Ernyősvirágzatúak a konyhakertünkben: sárgarépa, petrezselyem, zeller, pasztinák.

Kinyílásaink és becsukódásaink.
Kinyílásaink és kiteljesedéseink.
Bezárulásaink és megtermékenyüléseink.
Az ernyős virágzat nem virág, hanem virágzat. Virágok szövedéke, virágok csoportrendszere. Hálózat. Lebeg a szélben, lebeg a széllel. Összetettség. Család. Rokonság. Kiterjesztettség.
Mikor a szoknyádba belekap a szél és kiöblösödik (harangszabás, hm, valaha, a szülések előtt még nekem is jól állt....) - a képzelettel már repülsz is. Mikor a szoknyádba belekap a szél és a felsőtestedre tapad, deréktól lefelé pedig csupaszul szemérmetlenkedsz ('A' szabás, most már csak ez áll jól, hm...) - a szabás játéka: esőernyő és napernyő. Ívek, vonalak.
Világmászókák.

Som virágrügy nyílás

Ernyő alatt felnőni. Minden gyereknek adhatunk ernyőt: a valóságban szeretnek alatta játszani és annak biztonságából csak néha-néha kitekinteni. Képzeletbeli, hosszan megtartó ernyőt kialakítani: olyat, ami megvéd, de mégis ki lehet alóla lesni, hm.....

Szibériai áfonya vagy Kamcsatkai mézbogyó (Lonicera kamtschatica)

Bizony a mai könyörtelen gazdasági versenyhelyzetben sok cég van, amely nem a hosszú távon nyújtott, korrekt szolgáltatásban, hanem a pillanatnyi előny megszerzésében, az aznapi túlélés biztosításában látja tevékenysége legelőnyösebb formáját. Ez utóbbiak a vevő megszerzéséért vívott harc során bizony sokszor nem válogatnak az eszközökben.
Gyakran látni egyes csodálatos színes katalógusokban számítógépes trükkökkel feljavított képeket. Az ezeken ábrázolt csoda bizony többnyire a mesében sem létezik! Egyes növényeken olyan virágbőség van, amennyi virágot az adott faj több év alatt összesen sem képes hozni!
Vannak esetek, ahol az adott növény az ábra szerint még a levelén is virágzik! Nagyon durva!
Még szinte csemete méretű gyümölcsfácskák képére a 10 éves-kori termésmennyiséget aggatja az „ügyes fotós”, nem törődve azzal, hogy az azévi hajtásokon is ott lóg például a két öklömnyi gyümölcs. (Egy adott hajtáson /fajtól függően/ az első, vagy második év végére alakulnak ki a termőrügyek, melyekből az azt követő tavasszal lesz virág, illetve nyárra fejlődik ki a termés.)
Könnyebben érzünk egy bogyót óriásinak egy két-három éves kisgyermek kezében, mint egy felnőtt férfiében!
Egyes színek láttán a hozzáértő szakember joggal érzi úgy, mintha mesekönyvet lapozna: olyan égszínkék lomb, vagy szinte lángoló tűzpiros virág sajnos többnyire csak a képzelet (és a technika) szüleménye!
Vannak bizony azok a „könnyfakasztóan csodás történetek”, melyek elhitetik a kedves érdeklődővel, hogy bizony már nem lehetetlen a kertben trópusi gyümölcsöket termelni, sőt ezeket más mesés tájak csodaszer-gyógynövényeivel akár 120 éves koráig is élvezheti! (A télállósági zónák fogalmát sokszor még végzett kertészeknek is magyaráznom kell!!) Ezek a komolytalan, megtévesztő trükkök az internet világában szerencsére játszi könnyedséggel leleplezhetők, mivel az adott növény nevét egy keresőbe bepötyögve, pillanatok alatt ellenőrizhetjük annak minden tulajdonságát. Leírások, vagy képek tömkelegét, század másodpercek alatt dobja ki a gép. Külön rákereshetünk a magyar nyelvű leírásokra is. De vigyázat, csak mértékkel, mert az ember úgy odaragad a képernyő elé, hogy ki se lehet robbantani onnan! Tartsuk meg az egészséges arányt a virtuális, illetve a valóságos kertészkedés között! A hálón böngészve persze nem csak az áhított növény tulajdonságait ellenőrizhetjük, hanem a beszerzési források árainak is könnyen utánanézhetünk. Az árak alapján hamar kideríthetjük azt is, hogy mely cégek csak kereskedői, melyek viszont termelői is az általuk kínált fajoknak, fajtáknak.
Akár a kertészeti árudákban, akár a csomagküldő szolgálatoktól, de a piacokon, vásárokon történő növénybeszerzésnek is vannak előnyei és hátrányai egyaránt. A legveszélyesebbek egyes multi-cégek, melyek a néha szinte döbbenetesen olcsó ár érdekében a növényeket elképesztő hanyagsággal kezelik, nem is élőlénynek tekintve őket. Nemcsak ismerősök számtalan elbeszéléséből, hanem egy komoly Nyugat-Európai (német) faiskolában dolgozva testközelből is megismerhettem ezt a bánásmódot, mikor ilyen „növénygyár”-ból érkező tuják sorsát figyeltem. A termelő cégek sok esetben már nem is kézzel, hanem géppel termelik ki a földlabdás növényeket, borzalmasan kicsi földlabdát hagyva rajtuk (a szállítási költséget bármi áron csökkenteni kell!), de kézi kitermeléskor sem maradhat sok gyökerük, mert a gépi hálózáskor a gép nyílásába be se férnek a normális méretű földlabdák! (A gépi hálózás azt jelenti, mikor a gép nyílásába befelé tolva, majd onnan kifelé húzva a gép egy gumírozott hálóval szorítja össze a földlabdát.) Ez a rugalmas háló persze olyan ritka, hogy ha a föld nem potyog ki belőle, hát pillanatok alatt kiszárad, komolyan tovább rontva szerencsétlen növények életben maradási esélyeit. Ezek a talajból kitépkedett, behálózott növények azután egymás hegyére-hátára ömlesztve nagy faládákba kerülnek, ahol esetenként több hetet is eltöltenek fény és víz nélkül, a szállító kamionra várva. A nagy áruházba érkezve persze sok esetben szintén nem kerülnek szakértő kezek közé, hanem további hosszú időt töltenek bent a melegben, míg szegény megtévesztett vásárlók az „AKCIÓS” felirattól szinte hipnotikus állapotba kerülve haza nem viszik őket. Az ilyen, halálosan meggyötört, nem egy esetben már zörgősre száradt, gyakran bepenészesedett növényre kiadott pénzt pedig akár településünk főterére kiállva, cafatokra tépve a szélbe is feldobhattuk volna, ugyanannyi értelme lenne. A veszteség sokszoros, hiszen nemcsak a pénzünk úszott el, de az elültetésükbe fektetett munka (plusz a majdani kiszedés) is. A legdrágább persze az elvesztegetett idő, hiszen az ősszel elültetett növény sok esetben csak a következő nyár első szárazabb időszakában adja meg magát véglegesen. A pótlás persze már csak ősszel lehetséges, így egy évet sikerült elbukni. Ezalatt egy megfelelő helyről érkezett, szakszerűen gondozott tuja 30-40 cm-t is fejlődhetett volna! Most viszont kezdhetjük elölről, irány tehát egy kertészeti áruda.
Ezek többségében azért szakszerű gondozásban részesített, fajtaazonos növényekhez juthatunk, többnyire elfogadható áron. (Bár a legtöbb árudás csak kereskedik a növényekkel, saját termeléssel nem foglalkozik. Az igazat megvallva egy komoly áruda nem is ér rá a termeléssel bajlódni, ha energiáját inkább a vevők magas színvonalú kiszolgálására összpontosítja. Más kérdés, hogy mostanában ez a színvonal is erősen zuhanni látszik! Egyre égetőbb híján vagyunk a jól képzett, elhivatott kertész szakembereknek /is!/!!) Nagyobb tétel vásárlása esetén talán még némi kedvezményt is kiharcolhatunk. A legfontosabb azonban a személyes kapcsolat: töviről hegyire kikérdezhetjük az adott növénnyel kapcsolatos tudnivalókat, teendőket, s ha mégis gondunk támad, bizalommal térhetünk vissza a növényvásárlás helyére. Az árudai vásárlás hátránya, hogy sok időt, fáradságot vesz igénybe, az áruda gyakorta esik meglehetősen messze, és bizony a legtöbb árudában szinte csak a megszokott tömegnövények szerezhetők be. (Jó néhány, panaszkodó árudással beszélgettem, hogy nem megy az üzlet, nincs forgalom, de aki évtizedek óta képtelen megújulni, követni a változásokat, vagy akár elébe is menni azoknak, az ne siránkozzon…)
Kritikus pontja a növényekkel való foglalkozásnak a teleltetés! Főleg újdonsült „kertészetek, árudák” követik el azt a végzetes hanyagságot, hogy nem gondoskodnak növényeik megfelelő téli védelméről! Egy-egy keményebb tél után, a végig szabad ég alatt álló növények komoly károsodásokat szenvedhetnek! Konténeres növényeknél még teljesen télálló fajok esetében is okozhat a hosszan tartó kemény fagy olyan gyökérsérülést, stresszt, hogy ha nem is pusztul el, de igen nehézkesen, vontatottan indul meg ez első egy(-két!) évben. Korlátozottan téltűrő fajoknál ez a „lezserség” a biztos pusztuláshoz vezethet. Van olyan ismerősöm, aki 3 méteres, konténeres, mexikói legyezőpálmákat hagyott kint a szabadban, mindenféle védelem nélkül. Mikor aggodalmamnak adtam hangot, hogy ez így nem lesz jó, nagyon magabiztosan győzködött, hogy az internet szerint mínusz 20 fokig télálló (Jézusom, ezt mondja a vevőknek is…). Tavasszal viszont elég bárgyú arckifejezéssel állapította meg, hogy egy egész jó autó, vagy egzotikus utazás árát sikerült ellazáskodnia a télen… Igen, ez a példa is mutatja, hogy mennyire meg kell válogatnunk, milyen forrásból tájékozódunk. Az internetre minden idióta írhat oltári baromságokat, őt érintő következmények nélkül, sajnos… A tavaszi növénybeszerzéseknél tehát fokozottabb figyelem szükséges, nehogy fagyhalált szenvedett növényt vigyünk haza. Sok növény van, ami még hónapokig tartja magát és csak a melegebb idő beköszöntével válik nyilvánvalóvá, hogy már hálni sem jár belé a lélek.
(A mi csapatunk igen komolyan kialakított teleltetőkbe hordja be fáradságos munkával a rengeteg növényt a tél elején, majd tavasszal onnan ki! A jó télállóságú, kint maradó állomány zömét pedig letakarjuk! Csak a Szibériai hideget is tűrők nem kapnak semmilyen védelmet. Igaz, hogy ezt a plusz törődést az árakban is érvényesítenünk kell, de a vevő legalább biztos lehet abban, hogy a tőlünk kapott növényt a télen semmilyen károsodás nem érte.)
A csomagküldő szolgálatok növekvő forgalma arra utal, hogy az emberek egyre gyakrabban veszik igénybe a vásárlásnak ezt az igen kényelmes módját. Gondoljunk csak bele: nincs utazás, sorban állás, ki-be rakodás, egy vásárlásra nem megy el szinte az egész nap, hanem otthon, kényelmesen végigböngészhetjük egy adott cég teljes kínálatát. Ha mindjárt egy másik lapot is megnyitunk és ott egy kereső segítségével ellenőrizzük az adott honlapon található képeket, leírásokat, gyorsan meggyőződhetünk az illető cég szavahihetőségéről. A megrendelésünket pár kattintással leadhatjuk, s utána már csak várni kell a szállítót, aki a kezünkbe adja a csomagot. Ha nem bízunk meg az adott csomagküldő szolgálatban, akkor egy minimális értékű rendeléssel könnyen „lekáderezhetjük”, ha ez a küldemény megfelel elvárásainknak, nyugodtan kérhetjük a többi kiszemelt szépséget is. A csomagküldő cégeket sem árt ellenőrizni ár tekintetében, de ne csak az adott növény mellett szereplő összeget figyeljük, hanem a méretet is, hiszen nem mindegy hogy kissé magasabb összegért esetleg sokkal fejlettebb növényhez juthatunk hozzá, nem kevés időt megtakarítva a teljes díszérték eléréséig, vagy a termőre fordulásig. Mindezek mellett természetesen a csomagküldő cégeket is felkereshetjük személyesen is. Egy ilyen látogatás alkalmával egyértelmű képet kaphatunk az adott cég komolyságáról. Sok „úgynevezett” kertészet van, mely a valóságban csak egy szánalmas fóliakalyibából, vagy az udvar sarkában rögtönzött, pár m²-es „növényi nyomortelepből” áll, emellett azonban csodaszép színes honlappal rendelkezik. Elég, ha az oldalon található telefonszámot csak próba-, vagy blöffképpen felhívjuk időpontegyeztetés végett. Ha az illető kifogásokat keres, szabadkozik, akkor már van ok a gyanúra. Nem sokkal rokonszenvesebb, ha személyes látogatásunk alkalmával csak a méregdrága infrastruktúrát csodálhatjuk meg, növények csak itt ott lézengenek, ez esetben az illető cég csak adja-veszi az árut, ha éppen igény van rá, vagy a korábban említett trükkökkel igényt tud támasztani rá.
Összességében elmondható, hogy a korrekt szolgáltatást nyújtó, hosszú távon gondolkodó csomagküldő szolgálatoknak komoly jövője van, hiszen hihetetlen széles választékot képesek nyújtani, melyből igen kellemes és kényelmes módon juthatunk hozzá a megkívánt portékához. Ha egy adott cég bizonyította korrektségét, akkor hosszú távon építhetjük rá növényesítési elképzeléseink megvalósítását. Nem véletlen, hogy nyugaton 3-4 emberöltő óta működő, látványosan fejlődő ilyen cégek egész sokaságát találjuk. Az USÁ-ban 30 éve vettem egy könyvet, mely az ottani csomagküldő cégeket taglalja. Méretes kiadvány, mintegy ezer céget ismertet! (Barbara J. Barton: Gardening by Mail, 1990)
Végül, de nem utolsó sorban a piacok, vásárok. Itt aztán a legkülönbözőbb csodabogarak állítják magukról, hogy soknemzedékes kertészdinasztia örökösei, s már az anyatejjel szívták magukba a szakmát, egyeseknek az óvodában is metszőolló (némelyiknek inkább gumicsizma…) volt a jelük! Kételkedjünk azonban a csodálatos mesékben, ha a másfél méteres hamisciprust kék tuja néven, teniszlabda nagyságú, fóliazacskóba csomagolt „földlabdával” árulja az illető.
Külön rémtörténet Karácsony előtt a „gyökeres” fenyőt árusítóké, mikor a növényt szó szerint kitépik a földből, fóliazacskóba dugják, és hetekig hordják piacra, mire rá tudják sózni valakire. Az ilyen növény megmaradási esélye (egy barátom szavaival élve) kb. egy a vizesvödörhöz. Egy másik barátom úgy mondaná, hogy annyi esélye van, mint trójai falónak az epsomi derbyn…
Mindenesetre piacon úgy kérdezzünk az árustól, hogy az ne jöjjön rá, mit akarunk hallani! Számtalan elképesztő példát lehetne sorolni a piaci növénysorsokról, a kocsi tetején fedetlen gyökérrel szállított gyümölcsfáktól, vagy az erdő aljából kitépkedett hajtásoktól az aznap hajnalban földbe szúrt (véletlenül sem ültetett) „edényes növényekig”. Gyakran elhangzó ültetési tanács, hogy ültetéskor borítsunk a növény alá egy talicska trágyát, vagy hogy egy fél marék pétisó majd helyrehozza. Mindkettő elég hatásosan szénné égeti a növényt. Egyszer régen, egy idős bácsitól vettem az első, rezisztensnek mondott szőlőimet, amik hamarosan úgy lebetegedtek, ahogy illik! Mondom ezt a bácsinak, mire ő kioktatott, hogy: „Miklós! Az, hogy a szőlő rezisztens, nem azt jelenti, hogy nem kell permetezni!!” Csak néztem, mint a bögöly… Jesszusom, ez aztán képben van… Azóta persze szereztem ténylegesen rezisztens szőlőket is, amiket valóban, soha NEM KELL permetezni!
Nem akarok minden piaci árust bántani, hiszen túlnyomó részt keményen dolgozó, becsületes termelők, akik sokszor bizony jobban ismerik a szakmát, mint egyetemi végzettségű kollégáik! (A ténylegesen közép-, vagy felsőfokú tanulmányokat végzett „szakemberek” gyakorta elképesztő, döbbenetes tájékozatlanságának és igénytelenségének egy külön cikket tudnék szentelni! Bocsika!!)
Számtalan komoly faiskola is árul néha piacokon, vásárokon. El kell ismerni, hogy kistermelőktől sok esetben jobb minőséget kapunk, mint egyes profi árudákban, mégpedig közel termelői áron. (Külön élvezet egyes vevőknek az alku, az árusok idegeit azonban nem illik túlságosan próbára tenni. Nagyon sokat küszködtek ők, hogy az a növény a piacig eljusson!) Mivel azonban a piacok a szélsőségek színterei, igencsak nézzük meg, kitől vásárolunk.
A fenti sorokban említett példák, tanácsok csak kis részét tudták felölelni a növényvásárlás buktatóinak, szépségeinek. Ne riadjunk vissza azonban a beszerzés nehézségeitől, hiszen egy saját magunk alkotta csodás kertnél nincs boldogítóbb dolog a világon!

Az, hogy mit nevezünk szobanövénynek elég relatív. Sok olyan növényt tartanak az emberek szobában, ami nem oda való és nem is érzik jól magukat, ilyenek például a citrusfélék, a leander vagy bizonyos pálmák és kaktuszok. Ezeknek rendszerint több fényre és az évszakok váltakozására van szükségük.
Egy jó szobanövény tehát elviseli a kevés fényt, a folyamatos magas hőmérsékleteket és a kezdő szobakertészek túl kevés vagy túl sok öntözését. Viszonylag sok növény megfelel ezeknek a kritériumoknak. A legtöbbjük trópusi eredetű, de akadnak szubtrópusi, esetleg mérsékelt övi növények is köztük.
A következőkben a teljesség igénye nélkül szeretnék beszélni pár fajról, amiket, bár szobanövénynek árulnak, egy szerencsés mikroklímába telepítve Magyarországon is a kertünk részévé válhatnak, egzotikus hatást kölcsönözve neki. Ezeket mind kiültetve tartom egy ideje a szüleim szegedi kertjében (USDA zóna 7a). Direkt nem a feltűnő, hidegtűrő pálmákra, banánokra és kaktuszokra szeretnék kitérni, hanem azoknál kevésbé ismert növényekre.

Japán arália vagy szobaarália (Fatsa japonica)

A Fatsiák egzotikus megjelenésű, Ázsiából származó növények, melyek közeli rokonai a borostyánoknak. A levelei kicsit hasonlók a fügére, de azokkal ellentétben örökzöldek. Legjobban árnyékos-félárnyékos helyen érzik magukat. Szeretik a magas páratartalmat és a jó humuszos talajt. Lassú növekedésű és alacsony termetű növények, amik tökéletesek kisebb városi kertekbe is. Nálunk körülbelül 10 éve van egy példány kiültetve. A hidegtűrése meglepően jó, -15 és -18 °C-ig nem károsodik. Az alatt a levelei lefagyhatnak, de törzse a megfigyelésem szerint -20 °C-ig nem sérül. Viszont egy meleg, aszályos nyár ugyanúgy megviselheti, mint egy hideg tél. A nagy melegben a növekedése leáll és a gyakori öntözés ellenére látszik, hogy nem igazán boldog, egyfajta „nyári álomba merül”. Érdekessége még, hogy a virágait nagyon későn, október-november tájékán hozza, így nagyon ritka, hogy a termései be is érjenek. A leveleit előszeretettel használják a virágkötészetben és viszonylag könnyen beszerezhető, virágüzletekben és kertészetekben viszonylag gyakori faj. Több különböző fajtája létezik pl. Variegata, Spider Web, amik az alapfajnál érzékenyebbek.

Borostyánarália (Fatshedera lizei)

Mint a neve is mutatja, az előbb bemutatott Fatsia (szobaarália) és egy Hedera (borostyán) faj keresztezésével állították elő. Megjelenésében is valahol a két szülő között helyezkedik el. Levele kisebb és kevésbé ujjas, mint a Fatsiának, de jóval nagyobb, mint egy borostyáné. Növekedésre is a két szülő között van félúton, mintha nem is tudná eldönteni, hogy cserje vagy futónövény szeretne lenni. Hasonló helyet és tartást igényel, mint a szobaarália. Mutatós növény, egyedül a hidegtűrésében csalódtam. Tapasztalatom szerint semmivel nem hidegtűrőbb, mint a Fatsia, talán még kicsivel érzékenyebb is. A borostyántól sajnos ezt a jó tulajdonságot nem sikerült megörökölni.

Kukoricalevél (Aspidistra eliator)

Tipikusan a „nagyanyáink növénye” jelzővel illethető növény, akárcsak a muskátli. Kelet-ázsiai származású és rendkívül szívós szobanövény hírében áll. Sajnos valamilyen okból veszített népszerűségéből az idők során, emiatt beszerezni is nehézkesebb. Alacsony termetű növény, melynek a föld feletti része gyakorlatilag egy nagy levélből áll. Viszonylag lassan fejlődik, az árnyékos, félárnyékos helyeket kedveli. Jó hidegtűrő, -15 fokig nem panaszkodik, de hidegebb teleken a levelei károsodhatnak. Szerencsére a méretéből adódóan könnyű takarni és a következő tavasszal, nyáron új levelekkel örvendeztet meg.

Bíborpletyka (Tradescantia pallida)

Ez a növény sokaknak meglepő lehet, hiszen mindenhol fagyérzékeny szobanövényként van feltüntetve. Természetesen próbálkozhattam volna az ismert télálló pletyka fajokkal is, de ennek a növénynek a már-már természetellenes színe nagyon megfogott. Külföldi fórumokon olvastam, hogy megfelelően takarva -15 és -20 °C-os hideget is túlél a növény föld alatti része, melyről tavasszal újrahajt. A növény alacsony termetű, bíbor lila színű, a levelei enyhén szőrösek. Erősen sarjad és terülésre hajlamos, így hagyni kell neki helyet. Elviseli az árnyékos helyet, de tapasztalatom szerint sokkal szebb színe van napos, félárnyékos helyen. Jelenleg a második, enyhe telét tölti kint ezért a tényleges hidegtűrését még nem volt alkalmam tesztelni.

Szálkás aloe (Aloe aristata vagy Aristaloe aristata)

Szinte minden kertészet pozsgás szekciójában megtalálható ez a kistermetű Aloe faj, mely talán az egyetlen, ami megfelelő körülmények között kibírja a teleinket (az Aloe striatula, csak 2 telet bírt ki nálam). Apró fehér pöttyökkel díszített levélrózsája nagyon mutatós egy kaktusz- vagy sziklakertben. Nyár elején a fáklyaliliomokhoz hasonló narancsos-piros virágzatot fejleszt. Télen a levelei összecsukódnak és egészen összetöpörödnek. Mindenféleképpen jó vízelvezetésű, homokos talajba kell ültetni és a csapadékvédelem is ajánlott. Nem összekeverendő a szemölcsliliomokkal (Haworthia), melyek érzékenyebbek!

Indás kőtörőfű (Saxifraga stolonifera)

Ez a csíkos, apró levelű kőtörőfű-féle szintén remekül elél a kertünk árnyékos, félárnyékos részein. Nyár elején hozza apró, de érdekesen aszimmetrikus virágait, melyek remekül mutatnak. A szamócához hasonlóan az indái végén új növényeket fejleszt, így gyorsan képes elborítani egy ágyást, meggátolva a gazosodást.

Kapaszkodó füge (Ficus pumila)

Ez a növény egy kakukktojás, ugyanis most tavasszal fog kikerülni a kertembe. Ez az apró levelű kúszó fikusz papíron -15 és -17 °C-os hideget is elvisel. Nagy felületeket képes elborítani viszonylag gyorsan, így melegebb vidékeken gyakran ültetik. Remélhetőleg néhány év múlva bővebben is tudok róla nyilatkozni.

A lista természetesen nem teljes és senkit nem szeretnék arra biztatni, hogy a féltve őrzött növényeiket fagyhalálra kárhoztassák. Viszont a megfelelő védett fekvésben, sok szobanövénynek vélt növény a kertünk dísze lehet.

Pesten jártam, s az új metróra szálltam. Ezt, ha csak lehet, elkerülöm, és inkább görkorcsolyával, gyalog vagy kerékpárral oldom meg. A tömegközlekedés drága, zsúfolt, az új metró megállói különösen ridegek, lélektelenek. Mivel a bliccelés nem egészen etikus (a tömegközlekedést mégiscsak érdemes fenntartani), ezért kidolgoztam egy számomra is elfogadható jegyhasználati módszert ezen ritka alkalmakra. Egy bkv-jegynek két oldala van, tehát legalább kétszer kezelhető. Ha egy jeggyel kétszer-háromszor utazunk, már nagyjából magyar bérekhez viszonyítva reális árat fizetünk egy utazásért. Miért fontos ez?

A bkv jegyeknek, csak úgy, mint minden másnak (többek közt jelen kötetnek), adomány alapúnak kellene lennie. Értem ezalatt, hogy nem szabadna szabott árának lennie. Az állomás területén mindenki annyit dobna a perselybe (kezelőkapuba, automatába, vagy bármi másba), amennyit rá tud szánni az útra. Akadna, aki sokkal kevesebbet dobna, s akadna természetesen, aki többet. Biztos vagyok benne, hogy ilyen kezdeményezés növelné a tömegközlekedésre való hajlandóságot, ezáltal csökkentené az autók által kibocsátott környezetszennyező gázokat, s mindenki elégedett lenne, hisz sem többet, sem kevesebbet nem adott, mint amennyit helyesnek érez.

Nem ezért kezdtem el azonban ezt a fejezetet megírni. A négyes metró egy kocsijában ülve, egy nem túl forgalmas vasárnap este, egy légy került a szerelvénybe. Jól olvasták: egy légy. Egy tanyákon, természeti közegben megszokott, állatokat és embereket egyaránt idegesítő, trágyát és dögöt evő légy. Figyelni kezdtem utastársaimat. Egy-egy oldalpillantást mindenki engedélyezett magának, volt, aki tett egy óvatos hessegető mozdulatot is. A légy nem igazán érezte otthon magát. Föl-alá repkedett, egy pillanatra nem volt nyugodása. Ezt meg tudom érteni. Mit is találhatna egy légy egy tisztára suvickolt metrókocsiban, öblítőillatú emberek ruháján, amin bizalommal elhelyezkedhetnék? Elindult hát a légy a metró egyik végéből, fölborzolva a kedélyeket, s én mosolyogva figyeltem az embereket. Aztán egyszercsak csoda történt. Miután a velem szemben ülő férfi odébbtessékelte őt, a legközelebbi felület én magam voltam. S ekkor fogta magát, leszállt – érkezése óta először – a bal lábon keresztbe tett jobb lábfejemre, a szandál lóillatú bőrpántja mellé, s ott csendesen és láthatatlanul zihált. Mennyi ismerős illat ebben a betonszagú, élettelen közegben! A szandálomban ott volt az összes tanyasi zamat. A pár nappal azelőtti lekvárfőzés illata, a lószerszámok zsírozásához használt rongy szaga, mellyel a bőr lábbeliket is törölgetni szoktam. Az út porából fölszedett megszáradt lótrágya, a nap kezdetén, az erdei ösvényen rátapadt rothadó avar szaga. Az emberi, vegyszerrel soha nem érintkező bőr jellegzetes illata, a rászáradt kutyanyál (mely Bogyótól való búcsúzásomkor került rá) íze. Egész napos verejtékem sója.
Mennyi ismerős illat és íz egy idegen lábán egy idegen közegben. Le is csillapodik a légy. Nem akar már sehova repülni. Míg be nem mondja egy géphang a hangszórókba, hogy szíveskedjünk elhagyni a kocsit, mindketten mozdulatlanul ülünk, a többi ember értetlenkedését próbáljuk megérteni. A Légy és én.

In.: A szabadság íze
https://www.facebook.com/zakadominika

Ha a hidrogénre gondolunk, talán a legavatatlanabb embereknek is beugrik, azon kívül, hogy a periódusos rendszer első eleme az, hogy ez egy a levegőnél könnyebb, éghető gáz. Aki egy kicsit jobban is odafigyelt az általános iskolai kémia órán az azt is tudhatja, hogy oxigén jelenlétében vízzé ég el. Éppen ezért ha a hidrogénhajtású autókról, egyéb eszközökről beszélünk, joggal gondolhatnánk, hogy ezekben egy sima benzin vagy gázüzemű motorhoz hasonló, belsőégésű motorban égetjük el a hidrogént, így meghajtva a járművünket. Kézenfekvő lenne, de nem ez a helyzet.

Miért nem így használjuk akkor a hidrogént?

A hidrogén ily módon történő eltüzelése, bár nem jár közvetlenül szén-dioxid keletkezésével, de korántsem mondható se környezetbarátnak se gazdaságosnak.
A hidrogén magas égési hőmérsékletén egyéb nem kívánt reakciók is lejátszódhatnak. Az egyik ilyen a beszívott levegő nitrogéntartalma és az oxigén között játszódik le. Ily módon nitrogén-oxidok (NO, NO2, N2O) keletkezhetnek, melyeknek nagy szerepe van többek között a savas esők és a „Los Angeles típusú” szmog kialakulásában.
Nitrogén-oxidok, természetesen a benzinmotorokban is keletkeznek, melyek lebontása már megoldott.
A kipufogórendszerbe épített katalitikus átalakítók (hétköznapi néven csak katalizátorok) egyik fő feladata éppen ez. Ennek ellenére egyszerűbb a keletkezésüket megelőzni, mint később átalakítani őket.
Arról nem is beszélve, hogy az autó katalizátorok az üzemi hőmérsékletük eléréséig, nem képesek a nitrogén-oxidok (és egyéb anyagok) átalakítására, így a beindításuk után elkerülhetetlenül nagyobb szennyezéssel járnak.
A másik nagy baj a belső égésű motorokkal, a működési elvükből adódó zaj. A zajszennyezés, még a legmodernebb motorokkal ellátott autóknál sem elhanyagolandó. Ez minden ember életminőségét rontja, aki olyan környezetben él ahol jelentős az autóforgalom. A sok mozgó alkatrész esetén jelentős a kopásból származó elhasználódás is. Az utolsó és legfontosabb ok, pedig a belső égésű motorok alacsony hatásfoka. A fizika törvényei egyszerűen meggátolják, hogy egy bizonyos szint felé emelkedjen (~40%), mivel a felszabadult energia jelentős része hő formájában elvész. Jogos tehát a kérdés, hogy akkor, hogy használhatjuk fel a hidrogénben rejlő energiát, úgy, hogy az meg is érje? A válasz erre pedig az üzemanyagcella.

Az üzemanyagcella vagy más néven tüzelőanyag-cella vagy tüzelőanyag-elem egy olyan eszköz, amely elektromos áramot és hőt állít elő valamilyen anyag (a tüzelőanyag) oxidációjával. Tehát közvetlenül alakítja át a kémiai energiát elektromos energiává, ezért magasabb hatásfokkal üzemelnek, mint a belső égésű motorok, de valamennyi felesleges hőt az üzemanyagcellák is termelnek. (1) Nem tartalmaznak mozgó alkatrészeket, így sokkal csendesebbek, mint a hagyományos megoldások. A tüzelőanyag leggyakrabban hidrogén, de léteznek alkohollal, szénhidrogénekkel, cukrokkal és más oxidálható anyagokkal táplált cellák is. Az oxidálószer leggyakrabban oxigén, amelyet a levegőből nyernek. A cellák működésükben és felépítésükben hasonlítanak az elemekhez és az akkumulátorokhoz. Azokkal ellentétben azonban nem csak véges mennyiségű energia eltárolására alkalmasak, hanem addig képesek elektromos áram előállítására, amíg tüzelőanyagot táplálunk beléjük. A többi elektrokémiai cellához hasonlóan az üzemanyagcella is egy anódból, egy katódból és a közöttük lévő elektrolitból áll, az általános felépítésüket az alábbi ábrán láthatjuk.

Anódnak nevezzük az oldalt, ahova a tüzelőanyagot vezetjük, míg a katód az, ahova az oxigén. Az anód oldalon oxidálódik a tüzelőanyag (elektront ad le), a katódoldalon pedig az oxigén redukciója, (elektronfelvétel) játszódik le. Az így keletkezett töltéssel rendelkező részecskék, azaz ionok (ezen az ábrán protonok) a rájuk nézve vezető elektroliton átjuthatnak, míg az elektronok egy elektromos hálózaton keresztül kell haladniuk, ahol meghajthatnak egy fogyasztót. A lejátszódó reakció gyakorlatilag egy megfordított elektrolízis. A hidrogénből és az oxigénből víz keletkezik. Ezt a reakciót nevezhetjük a hidrogén ,,eltüzelésének”, innen származik a tüzelőanyag-cellák neve. (1)
Működési hőmérsékletük és az elektrolit típusa szerint több különböző cellát különböztetünk meg, de ezekre, most jelenlegi bejegyzésemben nem térnék ki. Az autóiparban leggyakrabban használt típus a protoncserélő membrános tüzelőanyag-cellák, melyek alacsony hőmérsékleten üzemelnek, így megvan az az előnyük, hogy gyorsan elérik az üzemi hőmérsékletüket. A bennük található elektrolit egy ellenálló, szilárd protoncserélő polimer membrán. (1) (2)

Ha ilyen jó dolog a tüzelőanyag-cella, akkor miért nem terjedtek el jobban?

Bár átlagemberként lépten-nyomon nem futunk bele ebbe az eszközbe, attól ez a technológia se nem új se nem ritka. A hadiiparban és az űrtechnológiában is jó ideje használják. Már a holdra szálláshoz használt Apolló űrhajók energiaellátásáért is egy üzemanyagcella felelt.
A hétköznapokban való elterjedésüket, viszont több tényező is gátolja.
Az egyik ilyen, maga a leggyakoribb tüzelőanyag a hidrogén. (Természetesen, mint említettem más tüzelőanyagot használó cellák is, de kevésbé elterjedtek és természetesen azoknak is megvannak a saját buktatóik.)
A hidrogén, noha az világegyetem leggyakoribb eleme, a Földön elemi formában nagyon kis mennyiségben fordul elő. Ennek az oka egész egyszerűen abban keresendő, hogy a kis tömege miatt könnyebben elszökik a Föld gravitációjából, mint más gázok. Vegyületei, mint a víz vagy a szénhidrogének, már jóval gyakoribbak, előállítani is ezekből lehet. Bár a víz elektrolízisét, is alkalmazzák, de iparilag sokkal jelentősebb a földgáz alapú előállítás, melyet a földgáz gőzreformálásának nevezünk. Ennek során ugyanúgy szén-dioxid keletkezik, mintha csak elégetnénk a földgázt, így az e forrásból származó hidrogén nem is nevezhető környezetbarát tüzelőanyagnak. Ellenben jóval olcsóbb jelenleg, mint a vízbontás.
A hidrogén tárolása is problémás. Mint a legkisebb elem, könnyen átdiffundál a legtöbb anyagon és egyszerűen elszökik a levegőbe, ezért nem mindegy hogy tároljuk. A hidrogén szobahőmérsékleten gáz halmazállapotú, így bár az energiasűrűsége tömegre vonatkoztatva kiváló, de térfogatra vonatkoztatva nagyon alacsony. [Körülbelül 10 m3 hidrogéngázt kell elégetnünk, hogy annyi energiát nyerjünk, mint 1 gallon benzin elégetésével. (3)
Éppen ezért a sűrített hidrogén (350-700 bar) a legegyszerűbb és a legelterjedtebb megoldás jelenleg. (3) Bár semmivel sem veszélyesebb, mint a benzin, de az embereket, mégis nehéz meggyőzni, hogy egy sűrített hidrogéntartály felett üljenek, miközben a gyereket viszik iskolába. A további lehetőségek között felmerülhet a hidrogén tárolása folyékony halmazállapotban, hiszen ez már jól bevált rakéta hajtóanyagként is. A hidrogént a forrpontja alatt (-253 °C) tartani, viszont meglehetősen energiaigényes. Jelenleg a legígéretesebbek azok a megoldások, ahol a hidrogént valamilyen nanostruktúrában vagy fém-hidrid formájában tárolják, de ezek még kutatási fázisban vannak.
Továbbá fontos, hogy egyszerűen nincs meg a megfelelő hidrogén infrastruktúra, ezért kevésbé versenyképes a hagyományos technológiákkal. Egy ember, ha új autót szeretne, kétszer is meggondolja, hogy hidrogénhajtású autóba fektessen, ha megtudja, hogy még az ebből a szempontból legjobban álló Németországban is kevesebb, mint 80 hidrogén töltőállomás áll az emberek rendelkezésére.
A tüzelőanyag-elemek legnagyobb vetélytársát, az elektromos autókat, legalább otthon is töltheti az ember, nem is beszélve arról, hogy az elektromos töltőállomások szerte a nagyvilágban, lassan minden sarkon megtalálhatók. Végső soron talán a legfontosabb gátja az üzemanyagcellák elterjedésének, a magas áruk. Különösen a bennük használt katalizátorok, például a platina növeli meg az előállítás költségeit. 2020 februárjában, a platina árfolyama unciánként (31,1g), 1000 USD körül mozog.
Bányászható mennyiségben pedig csak néhány országban fordul elő, ahol csak rendkívül környezetkárosító módon lehet kinyerni. Éppen ezért a kutatások egyik fontos célja, hogy alternatív, nem nemesfém alapú katalizátorokat találjanak.
Mindezek ellenére a tüzelőanyag-cella technológia igazán ígéretes és hiszem, hogy a közeljövőben robbanásszerűen el fog terjedni, mivel már a döntéshozók is egyre inkább hajlanak rá. Bízom benne, hogy rövidesen megépül Magyarország első hidrogén töltőállomása is és nem csak egy lesz a be nem váltott ígéretek sorában.

Lábjegyzet:
(1) Cooper K. R.; Ramani V.; Fenton J. M.; Kunz H. R.; Experimental Methods and Data Analyses for Polymer Electrolyte Fuel Cells. Scribner Associates, Inc., Southern Pines. North Carolina. USA (2012).
(2) O'HAYRE, Ryan, et al. Fuel cell fundamentals. John Wiley & Sons, 2016.
(3) EBERLE, Ulrich; MÜLLER, Bernd; VON HELMOLT, Rittmar. Fuel cell electric vehicles and hydrogen infrastructure: status 2012. Energy & Environmental Science, 2012, 5.10: 8780-8798.

Bogármászóka

Kicsiny bogarak vagyunk
Virágzatban elbújunk
Felmászunk, lemászunk
Virágszáron tornázunk

Videó: 2019. július 23. 19h36
Hang: 2020. február 10. 20h16

http://www.eszemesz.hu/
https://www.facebook.com/eszemesz/

Ma anyu talált a hűtőben egy 150 éves élesztődarabot. Megkért, hogy gyúrjak buktát. Vagyis, hogy gyúrjak kelt tésztát, aztán majd meglátjuk mi lesz belőle.

Már a kovász is nagyon nehezen akart feléledni. Aztán amikor végre megdagadt, gyúrtam, gyúrtam, beraktam a kelesztőbe. És nem történt semmi. Közben megebédeltünk, apuval barkácsoltunk, de a tészta még mindig nem dobta le a tetőt. Anyu gondolta utolsó esélyt kap, és feltette a kályha tetejére. Ez megtette a hatását, végre megdagadt.
Ekkor szabad kezet kaptam anyutól, azt mondta, azt csinálok belőle amit akarok. Az órák óta tartó kínlódás, hogy elég jó tésztánk legyen, elvette a kedvem, hogy újabb fél órát töltsek azzal, hogy egyenként lekvározott buktácskákat hajtogassak. Így elsodortam, megkentem szilvalekvárral és megszórtam kakaóval. Föltekertem, és vastag csigákat vágtam. Szorosan megraktam vele egy tepsit, és még kicsit kelni hagytam a langyos sütőben.
Ismételten nem történt semmi. Ekkor ráadtuk a meleget. Szerettünk volna már visszaindulni Pécsre, de a csigák igen lassan akartak megsülni. Ott gugorásztunk a sütő előtt.

Aztán a forró tésztából csomagolt anyu. Elköszöntünk tőlük és elindultunk. Az első faluig sem jutottunk, amikorra a gyerekek már két pofára tömték magukba a forró édességet. A csoda, ha sokára is, de megtörtént, és rajtam újra úrrá lett az a buja életöröm, amit mindig érzek, ha kelt tésztát készítek.

Ahogyan azt már korábban is mondtam:
A kelt tészta minden sütemény ősanyja.
A piskóta, vagy a kevert tészták a sütemények arisztokratái. Kényesek (nem nyitogatod a sütőajtaját, nem leskelődsz). A linzerek a polgárság. Egyaránt töltheted gyümölccsel, zöldséggel, mindenhogyan finom.
De a teremtés, az maga a kelt tészta. Az alapesszenciákból (liszt, só, cukor, tej és élesztő) teremtesz új életet. Ahogy gyúrod, a ragacsos "sár" átváltozik épp-egésszé. A lisztezett gyúrótáblán cipó formálódik. Pont olyan mint a nagymamám melle volt. Hófehér, kerek és puha. És ahogy megkel! Egyszerűen életre kel!

Korábban elkövettem azt a hibát, hogy rémmodernül a kenyérsütőbe szórtam az alapanyagokat, és megdagasztattam a masinával. Szép és tiszta munka volt. Nőtársaim! Ne adjuk ki a kezünkből a teremtés képességét! Legyünk könyékig lisztesek és ragacsosak, de élvezzük a csodát (játszunk istent), gyúrjunk porból és sárból életet!

Ha egymás mellé teszem azt
ahogy a családunk született
és amit a családpolitika tett
akkor az két, egymástól elfelé tekintő arc.

Ifjonti házasként mi sem tehettünk mást,
mint hogy veszünk egy használt lakást,
de szocpol erre már és még nem járt.
Kerestünk hát más megoldást

Így lett hát kamattámogatott hitelünk,
mely forint-alapú és drága,
bedőlnek a bankok hátha
Kitörlesztettük. Bedőltek. Bedőltünk.

Aztán lett egy fundamentánk,
takarékoskodtunk havi 20950-et
mintha az labdába rúgna a csok mellett
de hát mégis meglett falusi portánk.

Kerttel, fákkal, vízmosással,
egyre nagyobb álmokkal, ültettünk újra
egy lakástakarékpénztárt, és mielőtt bedőlt az is,
eljött a tavasz egy másik házzal.

Jöhet-mehet csok, csat, fcsok,
Mi törlesztgetünk csak házat, autót
inkább nem kérünk nagy takarót
megmaradnánk csak simán boldogok.

---

A szerző épp hiteligényel (Fejér Megyei Hírlap, 2003. július 20. körül)

Évek óta azt figyeljük meg, hogy igenis számottevő növekedés történik télen a fás szárúak, azaz a fák és bokrok életében. A fekete barkájú fűz pár szálas kis hajtáscsokorból igazi bokorrá cseperedetten indul neki a tavasznak. És az új életkörforgási remény: pattannak ki a barkái!

Salix gracilistyla Melanostachys

Hunyor (Helleborus)

Snidling (Allium schoenoprasum)

Sóska (Rumex acetosa)

Petrezselyem (Petroselinum)

Egy-két házzal arrébb, na jó, konkrétan az Erzsi háza előtt már virágzik a kankalin és az árvácska. Az enyémek még éppen csak sejlenek, ehhem, a szomszéd kertje mindig napfényesebb....

Szártalan kankalin (Primula vulgaris)

Mezei árvácska (Viola arvensis)

Az alábbi áttekintésben olyan növénynemzetségeket ismertetek röviden, melyek fajai, fajtái dísznövényként, vagy gyümölcstermőként lehetnek szép, illetve hasznos elemei kertünknek. Immár 30 éves szakmai tapasztalatom alapján elmondhatom, hogy az átlag magyar ember növényekkel kapcsolatos ismeretei erősen hiányosak.
Ami még szomorúbb, hogy ebben a 30 évben folyamatosan romlott ez az állapot, ami jelzi az emberek természettől való távolodását. Szakmabeli társaimmal persze folyamatosan igyekszünk e folyamat ellen dolgozni.
Ennek szellemében íródott ez az összefoglalás a legfontosabb növénycsoportokról, hogy a közismertebb nemzetségek mellett olyan növényféleségekre is felhívjam a figyelmet, melyek ugyan még ismeretlenek, vagy csak kevéssé ismertek, de rendelkeznek olyan előnyös tulajdonságokkal, melyek miatt feltétlenül érdemes lehet kipróbálásuk, megtelepítésük!

Davidia (galambfa): mutatós lombozatú, nagy termetű, de lassú növekedésű díszfa, melynek különös díszei hatalmas hófehér virágzati fellevelei, melyek nyíláskor olyan megjelenést kölcsönöznek a fának, mintha hófehér galambok százai ülnének rajta! Fiatalon is virágzó, illetve színes lombú fajtái is fellelhetők.

Davidia involucrata

Delosperma (kristályvirág): pozsgás levelű évelő növények, melyek inkább enyhébb fekvésekbe valók, itt általában biztonsággal telelnek át. Igen jól tűrik a szárazságot, a rekkenő melegeket és a teljes tűző napot. Ilyen helyeken akár több hónapon át is képesek megállás nélkül virágozni!

Deutzia (gyöngyvirágcserje): tavasszal igen látványos, hófehér, vagy rózsaszín virágözönnel gyönyörködtető, edzett, lombhullató díszcserjék. Apró termetű, illetve nagyobbra növő fajtái is léteznek, melyek nyílási ideje is különböző, még folyton-nyíló, törpe változat is ismert. Szoliterként, cserjecsoportokban, illetve sövények létesítésére is kiváló.

Dianthus (szegfű): számunkra elsősorban kertbe ültethető, edzett, teljesen télálló, évelő változatai érdekesek, melyek kora nyáron, igen hosszan és tömegesen nyitják számos színárnyalatban beszerezhető, illatos virágaikat.

Dicentra (szívvirág): tavasszal nyíló, télálló évelő, mely szív alakú virágok füzéreivel gyönyörködtet.

Diospyros (datolyaszilva): hazánkban is egyre népszerűbb, dekoratív megjelenésű, mutatós őszi lombszínű, közepes méretű fává növő gyümölcstermő növény, mely igen értékes és tápláló, főleg a téli időszakban fogyasztható, jól tárolható termése miatt kifejezetten érdekes! Sok tucatnyi fajtája létezik, melyek között a folyamatos keresztezéseknek, nemesítésnek köszönhetően már a zordabb termőhelyekre is ajánlható, kifejezetten jó télállóságú változatok is megtalálhatók! Teljesen vegyszermentesen termeszthető!

Echinacea (kasvirág): edzett, ellenálló, hosszú életű, igen látványos virágzású évelő növény, melynek rengeteg fajtája beszerezhető. Hófehér, sárga, rózsaszín, lila, piros és sok más színváltozat létezik, szimpla és telt formában is, melyek a nyári hónapokban igen hosszan gyönyörködtetnek, sok esetben igen kellemes illatú virágaikkal. Immunerősítő gyógynövényként is számon tartják!

Edgeworthia (papírcserje): Ázsiában honos nemzetség, melynek legismertebb faja a kínai papírcserje (E. chrysantha). Japánban is honos, itt különösen erős, ellenálló és tartós papírt készítenek belőle, pl. bankjegyek előállításához. Számunkra díszértéke a lényeg: az 1-2 méterre növő bokrok kora tavasszal nyitják gömbös pamacsokban fejlődő, aranysárga torkú, rendkívül illatos kis trombita-virágaikat, melyek a nyílás heteiben különösen megkapó és különleges látvány- és illatélményt nyújtanak!

Elaeagnus (ezüstfa): általában kisebb termetű, lombhullató fák, vagy cserjék, de örökzöld lombú fajok (E. pungens, E. ebbingei) is tartoznak ide, melyek igen mutatós dísznövények. Gyümölcstermő fajaik is egyre népszerűbbek (E. umbellata, E. multiflora), mert a gyümölcsök az emberi szervezet számára igen értékes anyagokat tartalmaznak. Minden ezüstfa fajra jellemzőek az apró, de igen erős és kellemes illatú virágok, illetve a gyökérzet nitrogénmegkötő, vagyis talajjavító képessége! A keskenylevelű ezüstfa (E. angustifolia) jó mézelő is!

Eriobotrya (japán naspolya): különlegesen szép, örökzöld fa, hatalmas levelekkel! Téltűrése korlátozott, de ahol a füge sosem szokott elfagyni, ott ő sem fog és jól érzi magát! Napos, védett helyen szeret lenni, itt nagyon mutatós, terebélyes bokorrá, vagy kisebb fává is megnő. Termése rendkívül finom, ízletes! Az alapváltozatok hibája a korai, általában januári virágzás, emiatt még a legvédettebb helyeken is a fagyok áldozatául esnek a virágok, vagyis termés sem lesz. A vadonatúj Rose Anne fajta viszont márciusban virágzik, így a kedvező fekvésekben bizony most már hazánkban is fog termést nevelni ez a kifejezetten mutatós, kedves növény!

Eucalyptus (eukaliptusz): a déli félteke rendkívül gyors növésű fa-fajai, melyek különlegesen szép, általában aromás illatú, kékes árnyalatú lombozattal, illetve mutatós, általában sárga (de gyakran fehér, illetve piros) virágokkal díszítenek. Legtélállóbb változatait a legvédettebb fekvésekben a szabadba is ültethetjük! (Máriagyűdi kertünkben 4 év alatt 8 méteresre nőtt az Azura nevű fajta)

Eucalyptus Azura Máriagyűdön

Euonymus (kecskerágó): lombhullató fajai is vannak, kertészeti kultúrából azonban leginkább örökzöld változatai ismertek, melyek nagyobb termetű, zöld, vagy színes lombú cserjék, de akár alacsony talajtakaró növények is lehetnek. A lombhullatók leglátványosabbika a szárnyas kecskerágó, melynek őszi lombszíne tűzpiros.

Evodia (kínai mézesfa): kisebb termetű, de gyorsan kifejlődő díszfák, melyek legfőbb értéke a méhek számára különösen fontos augusztusi virágzás, melyből kiváló minőségű méz származik!

Fagus (bükk): az alapfaj óriási méretű, több száz évig élő fa, mely főként hegyvidékeink északi lejtőin alkot végeláthatatlan erdőségeket. Nagyon sok mutatós díszváltozata ismert, különböző lombszínekkel: zöld, sárga, bordó, több színű, tarkázott; illetve számos különféle habitussal, mint az oszlopos, csüngő, törpe, illetve normál alakú.

Ficus carica (füge): az egyik legismertebb, legnépszerűbb a korlátozottan téltűrő gyümölcstermő növények közül. Ültetése, termesztése leginkább olyan fekvésekben javasolt, ahol a téli minimum hőmérséklet soha nem megy mínusz 15 fok alá (ez alatt a füge tövig fagy). Sajnos hazánkban ez elég kevés helyen adatott meg, elsősorban hegyek, dombok déli oldalán, a környező, alacsonyabban elterülő síkokhoz, terepfelszínekhez képest 50-100 méterrel magasabb tengerszint feletti magasságban. Innen ugyanis a hideg levegő le tud folyni az alacsonyabban fekvő területek felé, és ebben a magasságban, főleg, ha efölé magasodó további védelem biztosított, jó eséllyel soha nem süllyed a hőmérséklet a kritikus mínusz 15 fok alá. Jó védelmet adnak különféle építmények déli oldalai, illetve a nagyvárosok belső, melegebb területei is. Jelenleg mintegy 500 fügefajta ismert, a legkülönbözőbb színűek, alakúak és méretűek… Az adriai típusú fügék öntermékenyek, a szmirnaiak terméséhez a fügedarázs megporzása kell. Jó hír, hogy az ország legmelegebb részein már megtelepedett ez a kis rovar, így itt a kiváló minőséget adó szmirnai fajták is termeszthetők.

Forsythia (aranyfa, vagy aranycserje): régen aranyesőnek hívtuk, de azt a nevet a Laburnum viseli… Kora tavasszal aranysárga virágözönt produkáló, lombhullató díszcserjék, melyek közt kisebb-nagyobb termetűek ismertek illetve a sárga több árnyalata is megtalálható. Virágzásuk a tavasz eljöttének egyértelmű bizonyítéka.

Fothergilla (bóbitacserje): észak-Amerikai eredetű, apróbb termetű, kékes levélszínű, lombhullató díszcserjék, melyeknek kellemes illatú, hófehér, pamacs-szerű virágai áprilisban tömegesen nyílnak, ősszel pedig vörösre színeződő lombozatuk igen látványos.

Fuchsia (fukszia): elsősorban gyönyörű és különleges virágzású, árnyékkedvelő szobanövényként ismertek, pedig mínusz 15 fokot tűrő kerti változatai is léteznek (Fuchsia magellanica), melyek kis termetük (kb. max 1 méter) miatt, gondos téli takarással még zordabb helyeken is könnyen átteleltethetők.

Gaillardia (kokárdavirág): nagy méretű, igen látványos színezettségű virágaikat egész nyáron át tömegesen bontó, teljesen télálló, edzett évelő növények.

Ginkgo biloba (páfrányfenyő, ginkó): lombhullató fenyőféle, mely az egyik legősibb fás növény a bolygón. Különleges alakú leveleivel, sudár termetével, illetve aranysárga őszi lombszínével az egyik legkedvesebb kerti díszfa. Talajban nem válogat, tökéletesen télálló, magköpenye kellemetlen szagú, de magja megpörkölve finom csemege, Kínában nagy magvú fajtáit is termesztik. Kétlaki.

Grossularia uva crispa (egres, köszméte): (syn: Ribes grossularia) kisebb termetű, gyümölcstermő cserje. Ízletes bogyói nyár elején érnek.

Gynostemma pentaphyllum (jiaogulan): Kínai eredetű, gyógyhatású, évelő kúszónövény, mely takarással kertben is áttelel.