Az ért/zelmes vidék
A sparhelt teteje a legjobb lerakodó: állomás. Várakozás arra, hogy a helyére kerülhessen. Általában, hogy kiszáradjon, vagy hogy elmosódjon, néha, hogy hátrakerüljön a füstölőbe, fel a pajtába....
Ősztől tavaszig viszont fűtőtest. Melegen tart. Minket, ételt. A takarékosság mintapéldánya. Lucskos kintlét után hamargyors száradás. Hulladékfa.
Gyufásdoboz játékok. Andrea tanítónéninek készített huncut kedvességek.
Gyufameleg. Belőle mindig többszörös tartalék.
Hát elérkezett a pillanat. Apa zenéjébe szépen beékelődik Jónásé (az én testembe is így?).
Munkamegbeszélés.
Tegnap este nyolckor kicsit elrévedező találgatás, milyen lehet a darab?
A Neked című Vasárnapi Képeshang vajon hogyan elevenedett meg a színpadon?
Na, sipirc az ágyba! Jó, megígérjük, november 3-án 20h-kor ott leszünk Budapesten (ha majd még lehet), igen pizzázunk, igen nem kell menni iskolába. De, kedden még kell, de másnap, szerdán aludhattok délig.
Eső utáni színes gazdasági kertjárat:
A kicsírázott héjként lerakott krumplit is felszedtem: egy leszáradófélben lévő növényke alatt általában édeskettecsként lettek:
Tudásőrzés ínség idejére - a szaporodás dialektikája.
Gazolós-fokhagymalerakós időszak következik....
Most...
Az ősz végre kiadós esőt hozott, így a nyáron gyorsan megsárgult spenótom hetek alatt harsogó zöld leveleket hajtott. Szomszéd Verocska egyik nagy adománya ez az erőteljes és gyors növekedésű növény, amely télen takarva sokáig zöldell, tavasszal pedig szinte bokorrá nő.
Tavasszal...
Mivel az éjszakai eső után szinte harapni lehetett a levegőt, reggeli után körbe jártam a kertet. Mintha tavasz lenne, kizöldült a fű, friss csalán sarjad a kerítésnél és a gyermekláncfű is újra virít, spenótom pedig hívogatóan lengeti húsos szárán tenyérnyi leveleit. Felcsillant a szemem, no ebből ma frissítő ebéd lesz!
Magamhoz vettem két nagy tálat, metszőollót és a kertészkesztyűmet. A spenót könnyen ment, csak pár kövér csigát és kellemetlen poloskát kellett elhessegetnem, a másik tálba pedig a kert zegzugaiból szedett zöldek, tyúkhúr, pitypang, csalán, céklalevél és porcsin került.
Évek óta használom a zöldeket a spenót dúsítására, igaz eddig csak kis adag csalánnal vagy tyúkhúrral próbálkoztam. Mivel nincs erőteljes ízük, így nem zavarják a spenótot. De ma nem tudtam ellenállni a sok zsenge hajtásnak, így egy jellegzetesebb ízű, ám annál egészségesebbnek vélt levest készítettem.
A titok a kevés főzés, ám a hosszas előkészületben van! Mindent egész apróra kell vágni, hogy a szárak ne hagyjanak szúrós emléket fogyasztás közben.
Először tehát a szárakat aprítottam és dobtam kevés zsiradékra, majd levelekkel vegyítve, kevés vízzel felöntve pároltam. Utána hideg vízzel hígítottam és leturmixoltam.
Amint eltűntek az apró, alattomos, szúrós kis szálkák, felöntöttem tejjel, behabartam tejfellel és joghurttal, fűszerként zúzott fokhagymát, sót, borsot, és pár csepp citromot adtam hozzá. Szívesen főzök bele személyenként 1 buggyantott tojást, amivel még összeforralom. Tálaláskor fokhagymás vagy sajtos pirítóst kínálok, de az elvetemültek kölesgolyóval is próbálkozhatnak.
Levesem színe harsogó, az íze szokható... Az egészben maradt, belül még lágy tojás pedig selymessé teszi a csalántól kicsit kesernyés, tyúkhúrtól fűszeres, fokhagymától illatos, ám egészében friss "tavaszi erő" levesem!
Tessék kérem kipróbálni!
Digitális növénygyűjtemény.
Janka nagylányunk most építi a sajátját és ez több mindennel is együtt jár: 1. egyre többször kéri el a telefonomat, hiszen nekem jobb kamerám van, 2. egyre többször kéri el a gépemet, hiszen nekem van, 3. egyre többször hoz zavarba a kérdéseivel....
Vonzódni egy növényhez.... A 'fehér gombocska' névre hallgató évelőt a piacon láttam meg, ahogyan kis darabka földjével körülölelve egy nejlonzacskó nedvességtartó ölelésében kuporgott társai között az alumínium asztalra téve. Reggel lett kivéve a néni kertjének szabadföldjéből.
Párszor nekifutottam, hogy kiderítsem az igazi nevét, de igazán csak héba-hóba, valahogyan mindig maradt 'a kis fehér gombocska'. Kedves növény, az idén a kertbe érkező ligetszépe és a rozmaring mellett olyan szépen festi a parcellát, mintha ezt a hármas együttállást tudatosan terveztem volna meg. A rozmaring-gombocska párost az én kezem tette a helyére (mégpedig levélzetük hasonlósága, de eltérő habitusuk miatt finoman kiegészítve ellenpontozzák egymást), de a ligetszépe hívatlan vendégként is jól tudta, hogy hol a helye, hiszen önmaga előtt - mint a jó háziasszony a kötényét - tartja a tervezett párost.
Még mindig meglep, még inspiráló tanár esetében is, még dicsért tanár esetében is, hogy a kamasz korosztály nem/sem mer tanórai keretek között kérdezni. Az újabban elérhető privát kontaktokat sem merik szakmai kérdésfeltevésre használni. Olyan szinten tabuzálta oktatásunk a tanár elérhetetlen, megközelíthetetlen, megzavarhatatlan státuszát, hogy még szülőként is nagy levegőt kell venni ahhoz, hogy merjünk az elérhető/megengedett csatornákon bátorkodni....
És szerencsére Irmánál mindig lehet bátorkodni és egy gyors levélváltással megtudni, hogy a kis fehér gombocska az amúgy védett Kenyérbél cickafark.
Achillea ptarmica. A cickafarkok nevüket a trójai Achilleuszról kapták, akit csecsemő korában a sarkánál (Achilles-ín) fogva cickafark-fürdőbe (Achillea millefolium, azaz közönséges cickafark) mártottak, hogy sebezhetetlen legyen, más történetek azt emelik ki, hogy csaták után a katonái sebét cickafark levelével gyógyította.
Olyan viszonyban (helyzetben?) leledzeni, hogy lehessen merni kérdezni.... Tőled Irma meg merem kérdezni, mert.... hiszen.... 1. utolérhetetlen tudásod van, 2. féltékenységet nem ismerve szórod azt magadból, 3. átadó-befogadóként elfogadsz.
A Ligetszépe a lemenő fénypírban szinte narancssárga:
Csiverem-csavaromok az életünkben: háládatos szívvel magasztalt, sőt ajnározott középiskolai német tanárnőm és nagylányunk ebben az évben összetalálkoztak. És egy igazi tanár tudja, hogy a kontextus valójában csak köztük teremtődik.
A görög mitológiai történetek igazán csak az első irodalomtörténet szigorlatra készülve kezdtek el számomra teljes jelentőségükben élni. Akkor, ott, az ágyon hasalva és ütemes olvasást magamra kényszerítve világosodott meg az eredet fogalma, a mindent behálózó utalásrendszer misztikuma. Tudásalap. Viszonyrendszer és viszonyítási rendszer. Szövegösszefüggések és szöveghálózatok. Történet-élések.
A kertben a szellőrózsa és az őszirózsa egymás-mellettisége fokozza mindkét növény légiességét, miközben csendesen mélyülő színeikkel méltóságot adnak környezetüknek.
J.W.Waterhouse, Windflowers, 1902
A szellőrózsa, azaz Anemone (gör. 'a szél leánya') a görög Anemos (gör. 'szél') szóból ered és a pásztor és vadász Adónisz - akit egyszerre két nő: Perszephoné (a római mondakörben Ízisszel azonosítják) és Aphrodité (a szerelem istennője a római mondakörben Vénusz néven szerepel) is szeretett és mivel nem tudott közöttük választani, megosztotta idejét közöttük a föld alatti, illetve feletti világban - földre hulló vércseppjeiből született, amikor a csodálatos szépségű ifjút egyik vadkanná változott riválisa felöklelte az erdőben.
Az őszirózsa neve Aster, csillagot jelent. Maga a virág csillagformájú, százszorszépszerű megjelenésű.
Amikor Zeusz vízözönnel készült sújtani a háborúzó emberiséget, Astraea (a második generációs titán Astraeus és a hajnal istennő Eos lánya, az igazságosság, az ártatlanság és a tisztaság szűz istennője) mély szomorúságában azt kívánta, hogy csillaggá változhasson. Kérése valóra vált, de amikor látta a vízözön pusztítását a földön, fájdalmában sírva fakadt az elveszett életekért és ezek a könnycseppek azóta minden évben őszirózsaként bomlanak ki....
Sok-sok éve saját készítésű lekvárok sorakoznak a kamrám polcain. A standard kajszi és eper, a személyes kedvenc meggy vagy a fűszeres füge mellett cseresznyét, szedret is főztem már. Friss kenyérrel, vajjal mennyei reggeli bármelyik, a sütikről nem is beszélve. Szinte bármelyik gyümölcs lekvárját szeretem. De hogy zöldségből is lehet befőzni, azt korábban soha nem gondoltam volna. Tavaly azonban megakadt a szemem egy különleges lekvár receptjén, és akkor eldöntöttem, hogy idén csak azért ültetek cukkinit, hogy kipróbálhassam a citromos cukkini lekvárt. Tavasszal palántát vettem, nevelgettem, aztán jöhetett a befőzés. Azt kell mondanom, hogy egy zseni volt, aki ezt kitalálta. A citrom aromája úgy simul bele a cukkini semleges közegébe, mint kéz a kesztyűbe. Igazi ínyencség. A savanykás íz miatt süteménybe is biztosan remek lesz. A színe pedig olyan, mint a besűrűsödött napsütés.
Aztán amikor kezdő cukkini termelőként nem voltam elég naprakész, és a több normál méretű termés begyűjtése után kb. egy hétig másra figyeltem, majd a levelek között újabb, hatalmas (3,5 kg) zöldséget vettem észre, akkor kezdtem más finomság után is nézni, mert ekkora mennyiségben már ipari befőzésnek számítana. Találtam amerikai és angol oldalakon cukkini kenyér recepteket és még inkább meglepődtem, mint a lekvárnál. Cukkinit. Sütibe. Ez most komoly? Ráadásul úgy tűnik, ennek komoly hagyománya van az angolszász országokban, mert sokféle módon készítik. Bátorságot merítve a már elkészült és isteni finom lekvárból, először megsütöttem az áfonyás verziót. Jaaaj, hogy ez is milyen jó! Elképesztő! Ettől a tökfélétől a tészta kellemesen krémes lett, de mégis szépen átsült.
Kávéval/teával és egy könyvvel a kezemben tökéletes az összhang. Aztán jött a kakaós változat dióval, cukorral a tetején. Hmmm…. legközelebb csokidarabkákat is teszek bele, és akkor tökéletes lesz.
Ezek az újdonságok beépülnek az éves befőző és cukrászkodó rutinomba, az biztos. A kertünkből a kamrába kerülő finomságok sora egyre csak bővül. Citromfű szörppel nyitottam a szezont, és egész nyáron folyamatosan, ahogy értek a gyümölcsök, nyíltak a virágok, üvegbe tettem a nagy részüket. Szeptemberre a kamra ismét megtelt és ez az érzés nagyon jó. Az igazi, nagybetűs otthon része számomra a teli kamra, különösen, ha mindez az ember saját kertjéből kerül oda. Emlékszem, annak idején, amikor még emeletes házban laktam a városban, arról álmodoztam, hogy ha egyszer lesz majd egy kertes házam, akkor a kert tele lesz gyümölcsfákkal, sokféle növénnyel. Lassan 6 évvel ezelőtt ez az álom valóra vált. Rengeteg munkát ad állandóan. Ha napi 8 órában a kertben dolgoznék, akkor sem unatkoznék. Soha nincs készen a kert. Soha nincs olyan, hogy minden része gyommentes. Soha nem mondhatom azt, hogy nincs dolgom a kertben. Ha pedig ehhez még a befőzést is hozzáteszem, akkor az éjszakai műszakot is hozzácsaphatom.
De megéri. Mert ez az egyik legnagyobb kincs, amit majd a lányomnak továbbadhatok.
Vagyis mentsük meg a Nick-et. Jelentem megmentettük, megmentegettük.
A férjem fedezte fel ezt a lehetőséget. (Mint mindig, én elhasználok minden puskaport a hétköznapi rutinra és ő csempész álmodozni valót az életünkbe.) Így bementünk és átnéztük az árverezésre váró festményeket és szobrokat a Nick udvarban levő galériában. Mert persze erről volt szó, pénteken aukciót rendeztek pécsi alkotóművészek által felajánlott művekből, és a befolyó pénzt a galéria fenntartására fordítják. Itt ki kell emelnünk, hogy az aukciót szervezők szerint, amint felmerült ennek az akciónak az ötlete, páratlan gyorsasággal érkeztek a művészektől az önzetlen felajánlások, vagyis adtak műveket ingyen. (Ami persze elgondolkoztató, hogy miért nem tart el Pécs egy igényes galériát, és miért a művészek fizetik a számlát, de ez egy másik bejegyzés lenne és nem itt.)
Pinczehelyi Sándor (1946): Zöld birka, 1998
A mi szempontunkból az volt a jó, hogy esélyünk vált megvenni műalkotásokat, anélkül, hogy kiderítenénk adott alkotóművész elérhetőségét, majd toporognánk a műtermében és feszengenénk, mert nem tetszik a MŰ, vagy azért, mert tetszik, csak nem tudjuk mennyit illik fizetni, és nem sértjük-e meg egy ajánlattal. Itt meg szépen össze volt gyűjtve kb. 60-70 alkotás, be volt árazva, és ami tetszett, arra ajánlatot tehettünk.
Fejős Miklós (1979): Kenyér I-II, 2013
A kínálattal nem volt baj, kapkodtuk a fejünket, hogy ez is tetszik, meg az is. A pécsi művészek felét ismertük, a felét nem, de látszott, hogy nagyon igényes a felhozatal. Mondjuk a nevek annyira nem érdekeltek, sajnos alapigényünk, hogy tetsszen az, amit kiteszünk a falra. Mivel iskola után az 5 gyerekkel mentünk be a galériába, azt az első percben eldöntöttük, hogy kerámiát, szobrot, vagy bármi törhetőt, vagy olyat, amit elérhetnek, nem veszünk. Azon őszintén meglepődtünk, hogy a kikiáltási árak nem voltak megugorhatatlanok. Mert ha figyelembe vesszük, hogy mennyibe kerül egy Kikás váza, vagy repro, vagy egyáltalán egy képkeretezés, akkor ezek bizony nem voltak egyáltalán elszállt árak. A honlap címét ide felteszem, lehet utólagosan, most már tét nélkül börzézni benne (https://axioart.com/aukcio/2020-09-04/save-the-nick/teljes-katalogus).
Nekem rögtön lett szívügyem, a férjnek is. A kiírt árakon annyira fellelkesedtünk, hogy gondoltuk, egy életünk - egy halálunk, megpróbáljuk. A licitre tartva azért kissé betojtunk, mi van, ha elképesztő árak lesznek, mennyire lesz ciki, ha a végén csak kibicelünk, nem veszünk semmit, vajon gáz-e, ha a kikiáltási árnál már jelentkezünk.
Pénteken 7 órakor kb. 60-70 ember összegyűlt a galériában, kiöltözve szépen, ízlésesen csinosan. (Nekem itt már megérte eljönni, sminket, smukkot és igényes ruhákat csekkolhattam.) Regisztrálni kellett annak, aki részt kívánt venni az aukción, és pohár bor, pezsgő, szendvics mellett helyet foglalhattunk valahol. Itt egy kicsit elrötyögtünk a férjjel, hogy vajon, ha nem licitálunk, át kell-e adnunk majd a helyünket. De a licit nem az amerikai filmeket idézte, nem volt gyilok és gyorsaság, ellenben volt kellemes hangulat és lassan, tempósan végigmentünk a műveken. Aki járt már ilyen aukción, biztos nem lepődött meg, hogy mi kelt el, mi nem, mi és milyen áron. Volt, ami kikiáltási áron kelt el, volt, amin csattogtak a licitek, volt, amire nem érkezett ajánlat, és volt, ahol telefonos, vagy netes ajánlattevő nyert. Meg is beszéltük a Petivel, hogy ha profik lennénk, biztos jegyzetelnénk, hogy mit érdemes venni. Na majd legközelebb.
Aztán jött a pillanat, amikor a mi képünk került a sorra. Előre megbeszéltük, hogy mi a lélektani határ, meddig megyünk el, meddig nem, és mi lesz a jel, hogy igen, vagy hogy álljunk le. Egyáltalán melyikünk licitáljon. Szorosan fogta a férj számunkat… Sajnos elkövettük azt a hibát, hogy előre ültünk, nem láttuk a többi licitálót…. Elhangzott a mű címe…. Markoltam a poharam… És a kikiáltási összeg… A férj felemelte a számunkat… A kikiáltó elismételte az ajánlattevői számot…
Először…
nem mertünk körbe nézni….
másodszor….
ekkor azt hittem leáll a szívem...
harmadszor…
…..nem árulom el, hogy sikerült-e.
(De most itt lóg a falon.)
Beérések, elvirágzások és kivirágzások.
A még termést nem kötött cukkini- és tökvirágok mennek a salátába - már úgysem érnének be. Karotinos sárgák kacagása a tányéron.
A magról felújuló évelők (mint a len vagy a kasvirág) és az egynyáriak (mint a körömvirág vagy a szarkaláb) már előresiettek: elszórt magjaikból kicsiny levélkék tömkelege bújik elő a nyesedékkel telehintett föld alól.
Sudárzsálya
Kúpvirág
Énárnyék
Büdöske
Őszirózsa
Őszirózsa
Kékszakáll
Mélyebbek a kert színei, mint ahogyan az árnyékok is egyre mélyen hosszulók.
A zöldek sem harsányak már, hanem egyre sötétülőn fáradnak át barnába.
Az ember szeme issza a színeket: színraktározás akkorra, amikor majd csak az örökzöldek ezüstös-fényes-gyantás zöldjei jelentik az árnyalatokat, szinte már kontrasztok nélkül.
Társadalmi naptárunk és kerti naptárunk közös jegyei.
Szombat reggeli vizes-fáradt-elszáradt körjárat.
A nyári harmat életet adott, felüdített. Ez az őszi harmat hideg súlyával még a másodvirágzókat is meghajolni kényszeríti, az elnyíltaknál pedig gyorsítja a poshadó-rothadó folyamatokat.
Sipircel be az ember a benti, még a nyarat őrző, még nem a fűtött száraz melegbe.
Izsóp
Konkoly
Boglárkacserje
Szellőrózsa-kivétel
Mezei katáng
Hibiszkusz
Évelő len
Szarkaláb
Begónia
Sárga cickafark
Muskátli