A gyerekkori kert ereje - ez éppen Jolán háza. Itt tanul, olvas, rajzol, horgol, játszik. Még a fiúk is tiszteletben tartják, csengetés (fejjel lefelé fordított kávétölcsérbe kötött kavics) és engedély nélkül tilos a bemenet.
Láthatatlan falak a kint és a bent között: gyermeki önbezáródás közben eszébe sem jut egyiknek sem, hogy amit mond, szaval vagy énekel, az hallható - ha tőlük egy méterre vagyok, akkor sem vagyok és hivatalosan nem is hallok. Titkos tudás - nyitott, de mégis magának való. Tisztelet feléjük. Mondtam már azt, hogy...? És a nekem szánt történet verbalizálódik: így lesz a piszkozatból letisztázott folyam.
Az én lánykori diófámon is számtalan elolvasott oldal és elgondolt történet találta meg a fejemben a helyét. Műbőr határidőnaplóba írt versek, szövegfoszlányok, gondolati sornak készülő futamindítások - mindeközben káposzta torzsát, almát vagy répát rágcsálva.

A tavalyi napraforgó magjait egész télen át csipegették a madarak - ami elszóródott, abból lesz az idei termés. Önjáró folyamatok.
A parcellát - lebontása után - mustármaggal szórtam be, annak elsárgult, kiszáradt szárait most csak össze kell morzsolni és elhinteni, porcukrozás.

Ez írásochka úgy lett, Kegyes Olvasó, hogy a minap a Kedves Szerkesztőasszony itt, a Faluságban íra az őszön a saját kezeivel a kertbe kihajított kis mákgubónak a csontvázzá válásáról tavaszra. Eme képet eszembe vévén, elménk hasonló kerekeken fordulásán elindíttatván, a Szerkesztőasszonynak, Juditnak pár sorocskát írtam vala. Ő arra válaszola, engemet az írás erányában buzdítva, így magam ezeket nyomban megírám vala:

Mindig is vonzódtam a lampionokhoz. Ahogy a gyertyaláng belülről, lebegve átvilágítja a titokzatos keleti mintákkal megfestett színes papírhengereket vagy egyéb változatos, kinyitható, összecsukható, hullámos felületűre préselt formákat, ahogy a gyertya remegő fényével feléleszti a napvilágnál kifakultnak, jelentéktelennek, néha egyenesen csúnyának látszó papírtárgyakat, ahogy az életre keltett lampion derengő fényével, ünnepi alkalmakkor, hangulatossá varázsolja a máskor sötét szobasarkokat. Élénken él az emlékeimben, milyen nehéz feladat a megfelelő gyertya kiválasztása, tűzbiztos elhelyezése a papírlampionban, amihez különféle ötletes barkácsmegoldások szükségesek, jócskán kell bíbelődni vele, de megéri! Ma már a biztonságos, de hideg LED fényforrások váltak uralkodóvá, mi több, színváltósak, napkollektoros fényforrásokkal is kaphatók, akár a szép, hagyományos papírlampionok, vagy a kor ihlette, vékony műszálas textilből készült, strapabíró darabok.

Régi papírlampion

Gyertyával világító papírlampion

Kínai papírlampion félig csukva

A lampionvirág tehát már e neve miatt is közel áll a szívemhez, de vonzóvá teszik a ködös, szürke novemberben, a csatakos, őszi esőkkel áztatott, túlnyomó részben már barnás, kifakult színekben sápadozó kert sarkában, minden időjárásbeli megpróbáltatása ellenére is élénk, cinóbervörös-narancssárgában pompázó, szinte világító kis lampionjai is. Szedtem is belőle egy csokrocskával, amikor rátaláltam. Egész télen beragyogta a lakást reménytadó, felélénkítő színeivel, amikor kint a szürkeség köd alakjában hengergett, és akkor is, amikor a világ vakító, hófehér palástba burkolózott.

Szobában telelt lampionvirág

Újra a lampionvirág kertje felé vitt minap az utam. A rózsabokrok a februári, túl korai, csalfa meleg által kicsalogatott, majd az újra eluralkodó erős fagytól megsebzett rügyeiket ápolgatták, nyújtóztatták az újfent kellemes napsütésben. A kint telelt lampionvirág pedig új arcát mutatta: élénk színű bőre lehámlott róla, csak a mákgubó-csontvázhoz hasonlatosan lecsupaszodott, szépséges szerkezetével büszkélkedhetett, egyik-másik lampionjában még megőrizve lámpását: a narancssárgán világító termését.

Most átadnám a szót a képeknek:

Szabadban telelt lampionvirág

Együtt

Átmeneti állapotban

Átmeneti állapotban

Lampionvirág-csontvázak

Ez a jelenség eszembe juttatott egy ajándékba kapott kedves csecsebecsét is:

Különleges kínai könyvjelzővé nemesedett levélcsontváz

Kínai könyvjelző csomagolása

Zárásképpen még egy gondolat:

Levélerezet

Aki pedig többet szeretne tudni a lampionvirágról, például itt tájékozódhat:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Lampionvir%C3%A1g https://kertlap.hu/lampionvirag/

Hintázás közben arról beszélgettünk, hogy az életben miért kell mindig várni. Várni, hogy elérkezzen a pillanat. Megérkezni a vágyottba. Felkészülni. Aztán meglepődni a képzeletbeli és valóságbeli különbségén. Vágyhasadások. Önhasadások.
Elmesélni magunkat, hogy a narrativitás ereje által önazonosak maradjunk. Változás-legitimálás: a privát történetek kontextusba helyezése, hogy az átélés megérthető legyen. Az élet, mint ismeretlen történet - Ancsel Éva.
Elmesélni a kertünket: a történetbe foglalás aktusával tanulmányozható, megérthető, ezáltal átélhető és belsővé tehető események és viszonyrendszerek. Én és a Másik. Kapcsolatok.

Tavalyról a bomlás-változás-kiszáradás-megmaradás hatásnyomaival itt maradt mákgubó-erezet, ahogyan a lombtakaró alatt megtaláltam - és beugrik a pillanat: rendezem az ablakpárkányon a vázadíszeket, cserélem az őszit télire és egy nemtörődöm mozdulattal a kertbe dobom a gubót.

Tavalyról idepiroslott csipkebogyó

Határkérdések és határátmenetek - tisztítás

Az idei első szép(szín)ek:

Kibújó tulipán

Japánbirs-virág

Somvirág

Ahogyan így tél felé elnézegetem a kertünket, a hol dermedő, hol pedig olvadó, csöpögő, legtöbbször hó híján rothadás színű kertünket, azt látom, hogy a használt és nem használt útvonalak a kitaposottság miatt látványosabban tűnnek a szemünkbe. Minimalizáltuk a szilárd járófelületeket, engedve annak a változás-dinamikának, amit egy füves terület gyakori használata jelent: kikopások tél végére, tavasszal meg megújulások, hogy nyáron a kiperzselődések vegyék át a helyüket, de mégis, minden tavasszal harsogó zöldre fessék a járnivalót. Tarackos gyep: tulajdonképpen házikerti használatban kiirthatatlan. Az erősebben taposott részek fakérges vonalait télen mindig pótoljuk - ösvényképzési tennivalók.

Kedvenc nyári ösvényünk

Tereket használni: útvonalakat járni a térképre.
Szeretem a kertkép állandóan módosuló megjelenését: minden nappal, sőt minden órával, néha - ha hirtelen kisüt a nap - még percekben is mérhetően más látvány, szag, hangulat, érzet fogad. Ezért van viszonylag kevés örökzöldünk, hiszen náluk a változás észrevétele közelebbi szemrevételezést, felkészültebb tekintetet kíván meg, mondjuk ki, nem olyan látványos.
A park és köztér tervezésben az utóbbi időkben figyelemre méltó tendencia érzékelhető: a fenntarthatósággal karöltve újra a természet kezd benyomulni az épített kultúrába. A legújabb és legökologikusabb, legfenntarthatóbb parkok és terek már nem a kertet és a kertészeti növényanyagot igyekeznek megjeleníteni, azaz tudatosan nem a kertészeti növényanyaggal dolgoznak, hanem az egyszerűen kezelhető, gondozható, természetben előforduló növényeket részesítik előnyben.
A kortárs tájépítészeti alkotások közül az Ankar Park Malmöben tudatos gesztussal teszi a változást a fókuszba, azt megmutatva, hogy látható, megtapasztalható legyen. Az ökológia címszavának megfelelően a természetet a honos fafajok és fűfélék képviselik, így került a bükk, a tölgy és az éger a fásszárúak reprezentánsának, mégpedig szigetekként kiültetve. A fákat csoportokban helyezték el, mintegy kiserdőket létrehozva. Ilyetén elrendezésben nemcsak körbejárhatóság és rátekinthetőség nyílik az ember számára, hanem a térben tömegüknél fogva azonnali hangsúlyozottságot kapnak, elkerülve azt az ellentmondást, hogy hatalmas fákat tervezek, de kicsike girnyókat ültetek ki, azaz nem egy jövőbeni statikus képet akar megteremteni, amit majd ki kell várjunk, hogy ténylegesen megvalósuljon, hanem nyíltan fel tudja vállalni magának a növényzetnek az alakulástörténetét. A természet itt elérhetővé válik, megközelíthetővé, belakhatóvá, megszelidítetté, anélkül, hogy domesztikálva, azaz kertesítve lenne. Egyszerűen városi térbe hozott természet, ami nem a színeivel, hanem formáival, struktúráival, textúráival hat ránk. Maga a táj-érzet, a táj.

Ankar Park részlet, Malmö, SLA

Ankar Park részlet, Malmö, SLA

Bővebben:
https://www.sla.dk/en/projects/ankarparken

Az SLA iroda többi szemet gyönyörködtető, elgondolkoztató, még egy falusi számára is vonzóan élhetőnek tűnő munkái, tervei:
https://www.sla.dk/en/projects/

Amikor beakadályozódik, mintegy kerítésesedik az élet, akkor nekem sokszor olyan, mint az üvegfelület, melyen a saját magam termelte vízpára csapódik le: az én meleg leheletem a hideg felületen.
Egyszerre átlátható és mégis károkozás nélkül áthatolhatatlan - haragra lobbant. Gyerekszülés közben utáltam az amúgy tisztelt és szeretett orvosomat, aki persze jókat kuncogott, mondván, ő azért van itten kérem. Gyerekszabadságoltatás közben utálom az amúgy tisztelt és elfogadott iskolaigazgatót, aki persze jókat kárörvend, mondván, lehetne rosszabb is itten kérem.
Szeretem, mikor ki lehet nyitni ezeket az ablaktáblákat és beengedni a friss levegőt: fájdalom-cseppjeim körforgásában új források keletkezhetnek.
Mindig - már gyerekként is - ki szerettem volna tárni a televízió képernyőjét, hogy ne nézzem, hanem én, azaz én is átéljem a valóságban a történetet. Ugyebár a kibírhatatlan kispadon ülés.... Álomélet. Életálom. - Calderón? Vagy Platón?
Az építészet és kert kapcsolatában is különleges státusza van a tekintetnek szabad átjárást biztosító üvegfelületnek. A kint-bent, a bentről mintha kint lennél szemlélni a kertet, miközben annak elementáris erejének nem vagy kitéve. Kintről pedig megtükröződve, rávetítve látni a kertet a benti meghittségre - a távolság, mint kulcstényező a szemlélő elhelyezkedésében van. Eddig még tükör, innen már benézhető. Üvegtető alól felnézni a csillagokra - a szemünkkel tudni érinteni és simogatni - virtuális szabadság, bennünk.
Jelenkori üvegtábláink egyre erősebbek, egyre inkább többrétegűek, sokszor szellőztetésre nem is alkalmasak, üvegfalként lesznek az alapszerkezet részei, vagy beltéri dizájnelemként jelennek meg. Hő- és hangszigeteléseink.
A kinti és a benti egyidejű, egyszerre látható lerakódásai a felületen: az átláthatóságot vagy a határt takarítjuk olyan szorgalmasan? Elkoszló rongyok.

Halveri fürdőszobánk ablaka: a törött katedrál üveg alatt a sima floatüveg pótlás - átutazóban.

Lélegzéseink és nappali tevékenységeink láthatatlanul, víz formájában a levegőben. Mindennapi életünk hideg felülettel találkozva az átlátható üveget áttetszővé lehelve és azon új tükröződési formákat alakítva vízcsepp formájában mutatkozik meg. Cseppé gyűlések és hirtelen cseppleszaladások mutatta utak az üvegfátyol felületen - vízgyűlési pontok. Szellőztetés.

Az első ábrán az alaprajz látható, ahol a növényekhez nyilakkal kötöttem a neveiket, középen a piros X pedig azt jelzi, ahonnan a következő ábrán a tér látható. A szobrokat a római szobrászathoz lehet kötni, antik-római delfinek találhatók a medencében jobb és bal oldalon, és van egy nimfa barlang is, ahol nimfák helyett Poszeidón és szintén két delfin áll, mögöttük borostyán, előttük pedig kúszó filodendron.

A római fürdőkből indultam ki először, illetve amit nagyon szerettem volna valahogy belevinni a kis mesés kert tervembe, az Szemiramisz függőkertje volt. Ezért is döntöttem úgy, hogy a "belső" tér, vagyis ahol a medence található, zárható legyen - ha a kinti időjárás nem lenne kedvező. Így ott a meleg, nedves levegőt kedvelő függő és kúszó növények, mint az orchidea, a könnyező pálma vagy a rózsaszín árnyalatú pompás medillina is boldogan eléldegélnének, majd idővel kicsit jobban ki is töltenék a helyiséget, esőerdő szerű hatást keltve ezzel.

A tér közepén a mennyezeten lenne egy kis üveg kupola, ami nappal fényt engedne be, de emellett a medence jobb és bal oldala is olyan üvegtéglákból állna, ami nem teljesen áttetsző, de a fényt még átengedi. A medence előtt sorakozó kannelúrázott oszlopokon borostyán futna fel, aminek szintén nagy szabadságot hagynék, hiszen a célja a kertemnek az lenne, hogy egy meseszerű, romantikus, már-már elhagyatottnak tűnő hely hatását keltse, amiről csak akkor derül ki, hogy mennyi csodás dologgal van tele, amikor az ember megáll és jobban megfigyeli.

A nem túl méretes kerti udvart, szinte előcsarnoknak is nevezhetném, hiszen a fürdőt innen lehetne megközelíteni. Benne volna egy saroknyi fedett terasz-szerűség, aminek a tartóoszlopaira és a fedelére lilaakácot futtatnék. Emellett lenne még egy szilva és egy almafa is a kertben, közöttük pedig egy hintaágy. A gyümölcsfáknak ebben a sejtelmes, édenszerű kertben nagy szerepe van, gondoljunk csak az Ádám-Éva sztorira.

Tekinthetjük időutazásnak, vagy csak az idő kikapcsolásának, amikor valaki ebbe a kertbe látogat, de azt hiszem mindenképpen az volna a célom vele, hogy a külső rohanó dolgokat kicsit ki lehessen zárni itt, reflektálva ezzel a slow filozófiára is. Egy a cél, aki ide belép, csak itt és most legyen, a hétköznapi gondoktól függetlenül.

Érdekesen alakul mostanában a klíma. Mintha nem a szokásos sorrendben követnék egymást az évszakok, illetve keveredik a nyár a téllel, az átmenetek is összekuszálódnak...
Egy dolog viszont elég tényszerűnek tűnik: mintha az átlaghőmérséklet tényleg emelkedne... Persze ez nem zárja ki bizonyos szélsőségek időszakos betörését, de az ország legkedvezőbb mikroklímájú területein egyre nagyobb valószínűséggel válhat valóra a melegigényesebb növények szerelmeseinek álma: azok sikeres telepítése, nevelése, sőt akár gazdaságos termesztése is! Olyan fajok magyarországi termesztésének állunk a küszöbén, melyek eddig teljesen reménytelennek tűntek! Csak néhány példa álljon itt ízelítőül: pisztácia (Pistacia vera), mirtuszfüge (Feijoa/Acca sellowiana), mézpálma/chilei minikókusz (Jubaea chilensis), gránátalma (Punica granatum), szamócafa (Arbutus unedo), illetve természetesen jelen cikkünk témája, az olajfa (Olea europaea)!
Délebbi országok kertészeteiből már évtizedek óta érkeznek hazánkba olajfa csemeték, sőt, korosabb, nagy méretű példányok is. Ezek közül a hozzáértő megfontolásnak hála, egyre több példány kerül ideális helyekre, ahol hosszú évek óta sértetlenül fejlődik. Ezek a tapasztalatok, felismerések vezettek oda, hogy egyre többen érdeklődnek az olajfa termeszthetősége iránt. Ebben a cikkben Stix Gábor megfigyelései és saját tapasztalatok alapján igyekszünk útmutatót adni az olajfa termesztéséhez. Minden vállalkozó szellemű kertbarátnak sok sikert, még több sikerélményt, és örömet kívánunk a saját készítésű olívaolaj/olívabogyó mielőbbi élvezetéhez!!

A hely kiválasztása

Az olajfa sikeres termesztésének kulcsfontosságú feltétele az ültetvény helyének körültekintő kiválasztása.
A korlátozottan téltűrő fajok szabadföldi nevelése csak kifejezetten kedvező mikroklíma esetén lehetséges.
Az ország számos pontján találhatók ilyen, kedvező adottságú területek, ahol decemberben gyakorlatilag soha (!) nem megy mínusz 8, január/februárban mínusz 15 fok alá a hőmérséklet. Az ennél hidegebb élőhelyeken nincs esély az olajfa sikeres és gazdaságos termesztésére.
Ezek a kedvező helyszínek elsősorban hegy-, illetve dombvidékeinken fordulnak elő, ahol a domborzat megfelelő hideglefolyást tud biztosítani. Legjobbak a környező sík területekből kiemelkedő domb-, illetve hegyoldalak déli fekvésű részei, főként, ha ez az emelkedés az ültetvény felett még folytatódik, további védelmet biztosítva. Vegyünk egy példát: egy kb. 100 méter tengerszint feletti (=tszf) magasságú sík vidékből kiemelkedő, 350-400 méter tszf magasságú domb/hegy déli oldalán, a 200-250 tszf magasságú részek a legkedvezőbbek. Ilyen adottság mellett a hideg levegőnek 100-150 méternyi lefolyása lehetséges, emellett az ültetvény fölött további 100-200 méter magasságú védelem található. Ez már elegendő lehet a kedvező mikroklíma kialakulásához. Ilyen kedvező fekvésű termőhelyek szép számmal fellelhetők, elsősorban a Villányi-hegységben, a Mecsekben, a Balaton-felvidéken, a Zalai-dombságban, de más hegy-, illetve dombvidékeinken is! Ki kell hangsúlyozni, hogy ezen helyszínek déli oldalai alkalmasak olajfa telepítésére! Északi oldalakon, völgyekben, illetve kiterjedt síkokon szinte bizonyosan kudarcra ítélt az olajfa termesztése. A szelesebb fekvés előnye az lehet, hogy erős téli napsütés esetén a légmozgás nem engedi túlzottan felmelegedni a növényeket, így a mélynyugalmi állapot tovább fennmarad.

Az olajfa fagytűrése

Az olajfa a tél közeledtével fokozatosan mélynyugalmi állapotba kerül. E folyamat során a növények hidegtűrése fokozatosan javul, míg a teljes mélynyugalom elérésekor kialakul a fajtára jellemző maximális fagytűrés. Ez az érték természetesen elég különböző, fajtától függően. Ha az olajfát a teljes mélynyugalmi állapot elérése előtt éri olyan hőmérséklet, amit akkor még nem tud elviselni, akkor bizonyosan károsodni fog. Egy ideális termőhelyen ezek az első, komolyabb hidegek csak később érkeznek, akkor, amikorra a növényeink már felkészültebbek az alacsonyabb hőmérsékletek elviselésére. Itt van komoly jelentősége a mikroklímának, ami a fenti példán bemutatva (nagyon leegyszerűsítve!) így alakul: ha lent, a síkon (100 m tszf magasság) mínusz 6 fok van, akkor a dombtetőn (350-400 m tszf magasság) mínusz 4 (mert 350 méter tszf magasság fölött már ismét csökken a hőmérséklet!), a domboldalban (200-250 m tszf magasság) viszont csak mínusz 2! Ha bizonytalan az adott terület mikroklímája, a hőmérsékleti minimum kiderítésére alkalmazhatunk indikátornövényt is, például fügét, melynek általában (fajtától függően) mínusz 15 fok a fagytűrése. Ha a füge sosem fagy el, akkor jó eséllyel próbálkozhatunk az olajfa termesztésével is.

A terület előkészítése és a telepítés menete

A területet mentesíteni kell a gyomoktól, egyéb, nem kívánatos növényzettől, majd (tápanyagszegény talajok esetén) érdemes egy szerényebb mennyiségű szerves trágyát mélyszántással bedolgozni. Hektáronként 20-30 tonna érett istállótrágya igen jótékony hatással van a növekedésre. Túl sok tápanyag kijuttatása esetén az olajfa túl gyorsan nő, szövetei lazák lesznek, késve éri el a mélynyugalmi állapotot, hidegtűrő képessége jelentősen romlik. Lehetőség szerint legalább 2 éves, a szabad ég alatt, edényesen (konténerben) nevelt, védett helyen átteleltetett, erős, zömök, bokros növényeket telepítsünk! Az ajánlott térállás: 4 méteres sortáv, illetve 3 méteres tőtáv. A sorok tájolásánál szerencsés az észak-déli irány. A telepítés tavasszal történjen!

A fajták kiválasztása

Egyelőre igen korlátozott mennyiségben, de már hazánkban is beszerezhetők a legjobb hidegtűrésű fajták, ezekről a cikk szerzőinél lehet érdeklődni.
Legjobbak azok a fajták, melyek a teljes mélynyugalmi állapotot hamar (november végére-december elejére) elérik, hiszen, ha a legtűrőképesebb állapot csak pl. december végére alakul ki, akkor egy esetleges december közepi komolyabb fagy súlyosan károsíthatja a növényeket. A Bouteillan fajta idősebb korában például kibírja a januári mínusz 17 fokot, de egy december közepi mínusz 6 fokban szinte megsemmisül. Ez a fajta csak kivételesen jó fekvésekben fog helyt állni. Ugyanakkor a Nostrale di Rigali fajta, mely korán kerül mélynyugalmi állapotba, szemrebbenés nélkül bírja a decemberi mínusz 8 fokot is! A legjobb fajták a mélynyugalmi állapot elérése előtt is elviselik a mínusz 4-5 fokot.
A fajtakiválasztásnál igen fontos a korai érés is, hiszen a szüretnek november közepéig le kell zajlania.
Lényeges még a porzási viszonyok figyelembevétele is, hiszen az olíva fajták jelentős része csak megfelelő porzópartner mellett ad termést. Érdemes minél nagyobb fajtaválasztékot alkalmazni a telepítés során, a hangsúlyt persze a legtermékenyebb, vagy a termesztési céloknak, szempontoknak leginkább megfelelő változatokra helyezve.

A telepítést követő munkák

Az újonnan telepített olajfa ültetvény legfontosabb ápolási munkája a gyommentesítés. A tisztán tartott területen lévő csemeték gyökérzete és ennek köszönhetően hajtásrendszere is lendületesen fog fejlődni. A gyommentesítés elsősorban mechanikai úton történjék (rotálás, kapálás, gyomlálás), de nagyobb terület esetén gyomirtót is használhatunk, természetesen ügyelve arra, hogy a szerből a csemetéinkre ne kerüljön. A sorok közt fontos a rendszeres talajművelés, hogy a talaj tiszta és szellős legyen. Ezzel nem csak a gyomoktól szabadulunk meg, de a talaj nedvességtartalmát is megőrizhetjük. A kizárólag vegyszerrel történő gyomirtás azért nem szerencsés, mert szennyezi a talajt, emellett a művelés hiányában néhány nagyobb eső annyira letömöríti a felszínt, hogy a gyökerek nem élvezhetik a laza, szellős talaj előnyét! A dél-európai országokban jórészt síkvidékeken zajlik az olajfa termesztése sok-sok hektáron, nagyüzemi módszerekkel. Ilyen körülmények között nem probléma az intenzív talajművelés, mert könnyű megoldani, illetve nincs negatív következménye. Nálunk azonban megfelelő mikroklímát leginkább meredekebb lejtőkön lehet találni, ott viszont a rendszeres talajművelés talajeróziót eredményezhet. Ilyen helyeken az intenzív talajművelés vagy nem ajánlott, vagy korlátozódjon a telepítést követő 1-2 évre. Ebben az intenzíven művelt 1-2 éves időszakban a csemeték, a konkurens gyomok hiánya, illetve a szellős talaj jótékony hatása miatt nagyon látványosan képesek fejlődni. Rendkívül száraz nyarakon érdemes a fiatal ültetvényt öntözni, mert ha a növények nem nyáron, hanem az őszi, csapadékosabb időszakban kezdenek el növekedni, amikor a hőösszeg még kielégítő a növekedés számára, az a mélynyugalmi állapot kialakulását is későbbre tolja. Ekkor a növények éretlen hajtásokkal mennek a télbe, így belefuthatnak egy esetleges korábbi, veszélyesen kritikus hőmérsékletbe.
Rotálásos/kapálásos gyommentesítés esetén a talaj nedvességtartalma megőrizhető annyira, hogy öntözésre ne legyen szükség.

Az olajfa alakító metszése

Délebbre a fa alak az elterjedt, de hazánkban, mely az olajfa termeszthetőségének abszolút a legészakibb határa, legcélszerűbb a bokor forma kialakítása, mely sokkal jobban véd a komolyabb fagyok ellen, mint a magasabb, törzses alak. Az olajfa leginkább fagyérzékeny részei a legfiatalabb hajtásvégek, és a törzs. A mélynyugalmi állapotba került olajfa elég jól bírja a keményebb téli fagyokat is. Amennyiben január vége felé, illetve februárban napos, meleg idő köszönt be, a magas törzsű fák törzse a napsütésben felmelegszik, s a növény a tavasz közeledtét érzékelvén, felébred a mélynyugalmi állapotból. Ezzel sokkal érzékenyebbé válik az erősebb fagyokra. Bokor forma esetén a lombozat leárnyékolja a törzset, így a növények alvó állapotban maradnak, átvészelve az esetlegesen még zordabb időszakot. Nem szabad tehát elkövetni azt a hibát, hogy a növényeket metszéssel, kötözéssel, karózással magas, vékony alakúra neveljük. Tavasszal, amikor a törzset már nem a tűző nap, hanem a melegebb levegő melegíti fel, a késői fagyok veszélye, így a növények károsodásának esélye minimálisra csökken.
Metszés nélkül az olajfa önmagától is bokor alakúra nevelkedik, ráadásul, ha a tél a hajtásvégeket kissé károsítja, akkor ez további elágazódások fejlődéséhez vezet, még sűrűbbé, bokrosabbá téve a növényeket.
Az erős metszés erős növekedést idézne elő, ez pedig azt eredményezné, hogy a mélynyugalmi állapotot is csak jóval később érnék el. Emiatt a korán jövő, erősebb fagyokkal szemben sokkal védtelenebbek lennének.
A mediterrán művelési gyakorlatot azért nem szabad pontosan követni, mert nálunk teljesen mások a klimatikus viszonyok. Ha valaki mégis ragaszkodik a spanyol, olasz vagy görög termelőknél látottak másolásához, az csúfos kudarchoz vezethet.

Téli védelem

A fiatal olajfákat (valójában „olajbokrokat”) legalább a telepítést követő első két télen ajánlatos Raschel hálóval betakarni, hogy a téli nap ne tudja felmelegíteni a kis növényeket, így a mélynyugalmi állapot ne szakadjon meg. Emellett a fagytűrő képesség fokozható kálium tartalmú (nitrátmentes!) szerek alkalmazásával is. Az őszi időszakban, szeptembertől novemberig, havi egy, összesen 3 alkalommal permetezzük le a növényeket.

Tavaszi teendők

A telepítést követő 1-2 évben, tavasszal, a Raschel takarást mielőbb célszerű eltávolítani. Az erőteljes növekedés elősegítése érdekében március elején általános NPK műtrágyázást alkalmazzunk. Az időben kijuttatott tápanyag a csapadékkal lejut a gyökerekhez, így a növények erősebben tudnak fejlődni, illetve az esetleges téli sérüléseiket is gyorsan kinövik.
A további hónapokban már nem ajánlatos újabb tápanyagot adni, mert ősszel a növekedésnek időben le kell állnia a maximális fagytűrő képesség időben történő kialakulása érdekében.

Szerzők:
Stix Gábor (00 36 30 300 4728)
Dlusztus Miklós (00 36 20 209 4209)

A cikk bővebb változata itt olvasható:
http://m.pecsi-olajfak.webnode.hu/news/az-olajfaultetveny-telepitese-es-szerkezetenek-kialakitasa/

A Korona Vírus 2020-ban nem csak az emberek életére, hanem a technológiai fejlődésre is komoly hatással volt. Az Online Oktatás, Home office, kijárási tilalom, karantén rámutatott arra, hogy ilyen korlátozott körülmények között milyen nagy szükségünk van virtuális terekre, mind a munkánk, mind a magánéletünk során. Az egyetemi munka körülményei között ez a virtuális tér a Microsoft Teams, saját szabadidőmben pedig a videójátékok voltak. Játék közben figyeltem fel arra, hogy a zöld növények milyen dizájn elemként vannak használva, hogy a természet, a növények jelenléte egy virtuális térben is milyen pozitív hatással lehetnek a felhasználóra és indította bennem el a beadandóm témájának ötletét: Virtuális kertek.
Kertek megvalósíthatósága videójátékokban.

Egy kert funkciója önmagában nem sokban különbözik a hétköznapjainkban megtalálható kerttől, a természet közelségét biztosítja egy letisztult, számunkra esztétikus, kontrollált környezetben. Akármennyire is próbál az emberiség a betondzsungelbe menekülni, mély kötődéseinket a természethez egy ideig még biztosan nem fogjuk elveszíteni. A továbbiakban arról szeretnék beszélni, hogy a virtuális terek hogyan küzdik le a valóság határait, nem felhasználó, hanem fejlesztői szemmel alkotott nagy kiterjedésű struktúrák hogyan készülhetnek (3 dimenziós terek)?
Nos erre a kérdésre egy egészen egyszerű választ is lehetne adni: nincsenek határok és örök életűek, sosem kell öntözni a növényeket, stb., de ez nem ilyen egyszerű.

Már a kerttervezés előadásokon is feltűnt, hogy a tervezett kert alapterületének formája hogyan tudja befolyásolni hova milyen típusú növényeket teszünk, hol milyen vonalak mentén dolgozunk, ez egyfajta keretet ad, leszűkíti a fókuszt az adott területre. Ennek a fókusznak a teljes hiánya, azaz, hogy a térben bárhová húzhatunk vonalat, már önmagában nemhogy leegyszerűsíti a dolgot, hanem éppenhogy bonyolítja, de ez persze csak egy hipotetikus példa, ha egy általunk létrehozott térben akarnánk kertet alkotni. Az ilyen elméleti szintű problémákon kívül léteznek természetesen limitációk, ami persze nem a vízhiány, ahogy az egyébként meghatározó tényező lehet különböző éghajlaton létező kerteknél. Egyszerűen a Hardver limitációi, a virtuális kertünk növényeihez használt textúrák, a virtuális tér grafikája, nagysága, az, hogy ez a tér esetleg egy online szociális tér vagy egy helyileg a saját számítógépünkön futó program, mind korlátozva vannak a programot futtató számítógépes grafikus teljesítmény hiánya által.

Mindenesetre, ha néhány kompromisszum kötésébe belemegyünk, akkor ma már a technológia adott ahhoz, hogy ilyen virtuális térben lévő kertek hiperrealisztikus grafikával létezhessenek. Sajnos olvasatlanság miatt nem tudok róla, hogy művészeti kiállítás céljából létezne ilyen kert. A videójátékok azonban szerintem a legjobb tesztkörnyezetek arra, hogy megcsodálhassunk virtuális kerteket. Az egyik ilyen videójáték az Apex Legends, aminek semmi köze nincs közvetlenül a kertművészethez, mert a játékban a játékosok elsősorban egymást lövik a győzelem érdekében. Erre a témára szeretnék áttérni a továbbiakban.

Még szeptemberben készítettek a fejlesztők egy új “Map-et”, pályát a játékosoknak. A helyszín egy futurisztikus lebegő város tele modern felhőkarcolókkal, örökzöld parkokkal és egy agrikulturális részleggel. Az ipari növénytermesztés ilyen esetben nem igazán rendelkezik esztétikai értékkel, azonban a dizájn elemek, amiket e fejlesztők és grafikusok használtak, egészen elképesztő látványt teremt. Mielőtt folytatnám a tér leírását, egy rövid kitérőt szeretnék tenni a ma használt technológiára, ami ezt a látványt ihlette, ami nem más, mint az akvapónia vagy hidropónia. 

A hidropónia és az akvapónia mind olyan megoldások növénytermesztésre, melyek a normál esetben tápanyagot adó talaj helyettesítésével állítanak elő haszonnövényeket, vízben oldott tápanyagokkal, amit a hidropónia esetében levegőben lévő porlasztott vízszemcsékkel juttatják a növény gyökereire. A növény a fényt RGB ledekből kapja, melyek a növény számára optimális spektrumú fényt bocsátanak ki. A Rendszer több esetben teljesen számítógép vezérelt. Ez az eljárás nem csak azért jó mert Elon Musk a marsi kolóniáját tudja majd etetni salátával, hanem azért is, mert sokkal rövidebb idő alatt, növényvédő szerek nélkül, energiát és vizet megspórolva lokálisan lehet élelmiszert előállítani. Az Államokban, illetve a világ körül több milliárdos által is támogatott startup fejleszt ilyen rendszereket, illetve több New York-i étterem pincéjében termesztenek zöldségeket, melyek egyenesen a vendégek tányérján landolnak pár perccel szüret után. Elég érdekes téma, de amit az Apex Legends grafikusai dizájn elemként használtak fel, az a növények vertikális termesztése - többször hatalmas fehér oszlopok oldalán, kihasználva a gravitációt, hogy a víz lefele folyva öntözze a növényeket. A Lilás-Ciklámen Led fény, ami egy érdekes hatást ad egy ilyen módon megvilágított térnek. Illetve a szinte már röhejes mennyiségű számítógép technológia, ami egy saláta előállításához szükséges. 

Ezeknek az elemeknek a kombinációja egy igazán érdekes látványt eredményez és kialakítja ezt a futurisztikus képiséget, amit sci-fi sorozatok, filmek szettjeként is elterjedten használnak. A pályán ezen a helyen kívül még gyönyörű parkok, zöldfelületek szakítják meg a városképet, néhol örökké virágzó japán cseresznyefákkal. Ez az örök kép, amit alkotni képes, nagyban elhatárolja a valóságban létező verziótól. Elképzelhető, hogy tudatos volt a fejlesztők részéről az a döntés, hogy egy ilyen világos színekben és zöldfelületekben gazdag pályát készítsenek a koronavírus, karantén idején.

Az őszi félév során volt, hogy két hétre karanténba kellet vonulnom, nehogy megfertőzzem a családtagjaimat, ezzel is csökkentve a kockázatot. Ezalatt az idő alatt kezdtem el gondolkodni a témáról, amit a következőekben szeretnék kifejteni.

Milyen hatással vannak ránk a szobanövényeink, egy kis privát kert a legszemélyesebb terünkben? Erre egy másik virtuális térben létező kert adta meg a választ. (Eltávolodva a fejlesztők által alkotott virtuális terektől, most a felhasználó/játékos által létrehozottakra szeretnék áttérni.)
Ez a játék nem más, mint a Subnautica. A játékos egy elhagyatott bolygóra zuhan le űrhajójával, ami teljesen vízzel borított, egy talpalatnyi földfelszín sem látszik a láthatáron. A túlélés érdekében a játékos célja, hogy építőanyagokat gyűjtsön és bázist építsen. A bázis víz alatti szürke csőrendszer, idegen, hideg érzetet kelt belülről. Ahogy a játékos fejlődik, egyre több eszközhöz fér hozzá és egy szint után már a túlélésen kívül koncentrálhat arra is, hogy kicsit otthonosabbá tegye ezt a teret. A fejlesztők ehhez a személyre szabáshoz növénycserepeket, a bázis falára felhelyezhető függő növényeket raktak a játékba, amivel saját igényeink szerint díszíthetjük a bázist. Mi indokolta ezt a döntést, a haszonnövények a játékos fennmaradását szolgálják, teljesen érthető, de dísznövények egy idegen bolygón mi a fenének?

Természetesen a víz alatti bázis okozta bezártság-érzet csökkentésére. Itt újra előjön az első bekezdésben már említett téma, a nélkülözhetetlen szükség a természet közelségére. Persze ezek a növények nem adják vissza egy valóságban létező növény minden aspektusát, tapintással érezhető növény textúráját, vagy egy virág illatát, mégis érdekes látni, hogy még ilyen lebutított formában is egész erős hatást képesek kifejteni. A Subnautica-n kívül sok más játékban megfigyelhető ez a módszer, ahol a felhasználónak lehetősége van a saját kertjének létrehozására, legyen ez csupán esztétikai vagy valamilyen játékelemhez kötött funkció.

Utolsónak egy, az elmúlt pár évben egyre nagyobb popularitást élvező technológiáról szeretnék beszélni, ami gyökeresen megváltoztathatja az egymással való interakciókat hatalmas távolságokat áthidalva, illetve újabb virtuális játszóteret adhat az alkotóknak virtuális kertek létrehozására.
Ez a technológia nem más, mint a VR (VirtualReality), azaz ”virtuális valóság”. Még a korábban látott példáknál a felhasználó egy számítógép kijelzőjén keresztül egeret és billentyűzetet vagy más perifériát használva lépett interakcióba a térrel, addig itt egy VR headsetet a fejünkre téve, kezünkben lévő érzékelőkkel, saját testünkkel léphetünk interakcióba a virtuális tér elemeivel. Ezt a szobában elhelyezett szenzorok teszik lehetővé, amik érzékelik a fejünkön lévő headset mozgását, illetve a kezünkben lévő kontrollerek mozgását a szenzorokhoz viszonyított helyzet függvényében, általában lézerekkel és giroszkópokkal. A headset legtöbbször egy hosszú kábel segítségével csatlakozik a szükséges programot futtató számítógéphez, míg a kontrollerek vezeték nélkül. Egyelőre kicsit körülményes a használata, illetve a számítógép, ami a VR játékok, programok futtatására szükséges, nem olcsó móka. A fejlesztők célja, hogy mindez majd teljesen vezeték nélkül menjen egy szép napon, hogy ne essünk ki az élményből, mert a szék lábában megakadt a kábel. Ez a módja a virtuális térrel való interakciónak ijesztően hihető érzést ad, szinte mintha tényleg ott lennénk abban a térben. Ezen a területen még elég sok felfedezésre váró dolog van, mind az alkotók, mind a hardver gyártók részéről, illetve a hardvernek is olcsóbban előállíthatónak kell lennie, hogy több embert vonzzon. Szinte 100%, hogy ez a jövő, és lehet, hogy nem is olyan sokára VR headset-ben fogok szóbelizni. Érdekes lenne egy napon egy Teljesen Virtuális Kertben sétálgatni.

Felhasznált képek linkjei:
https://www.pcgamesn.com/wp-content/uploads/2020/10/apex-legends-olympus.jpg

https://media.contentapi.ea.com/content/dam/apex-legends/images/2020/11/apex-blog-image-olympus-map-19-olympus-wide.jpg.adapt.crop191x100.628p.jpg

https://assets.rockpapershotgun.com/images/2020/11/olympus-apex-legends-1212x682.jpg/RPSS/thumbnail/1920x1080/format/jpg/quality/75

https://www.essentiallysports.com/wp-content/uploads/apex-blog-image-olympus-map-08-growtowers.jpg.adapt_.1456w.jpg

https://www.essentiallysports.com/wp-content/uploads/apex-blog-image-olympus-map-09 hydroponics.jpg.adapt_.1456w.jpg

https://i.ytimg.com/vi/egqBACiKaoI/maxresdefault.jpg

https://www.theburnin.com/wp-content/uploads/2019/12/VR-Industry-Growth.jpg

https://www.roadtovr.com/wp-content/uploads/2019/03/oculus-rift-s-1-1.jpg