehetségét, és a családtagok szeretetét, jóakaratát, támogatását.
Az ékszer hagyomány, erő, játék, a női viselet elengedhetetlen része. Olyan, mint a fűszer, az élet íze.

Mama a falujának egy kivételes lánya lehetett: egészséges, erős, fehér bőrű, kék szemű teremtés. Legszebb ékszere a hajkoronája volt, hullámos fürtjein a napsütés az arany és a bronz ezer színében játszott. Kislányként kis nyakláncot kapott bérmálásra, majd asszonyként egyszerű jegygyűrűt, nagymamaként gyermeke-unokái ajándékát. Kedvence lett az ősi etruszk minta alapján készült medál és lánc, melyet élete végéig hordott. Most az én nyakamban csillog diszkréten az egykori olaszországi szuvenír.

enter image description here

Anyukám fiatalon formás, karcsú lány volt, festett haja tupírozva, színe a szőkétől a rózsaszínig számos árnyalatban díszlett, a fodrász tehetsége és a hidrogén aktuális aránya függvényében.... Ékszerre fiatalon nem telt, de kisebb karperec, nyaklánc, egy-egy színes kendő feldobták öltözékét. Asszonyként bővült az ékszertár a családi ajándékokkal, örökségekkel. Számára a jegygyűrű és kísérőgyűrű a legfontosabbak, a házastársi kötelék, az egység szimbóluma, mindig viseli őket.
Ám velem együtt örömmel használja kiegészítőnek a bizsukat. Tükrös szekrénykénkben se szeri se száma a Föld különböző tájáról származó kézműves nyakláncoknak, különleges fülbevalóknak, finom kendőknek. Megőrzik nekünk világunk színes tájait, alkotóik kreativitását, őseik hagyományát, az eltérő kultúrák gazdagságát.

enter image description here

Viseljünk hát nyakéket, hajdíszt, fülbevalót és karórát! Legyen rajtunk akár szalmából font első jegygyűrűnk, gyermekeinkkel közösen fűzött gyöngy karláncunk, iparművész nemezelte nyaklánc, vagy a nagymamai örökség, érezzük a finom selyemszálat, ami velük összefűz, erősebbé téve minket, szebbé világunkat!

Estszépek

Az esti öntözéshez az ösvényen bandukolva felfelé majdnem ráléptem, de kicsi fényfoltként ragyogott, így észrevettem.

enter image description here
Saját árnyékát nézi mozdulatlanul a tavaszi álganéjtúró (Trypocopris vernalis), amire először azt hittem, hogy csalánlevél-bogár, de Réka rendbe rakta a meghatározást.

A vízgyűjtő tartály oldalán a lemenő nap fénye és a víz találkozása fényült a tartály oldalára.

enter image description here
A fűzfa bogárhíd kizöldellve figyeli a méh-csapatot.

A ligetszépe (Parlagi ligetszépe - Oenothera biennis) este nyolc után nyílik, általában 20:05 és 20:10 között, reggel nyolc körül csukja be szirmait.

Jakabbal a mindjárt leszakadó eső elől rohanvást letakartuk az asztalt, a székekből meg gyorsan állványt rögtönöztünk, hátha elkapunk egy virág-kinyílást.

Jakab felvétele és szerkesztése. Elhatároztuk, ma este már tudatosabban nekikészülünk a kinyílás-örökítésnek (ami valós időben mindössze hat percen belül történt meg): olyan szöget fogunk választani, hogy a muskátli pirosa és az ágyásrózsa rózsaszínje minél intenzívebb hátteret szolgáltasson, a kinyílni készülő bimbót (sőt, megpróbáljuk úgy beállítani a kamerát, hogy egyszerre több virágot fogjon be a lencse) pedig szemből fogjuk rögzíteni, hogy teljesebb pompát láttathassunk.

enter image description here
Jolán fotózott bele az esteledésbe, a ligetszépék lámpácskákként sárgállanak az asztal mellett.

Dzsungel-kert

Tegnap, a sok eső utáni nekirugaszkodott kertben – a Dani megidézte idő-megéléssel kombinálva jutott eszembe, hogy tavaly körülbelül ilyenkor elkezdtem egy gondolatsort, amit nem fejeztem be (mert tulajdonképpen befejezhetetlen). Megtaláltam:

A minap írtam Irmának, hogy megyek ki dzsungelharcot vívni a paradicsom és a paprika körül.
Estére tömérdek karcolást, zúzódást, csípést beszerezve kicsit úgy érezhettem, hogy - ha a harcot nem is - a csatát pillanatnyilag én nyertem.
Különleges lélek- és létállapot: mikor nekihevülve átrendezzük a szobát, az életet....
Az elvadult, az elhanyagolt kert kialakulásának megakadályozása.
Valahogy a kertre mindig úgy gondolunk, mint a nyugalmas tevés-vevés helyszínére, az idilli tevékenység végzésére.
Az ápolt, folyamatosan, szinte nap mint nap fésült kertben ilyen is a munka: nyugalmas és harmonikus. Irodalmi kert.
(2023.06.25.)

Megélt és átélt, illetve át nem élt, néha élhetetlen idősávok közötti egzisztálásunk privát idejű kertje. A látható és a titkos helyeink.

enter image description here

Egy kép Balázs generatív kert-sorozatából

Verses bejegyzés 2.

Igazán energikus, egyben felfokozott egyetemi éven vagyok túl. Rengeteg tanulás, munka, és persze sok bicikli edzés volt az elmúlt hónapokban, úgyhogy most is egy újabb verses bloggal szeretném a gondolataimat megosztani veletek. A héten rokon látogatásoké lesz a főszerep, viszont június végére egy hosszabb lélegzetű, régóta fontolgatott témáról készülők kifejteni a véleményem!
Versek, amelyek érzéseket ébresztenek bennem:


Karinthy Frigyes: Nem mondhatom el senkinek

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek
Próbáltam súgni, szájon és fülön,
Mindnyájatoknak, egyenként, külön.
A titkot, ami úgyis egyremegy
S amit nem tudhat más, csak egy meg egy.
A titkot, amiért egykor titokban
Világrajöttem vérben és mocsokban,
A szót, a titkot, a piciny csodát,
Hogy megkeressem azt a másikat
S fülébe súgjam: add tovább.
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
Mert félig már ki is bukott, tudom
De mindig megrekedt a féluton.
Az egyik forró és piros lett tőle,
Ő is súgni akart: csók lett belőle.
A másik jéggé dermedt, megfagyott,
Elment a sírba, itthagyott.
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
A harmadik csak rámnézett hitetlen,
Nevetni kezdett és én is nevettem.
Gyermekkoromban elszántam magam,
Hogy szólok istennek, ha van.
De nékem ő égő csipkefenyérben
Meg nem jelent, se borban és kenyérben,
Hiába vártam sóvár-irigyen,
Nem méltatott reá, hogy őt higgyem.
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
Hogy fájt, mikor csúfoltak és kínoztak
És sokszor jobb lett volna lenni rossznak,
Mert álom a bűn és álom a jóság,
De minden álomnál több a valóság,
Hogy itt vagyok már és még itt vagyok
S tanuskodom a napról, hogy ragyog.
Én isten nem vagyok s nem egy világ,
Se északfény, se áloévirág.
Nem voltam jobb, se rosszabb senkinél,
Mégis a legtöbb: ember, aki él,
Mindenkinek rokona, ismerőse,
Mindenkinek utódja, őse,
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
Elmondom én, elmondanám,
De béna a kezem s dadog a szám.
Elmondanám, az út hová vezet,
Segítsetek hát, nyujtsatok kezet.
Emeljetek fel, szólni, látni, élni,
Itt lent a porban nem tudok beszélni.
A csörgőt eldobtam és nincs harangom,
Itt lent a porban rossz a hangom.
Egy láb mellemre lépett, eltaposta,
Emeljetek fel a magosba.
Egy szószéket a sok közül kibérlek,
Engedjetek fel lépcsőjére, kérlek.
Még nem tudom, mit mondok majd, nem én,
De úgy sejtem, örömhírt hoztam én.
Örömhírt, jó hírt, titkot és szivárványt
Nektek, kiket szerettem,
Állván tátott szemmel, csodára várván.
Amit nem mondhatok el senkinek,
Amit majd elmondok mindenkinek.


Wass Albert: Nagyapám tanítása

A szó az ember legnagyobb kincse - mondta volt nagyapám, ahogy ott ültünk egy este a borízű almafa alatti kispadon. - Aki oktalanságra pazarolja, Istent gyalázza ezzel. Tőle tanultam egyik legfontosabb tudásomat, mely végigsegített életem göröngyös útján: a kimondott szó és az emberi idő értékét. Ekkor már iskolába jártam, s egy este ezt mondta nagyapám: "Holnap ne jöjj haza az iskolából, hanem eridj egyenest le a tóhoz. Városba kell mennem, de napnyugtára ott várok reád a szokott helyen, a füzes alatt." Fölcsillanhatott a szemem, mert szerettem nagyapámmal erdőt-mezőt járni, de különösképpen a tavat. "Ott leszek!" - ígértem örömmel.
Másnap azonban történt valami, az én számomra nevezetes dolog, ami kiverte fejemből a nagyapámnak tett ígéretet. Tanítóm tudtomra adta, hogy fölvett az évvégi versenyekre készülő csapatba, mint futót és távugrót. Nagy kitüntetés volt ez! A futással nem is volt baj, futottam én eleget le és föl a dombokon, hanem az ugrásban nem volt gyakorlatom. Így aztán, mihelyt vége volt a tanításnak, fölsirültem néhányad magammal a temető melletti legelőre ugrást gyakorolni. Úgy belemelegedtem a versenyzésbe, hogy bizony sötét este volt már, mire hazaértem. Az istálló előtt Jóska kocsis éppen kifogta a lovakat nagyapám kocsijából. Ekkor jutott eszembe az ígéret. Kissé kényelmetlenül éreztem magam, ahogy a ház felé ballagtam, de bíztam abban, hogy nagyapám megérti, mi történt, és nem neheztel az elmaradásért. De nagyapám nem értette meg. Ott fogott el a tornác sötétjében. Bé se engedett a házba. - Ülj le oda a padra! - mondta kurtán. Leültem. Ő állva maradt. - Idefigyelj! - mondta komoran -, ha egyszer megígérted valakinek, hogy ekkor és ekkor itt vagy amott leszel, és nem vagy ott időben, csak két mentséged lehet: meghaltál, vagy olyan beteg vagy, hogy mozdulni se tudsz! Hogy nem haltál meg, azt látom. Nos, mi a betegség, hadd hívjam a doktort?! Elmondtam neki nagy szorongva ott a sötétben, hogy mi történt. Nagyapám szó nélkül végighallgatott. Mikor aztán kifogytam a szóból, megszólalt. Súlyos, lassú beszéddel. - Idefigyelj! - mondta. - Vannak emberek ezen a földön, akik úgy dobálják ide-oda a szavakat meg az ígéreteket, hogy azoknak semmi értékük nincsen többé. Mi, Wassok nem ezek közé tartozunk. Ha mi mondunk valamit, az áll, mint a sziklakő. Ha mi a szavunkat adjuk, azt tartjuk is, ha belepusztulunk is! Érted?
- Értem - hebegtem megrendülve.
-Dehogyis érted - csapott le reám a szava -, de elmagyarázom úgy, hogy megértsed. Látod itt a mellényem zsebében az aranyórát? Nagyapámtól kaptam, amikor leérettségiztem. Amikor leérettségizel, a tied lesz. Ez az óra számomra minden csecsebecsénél értékesebb. De ellophatod. Visszaadhatod, vagy megtérítheted az árát. Ellophatod valakinek a lovát, a tehenét, ökrét, vadászpuskáját. Mindenét ellophatod és visszaadhatod megint, vagy megtérítheted az árát. Csak egy valamit, ha ellopsz valakitől, nem térítheted meg soha. S ez az idő! Ha valakinek az idejét lopod, azt úgy megloptad, hogy soha jóvá nem teheted. A várakozásban eltelt időt semmi hatalom a földön nem hozhatja vissza. Nincs, eltelt, vége. Örökre elveszett, és te voltál az, aki a jóvátehetetlen veszteséget okoztad. Érted?
Értettem. Úgy megértettem, hogy attól a naptól kezdve, ha valakinek szavamat adom, hogy ekkor és ekkor itt vagy amott leszek, akkor már ott vagyok öt perccel azelőtt, még ha vénasszonyok esnek is az égből, ahogy drága jó nagyapám szokta volt mondani. Erre neveltem gyermekeimet, és unokámat is. Nem azért, mert késni neveletlenség, hanem mert több annál. Aki öt percet késik, az öt percet ellop valakinek az életéből, amit nem tehet jóvá soha.
- A megbízható embert még ellensége is tiszteli - mondta volt nagyapám -, mert a megbízható ember a társadalom sziklaköve, amire országot lehet építeni. A többi szemét, amit elfúj a szél...


Márai Sándor: A tapintatról és a gyöngédségről

Mert van valami,
ami több és értékesebb, mint a tudás,
az értelem, igen, becsesebb, mint a jóság.
Van egyfajta tapintat
ami az emberi teljesítmény felsőfoka.
Az a fajta gyöngédség, mely láthatatlan,
színtelen és íztelen
s mégis nélkülözhetetlen, mint fertőzéses,
járványos vidéken a forralt víz,
mely nélkül szomjan pusztul,
vagy beteg lesz az ember.
Az a tapintat és gyöngédség,
mely, mint valamilyen csodálatos zenei hallás
örökké figyelmeztet egy embert
mi sok és mi kevés az emberi dolgokban,
mit szabad és mi túlzás,
mi fáj a másiknak és mi olyan jó,
hogy ellenségünk lesz,
ha megajándékozzuk vele és nem tudja meghálálni?
Ez a tapintat, mely nemcsak
a megfelelő szavakat és hangsúlyt ismeri,
hanem a hallgatás gyöngédségét is.
Vannak ritka emberek, akik tudják ezt.
Akik a jóságot, mely mindig önzés is,
párolták és nemesítették,
s nem okoznak soha fájdalmat barátságukkal
vagy rokonszenvükkel, nem terhesek közeledésükkel,
nem mondanak soha egy szóval többet,
mint amit a másik el tud viselni, s mintha külön,
nagyon finom hallószerveik lennének,
úgy neszelik, mi az, ami a másiknak fájhat?
S mindig tudnak másról beszélni.
S oly élesen hallanak mindent,
ami veszélyes az emberek között,
mint az elektromos hallgató fülek érzékelik
a nagy magasságban, felhők között közeledő,
láthatatlan ellenséges gépmadarakat.
A tapintat és a gyöngédség emberfölöttien érzékel.
Igen, e két képesség emberfölötti.

Földelve kiállításmegnyitó, Prave, Ellend.AI

Június 7-re izgalmas nyárnyitó programokra hívjuk az érdeklődőket!

enter image description here

A Hangfarm idén nyáron kiállító- és játszótérként működik, ahol a Földelve c. felhívásra beérkezett, többnyire szabadtéri installációkat hallgathatjátok meg és próbálhatjátok ki. Ennek megnyitója június 7-én este lesz, és éjszakára pedig szőlőhegyi Présház-Rave-ben (röviden: Prave) folytatódik.

Kiállító alkotók: Artner Igor Olivér, Herold Fanni, Horváth Máté Balázs, Abonyi Zsolt, Kovács Balázs, Horváth Zsombor, Novák Ábris, Rimóczi István, Váry Péter, Szabadi Enikő, Vörös Liliána

A kiállításmegnyitóhoz kapcsolódó zenei program:
16:30-18:00 Márffy Zaj Péter zenél erre-arra
18:45-19:00 Weber Kristóf: Concerto Elettronico per sintetizzatore e file sonori

A Prave-fellépők pedig:
19:30-20:00 Haiori [live]
20:00-20:30 Mödödmöd [live]
20:30-21:00 Abonyi Zsolt [live]
21:00-22:00 Nap nap
22:00-22:30 HMáté [live]
22:30-23:00 opTru [live]
23:00-23:30 YkomlosY [live]
23:30-00:30 ibaG
00:30-01:00 Csodaszoba [live]
01:00-01:30 S!mon [live]
01:30-02:30 Csodaszoba [dj]
02:30-03:30 Aerioe
03:30-04:30 pTru [dj]
04:30-05:30 5Csillag (Bence)
05:30-06:00 Lóci [live]
06:00-06:30 Xrc
06:30- open mixer

A kiállítás 2024. augusztus 30-ig látogatható. Belépés ingyenes, támogatásokat (pénz, elektronikai kütyü, sör) szívesen fogadunk. Büfé nem lesz, hozz amit csak szeretnél inni-enni.

FB-esemény: https://www.facebook.com/events/1180504813310854/

enter image description here

Szintén aznap nyílik az Okosházban Ellend képzeletbeli helytörténetét feldolgozó kiállításunk is!

Ennek hátterében áll, hogy az "Ellend régen" című fotókiállítás (2024. március 30-április 6.) előkészítése során megfogalmazódott az az ötlet, miszerint mi lenne, ha kicsit utánajárnánk a település nem dokumentált múltjának: kik élték még a faluban, akikről nem készült kép soha? milyen lényeket tarthattak eleink? hogyan alakult ki a fejlett elektronikai műhely? milyen lehetett az élet a kocsmában? és a vásárban? stb. A kivitelezéshez segítségül hívtuk a mesterséges képalkotói eljárásokat, olyan korszakokat, eseményeket, helyszíneket, demográfiai összetevőket említve neki, amik a falura jellemzőek voltak. Ezek eredményéből állt össze a kiállítás anyaga.

A képeket készíttették és válogatták: Kovács Balázs és Horváth Zsombor. Kapcsolódó hangterv: Dóczy Mátyás.

A kiállítás elsőként június 7-én, a Földelve c. kiállításmegnyitó alkalmával lesz látható; ezt követően pedig a nyár során egyeztetés alapján látogatható az Okos-házban (Ellend, Petőfi u. 34.) A következő címen lehet egyeztetni időpontot: porta@hangfarm.hu vagy +36202331867

Fermentálás

Tisztelt Érdeklődők!
Tisztelt Természetszeretők és Gyümölcsbarátok!
Kedves Zselici Tündérkertesek!

Szíves meghívást kapott tündérkertes csapatunk egy igen érdekes programra Vásárosbécre, 2024. május 26., vasárnap délelőttre!
A fermentálásról szóló bemutató és gyakorlati foglalkozás 10 órakor kezdődik a Közösségi Kávézóban, vezeti Mezei Krisztina, aki tapasztalt és elismert "fermentáló".

A fermentálási eljárást sokan ismerhetik a széles körben elterjedt, hagyományos káposztasavanyításból, vagy a kovászkészítésből. Ezeket az eljárásokat terjesztette ki Mezei Krisztina izgalmas és újszerű területekre - lásd pl. a csatolt meghívót.
Ezekkel a mindennapjainkban is alkalmazható, a magunk és családunk egészségét szolgáló tartósítási fogásokkal, ötletekkel ismerkedhet meg az, aki eljön vasárnap Vásárosbécre.

A meghívást nagyon köszönjük Bánki Eszternek és Vásárosbécnek!
Mindenkit biztatunk, hogy éljen az alkalommal, jöjjön el erre az érdekes programra, csak javára válhat! Aki tud, hozzon magával vágódeszkát, kést, befőttesüveget!

Találkozzunk tehát vasárnap, 10 előtt pár perccel Vásárosbéc központjában, ahol parkolni is lehet!

Megközelítés: a Szigetvár-Somogyapáti-Adorjánpuszta-Dióspuszta-Vásárosbéc vagy
a Szigetvár-Somogyapáti-Somogyviszló-Antalfalu-Somogyhárságy-Magyarlukafa-Vásárosbéc útvonalon, mindkettő út szép, a Zselic vadregényes lankáin át vezet.

A találkozást várva, gyümölcsbaráti üdvözlettel, előadónk és vendéglátónk nevében is:
Kustos Irma, Gyümölcsoltó Alapítvány


enter image description here

Választódásaink

A kit/mit választani kérdésén túl mindig érdekesebbnek tűnik a miért én? Miért engem? Miért nekem? Talán ez az egy passzivált viszonyrendszer, ami nem hagy nyugodni. Miért én születtem oda? Miért én járhattam oda? Miért engem vettek fel? Miért rám esett a választás? Ebben a kérdésfeltevésben a történet az én-en kívül van. Az aktív én nem mesél, hanem keresi azt a keretezett valóságot, amiben újra én lehet. A megfelelést. Az aktivitást. Hogy ő írhassa a történetet. Ki szabad akaratból, ki szabad kiválasztódásból – a krónikás feladata pedig, hogy elhiggye, ugyanazt a mesét igyekeznek megírni.

"Az pompás nőszirmokrúl"

Ez a kis írás a pompás nősziromról (iris germanica /iris barbata) - ma időnként 'kerti nősziromnak' vagy 'szakállas nősziromnak' is nevezett növényről - fog szólni.
És nem csak azért, mert nagyon szeretem őket, hanem mert úgy gondolom, hogy egyre szárazabbá váló, és egyre szeszélyesebb időjárásunk mellett a pompás nőszirom lehet tavaszi-koranyári kertjeink egyik legmegbízhatóbb virága.

Ezek a növények már az ókorban belakták kertjeinket. A nőszirmok első nevüket a tudományos növénytan megalapítóitól, a görögöktől kapták, akik Íriszről, a szivárvány görög istennőjéről nevezték el azokat, mivel a szivárványhoz hasonlatosnak találták a nőszirom lepelleveleinek ibolyás színezetű erezetét.
Magyar elnevezését is a virágja ihlette, mégpedig Diószegi Sámuel a sziromszerű bibéiről  nevezte el „nő szirom”-nak. (Érdekesség: németül kard formájú levele után kardliliomnak 'Schwertlilie' hívják.)
Az ókor embere azonban gyógynövényként és haszonnövényként is nagy becsben tartotta az íriszeket, olyannyira, hogy külön rituáléval végezték a földben vízszintesen kúszó és dúsan elágazó, vaskos gyökértörzsek gyűjtését.

enter image description here

enter image description here

enter image description here

A gyöktörzs gyöngyszerűen formázott darabjai az ókor hite szerint főként a bőr- és a vérfertőzések elkerülését biztosították. A szárított, porrá tört gyökértörzs illata erőteljesen emlékeztet az ibolyáéra (viola nemzettség), ezért leggyakrabban violagyökérként árusították. A violagyökeret gyermekek fogzásánál, különféle gyulladásoknál, nehezen gyógyuló sebeknél, leégésnél és égési sérüléseknél használták.
(Természetesen az ókorban nem ismertek minden nőszirom fajt, csak a Balkánon és az Itáliában honos néhány fajt ismerték, használták. Ilyenek voltak a kerti nőszirom (Iris germanica), a dalmát nőszirom (Iris pallida) és a firenzei nőszirom (Iris florentina). Majd ezek a fajok elkezdtek észak fele terjedni, és a nekik tulajdonított gyógyhatásuknak köszönhetően, hamarosan a kolostorkertek kötelező tartozékává váltak.

A Balkáni-, illetve Földközi-tengeri változatok a Közép- és Kelet-Európában egyébként őshonos szibériai írisz féléktől eltérően nem igénylik a nedves talajt, és bár a a kertészetek "jó vízáteresztő" talajt javasolnak ültetésükhöz, tapasztalatom szerint igen jól megélnek nehéz (vályogos/agyagos) talajon, ha nem áll meg rajta a víz. A pompás nőszirom (iris germanica) mészkedvelő, a hideg teleket jól tűri és a forró nyarakat is átvészeli minimális locsolással. Szereti a napfényt, de félárnyékban is megél, csak kicsit később virágzik mint fajtatársai.

enter image description here
Törpe a sziklakertben

Három 'kategóriába' sorolják őket. A törpe (nana/darf), közepes (media/intermedia), és a magas (elatior/tall bearded). A lényeg azonban nem (csak) a magasságuk, hanem a nyílási idejük! Ugyanis míg a törpék márciusban, esetenként már februárban színekkel örvendeztetnek meg minket, a közepes méretűek általában áprilisban, a magas változatok jellemzően májustól június első hetéig (esetenként még tovább) is virágoznak. Azaz megfelelő fajtaválasztással több mint két hónapon keresztül folyamatosan tölthetik meg színekkel a kertet.

enter image description here
Magas

enter image description here
Közepes

enter image description here
Kis-közepes

Különösebb gondozást sem igényelnek. Az elvirágzott magtok-kezdeményt érdemes óvatosan kitörni (a magas változatok egymás után három bimbót is hoznak ugyanazon a helyen) majd teljes elvirágzás után a virág szárát tövig levágni. Ezután őszig nincs 'kötelező teendő' a növénnyel. 3-4 évente kora ősszel érdemes felszedni a rizómákat. Ekkor le kell vágni róluk az elöregedett, már gyökérrel nem rendelkező részeket, a maradékot pedig vissza lehet ültetni, akár több darabban is. A lényeg, hogy legyen a rizómadarabon legalább egy 'rügy'.
Sorban, de blokkokban is látványosak. A törpék jó választások lehetnek sziklakertekbe, szeles rézsűkbe. Az ún. dalmát nőszirom (iris pallida variegata) pedig tarka levelének köszönhetően egész évben érdekes színfoltja lehet egy borderágynak.

enter image description here
Dalmát nőszirom középen