Bizonyára sokaknak feltűnt, hogy a hagyományos, kedves diófáinkon (Juglans regia) immár második éve megfeketedik a termés, belseje pedig silány, értéktelen marad. Ezt a szomorú jelenséget a hozzánk Svájc közvetítésével Texasból betelepült dió burokfúró légy (Rhagoletis completa) okozza. Szegény diófáinkat már eddig is számos termés-, illetve levélbetegség kínozta, de a dióbél legalább túlnyomó részt jó minőségű maradt.

Amit ebben az évben a saját diófáimon tapasztaltam, az több, mint elkeserítő: augusztusra már alig volt levél rajtuk, szeptemberben pedig az összes termés feketére rohadva csúfoskodott az ágakon. Hiába vártuk a szokásos, szívet melengető eseményt, amikor a zöld burkok szépen, sorban felnyílnak, és kipottyan belőlük szeretett csemegénk, amit csak össze kell szedni…

Vegyszeres kezeléssel persze megvédhetők a fák, az ültetvényekben eddig is permetezték. Ezután is ragyogó termés lesz csekély 8 alkalommal történő kezelés mellett.

Azonban mostantól a diót, mint biogyümölcsöt elfelejthetjük. Kevesen fogják a házikertekben élő hatalmas fákat hosszú szárú permetezőkkel, gépekkel, drónokkal vegyszerezni, hiszen igen nehézkes és a megszokott idill helyett több, mint kiábrándító.
Valamilyen természetes ellenség, vagy biológiai csodafegyver megjelenésének esélye pedig elég szerénynek tűnik jelenleg.

Jól látható a képen elöl az egészséges lombozatú pekándió, mögötte balra az augusztusra már félig lekopaszodott hagyományos dió

Teljes elkeseredésre szerencsére nincs ok, hiszen létezik olyan dióféle, mely szintén az amerikai kontinensről származik és ott a sok évezred során teljesen védetté vált a kártevővel szemben.

Pekándió közvetlen érés előtti állapotban

Ez a pekándió (Carya illinoiensis), mely az észak-amerikai indiánok kedvelt csemegéje volt évezredeken át. Az utóbbi 1-2 évszázadban az USÁ-ban és Kanadában, illetve ma már a világ számos, hosszabb nyarú övezetében, komoly ültetvényeken termesztik. Erre a tényre vezethető vissza az is, hogy nálunk, illetve a hasonló adottságú termőhelyeken eddig miért nem terjedt el. Ugyanis a pekándiót igen hosszú tenyészidejű növényként könyvelte el a szakma, legalább is az az igen kevés szakember, aki egyáltalán hallott róla. Pedig léteznek rövid tenyészidejű, azaz korai érésű fajtái is! A faj őshazájában a Mexikói-Öböltől Kanada déli részéig fordul elő, így érthető, hogy elég különböző adottságokhoz alkalmazkodott, illetve sok, eltérő változata alakult ki. Fagytűrése is kiváló, erről a szibériai hideget hozó, 2012. évi február elején bizonyosodhattunk meg, amikor is az egyik hajnalon mínusz 28 fokot mutatott a hőmérő Egerágon, a völgy aljában. A Juglansok komoly fagykárt szenvedtek, sok fa csak csukló vastagságú ágakból tudott újrahajtani. Az akkor két méteres, fiatal Buzsáki Pirosbélű dió csemeték gyakorlatilag tövig fagytak… Ezzel szemben a pekánoknak a haja szála se görbült, a legvékonyabb kis vesszőcskék is csúcsrügyből fejlődtek tovább! Mindezt pedig a hosszú tenyészidejű, vagyis déli változatokon figyeltük meg! Az északi változatok minden bizonnyal akár mínusz 35 fok körüli hidegeknek is ellenállnak.

Pekándió nővirágok

Magyarországon sok gondot okoz a késő tavaszi, nulla fok alatti hőmérsékletekkel veszélyeztetett fekvésekben (kiterjedt síkok, völgyek, dombhajlatok alsóbb része…) telepített gyümölcsösökben az április eleje és május eleje közt előforduló fagy. Ilyen esetekben az az évi termésnek búcsút mondhatunk (a Juglans regia esetében mindenképpen, de általában más gyümölcsöknél is). A pekándió május közepétől virágzik, így tavaszi elfagyásától egyáltalán nem kell tartani!

Pekándió fajták. A betűk magassága 5mm!

Méretében hasonló a két faj, a Carya is lendületesen fejlődő, hatalmas fává cseperedik már 10-15 év alatt is. Lombozata egészséges, csillogó sötétzöld, kifejezetten mutatós megjelenésű! A számunkra érdekes, korai fajták termése október folyamán érik, az ilyenkor előforduló, első kisebb fagyok nem tudnak kárt tenni benne. A pekándió hosszúkás, ovális alakú, a dióbél a vékony héjat jól kitölti, kellemes, édeskés ízű, különleges aromájú. Sokaknak jobban ízlik, mint a hagyományos dió. Beltartalmi értéke, vitamin és ásványianyag-tartalma is hasonló! Termesztése üzletnek, megélhetésnek sem rossz, hiszen a most megdrágult hagyományos dióval azonos (sőt, akár magasabb) áron értékesíthető. A magcsemeték az 5.-8. évtől, az oltványok általában a 3.-4. évtől kezdenek el teremni. 10-15 éves koruktól pedig igen szép mennyiséget adnak az általában 150-200 évig is élő fák! A magról nevelt példányok termése szinte mindig hasonlóan jó minőségű, mint az anyanövényé!

Az egerági birtokon mintegy 20 éve élnek Carya illinoiensis magról cseperedett példányok, illetve mintegy 6-7 éve telepítettük az első oltványokat. Egyöntetűen kifogástalanul fejlődnek, semmilyen éghajlattal, talajjal, fekvéssel kapcsolatos problémával nem küzdenek, nincs betegségük, illetve kártevőjük, bár a madarak, mókusok kezdik felismerni, hogy ugyanolyan értékes táplálék, mint a másik dió…

Ez a sok, egyértelműen pozitív és meggyőző tapasztalat vezetett rá minket arra, hogy szerezzük be a hazai viszonyokra legalkalmasabb változatokat, neveljük és tegyük elérhetővé más érdeklődők számára is. Magról nevelt csemetéket már közel 20 éve kínálunk, a korai fajták oltványai pedig mintegy 5 éve érhetők el viszonylag rendszeresen kínálatunkban. E rövid tenyészidejű, nagyon északi (far northern) változatok közül nagyjából 10-12 található meg gyűjteményünkben, megfigyelésük folyamatosan zajlik.

Sok ezer kilométernyi autózással sikerült most ősszel a Törökországi Antalya mellől, egy ültetvényről a nagyon északi fajták terméséből szerezni magvetéshez, illetve a Németországi Hamburg környékéről pedig szép alanycsemetéket hozni a legjobb fajták oltásához. Ennek köszönhetően 2020 nyarára remélhetőleg szép és értékes anyagot tudunk biztosítani a telepíteni szándékozóknak. A beszerzés és előállítás nehézsége és költségessége miatt a növény egyelőre nem lehet túl olcsó, de pár kiló dió árát feltétlenül megéri, hiszen ezerszeresen adja vissza a befektetést élete során!

Meggyőződéssel és jó szívvel biztatunk mindenkit a pekándió telepítésére! A nálunk lévő állomány megtekintése is bármikor lehetséges, előzetes időpont egyeztetést követően.

A szadai Csemete Tanoda utolsó, izgalmas őszi programja volt az ehető és mérgező bogyók, termések felfedezése.
Csillogó szemmel figyelték a kicsik - és nagyok - a különböző csodaszép, vidám színekben pompázó különleges gyümölcsöket, terméseket.

Megtanultuk azonban a legfontosabb szabályt: semmit nem eszünk meg a természetben, amíg azt hozzáértő meg nem engedi.

Tanoda tanpolc

A bemutatón az ehető fajok között olyanok szerepeltek, mint az Ezüstcseresznye (Eleagnus umbellata), Málnafa (Cudrania tricuspidata), Fekete berkenye (Aronia melanocarpa), Lótusszilva (Diospyros lotus), Pekándió (Carya illinoiensis), Galagonya (Creategus monogyna), Homoktövis (Hippophea rhamnoides), Som (Cornus mas), Csipkebogyó (Rosa canina), Boróka (Juniperus).

Málnafa

Ezüstcseresznye

Valamint ott sorakoztak a színpompás mérgező bogyók is: Hóbogyó (Symphoricarpos albus), Tűztövis (Pyracantha coccinea), Tiszafa (Taxus baccata), Alkörmös (Phytolacca acinosa), Mocsárciprus (Taxodium distichum), Nyugati ostorfa (Celtis occidentalis), Fagyal (Ligustrum), Kecskerágó (Euonymus), Mirtuszlonc (Lonicera nitida), Vadszőlő (Parthenocissus tricuspidata), Madárbirs (Cotoneaster),Iszalag (Clematis), Lilabogyó (Callicarpa bodinieri), Magyal (Ilex aquifolium), Japánbirs (Chaenomeles speciosa).

Látható, hogy a lista nagyon hosszú és kimeríthetetlen. A fajtákkal kapcsolatban sok érdekességet vetettünk fel, így kis kertész palántáink nagy érdeklődéssel szívták magukba a kertészeti ismereteket.
A foglalkozás második részében egy régi jó hagyományt elevenítettünk fel, mégpedig a kukoricamorzsolást. Repültek a szemek szerteszét, de vidáman bújtak a kis fejek a szakajtó fölé. Ezután a morzsolt kukorica mellett különféle magokból - amiket szintén felismertettünk -, magvázát készítettek.
Minden gyermek örömmel, feltöltődve, sok-sok tudással távozott.

Kedves leendő kis Kertészek és Szüleik!

Hosszas tervezgetés, készülődés után most nagy örömmel mutatkozunk be Nektek.

Csemetekert placc

Kocsis Ibolya és Prókai Orsolya kertészmérnökök vagyunk, és célunk, hogy bevezessünk benneteket a háztáji aranybányába, azaz a kertészkedés fortélyaiba.

Hogy miért is nevezzük aranybányának?

Őszi termések - gyerekkezekre várva

Azért, mert a kertészkedés tudománya, a kert művelése egy igazi kincs, amelynek a hagyományait ápolnunk, őriznünk és folytatnunk kell!

Várakozó munkaasztalok

Az, amit szüleinktől, nagyszüleinktől és tanítóinktól elsajátítottunk és magunk is nap, mint nap kemény munkával létrehozunk a legfontosabb hagyomány és nem utolsó sorban általa őrizhető meg az egészséges életmód és biztonságos táplálkozás. Azt az örömöt pedig, amelyet saját kezünk munkájával teremtünk a természet segítségével a legcsodálatosabb dolog. Ezt mindenkinek meg kell tapasztalnia! A kertészkedés nem csak nekünk felnőtteknek igazi öröm és kikapcsolódás, hanem a gyermekeinknek is azzá tehetjük, figyelni azt, ahogy egy piciny magból egy egészséges növényke fejlődik és annak terméséből a család asztalára finom étel kerülhet.

Ismerkedés a magokkal

Többgyermekes anyákként a megszerzett tudásunkat nemcsak kedvtelésből, de szakmánkból eredően hitvallásunknak is tekintjük és szeretnénk a jövő kis generációjának át is adni.

Ezért hoztuk létre az Öreghegyi Csemete Tanodát!

Úgy érezzük, hogy a mai felgyorsult világunkban egyre kevesebb idő jut az effajta tevékenységekre otthon, vagy nincs meg a lehetőség, hogy a gyerekekkel együtt felfedezzük a növényvilág efféle csodáit!

Csemetekert placc

Megmutatjuk a számtalan zöldség, fűszer és dísznövény, valamint a gyümölcstermesztés kis fogásait. Változatos, izgalmas programokkal, mesékkel, kerti munkával észrevétlenül, de annál nagyobb örömmel adjuk át azt a tudást, ami később biztosan mindenkinek hasznára fog válni.

Őszi asztaldísz készítése

Elkészült őszi asztaldísz

Szeretettel várunk Mindenkit!

Ibi és Orsi

https://www.facebook.com/pages/category/Local-Service/%C3%96reghegyi-Csemete-Tanoda-%C3%A9s-Kert%C3%A9szeti-%C3%81ruda-120763145977956/

A little bit of Mediterranean flair for your orchard - pomegranates in Hungary?

People who love pomegranates often ask if there are any early ripening pomegranate varieties which can grow in temperate climate. There are some varieties you can grow that ripen sooner than other varieties. These early ripening varieties are a welcomed sight after waiting so long for a fresh pomegranate and ripening without that much sun hours in summer. Let's take a look at some of these early varieties.

The super early varieties - There are a couple of varieties that I would classify as super early. Usually the standard for a pomegranate to ripen is measured by the variety called Wonderful. Wonderful will barely ripe in most parts of Hungary, except the very rare locations with USDA8a climate.

Some super early varieties you will find within the Turkmenistan collection:
• Sverkhranniy (DPUN 013), the earliest ripening variety according to literature
• Medovyi Vahsha (DPUN 109)
• Nikitsi Ranni (DPUN 067), also known as Crimson Sky
• Sumbar (DPUN 147)

Due to research and collection, some other super early varieties showed up during the last years:
• Kandahar Early
• Azadi (DPUN 135)
• August Goradon, maybe even earlier than Sverkhranniy.
• Belbek, the latest ripeing variety of the listed super early varieties

Sverkhranniy, nearby Vienna, Austria

Belbek, nearby Stuttgart, Germany

All of these varieties can produce as early as August or September depending on your local climate. In Hungary this early varieties should ripe between end of August and end of September.

Unfortunately success in moderate climate is not only driven by early ripening of fruits.

Let’s have a look at the cold hardiness of this super early varieties which is also very important to consider in a temperate climate: The above mentioned varieties are more or less cold hardy but need to be tested in your local climate.

Belbek:
Is most cold hardy, but the latest of the super early varieties and with very hard seeds. This variety will survive down to minus 18 degree Celsius without freezback and down to minus 20 degree Celsius with light damage. Below minus 20 degree Celsius severe damage happens but the plant will not die.

Sumbar:
Is hardy to Minus 14 degree Celsius and famous for the taste and the fact that the seeds are soft. Below minus 14 degree Celsius the plant will die with high likelihood.

As general rule, all of the 8 named varieties above are hard seeded except Sumbar.

Sverkhranniy and Medovyi Vasha:
Unfortunately only hardy down to minus 12-14 degree Celsius. However, they are growing next to Vienna for years without frost damage.

All the other listed varieties:
Not tested yet for their cold hardiness. I planted out this varieties in Germany but the last two winters were extraordinary mild. The next cold winter will tell us about their cold hardiness.

Conclusion:
In a temperate climate it is always a trade-off between cold hardiness and early ripening. What is a variety good for which is super early and not cold hardy? And what is a variety good for which is very cold hardy but will never ever ripe. You need to compromise!

Early varieties grown in various countries:
In addition to my experiments with super early and frost hardy varieties let’s have a look at some varieties which are commercially grown all over the world and earlier as Wonderful. Maybe someone is interested to try them in Hungary as well. Please be aware that they aren’t yet tested for their cold hardiness.

United States of America:
Commercial varieties grown in America - The varieties Granada, Foothill Early, and Angel Red are typically used in commercial production as varieties that ripen sooner than the variety Wonderful. Granada is also known as Early Wonderful. Angel Red is also known as the Smith variety in Europe. Most of these varieties ripen 3-4 weeks ahead of the variety Wonderful. Some growers use these early varieties to be some of the first pomegranates to make it to the market.

Spain:
Spain's early varieties - First, let's take a look at the number one variety grown in Spain. The “Mollar de Elche” pomegranate variety is undoubtedly the most cultivated in Spain, and is the variety for which Spain is known internationally. Mollar de Elche fruits have an intense sweetness and very soft seeds. Now Spain also has an early variety that is grown before the variety Mollar de Elche. They grow the variety Valenciana as an early ripening variety. The first variety to hit the Spanish markets will be the Valenciana variety, which is normally pale in colour and pink internally. This traditional Spanish variety does not have the looks of the shiny red pomegranates that we are used to seeing from countries such as Turkey, Egypt or Israel, but it certainly has the taste! Purple Queen is newly developed Spanish variety that is an extra-early variety which reaches its optimal stage of ripeness between mid-August and September.

Israel: Israeli Early Varieties - Israel has developed some very early varieties that are becoming quite popular in recent years. The Emek, Acco and Shani varieties from July until the end of August; the 116/17 variety is picked at the end of August and in early September. These all are great early varieties.

India:
India Early ripening variety - There are a lot of pomegranate varieties grown in India. Mridula is an early ripening variety that is grown in India. Mridula is a hybrid of Ganesh and a red Russian variety, pink red skin with soft seeds, sweet taste, early mature in 150 days.

There are other varieties throughout the world that are early as well. If you are familiar with them, I would love to hear about these amazing varieties and where they are grown. How knows, maybe Hungary hides some gems somewhere in a small village or in a vineyard.

If you are interested in purchasing pomegranate shrubs don’t hesitate and get in contact with www.dmkert.hu. This nursery has some nice varieties available for sale. Furthermore, if you have questions concerning pomegranates or if you want to establish a pomegranate orchard feel free to contact me.

Contact:
Michael Rudolph
Email: michael_rudolph@hotmail.com
Mobil or whatsapp: +49 176 56881421

Me trimming pomegranate shrubs nearby Máriagyűd, Hungary.

Marokkó kertész szemmel különösen érdekes, nem csak a fenséges Atlasz-hegységben honos, és mára már nálunk is elterjedt atlasz cédrus miatt, de innen ered a mindeddig kimagaslóan hidegtűrő (mínusz 17 fok!) Tidili leander és a gyönyörű marokkói törpepálma (Chamaerops humilis Cerifera) is!

táj Atlasz cédrussal

az Atlasz-hegység ásványai

az Atlasz-hegység kőzetrétegei

Ez utóbbi adta utunk apropóját is, hiszen olyan pálmáról van szó, melynek fagytűrése mínusz 10-12 fok körül van átlagosan. Célunk olyan termőhely felfedezése volt, ahol akár mínusz 15 fokos hidegek is előfordulhatnak, így az innen szedett magokból nevelt példányok hazánk legenyhébb részein a szabadban is sikerrel telepíthetők lennének!

Marokkói kék törpepálma, Chamaerops humilis Cerifera

Október 25-én tehát nekivágtunk lányommal, Rékával és kedves barátommal, gyűjtőtársammal, Huber Kálmánnal az expedíciónak.

2260 tengerszint feletti magasság!

Bázisunk Marákes volt, ahonnan kiindulva több túrát is tettünk az Atlasz hegység azon részeibe, ahol tudomásunk szerint nagy tengerszint feletti magasságban, akár 2000 méter körül is élnek még ezek a pálmák.

törpepálmás hegyoldal

Több helyen is gyűjtöttünk magot, s az egyik helyszín különösen érdekesnek bizonyult: nem csak a nagy magasság (és a valószínűleg komoly téli hideg/, hanem a szemmel láthatóan extrém száraz klíma is próbára teszi itt ezeket a kis kék pálmákat.

a marokkói törpepálma egyik legzordabb természetes élőhelye

marokkói törpepálma magok

A hazahozott magok kikeltetése után szelekcióval folytatódhat a honosító munka: a legkiválóbb példányok nagyon jó eséllyel állhatják meg helyüket Magyarországon, a védettebb, enyhébb, napos fekvésű kertekben.

virágzó eukaliptusz

Marokkóban persze sok egyéb növényszépség is megtalálható. Különösen sokat ültetnek a gyönyörű mexikói és kaliforniai legyezőpálmákból (Washingtonia robusta és W. filifera), a dél-amerikai eredetű bougainvilleákból és Parkinsoniából, a hatalmas felületeket betakaró és bőven virágzó Podraneából...

Mexikói legyezőpálma: Washingtonia robusta

Washingtonia levélnyele

Podranea ricasoliana, az egyik leglátványosabb, rengeteget virágzó kúszónövény. Előszeretettel futtatják kerítésekre.

Fokföldi ólomvirág: Plumbago capensis

A tájban mindenütt datolyapálmák, olajfa ligetek, aleppói fenyők, meghonosodott kaktuszok és agávék, leanderek, eukaliptuszok láthatók, sok helyen persze együtt a jellemző helyi növényzettel, szuharokkal, magyaltölggyel, törpepálma-bozótokkal...

Agave americana Variegata: csíkos levelű agávé

fügekaktusz és leander, kint a természetben

Az ország klímája persze ennél is jóval többféle növény ültetését teszi lehetővé. Jó példa erre a Marákesben található Majorelle kert, ahol ezernyi növénykülönlegesség található meg a mindössze kb 1 hektárnyi területen.

Ennyien állnak sorba a Jardin Majorelle megtekintésére...

A Marokkóban élő ezernyi növényszépségnek sajnos csak kis része honosítható meg kertjeinkben, de dézsásként, tavasztól őszig a szabadban tartva, mégis megoldható, hogy kertjeinkbe, vagy teraszainkra csempésszük a napfényes mediterrán tájak szívet melengető hangulatát...

marokkói óceánpart

Ait Ben Haddou: itt forgatták a Gladiátor filmet

az argán fa magja, amiből a híres argán olajat sajtolják

teve nélkül nincs Marokkó :-))

Növényfajaink és –fajtáink manapság egyre több kihívással szembesülnek, az újabb és újabb kórokozóktól, kártevőktől kezdve, egészen a klímaváltozás okozta szélsőségekig. Szinte folyamatosan, éves, vagy akár néhány hónapos gyakorisággal bukkan fel újabb veszedelem, mely termésünket, kerti díszeinket veszélyezteti!
Nagyon úgy fest, hogy az intézményes nemesítés nem képes időben választ adni ezekre a gondokra. Az élet- és egészségbarát megközelítés nem fogadhatja el, hogy vegyszerekkel oldjuk meg az egyre égetőbb problémákat, az időjárás szélsőségei pedig nem is orvosolhatók ilyen módon. Egyes szerencsés esetekben a jelentkező kártevőkre megoldás lehet azok természetes ellensége, de fontos feladat növényféleségeink felkészítése is ezekkel szemben.

Pekándió magcsemeték

Az egyetlen lehetőség az, ami a természetben nélkülünk is folyamatosan zajlik, vagyis egyfajta kiválogat(ód)ás, mely az ellenállókat részesíti előnyben, a betegesek pedig az enyészeté lesznek. A megelőző évszázadokban, évezredekben a mindenkori gazdák alkalmazták is ezt a módszert, hiszen mindig a szebb, egészségesebb, edzettebb, bőtermőbb egyedekkel folytatták egy-egy növényféleség továbbszaporítását. Gazda-elődeink így valójában nemesítők is voltak, ez az eszköz pedig nekünk is rendelkezésünkre áll!

Nikita's Gift datolyaszilva

Ha egy faj, vagy fajta szaporítása csak ivartalan úton (pl. oltás, dugványozás, mikroszaporítás…) történik, azzal állandósítjuk annak génállományát, vagyis teljesen lehetetlenné tesszük számára az alkalmazkodást. Az élő veszedelmek persze ivaros úton szaporodnak, folyamatosan változva és alkalmazkodva védelmi próbálkozásainkhoz. Létfontosságú, hogy kultúrnövényeinknek is megadjuk azt a lehetőséget, hogy az ivaros úton (magvetéssel!) létrejövő, változatosabb genetikai anyaggal rendelkező állományokból egészségesebb, minőségibb, ellenállóbb egyedek jelenhessenek meg. Ezeket kiemelve, tovább szaporítva, elterjesztve, a kihívásokra hatékony válaszokat adni képes anyaggal biztosíthatjuk saját megélhetésünket is.

Eurázsiai hibrid szelídgesztenye

Ezért indítottuk el kertészetünkben azt a gyakorlatot, hogy a legszebb termést adó, legegészségesebb, a hazai körülményekhez leginkább alkalmazkodó növényeink magjait elvetve, változatos genetikai anyagú állományokat nevelünk, majd ezeket megfigyelve, kiválogatjuk a számunkra legmegfelelőbbeket. Ezeket azután ivartalan módon gyorsan felszaporíthatjuk, így elérhetővé tehetjük sokak számára. Fontos viszont, hogy az ivaros szaporításhoz rendszeresen térjünk vissza, a megfigyelés, kiválogatás folyamatos legyen, ezzel biztosítva, hogy mindig legyen a tarsolyban egy szebb, egy jobb, egy ellenállóbb…

Nagy gyümölcsű kivi magcsemeték

Külön feladat a hazánkban még újdonságnak számító növényfajok bevezetése is, melyeknél az ivaros szaporítás a hazai körülményekhez jobban alkalmazkodni képes változatok létrejöttét segítheti.

Eurázsiai hibrid szelídgesztenye magcsemeték

Több ezer magonc esetében ez egy kertészetnek persze bőven teljesíthetetlen mennyiségű feladat, ezért gondoltuk azt, hogy ezeket a magcsemetéket elérhetővé tesszük a kísérletező kedvű növénybarátok számára is!

A www.dmkert.hu oldalon külön kategóriában (Nemesítsünk együtt) találhatók ezek a növények, melyek kedvező áron vásárolhatók meg.

Magról nevelt csemeték lévén persze fennáll a kockázat, hogy esetleg gyengébb minőséget adnak, mint az anyanövény, vagy mint amire számítunk, de annak is jó az esélye, hogy az elődöket felülmúló, kiváló tulajdonságú egyedeket találunk. Ez az úgynevezett közösségi nemesítés akkor tud hatékony lenni, ha a későbbiekben megosztjuk egymással tapasztalatainkat, illetve elérhetővé tesszük egymás számára ígéretes újdonságainkat, pl. dugvány, vagy oltóvessző (…) formájában.

Pisztácia magcsemeték

Az esetlegesen gyengébb tulajdonságokkal rendelkező, de már fejlett példányok pedig átoltásra kerülhetnek a jobb minőségű újdonságok szaporítóanyagával.

Reméljük, minél több kísérletező kedvű ember csatlakozik ehhez a kezdeményezéshez és a nem túl távoli jövőben sok olyan növényféleségre tehetünk szert, melyek szebbé tehetik környezetünket, illetve biztosabb, egészségesebb terméssel láthatják el a gazdálkodókat!

Izgalmas kísérletezést, sok sikert kívánunk!

A DMKert csapat nevében: Dlusztus Miklós, okleveles kertészmérnök, Egerág, 2019. szeptember 26.

A falu, a falusi muskátli feletti járt és járatlan utakon ismerős virágok, de mégis ismeretlenek, hasonlítanak a már ismertekhez, de mégsem hasonlóak.
Tudáshiány: nem tudom megnevezni őket. A megismerés a névvel, a névadással kezdődik. El kell neveznem a dolgokat ahhoz, hogy közelebb kerüljek hozzájuk, hogy beszélni tudjak róluk. Ahhoz viszont, hogy el tudjak nevezni egy dolgot, már valamennyire ismernem kell. Közöm kell hozzá legyen. A nyelvfilozófia örökösen visszatérő tojás-tyúk kérdésköre a név (a megnevezés) és nyelv, illetve a gondolkodás viszonya.

A leghíresebb virága az Alpoknak az Alpesi rózsa (Alpenrose, Rhododendron ferrugineum). Nem tudtam jó fotót készíteni róla, ezért egy botanikai rajzot hozok inkább:

A többi fotó túrázás közben, a hóhatár közelében és persze alatta készültek. Van, akit be tudtam azonosítani, van, aki még mindig kérdéses, van, akit eddig még meg sem találtam a határozókban.... (Szívesen és hálásan veszem a segítséget!)

Cirsium spinosissimum

Potentilla aurea

Aster bellidiastrum

Cerastium uniflorum

Tussilago farfara

Sempervivum montanum

?Dianthus carthusianorum?

673 alpesi virág leírása található a következő oldalon: http://www.alpineflowers.ch/index.php?page=1

Amikor hat éve, az első őszibarackfánk elültetése után megkérdeztük az egyik ültetvényt arról, hogy melyik őszibarack az, amelyik nem pusztul ki vegyszeres kezelés nélkül, akkor azt mondták, hogy semelyik. És általában mindenki azt mondta, hogy nagyon kényes gyümölcsfáról van szó. Mondjuk tény, hogy az almához vagy dióhoz képest igen nyavalyás tud lenni egyike másika, de azért találhatunk olyan típusokat is, amik ridegtartásban is jól érzik magukat, és ezáltal mi is egészségesebb gyümölcsöket ehetünk.
Ilyen pl. a szerénytelenül Aranycsillag nevet viselő fajta (úgy általában a fajták alnevei magas növény-egót tükröznek, pl. Bőtermő, Borízű, Champion), amiből öt éve ültettünk egy példányt, miért ne alapon, és tényleg mindenfajta vegyi anyag (ebbe beleértem a bordóilevet és egyéb rezeseket is) nélkül, alkalmankénti csalánleves vagy fokhagymás-zsurlós főzettel kényeztetve virul. És terem, sőt, mi az, hogy terem:

Fája pedig így néz ki akkor, amikor már öt napja folyamatosan legeltük, és csak a nehezen elérhető helyeken maradt:

Termése kajszinál picit nagyobb, bolti őszibaracknál kisebb, félig magvaváló, és persze mindennél finomabb... Nem igazán szoktuk metszeni a fáinkat, inkább csak a zavaró ágakat vágjuk le. Idén már lehet, hogy el kéne egy magassági vagdosás is, hogy jövőre ne dőljön ki egy viharban.

Aztán találtunk egy másik strapabíró típust is, ez a Ford (khm...). Fája igen kicsi és lassan nő, de tényleg nem zavarja a külvilág, akár még az sem, hogy egészen benövi a lián:

Termése az Aranycsillagénál nagyobb (őszinte humorral virítanak ezeken az aprócska fákon), és még nem tudok nyilatkozni a magvaválóságáról és ízéről, ugyanis nálunk még éretlenek, kb. 1-2 hét múlva fognak csak talán puhulni. (kiegészítés: mostanában - aug 6. - környékén érnek, nem mondanám magvaválónak, fehérhúsúak, finomak)

Aki mindezek ellenére még nem egészen bízik a kommersz fajtákban, annak ajánlom a Faluság-szerte egyre divatosabb magról vetést is, ami garantáltan meglepi túlélőgyümölcsfákat fog eredményezni, nálunk pl. ilyet:

A termése kajszinál kisebb, inkább zöld mint sárga vagy netán piros színű, de máshol látni egész más méretű, színű típusokat is.

Őszibarackos Madonna (a kép forrása: itt)

A két világháború között olyan sikeres budaörsi őszibarack-exportunk volt, hogy Lenz József még egy hűtőházat is építtetett a termések számára. Az őszibarackos Madonna ezt az épületet díszítette.

Szárazság kontra víz. Zajosan leszaladó vizek és szikkasztó napfény - folyamatos öntözés. Fű, mindenhol fű. Megbecsülik. Öntözik. Vigyáznak rá.
(Az állatok egészen fent legelnek a pásztorral/juhásszal, majd nyár végén jönnek le a faluba, ahol addigra a gondosan megszárított, elraktározott szénán fognak áttelelni.)

szénatároló gazdasági épület

A hegyi patakok vizét keskeny és jól karban tartott kanálisokba terelik és gátrendszerrel döntik el - attól függően ki fizetett elő rá -, mikor merre folyjon. A megvásárolt vízzel locsolnak - ki a füvét, ki a veteményesét.

Fa és kő - az örök hegyi páros, az alpesi építészet maradandó elemei. Kőtető, kőalap, fa lakótér - gyönyörű.

egy helybéli, zeneggen-i lakos makettje

A sors kegye?/szerencse?, mi külföldön sohasem turistaként, hanem meghívottakként/vendégekként vagyunk jelen. Kiváltságos státusz.
A 'helyi kapcsolat' azt jelenti, hogy pillanatokon belül több évnyi helyben lakás által felhalmozott tudást osztanak meg velünk. A történetek és csevegések nyomán kialakuló ismerősség birtokában nem teljesen idegen az ember. Olyan dolgokat tud, mint a helyiek, nem kívülálló, hiszen a kis falu lakói közül az egyikük fedele védőhálót von rá. De mivel vendég (ismerős idegen), mégsem kérhető rajta számon minden szabály. Elnézhető, megbocsátható sutaságok.

Barátaink házának alsó teraszáról napokig erre a képre nézhettünk ki.

A falu játszótere az erdőben, sziklák között: tiszta mosdóval (az ember fizikailag is különösen biztonságban, komfortosan érzi magát Svájcban, mivel mindenhol - még az Aletsch-gleccser kilátójánál is - ragyogóan tiszta mosdóhelyiségek állnak rendelkezésre), grillező hellyel, karban tartott minőségi játékokkal....

Katharinának és Karlnak köszönhetően bepillanthattunk egy alpesi falu átlagos nyári életébe. Jólét. Szabályozottság. Más életek. Más minőségek. Mégis, sokszor tipikusan falusinak mondható, mindenhol visszaköszönő problémák: a gyönyörű, mindennel felszerelt, minden igényt kielégíthető helyi iskola (sportpálya, színházterem, természettudományos labor, informatikai felszereltség, stb.) 13 tanulója (természetes, hogy 13 tanulónak iskola - mert mondják a helyiek, fontos, mert megtehetik, mert itt helyi német dialektust is tanulnak, mert itthon vannak) mégsem érzi valóban jól magát. Miért? Mert a gyönyörű tereket, a hihetetlen lehetőségeket nem használják. A tanárnéni....
Mert ugye kis tüzek mindenhol gyulladhatnak....

Celeste Ng: Kis tüzek mindenütt, Európa Könyvkiadó, 2018

Az olasz-svájci határnál egy falu határában, a patak partján letűnt kiskertkultúra nyomaira bukkantunk: kicsi kőházak együttese - lakatlanságukban is megkapóak. Tiszta enyészet.

Ananászkajszi: Az Ananászkajszi örmény neve Shalakh, de hívják jereváninak is. A kaukázusi sziklás lejtőkön, ahol a nyarak forróak és szárazak, a telek pedig nagyon hidegek, már 3000 éve termesztésbe vonták a Kelet-Ázsiából származó sárgabarackot. Innen terjesztették el az európai kontinensre, amelyre latin neve is utal Prunus armeniaca. Az itt termesztettek egyik legfontosabb fajtája az ananász kajszi, mely egyben Örményország jelképe is. Rendszeresen és bőven termő, edzett fajta, a fák gyakran megérik a 75 éves kort is! Jól tűri a szárazságot is és a téli fagyokat! Július elején érő gyümölcse nagyméretű, tömege az 50 grammot is eléri. Gyümölcshúsa puha, sűrű állagú, nagyon finom, kellemesen édes ízű, enyhe ananász aromával. A gyümölcs héja vékony, sárga színű, éretten piros rajzolatú. Friss fogyasztásra és aszalásra egyaránt kitűnően alkalmas!

Anegat: Az egyik legszebb minőséget adó fajta az újdonságok között, mely gyümölcsének nagyon szép piros fedőszíne és nagy mérete miatt különöden figyelemre méltó! Hűtve viszonylag sokáig eltartható. Virágzása késői! Betegségekkel szemben ellenálló, bőven termő, ÖNTERMÉKENY változat!

Aurora: Kisebb méretű, nagyon mutatós, pirossal pöttyözött, narancspiros színű, kellemes ízű gyümölcsöt ad, különlegessége koraiságában rejlik, egyes években már május utolsó napjaiban szedhető! Fája lassabb növekedésű, kisebb termetű.

Bergarouge: Július közepén érő kajsziújdonság, mely gyönyörű küllemének és kiváló ízének köszönhetően tesz szert egyre nagyobb népszerűségre! Gyümölcse nagy méretű, színe a felület nagyobb részén gyönyörű piros! Elsősorban friss fogyasztásra, de eltevésre is kiváló! Bergeval: Az új nemesítésű fajták közük ennek gyümölcse emlékeztet leginkább a mi klasszikus, megszokott kajszinkra: a gyümölcs narancs alapszíne a napos oldalon piros fedőszínű, húsa nagyon édes, kiváló zamatú, frissen fogyasztva és feldolgozva is kitűnő! Betegségekkel szemben ellenálló, későn virágzó, ÖNTERMÉKENY! Évről-évre megbízhatóan és igen bőven terem! Június második felében érik.

Big Red: Június második felében érő vadonatúj francia nemesítés! Gyorsan termőre forduló, bőven termő fajta! Termése középnagy, vagy nagy méretű gyönyörű piros színű! A gyümölcshús ideális állagú, leves, édes, aromás, kitűnő! Jól tűri a szállítást, illetve szedését követően hűtve akár 2 hétig is eláll minőségromlás nélkül. Feldolgozásra, aszalásra is elsőrendű!

Bora: Korán, már június első felében érő, nagyon jó termőképességű kajsziújdonság! Gyümölcse kissé hosszúkás, nagyon nagy méretű, enyhe pirosas bemosódású, narancssárga színű, finom ízű, rendkívül piacos! Virágzása közép-kései, így többnyire elkerüli a késői fagyokat, ami fokozza termésbiztonságát!

Cafona: Június közepén érő, bőtermő olasz fajta. Termése kisebb, vagy közepes, kevéssé lédús, de nagyon aromás, aszalásra elsőrendű, de friss fogyasztásra, illetve dzsemnek is kiváló!

Carmen: Június közepén érő, komoly hozamokra képes fajta, de a bőséges terméshez más fajtával együtt ültessük a megporzás érdekében! Gyümölcse mutatós, nagy méretű, íze kellemes, harmonikus!

Ceglédi arany: Magyarországon, az 1960-as években nemesítették. Fája erős növekedésű, jó fagytűrő, öntermékeny. Későn nyíló virágait a fagyok kevésbé károsítják. Rendszeresen és bőven hozza közép nagy, kárminpirossal színezett narancssárga gyümölcseit. A zamatos ízű, lédús, kemény húsú termések július második felében érnek. Magvaváló, friss fogyasztásra és feldolgozásra is nagyon jól megfelel.

Ceglédi bíbor: Magyarországon nagy területeken termesztett, július közepén érő fajta. Nevét a héj bíboros fedőszínéről kapta. Korán virágzik, öntermékeny. Nagy és hosszúkás gyümölcsei narancssárga színűek. Íze jó, bő levű, kellemesen rostos. A magbél édes, mandulaként fogyasztható! Nagy termés mennyiséget várhatunk tőle. Friss fogyasztásra és befőzésre is egyaránt alkalmas.

Congat: Vadonatúj francia fajta, mely nagyon késői érése miatt különösen érdekes! Virágzása is késői, így nagy biztonsággal elkerüli a tavaszi fagyokat! Az egyébként is késői érésűnek számító Bergeron után 20 nappal, tehát augusztus első hetében szedhető! Gyümölcse mutatós, gömbölyded, színe narancsszín alapon pirossal futtatott. Közepes szilárdságú gyümölcshúsa kellemes ízű, kissé leveses, friss fogyasztásra eltevésre és aszalásra is kitűnő! Önmeddő fajta, nagyon jó pollenadója a Bergarouge, egyébként rendszeresen és bőven terem!

Delice Cot: Értékes francia nemesítésű kajsziújdonság, mely öntermékenységének köszönhetően megbízhatóan és rendszeresen magas hozamokra képes! Virágzása igen bő, emellett középkései, ezzel jól elkerüli a tavaszi fagyokat! Gyümölcse darabos, nagyon mutatós, a felület 50 %-át gyönyörű piros fedőszín borítja. A gyümölcshús állaga és íze, aromája is kiváló! Június végén érik, friss fogyasztásra, aszalásra és más feldolgozásra is alkalmas.

Digat: Július közepe körül szedhető, igen mutatós, pirosas-narancs fedőszínű, nagy gyümölcsű, édes, kiváló zamatú, rendkívül piacos fajta! Virágzása az átlagnál lényegesen későbbi, betegségekkel szemben kiválóan ellenáll, rendszeresen és igen bőven terem! ÖNTERMÉKENY! A gyümölcsök viszonylag sokáig jól elállnak a fákon is.

Gilgat: Korai érésű, már június első felében szedhető, különleges minőséget adó újdonság! Gyümölcsei kárminpirosak, húsuk lédús, édes, zamatos! Virágzása az átlagnál kissé korábbi, de ÖNTERMÉKENY tulajdonságának köszönhetően rendszeresen és bőven képes teremni.

Gönci magyar kajszi: Az egyik legismertebb, legnépszerűbb, kiváló termőképességű és nagyon jó minőséget adó magyar fajta! Július közepén érik, kiváló íze-zamata miatt friss fogyasztásra is, de eltevésre, feldolgozásra és pálinkafőzésre is kitűnő! Öntermékeny!

Harcot: Kiváló ízű és termésbiztonságú fajta, mely június közepétől szedhető! Közepes méretű termései olvadóan lédúsak, fűszeres ízűek!

Hargrand: Kanadai nemesítésű, nagyon ellenálló, bőven termő, ÖNTERMÉKENY kajszi fajta. Július végén érő gyümölcse pirossal pöttyözött és enyhe pírral futtatott narancsszínű, kellemesen édes, aromás, leveses, teljesen magvaváló! Friss fogyasztásra és eltevésre is kiváló! Termésbiztonságát az is fokozza, hogy kifejezetten jó fagy-, és szárazságtűréssel rendelkezik.

Harogem: Az Amerikai Rutgers Egyetemen nemesített, kiváló kajszi! Betegségekkel, hideggel szemben ellenálló, a tavaszi virágfagyásra nem hajlamos, ráadásul öntermékeny, nagyon megbízhatóan és bőven termő fajta! Gyümölcse nagyon szépen színeződő, repedésre nem hajlamos, teljesen magvaváló, roppanóan olvadó, kiváló ízű, hűtőben akár 3 hétig is tárolható. Érési ideje Július közepe.

Iziagat: Június közepétől szedhető, csodálatos sötétpiros színű kajsziújdonság! A gyümölcs édes, lédús, kiváló zamatú! Az átlagnál kissé korábban virágzik, de ÖNTERMÉKENY tulajdonságának köszönhetően rendszeresen és bőven képes teremni!

Jengat: Gyönyörű, piros termésű kajszi újdonság! A gyümölcsök kiváló zamatúak, édesek, lédúsak, június végén, július elején szedhetők, nagyon piacosak, tetszetősek! A megfelelő termékenyüléshez porzó partnert ajánlatos ültetni mellé, erre a célra legalkalmasabb a Digat, Koolgat, illetve a Sefora nevű fajta!

Kioto: Egy termésbiztonságot vizsgáló osztrák kísérletben 150 fajta közül bizonyult kiemelkedően a legjobbnak! Virágzása késői, ezért tudja a tavaszi fagyokat nagy biztonsággal elkerülni. Ez a rendkívül előnyös tulajdonsága kiváló gyümölcsminőséggel és magas hozamokkal párosul, mindezeknek köszönhetően a piacon jelenleg fellelhető kajszik közül az egyik legértékesebb, a termesztőknek az egyik legmagasabb jövedelmet biztosító fajta! Egyes években hajlamos terméssel túlzottan berakódni, ekkor ritkítással tarthatjuk fenn a kívánatos gyümölcsméretet. A gyümölcs egyébként középnagy méretű, színe élénk narancssárga, a felszín egyharmadán nagyon mutatós piros fedőszínnel! Gyümölcshúsa ideális állagú, nagyon finom, elsősorban friss fogyasztásra ajánlott! A szállítást jól bírja. A Big Red fajta után kb. 1 héttel, június végén érik.

Koolgat: Gyönyörű minőséget termő kajsziújdonság, mely általában június közepétől szedhető! A gyümölcsök fénylő narancspirosak, fűszeresen aromásak, igen édesek, lédúsak, nagyon mutatósak, piacosak! Az egyik legkésőbb virágzó, ÖNTERMÉKENY fajta! Fája edzett, ellenálló, rendszeresen, megbízhatóan, bőven terem!

Kuresia: A Halle-Wittenbergi Martin Luther Egyetem Nemesítési Intézetében létrehozott fajta, mely teljesen immunis a sharkavírusra! Középkésői érésű, termése középnagy, színe nagyon szép narancspiros. Igen jó ízű, (sőt az egyik legjobb, igazi kedvencünk!), roppanóan lédús, szállíthatósága és tárolhatósága kiváló! A fa középerős növekedésű, az egyéves hosszúvesszőkön is virágzik, öntermékeny, rendszeresen és bőven terem!

Lady Cot: Újabb nemesítésű, kiváló fajta, mely jó termésbiztonsága és gyümölcsminősége miatt is komoly figyelmet érdemel! Fája egészséges, erős növekedésű, virágzási ideje az átlagnál lényegesen későbbi, így jól elkerüli a tavaszi fagyokat. Pirossal futtatott, élénknarancs színű, nagy méretű, kiváló minőségű gyümölcsei július első felében érnek. Nem csak késői virágzása, hanem öntermékenysége is biztosítéka a rendszeres és bő hozamnak.

Mandulakajszi: Nevét különleges alakú, nagy méretű, megnyúlt gyümölcseiről kapta, melyek világos-narancs alapszíne pirossal pöttyözött, bemosott. Húsa ízletes, lédús, friss fogyasztásra és eltevésre is kitűnő. Magbele édes, mandulaként fogyasztható! Érési ideje július második fele. Ajánlatos a közelébe más fajtát is telepíteni a megfelelő porzás érdekében.

Ninfa: A legkorábbi érésű kajszik egyike, egyes kedvező években már május utolsó napjaiban szedhető! Termése nagyon szép, enyhén pirossal futtatott aranysárga! Héja vékony, húsa világossárga, friss fogyasztásra és gyümölcssalátákba is kiváló! Öntermékeny fajta.

Orange Red: Intenzíven színeződő értékes amerikai fajta, mely francia közvetítéssel került Európába. Június végén, július elején viszonylag hosszabb időn keresztül szedhető az elhúzódó érése miatt. A gyümölcs nagy méretű, kiváló ízű nagyon édes! Friss fogyasztásra, eltevésre és aszalásra is elsőrendű! Fája középerős növekedésű, megbízhatóan és bőven termő, betegségekre nem érzékeny!

Pellechiella: Komoly termésmennyiségekre képes, erős növekedésű fajta! A sárgás-narancsos árnyalatú gyümölcs a napos oldalon piros fedőszínű, mérete nagy, alakja hosszúkás-tojásdad, íze kiváló, édes, július első felében érik! Rövid ideig tárolható is.

Perla: Közepes méretű termése a felület kb. 20 %-án pirossal pöttyözött, futtatott. Az egyik legfinomabb kajszi!: Húsa olvadó, lédús, édes aromás! Öntermékeny! Június 20-a körül érik.

Pinkcot: Általában június 10. és 20. napja között érő, kifejezetten nagy gyümölcsű, kellemesen harmonikus ízű, gyönyörű pirosasra színeződő, rendkívül piacos, prémium minőségű fajta! Fája igen életerős, nagy terméshozamokra képes!

Pisana: Késői virágzású, emiatt a tavaszi fagyokat általában elkerülő, s ennek köszönhetően jó termésbiztonságú, öntermékeny olasz fajta! Gyümölcse gyönyörű nagy méretű, 1/3 részben pírral fedett narancssárga, nagyon jó ízű, jól szállítható, július közepén szüretelhető. Edzett, hálás, bőtermő, a moníliának ellenálló, és az északibb termőhelyeken is sikerrel termeszthető fajta!

Portici: Kiváló íze, és gyönyörű külleme miatt rendkívül népszerű kajsziváltozat! Nagyon jól és megbízhatóan termő, öntermékeny fajta, mely június végén érik. Sárga-narancssárga termései közepes méretűek, húsuk szilárd, közepesen finom szerkezetű, aromás, édes. Friss fogyasztásra, eltevésre, és aszalásra is elsőrendű!

Reale di Imola: Erőteljesen fejlődő, bőven termő növény, gyümölcsei kissé hosszúkásak, piros fedőszínűek, nagy méretűek, július közepén érnek. A gyümölcshús citromsárga, viszonylag szilárd, illatos, és ízletes!

Roxana: Afganisztánból származó, jó hidegtűrésű, június végi érésű, nagy gyümölcsű, kifejezetten szép küllemű, piros fedőszínű, ízletes fajta, mely friss fogyasztásra és feldolgozásra is kiváló! ÖNTERMÉKENY!

Rózsakajszi: Magyar fajta, Kecskeméten szelektálták az 1900-as évek elején. Érési ideje július közepétől augusztus elejéig, hűvösebb időjárás esetén augusztus közepéig tart. Igen jól termékenyül, rendszerint korán termőre fordul és rendkívül bőtermő. A gyümölcs közép-nagy, bő termés esetén kisebb, megnyúlt, lapított kúp alakú. Alapszíne citrom- és narancssárga, a napos oldalán vérpiros. Húsa éretten narancssárga, kemény, rostos, magvaváló, gyengén leves. Íze közepesen édes, jellegzetes zamatú. Igen jól szállítható, kellő időben történő szedés esetén akár 6-8 napig is. A Magyar kajszinál kevésbé érzékeny a fagyra. Mind az éghajlati, mind a talajadottságok iránt igénytelen.

San Castrese: Sárgásnarancs színű, nagy, vagy középnagy, mandula alakú termései édes-savas, harmonikus ízűek, június végén érnek.

Sefora: A Sefora kajszi nagyon értékes újdonság, melyet nyugaton a jövő kajszifajtái között említenek! Betegségekkel szemben kiváló ellenállóságú, virágzása az átlagnál lényegesen későbbi és ÖNTERMÉKENY! Viszonylag korai érésű, június eleje-közepe táján szedhető. A gyümölcsök nagyon szép narancs-piros árnyalatúak, édesek, kiváló zamatúak, friss fogyasztásra és feldolgozásra is tökéletesek!

Spring Blush: Nagyon korán érő fajtaújdonság, kedvező években már május legvégétől szedhető! Gyümölcsminőségben, ízben és tetszetősségben felülmúlja a hasonló érési idejű Aurora fajtát. A gyümölcs középnagy, színe sötétnarancs, élénk pirosas fedőszínnel. Szállíthatósága és tárolhatósága kiváló, így a primőr kajszi termesztés egyik legideálisabb fajtája!

Sungiant (Goldrich): Termése enyhe pírral futtatott narancssárga, gyönyörű nagy méretű, a gyümölcshús sötétnarancs színű, szilárdabb állagú, íze a legtöbb kajszinál gazdagabb, aromásabb! Kiválóan alkalmas friss fogyasztásra, aszalásra, vagy eltevésre is! Jó tulajdonsága, hogy a teljesen érett gyümölcsök sem potyognak le azonnal a fáról, így kézzel szedve nem ütődnek, jól szállíthatók, kezelhetők, feldolgozhatók. Érési ideje július elején van, de ez évjárattól is függ természetesen. A fajta további előnye, hogy kb. csak 4 méter magasra nő, így kis termetével a szűkebb kerteknek is ideális gyümölcsfája, emellett szüretelése is egyszerűbb!

Sunny Cot: Igen mutatós, piros fedőszínű, nagy gyümölcsű, francia nemesítésú kajsziújdonság! Gyümölcshúsa édes, leveses, igazi finom kajszi aromával! A szállítást, rakodást jól viseli, repedésre nem hajlamos. Részben öntermékeny, így porzó nélkül is terem, ugyanakkor porzó fajta mellett nagyobb hozamra képes. Június közepétől szedhető kiváló fajta!

Sweet Red: A Spring Blush fajta után mintegy két héttel később érő, nagyon mutatós termésű kajszi-újdonság, a francia Vergers Faiskola komoly figyelmet érdemlő fajtája. A kifejezetten nagy méretű gyümölcsök színe gyönyörű sötétnarancs, a napos oldalon igazi piros! Íze nagyon kellemes, harmonikus, a hasonló fajtákhoz képes alacsonyabb sav- és magasabb cukortartalommal. Nagyon jól szállítható és tárolható, friss fogyasztásra és eltevésre is kiváló! Fája erős növekedésű, késői virágzású, így a késői fagyok kevésbé veszélyeztetik! Nem öntermékeny, ezért porzót (pl. Spring Blush) kell ültetni mellé. Komoly termésmennyiségekre képes!

Sylvercot: Francia nemesítésű, nagyon jó ellenállóságú kajsziújdonság! Virágzása középidejű, érése június közepi. Termése gyönyörű, nagy méretű, kiváló ízű, pirosas bemosódású, narancssárga színű. Fája erélyes növekedésű, kissé szétterülő, korán termőre forduló.

Tsunami: A korai kajszik közül az egyik legkiválóbb minőséget adó fajta! Termései nagy méretűek (10 db majdnem egy kg!!), a napos oldalon gyönyörű piros fedőszínűek, a gyümölcshús narancssárga, levesesen olvadó, édes, kellemes zamatú! És mindez már a május 20-25 körüli időszakban!! Ilyen gyönyörű kajszival az ismerősöknél, vagy a piacon megjelenni bombasiker! Fája edzett, ellenálló, nagyon termékeny, virágzása pedig lényegesen későbbi, mint azt érési idejéből gondolnánk, így a tavaszi fagyokat is jól elkerüli!

Velkopavlovicka: Július második felében érő, nagyon finom, aromás ízű kajszi, húsa közepesen szilárd, harapásra lédús, a termések igen nagyok, szépen színeződőek, kissé ovális alakúak. Csehországból származó, az ottani zordabb klímán is kitűnően termő, a gyümölcs küllemét és ízét tekintve is kiváló minőséget adó fajta!

Vertige: A gyümölcsök élénk narancsos alapszíne pirossal csak enyhén futtatott, pöttyözött, húsa nagyon kellemes, fűszeresen aromás! Friss fogyasztásra és feldolgozásra is kiváló! Késői virágzású és ÖNTERMÉKENY tulajdonságainak köszönhetően rendszeres és igen bő termésekre képes! A gyümölcsök július harmadik dekádjában érnek, viszonylag hosszabban az ágakon maradhatnak. Fája erőteljes növekedésű, egészséges, ellenálló.

Wonder Cot: A világ egyik legkorábban érő kajszija, melyet az USÁ-ban nemesítettek. Gyümölcse nagyon szép méretű, a felülete 50%-ban szép pirosas fedőszínű, roppanva olvadó húsú, kellemes, harmonikus, édes ízű, egyes kedvező években, illetve jó mikroklímájú termőhelyeken már május közepe előtt szedhető!