Esti program:

19h: Maller-terem avatása az Okosháznál (Petőfi S. u. 34.)

19h20: Weber Kristóf koncertje a Hangfarm-kertben (Petőfi S. u. 58.) majd

20h: Babba von Mamma és

21h: Abstract Household Warfare a Hangfarm-félholdon

ülő/fekvőhelyet, ételt és italt hozz (és aztán vidd is el kérlek!)

Jó állapotú, használt cserépsor

A futómuskátli árnyéka a házfalon

Ma este 20:00 kezdettel ismét kertmozi az Okosházban.
Vettem egy még nagyobb vásznat - most szemezek a vasalóval. Sajnos az ablakszemeket is észrevettem. Kissé fátyolosak, de ha hunyorogva nézem, akkor olyan, mintha a pilláim lennének a spaletták.
Életrevalók.

Szeretettel várjuk az Olvasót szombaton este az Okosház (Ellend, Petőfi S. u. 34.) udvarán, aholis 20h30-tól kertmozi-vetítésünk lesz. Műsoron Az élet szép c. olasz filmdráma. Leírása itt található. Ülni- és innivalót hozz!

fotó: RhythmosNoir

Beszélgetéssorozat az Újegyetem szervezésében.
Első alkalom: május 10. 19:00, online premier az Ú1 youtube csatornáján.

Az elmúlt másfél évben a bőrt, ami a külvilággal érintkezik és folyamatos kommunikációban alakul, maszkra, a fertőtlenítő hagyta tisztaság érzetére és gumikesztyűre cserélte a társadalom számottevő része. A korábbi szabad mozgástér összezsugorodott, kénytelenné váltunk egymás nonverbális kommunikációjából és tekintetéből olvasni és túlkiabálni a maszkon elrekesztett hangunkat. A fizikai távolság leküzdésére az élő vizualitást a képernyőre cseréltük, míg az érintés vágya sokszor a képzeletben igyekezte túlélni az elszigeteltséget. Mindezen jelenségek csak kiragadott példái annak a kommunikációs spektrumnak, amihez alkalmazkodva újramedializált testképek milliói keringnek most közöttünk. Az oltott test, a covid-os, a félelemmel, szorongással telített testben emberek milliói szembesülnek a fizikai valóság énképet formáló következményeivel. A belső konfliktus legyen enyhe vagy viharos a felelősség és érzések között keresi a megoldást, a túlélés lehetőségeit.

A mikroszkopikus veszélyeztetettségre adott válaszok a félelem-kommunikáció által önkéntes és önkéntelen feladásba sodortak bennünket, miközben az emberi természet megszorítások nélkül mindenkor a sokszínűség fenntartásában érdekelt. A fizikai-szellemi-lelki egészség létfeltétele a diverzitásban cirkulálódó én- és testkép. Mi történik, ha az ember egy nagyobb ívű folyamat részeként észrevétlenül azzal találja magát szembe, hogy csak az előre csomagolt testképek közül választhat?

A tudattalannak hitt testemlékezet őrzi a járvány okozta változások lenyomatait, a test tudatát mégis nekünk kell felébreszteni ahhoz, hogy meglássuk hogyan változott testképünk az elmúlt időben.

Különböző terület kutatóit kértük fel, osszák meg meglátásaikat, hogy különböző szempontok mentén inspiráljuk egymást önmagunk és a másik megértéséért, valamint reflexív viszonyt kialakítva fenntartsuk a szabad választás és tudás lehetőségeit.

Az első alkalommal Pilári Darinka és Kellner Balázs beszélgetnek.

Pilári Darinka testérzékeléstannal, improvizációs tánctechnikákkal foglalkozó kutató, táncos, az Újegyetem Cselekvő tér műhelyvezetője, a SZTE doktorjelöltje.

Kellner Balázs művészetfilozófus, a különböző tudományos elméletek közös nyelvi tudatának, valamint a társadalmi jelenségek és tudatállapotok kapcsolatának kutatója. Az Újegyetem Smarni műhelyvezetője, a MOME doktorjelöltje.

„A járvány rendkívül jó alkalom arra, hogy a test és tudat viszonyára rákérdezzünk és elkezdjük megismerni mind személyes szinten, mind kollektív szinten, majd megkérdőjelezzük és változtassunk azokon a rendszereken, amik olyan testképekkel dolgoznak, amelyek testidegenné váltak. A nagy kérdés az, hol marad az együttérzés saját testi valóságunk iránt, vagy mások megélt tapasztalatainak sokfélesége iránt? Milyen az az egészség iránti felelősségvállalás, ami alapvetően kiszervezett az egészség egyéni tudása, a test bölcsessége alól?” Pilári Darinka

„Lehet, kicsit erős ma már a kifejezés; de igen, egy olyan paranoid antropológiai állapotról beszélek, ami a kapitalizmus szellemében és eszközeivel azt eredményezi, hogy járvány ide vagy oda, de biodiverzitás helyett már csak olyan helyeink vannak (virtuális valóság), ahol az ember magával, pontosabban saját alternatíváival találkozhat. Ebben a természettől elszakadt kiborg-ökoszisztémában pusztán csak informatikai tartalmak, webdesignolt tárgyak vannak rajtunk kívül jelen, melyek csupán az emberi faj kézjegyét hordozzák a biodiverzitás teljes kizárásával.” Kellner Balázs

Mától tekinthető meg Kustos Irma Virágarcok című fotókiállítása az Okosházban (http://okoshaz.hangfarm.hu/4.html).

A szó modern, huszadik századi értelmében perszonalista megfogalmazása ez a virágoknak: az ismert és a meglepően új egységébe ötvözött tudás. Felismerem, de így még nem láttam. Rájövök, hogy te vagy az, de ezt az oldaladat még nem vettem észre. Megmutatod magad, miközben mégis titokzatos maradsz, rejtélyed vonzása rabul ejt. Odafordulásom feléd engem is jellemez. Látásod, pillanatnyi mozdulatod visszhangokat kelt bennem és igyekszem én magam is olyan széppé lenni, mint te vagy.

Rézvirág

Mától látható az Okosházban (http://okoshaz.hangfarm.hu/3.html) Tamási Kata Búzavirág című hímzésmunkája.

Egyrészt Laciférj segítségével rögzítették magát a hímzés munka- és alakulásfolyamatát, másrészt pedig a hímzés fotókat a hímzés során keletkező alig vagy szinte meg sem hallható, legtöbbször észrevétlen hangok kísérik. Felnagyított mikrovilág, olyan hangok, melyeket hallva legtöbbször 'ja, tényleg!' élménye van az embernek - történetmorzsák hangok formájában: a botanikai rajz és az ösztönös női díszítőmunka magas fokú ötvözete. Énlelkes, magunkba forduló idők, olyan privát élmények, melyek mégis egymás között megosztódni hívnak szüntelen.

Könyv- és programajánló egyszerre: tanár úr tavaly ősszel megjelent könyvét szerettük volna előadás formájában is élvezni a Faluság minikonferencián.

Az Okosházban (okoshaz.hangfarm.hu) ma estétől kiállítás formájában végigmustrálható a rózsa szimbolikájának kulturális gondolati útvesztője.
Elmélyülés.

Faluság hang- és képkiállítás a hangfarmos Okosházban

Az ellendi Okosházra már kiadták a hatályos bontási engedélyt, amikor úgy döntöttünk, najó, Balázs zavartan lesütve a szemét, pillogva bejelentette, hogy ő úgy döntött, és mivel mindig egymás mellé állunk (ha némi hatásszünet után is), bármi is történjen, tulajdonképpen ezért mondhatjuk, hogy úgy döntöttünk, hogy megvesszük és megmentjük (családi titok, hogy milyen privát álmok nem valósulnak meg - félek, sohasem lesz például felújított fürdőszobánk, végül is tényleg, minek az?!).
Néprajzilag, esztétikailag, falutörténetileg, építéstörténetileg, életvitel-történetileg (soroljam még?) értékes házról van szó. Volt. És most éppen azon dolgozunk, hogy a voltból lesz legyen.
Meglétéhez és jövőbeli szerepéhez egyelőre álmok és tervek vannak végtelenített szalagra írva - másoknak még láthatatlanul. Művelődési ház. Kutatóközpont. Független tudás. Önálló gondolkodás. Érdekek nélküli, minőségen alapuló közösség.
Az elmaradó Faluság minikonferencia helyett Faluság kiállítást nyitunk az Okosházban (okoshaz.hangfarm.hu), melynek első rendezvénye ma 17h-tól látható és hallgatható.

Balázs-féle Okosház-beköszöntő

Reagálva kis hazánk felsőoktatási folyamataira, azt találtuk ki, hogy mi is alapítunk egy magánegyetemet! Mármint tényleg magánt. Olyan területeket emelünk majd bele, amik a Hangfarm tevékenységéhez amúgy is kapcsolhatóak: technológia, ökológiai gazdálkodás, újmédia-művészetek, virtuális-valós átjárások stb.
A programjaink virtuális és valós helyszíne az Okosház lesz majd, és egyáltalán nem sietjük el a megalakulási folyamatot, hanem inkább netes projektekkel tapogatózunk az ódon falak között.
Boriék távzenélésével avatjuk fel ezt.

Bori szavaival

Hetek óta szervezünk egy online fellépést.
A stream a Hangfarm és a Faluság blog szerelemgyerekén, az Okosház http://okoshaz.hangfarm.hu oldalán tekinthető majd meg, ma délután 17 órától.
Az előadással a független, szabad művészetet, a közösség alkotó erejét, és az ebből fakadó audiovizuális impulzusokat szeretnénk megmutatni.
Az improvizáció szabadság. A pillanat egy olyan megformálása, mely az alakuló folyamatokat percekre megzenésíti, képi testbe önti. Thomas Mann szerint a zene nem más, mint az idő múlásának a kidíszítése.
Mi online, virtuális hang és kép kiállítással szeretnénk megörökíteni az oldal elindulásának hangulatát, támogatni egy olyan kreatív és független teret, amilyen az Okosház.
Műsorunk két blokkból áll, melyben három különböző helyről, szimultán jelentkezünk be. Kapcsolatunk a hang, a különböző helyszínek reflektálnak egymás játékára, közös hangteret teremtünk, live coder vizuál művészeink pedig a hang utazását helyezik képi kontextusba.

Fellépőink:

Hang:
- Bolcsó Bálint
- Kaincz Orsolya
- Labus Máté
- Lehoczky Zoltán
- Markos Levente
- Nagy Bence
- Sinkó Bori
- Tuba Dávid
- Varga Bence

Kép:
- Borbényi Misi
- Görcz Andrea
- Milena Veleva