Tavaly nyáron készítettem először övtáskát, természetesen madzagból, és a szükség vitt rá: ha túl meleg van kabáthoz, kardigánhoz, mellényhez (mindegyik feltétlenül zsebes legyen) mégis hova teszem a telefont, a zsebkendőt, nem beszélve a metszőollóról?

A táskarészt és az övet kendermadzagból horgoltam, a táskára rózsaszín bőr tető került, amit bőrlyukasztóval kilyukasztottam és behorgolt madzagszállal rögzítettem, a gomb pedig egy átfúrt fadarab, amit Balázs fűrészelt nekem. Nincs egyetlen öltés varrás sem benne és nincs egyetlen csomó sem - ezt is különösen szeretem a horgolásban: az egész munka olló nélkül visszabontható (persze, ha megtalálom az elrejtett szálvéget). Az összecsatoló csat műanyag, egyszerűen nem találok mást a helyettesítésére.

egy nem annyira nőies női változat is készült

Ha valakinek tetszik ez a táska, jelezze (kapcsolat) és az első jelentkezőnek szívesen elküldöm ajándékba!

Az én övtáskám olyannyira bevált, hogy Balázs is rendelt egyet, mindjárt készen vagyok vele, már csak az egyik övrészt és a gombolást kell befejeznem.

Emlékeztek Bálint Ágnes Frakk könyveire? Nekünk a Frakk és a foci a kedvencünk.

Szenvedélyesen kertészkedő szülőkként a Metszőolló című fejezetben találtuk meg leginkább önnön karikatúránkat. Végig sem merem gondolni, hogy a mi családunk eddig mennyi ollót felejtett/ejtett/rejtett el ezidáig. Metszőollókban is van kedvenc, még a DMKertben lestük el, hogy mivel is dolgoznak, nekünk is ez a márka tart ki a legtovább: a japán ARS, és külön öröm, hogy gondoltak a nőkre is! Elhatároztam, hogy az övtáska után nekilátok egy szerszámtáskának is, hátha több életbevágóan fontos eszközünk marad meg sokáig.

Nyáron rengeteg zöldség termett a kertemben. Spenót, zöldborsó, később cukkini, paradicsom, paprika. Amíg csak szépen sorban, fogyasztható mennyiségben teremnek, addig könnyű velük elbánni. De ha már rám szakad egy ekkora

mennyiségű cukkini-had, azzal már kezdeni kell valamit.

Lereszeltem, és cukkinis tócsnit készítettem. Aztán jött a cukkini krémleves, a cukkini-kenyér, ami inkább egy jó csokis süti és a cukkinis pite. A tésztás pitékről már írtam a múltkor, és ott megígértem, hogy egy egyszerű tejes pitét (clafoutis) is mutatok.

Eredetileg a clafoutis (ejtsd: klafuti) egy klasszikus francia édesség, amelyet hagyományosan nagy szemű, fekete cseresznyével készítenek. A Franciaország középső részén lévő Limousin tartomány az eredeti otthona, és az autentikus recept szerint maggal együtt kerül bele a gyümölcs, mivel a magja egyrészt ízt is ad, másrészt így nem fő ki a cseresznye rózsaszín leve. Isteni ez is, kipróbáltam, de most a sós változatot fogom leírni.

3 egész tojást jól felverek sóval, teszek bele kb 5 dkg lisztet, 1,5 dl tejszínt, 1 dl tejet (ha nincs tejszín otthon, megteszi a tej is, de ilyenkor fel lehet turbózni egy nagy evőkanál tejföllel), 4-5 dkg reszelt parmezánt. [Reszelt parmezánt a kedvenc diszkontomban szoktam dobozban venni. Sokáig eláll(na, ha lenne rá ideje).] Az egészet jól összekeverem, egy sűrű palacsintatésztát kell kapni belőle, és egy kicsit állni hagyom. Épp annyi ideig, amíg előkészítem a zöldséget. A zöldségeket elő szoktam vajon egy kicsit párolni, de nem kötelező. A cukkininek jót szokott tenni, mivel elég sok a leve, ami így el is tud kicsit párologni. Ízesítem fűszerekkel - cukkinihez szerecsendió, fehér bors, fokhagyma, borsóhoz menta, de szoktam használni a kakukkfüvet is - ha kell, ha nem. Ha megpároltam, akkor keresek egy pitének való tálat, kivajazom, bele a zöldség, amire ráöntöm a tésztát, és már mehet is a sütőbe. Kb. 35-40 perc és kész, a teteje aranysárga, és nem remeg, mint a lágy tojás. Mivel sajtbolond vagyok, bármilyen reszelt sajtot is szoktam rászórni, vagy még a parmezánon kívül nagyobb mennyiségben a tésztába keverni.
Jó étvágyat!

Szívesen olvasnék valakitől, aki ért is hozzá, hogy melyik húst, zöldséget, milyen fűszerrel érdemes ízesíteni.

Szombaton női csavargást csaptunk a városban: kincsvadászat turiban (nagylány) és antikváriumban (én). Eredmény: két nagy szatyor ruha és két kicsi könyv, na de, milyen könyv! Az egyik: dr. Jókai Mór Kertészgazdászati jegyzetek című - nagy romantikus írónk talán egyetlen valóban realisztikus - munkája. Főként gyümölcs- és szőlőtermesztési tudását, praktikáit osztja meg velünk. Kertészet Jókai nyelven! Igazi csemege!

Mint utánaolvastam, Jókai igencsak büszke volt kertjére, amit a Svábhegyen alakított ki - az Egy magyar Nábob és a Kártpáthy Zoltán regényeinek honoráriumából vásárolt - és virágoztatott. A Jókai-kert ma természetvédelmi terület.

Elkezdek majd kicsit utánanézni, hogy mely íróinkat ihlette meg a kert, kiknek volt különleges kertje - ennek utána kell jobban gondolnom, mert így hirtelen a művészvilágból csak Monet kertje ugrik be.

A másik kincs Heller Ágnes New York nosztalgia című önéletrajzi írása. Azért volt meglepő ez a két könyv így egyszerre, mert Heller Ágnesnek eddig inkább a filozófiai munkáit ismertem és Olvasónaplóit élveztem. Ha személye és munkássága vitatott is, szellemisége, szellemi teljesítménye akkor is lenyűgöző. A New York nosztalgiában egy női hangon, igaz, mérhetetlenül intelligens női hangon szólal meg, őszinte, huncut, néha még pajzán is.

Time Landscape by Alan Sonfist

Jókai megteremtette magának azt a privát teret, amiben létezni és alkotni tudott (igazi kisbirtokos), Heller megtalálja magát azokban a new york-i közterekben és parkokban, amit a város kínál (igazi urbánus). A magánszféra és a közszféra más-más értelmezése, más-más megélése rajzolódik ki kettejük amúgy teljesen önkényes, vagy véletlenszerű egymás mellé helyezésében. Szintén csak magamnak mondom (miközben természetesen arra gondolok, hogy valaki szakavatottabb írhatna róla), hogy annak is érdemes lenne utánabogarászni, hogy a tudatos kerttervezésben milyen oda-vissza hatások figyelhetőek meg a (nyilvános) magánkertek és a közparkok alakítása között. Vajon ki jár előbbre?

Jókai és Monet kertje határozottan hasonló hangulatot áraszt - egyszerűen fogalmazva: minden értelemben harmonikusan gazdag, izgalmas. Vasárnap jött a könyvtárbusz és kiszúrta a szememet a Feng Shui, a harmonikus kert öröme című vékonyacska munkácska, alapvetően nem vonzott ez a könyv, olyan lerágott csont szaga volt, de azért belepillantottam. És természetesen most jön a csattanó: az egyébként német szerző miután ecsetelte, hogy a szabályosan letisztult kert mennyire harmonikus és energiát adó, egy félmondatot arra szánt, hogy megemlítse, nem tudni miért, de a kreatív emberek inkább a szabálytalan formájú terekben érzik jól magukat. Ez viszont térrendezésileg ténylegesen érdekes lehet. És amúgy le a kalappal az igazi feng shui és főként a zen kertek előtt!

klasszikus feng-shui kert

hagyományos zen kert

Heller Ágnes a New York nosztalgiában is megemlíti, hogy az egyéni és a közösségi emlékezés terekhez kötött, terekből kiindulva fogalmazható meg legkönnyebben: mondasz egy helyet a világban és már be is indul a mesélés aktusa. Egyet értek vele, annyi módosítással, hogy - legalább is nálam - az olvasmányélmény a meghatározóbb: mondasz egy könyvet (képzeletbeli tér) és rögtön indulhat is a valós emlékezés.

A Janus-arcú kender és mák a gyógynövény szakirodalom szerint a termesztett növények közül talán a két legintelligensebbnek nevezhető növényeink (minden része nemcsak hogy felhasználható, de különböző hatóanyagokat is tartalmaz - okos növény).

Mindkettőt szeretem, bár egyiket sem élvezeti forrásként használom.

A tavalyi máktermés igazán jól sikerült: nemcsak enni jutott (nagyfejűek), hanem díszítésre is maradt (kicsi fejűek). Az előírásokat nem betartva, nem egyeltem - a mai napig képtelen vagyok egyelni, biztos, hogy jól döntök?, meg persze minek is?, hiszen mindig kiesszük az éppen legnagyobb répát, céklát, a betakarítottak helyére meg belenőhetnek az addig éppen kicsiknek nyilvánítottak. Fokozatos helycsinálás - fokozatos betakarítás, nekünk eddig bevált.

A kendert előbb ismertem spárga/madzag/zsineg formájában, mint növény formájában.

Magamban most azt számolom, hogy mikor is volt a nagy találkozás ezzel az anyaggal - szerintem nagyjából tíz éve.... A gyerekek miatt át kellett térjek a kötésről a horgolásra: a két hegyes tűt túl veszélyesnek és túl nagynak is találtam, a horgolótűt meg egyszerűen zsebre lehetett vágni. Én is a nagymamák útján haladtam: csipketerítő, függöny, sapka. Örök visszatérő problémám volt: a táska - minden nő lényegiségének kifejezője. Egyetemista éveimben azért varrtam magamnak ruhákat, mert egyszerűen nem lehetett kapni olyat, amiben jól tudtam volna érezni magam, hát elkészítettem őket, a kedvenc kollekció: virágos kordbársony trapéznadrág, természetesen kockás blúzzal, kötött mellénykével. Varrtam táskákat is, kicsit, nagyot, csíkosat, csipkéset - a homokozóba menet különösen jó szolgálatot tettek, de szerettem volna egy igazit! Aztán meg már nem tudtam abbahagyni.... Így alakult ki a Herbbag, főként kendermadzag és bármilyen bőrdarabka, ami valahol, valakinél maradt, kombinációja.

Balázs táskája

Az én kedvenc táskám

Számomra csodálatos anyagnak bizonyult: tartós és formatartó, de nem durva. Nem koszolódik, de ha szükséges, könnyen mosható. Különös illatát mindvégig megőrzi. Nem csak nőies, férfias megjelenést ugyanúgy lehet adni neki. A legfőbb érv mellette vidéken: a komposzthalmon majd lebomlik (még egy sem került oda). Korábban készítettem már belőle szőnyegeket, lábtörlőt, kalapot, de az idei tél nagy szenzációja a tutyi volt. Balázstól jött a kérés, miszerint olyan benti valamit szeretne, ami nem mamusz (férfiatlan és tunya), nem papucs (férfiatlan és slampos), nem cipő (de olyasmi, de mégse kelljen bekötni) és természetesen még jól is nézzen ki. Huuuúúú, megszületett a bőrtalpú kendertutyi, mindenki kapott belőle!

Jolánka topánka

Pár év múlva szeretnék saját kenderföldet, a gyerekeknek meg majd kenderházat....

Házunk padlásán találtunk régi tilolót és kártolót is, de a kendertermesztés és a kenderfeldolgozás még várat magára.

Egyébként az Első Magyar Kenderfonó szegedi épülete ma bevásárlóközpont.