Növénynemzetségek áttekintése

Az alábbi áttekintésben olyan növénynemzetségeket ismertetek röviden, melyek fajai, fajtái dísznövényként, vagy gyümölcstermőként lehetnek szép, illetve hasznos elemei kertünknek. Immár 30 éves szakmai tapasztalatom alapján elmondhatom, hogy az átlag magyar ember növényekkel kapcsolatos ismeretei erősen hiányosak.
Ami még szomorúbb, hogy ebben a 30 évben folyamatosan romlott ez az állapot, ami jelzi az emberek természettől való távolodását. Szakmabeli társaimmal persze folyamatosan igyekszünk e folyamat ellen dolgozni.
Ennek szellemében íródott ez az összefoglalás a legfontosabb növénycsoportokról, hogy a közismertebb nemzetségek mellett olyan növényféleségekre is felhívjam a figyelmet, melyek ugyan még ismeretlenek, vagy csak kevéssé ismertek, de rendelkeznek olyan előnyös tulajdonságokkal, melyek miatt feltétlenül érdemes lehet kipróbálásuk, megtelepítésük!

Autók: Nekem nagyon régen Mercedeseim voltak, 10-12 éve Ford Transitokat használok, illetve most megint van egy Merci buszom is, a Ford Transit mellett.
Jónak mondják a Volkswageneket is.
Volt egy időszak, amikor nem volt olyan saját autóm, amivel el mertem volna indulni külföldre, akkor mindig béreltem, általában Ivecot, Renault Mastert, Fiat Ducatot, ezek is jól mentek, de ezeknek szinte mindig szét volt esve a kasznija, nem működött valamelyik ajtó, vagy zár, vagy kezelőgombok…
Szóval összességében a német gyártmányokra szavaznék: Mercedes, Volkswagen, Ford…

Növények:

Abies (jegenyefenyők): nagyon dekoratívak és strapabírók, viszonylag lassú növekedésű, de nagy termetű fajok és fajták tartoznak ide. Legismertebb karácsonyfaként a normannfenyő, vagy a kék tobozú koreai jegenyefenyő, de egyéb, nagyon szép fajai is léteznek! Számos törpe fajta is beszerezhető.

Acca (Feijoa, fidzsoa, mirtuszfüge): dézsásként tartható gyümölcstermő és dísznövény, ami bármilyen fűtetlen helyiségben könnyen átteleltethető.

Acer (juharok): itt elsősorban a japán juhar, illetve annak színes levelű, valamint hihetetlen formagazdagságú fajtái az érdekesek, igényesebb, gondozottabb kertek számára.

Actinidia (kivi): Ez különösen érdekes nemzetség, főleg a japán és a mandzsu kivik (A. arguta és kolomikta) strapabíróak, de kicsit védettebb fekvésben, jó vízellátás mellett a nagy termésű kivi (A. chinensis, vagy deliciosa) is szépen működik! Támrendszert igénylő kúszónövények.

Aesculus (vadgesztenye): a közismert fehér virágú, nagyra növő fa mellett számos egyéb vadgesztenye faj létezik, melyek között piros virágú, tarka levelű, és ősszel gyönyörű pirosra színeződő lombozatú is megtalálható. Az egyéb fajok általában sokkal ellenállóbbak a vadgesztenye szokásos betegségeivel szemben.

Agapanthus (afrikai szerelemvirág): dézsásként tartható, igen látványos virágzású dísznövény, ami bármilyen fűtetlen helyiségben, vagy védett fekvésben a kertbe kiültetve vastag forgács-takarással könnyen átteleltethető.

Ajuga (ínfű): igen strapabíró, talajtakaró, gyorsan szőnyeget alkotó, teljesen télálló évelő, árnyékba is való. Számos mutatós színváltozatban kapható.

Amelanchier (mézalmácska, fanyarka): Értékes gyümölcstermő cserjék, melyek gyümölcsadó sövényként is szóba jöhetnek. Termése emlékeztet az áfonyáéra!

Amygdalus (mandula): kedvelt héjas gyümölcsünk, melynek öntermékeny, később virágzó változataival biztonságosabbá tehetjük a terméshozását.

Amygdalus Pécsváradi

Araucaria araucana (araukária): Chilében honos fenyőkülönlegesség, profibb kertészeknek és csak laza, homokos, vagy kavicsos, kissé savanykás talajba való, de meseszép! (Ezen még sosem kerestem egy forintot sem, (sőt…) de küldetéstudatból igyekszem rendszeresen tartani :-))

Armeniaca (kajszi): mindannyiunk kedvenc gyümölcse! Azokkal a fajtáival érdemes foglalkozni, melyek betegségellenállóak, öntermékenyek, későn virágoznak (a tavaszi fagyok elkerülése miatt), illetve gyönyörű minőséget adnak. Rengeteg fajtájából május végétől szeptember elejéig terjedő érési sort lehet összeállítani.

Aronia (fekete berkenye): a világ legmagasabb antioxidáns tartalmú gyümölcse, elsősorban feldolgozva, más gyümölcsökkel keverve használják, de önmagában is élvezhető. Svédországban a fáról ettük, az ottani hűvös klímán nagyon finomra érett!

Arundo donax Versicolor: tarka levelű olasznád: igen látványos, nagy termetű évelő.

Asimina triloba (indián banán): különlegesen finom és állítólag rákellenes hatású gyümölcs! Fája viszonylag kisebb termetű, tökéletesen télálló.

Aucuba (babérsom): japán eredetű, igen mutatós lombozatú, örökzöld díszcserje, mely védett, félárnyékos helyen, jó vízellátottság mellett, kissé savanyú talajban csodaszép lesz!

Bambuszok: dísz- és haszonnövényként is rengeteg célra kiválóan alkalmazható, látványos megjelenésű örökzöld, télálló növények. Terjedő tövük miatt általában idegenkednek tőlük, de a terjedés egyszerű határolással könnyen megakadályozható (bauplast.hu, bambusz-szegély). A gyep-szerű (10-20 cm magas), kisebb-nagyobb bokor (0,5-3-5 méter magas) és szálerdő (10-15 méter magas) méret, illetve ezek között minden verzió megtalálható a fajok, fajták között, sőt, színes levelű változatok is vannak.

Berberis (borbolya): hihetetlen szín- (sárga, narancs, piros, bordó, tarka…) és alakgazdagságú, edzett, örökzöld, vagy lombhullató cserjék, melyek sövényként, szoliterként, vagy cserjecsoportokban igen mutatósak.

Betula (nyírfa): hófehér törzsű, kedvelt díszfánk, mely gyors növekedésű, hamar ad árnyékot. Törzséből tél végén csapolható a nyírvíz, mely értékes anyagok tömkelegét tartalmazza és (pl.) tavaszi fáradtság ellen hatásos.

Bougainvillea (murvafürt, bugenvillea): dél-Amerikából származó, mediterrán kúszónövény, mely kisebb fagyokat is elvisel. Az igen szép választékban beszerezhető fajták elképesztő díszértékét az apró virágocskákat körülvevő, színpompás fellevelek adják! Nyáron hónapokon át képes virágozni és nagy felületeket takarni, díszíteni. Hűvös, fagymentes helyen kell teleltetni.

Brahea armata (mexikói ezüstpálma): hamvaskék levelű, rendkívül látványos pálma, amely dézsásként tartható, és bármilyen fűtetlen helyiségben könnyen átteleltethető.

Buddleia (nyáriorgona): nyáron nagyon hosszan és látványosan virágzó, edzett díszcserjék, melyek a lepkéket is vonzzák.

Callicarpa (lilabogyó): szinte neonszerűen fénylő, tömegesen fejlődő lila bogyói ősszel igen látványosan díszítik. Mindent kibíró, lombhullató cserjék.

Callistemon (kefevirág): ausztrál eredetű, cserjés növekedésű fajok, melyek üvegmosókefe-szerű, nagyon mutatós virágzataikkal nyáron a balkonok csodaszép díszei! Elsősorban a piros változatok kedveltek. Egyes fajok mínusz 6-7 fokot is elviselnek, így fűtetlen helyiségekben könnyen átteleltethetők.

Calycanthus (fűszercserjék): látványos virágdíszű, edzett, lombhullató cserjék.

Camellia (kaméliák): Csodaszép virágú örökzöld cserjék, amik inkább dézsás, vagy télikerti tartásra alkalmasak. Ide tartozik a teacserje is (Camellia sinensis).

Campsis (trombitafolyondár): igen edzett, nagy termetű, lombhullató kúszócserjék, melyek nyáron hónapokig ontják trombitaszerű, piros, sárga, vagy narancs színű virágaikat. Ritkás lombú, kevéssé dekoratív, kisebb fákra is felfuttatható, ott kiteljesedve gyönyörű lesz! Az eredeti fa csak támaszként szolgál azután…

Carya (pekán- és hikoridiók): Több faja közül számunkra a legérdekesebb a pekándió (Carya illinoiensis), mely hatalmas termetű, gyönyörű lombú fává fejlődik, és különösen értékes termést ad! Több olyan fajtája ismert, amik a hazai klímán tökéletesen működnek és ültetvény-szerűen is termeszthetők.

Caryopteris (kékszakáll): Alacsony, szürkés lombú, szárazságtűrő és napfénykedvelő cserjék, melyek különös értéke a nyár második felében hosszan elnyúló, tömeges kék virágzás.

Castanea (szelídgesztenye): csodálatos, nagy termetű fák, igen dekoratív lombozattal és májusi virágzással, illetve értékes terméssel! A különféle betegségek miatt már csak ázsiai, vagy hibrid fajtáit javasolt ültetni. A nagyon lúgos talajt nem szereti.

Catalpa ovata (kínai szivarfa): gyors növésű, nagy termetű, edzett díszfa, illatos, mutatós virágzatokkal, melyeket a méhek is kedvelnek.

Cedrus (cédrus): fenséges örökzöld fenyőfélék, melyek edzettségük és gyönyörű küllemük miatt a nagyobb kertek, területek meghatározó elemei. Kis növésű, illetve csüngő fajtái is léteznek. Emellett fájuk kiváló minőségű, így (elsősorban a gyorsan nagyra növő tauruszi cédrus: Cedrus libani ssp. stenocoma) erdészetileg is izgalmas!

Cedrus deodora Simla

Cedrus deodora törzs

Cercis (júdásfa): Viszonylag kisebb termetű díszfák, csodálatos, tavasz végi, általában lila színű virágzással!

Chaenomeles (japánbirs): Rendkívül látványos, tavaszi virágzású cserjék, melyek hosszú hetekig gyönyörködtetnek fehér, rózsaszín, narancs, barack, piros vagy bordó virágözönükkel. szoliternek és sövénynek is alkalmazhatóak.

Chamaerops (törpepálma): Kisebb, bokrosabb termetű, általában több törzset nevelő, dézsásan tartható, igen edzett, jó tűrőképességű, dekoratív pálma. Európai változata zöld, Marokkóban honos változata hamvaskék lombozatú!

Chimonanthus praecox (illatos tündérfa): az egyik legkorábban, illatosan virágzó díszcserje, vagy kis fa.

Chionanthus virginicus (hópehelyfa): késő tavasszal illatos hópehely-szerű hófehér virágözönnel örvendeztet.

Cistus (szuhar): fajtól függően 0,2-2 méteres magasságú mediterrán cserjék, melyek rendkívül mutatós nagy virágaikat nyáron nyitják. Általában korlátozottan téltűrőek, vastag forgács takarás alatt, vagy fagymentes helyen teleltessük. Dézsásként is tarthatók.

Citrus (citrusfélék: citrom, narancs, mandarin, grapefruit, pomelo, tangelo, kumquat…): illatos hófehér virágú, kedvelt termésű dézsás növények. A folyamatos keresztezéseknek, szelekciós munkának köszönhetően egyre fagytűrőbb változatai jelennek meg!

Clematis (iszalag): hihetetlen színgazdagságú fajtaválaszték áll rendelkezésre ebből a csodálatosan virágzó, teljesen télálló kúszónövényből! A virágzás ideje általában a nyár eleje illetve nyár vége – ősz eleje, de egyre több a folyton-nyíló változat is. Kisebb-nagyobb pergolákra futtatva a kert elképesztő szépségű díszei!

Cordyline (üstökliliom): bordó, zöld, vagy tarka levélüstökeikkel igen látványos dézsás növények! Kisebb fagyot elviselnek, így fűtetlen épületekben könnyen átteleltethetőek.

Coreopsis (menyecskeszem): egész nyáron át elképesztő virágözönt produkáló évelő növények.

Cornus (somok): a virágos somok (Cornus florida, C. kousa) látványos nyári virágzásuk miatt különösen figyelemre méltók. A húsos som (Cornus mas) nagy termésű változatai igen értékes gyümölcsöt adnak! Emellett kora tavaszi aranysárga virágzásuk is látványos. Gyümölcsadó sövényként is telepíthetők!

Cortaderia (pampafű): Hatalmas termetű díszfüvek, melyek ősszel csodaszép bugáikkal díszítenek. Laza, jó vízáteresztő talajt, napos fekvést igényelnek.

Corylus (mogyoró): Ismert gyümölcsünk, melyet nem csak bokorként, hanem törökmogyoró törzsre oltott faként is nevelhetünk, így lényegesen kisebb helyet foglal. Színes (bordó, sárga) levelű díszváltozatai is mutatósak, a törökmogyoró pedig hatalmas fává nő. Szinte ismeretlen a kínai mogyoró, mely szintén nagy termetű, gyönyörű fa.

Cotinus (cserszömörce): Nem csak igen mutatós, vattacukor-szerű virágzatai, hanem színes lombú változatai miatt is kedvelt, látványos díszcserje, mely szereti a napos helyet, illetve tűri a szárazabb, gyengébb talajokat is.

Cotoneaster (madárbirs): alacsony termetű, általában szétterülő növekedésű, elsősorban talajtakarásra alkalmazott, edzett, mutatós cserjék, apró, fehér virágokkal és később piros bogyódísszel.

Crataegus (galagonya): kisebb termetű, szép virágzású, illetve értékes, gyógyhatású termést adó, edzett, ellenálló fák.

Kínai galagonya lé

Crocosmia (sáfrányfű): Fűtetlen helyiségekben könnyen átteleltethető, igen látványos nyári virágzású dézsás növények.

Cudrania tricuspidata (málnafa): ázsiai eredetű, edzett, teljesen télálló gyümölcstermő növény, mely kisebb fává, vagy nagyobb bokorrá növekszik. Málna alakú, de sárgadinnye ízű, piros termései októbertől érnek. Kétlaki, porzós és termős példányt is ültessünk.

Cunninghamia (kínai szúrósfenyő): kínai eredetű örökzöld fenyőféle, igen gyönyörű, egzotikus megjelenéssel és meglepően jó hidegtűréssel! Tápdúsabb talajon, jó vízellátás mellett a kert csodaszép dísze!

Cupressocyparis leylandii (leyland ciprus): nagyon gyors növekedésű, kúpos alakú örökzöld, mely nyírva kiváló sövénynövény, vagy nagy területeken, nyíratlanul 15-20 méter magas (pl. szélfogó) zöld falat képes alkotni.

Cupressus (valódi ciprusok): elsősorban az arizoniai ciprusra gondolunk itt, mely hamvas-kékes lombozatú, nagyon strapabíró, edzett örökzöld. Kiválóan alkalmas sövénytelepítésre, de szoliterként, vagy csoportosan is igen mutatós!

Cupressus sempervirens

Cydonia (birs): kedvelt gyümölcsünk, mely viszonylag kisebb fává nő, tavasszal gyönyörűen virágzik, termése pedig feldolgozva finom csemege. Tűzelhalással szemben ellenálló fajtáit érdemes ültetni.

Hogyan lehet látni tanulni?

Kézenfekvő válasz: észrevevés, észlelés által. Sőt, talán nem is szinonimák ezek, hanem egymásutániságok?
Aki lát, az észrevett valamit, amit meg kell néznie, hogy jól lássa az adott dolgot. Aki észrevesz, annak már van tudáskerete. Értelmezési mezője, ha tetszik értelmezési horizontja. Képélesítés a mikroszkópon - az egész életünk....
Hát ez a mikroszkóp! Nem is tudom, hogy a tanulás, iskola fogalmainkhoz miért nem olyan alapfelszerelési képzet a fejünkben, mint a térkép, a földgömb, a könyvespolc, a barkácsasztal. A gyerekeinkkel tulajdonképpen a tudományfejlődést élhetjük át, játszhatjuk el. A kertből, a növényekből kiindulva jutottunk el oda, hogy szükségünk van egy mikroszkópra, mert látni akarom azt is, amit szabad szemmel képtelen vagyok.

Lehet-e látni tanítani?

Kutatóiskolát szeretnék! Azt szeretném, hogy a gyerekeim ilyen iskolába (és ne csak a családiba) járhassanak. Már kicsiként. Kutassanak a homokban, vegyék észre, hogy szemcsés szerkezetű, hogy van bányászott sárga és szürke folyami, lássák meg, hogy beszívja a vizet, de nem tartja meg, hanem csak átereszti, átszűri, tanulják meg, hogy hidat építeni homokba ágyazott tartópillérre nem lehet és kísérletezzék ki, hogy milyen talajokba viszont igen, és tanulják meg kiszámítani az anyagszükségletet és lássák meg, hogy az íves híd szebb, mint az egyenes, és gondolkodjanak el rajta, hogy ez miért is van így. Ezt akarom.

Első kép:
Tárgy: Bakonyi Rózsa okl. óvónő kinevezése a nagyatádi óvodához
Önt somogymegyei óvónők létszámába a 7641-es költségvetési alcim terhére óvónői munkakörbe alkalmazom. Szolgálatra a nagyatádi áll.óvódához osztom be. Illetményeit az 1950/I.29./M.T.sz.rendeletben foglaltak alapján a 504/B kulcsszámu, beosztott óvónő elnevezésü munkakör szerint 480 Ft. alapfizetésben állapitom meg. Illetményeinek folyositására iránt állásának elfoglalása után történik intézkedés. Felhivom, szolgálati eskü letétel végett a megyei tanács oktatási osztályán haladéktalanul jelentkezzék. Egyben felhivom figyelmét, hogy ha jelen rendelet keltétől számitott 15 napon belül állomáshelyén szolgálattételre nem jelentkezik alkalmazása hatályát veszti. Tudomásulvétel végett értesitve: etc.

Második kép:
Keresztes Nővérek róm.kat.polg.leányiskolája Nagyatád
Igazolvány.
Alulírott hivatalosan igazolom, hogy Bakonyi Rozália a vezetésem alatt álló intézet polg. IV. osztályának az 1947/48-i tanévre szabályszerűen beírt nyilvános tanulója. Hosszabb ideig tartó mulasztás miatt félévi osztályzatot nem kapott.
Kelt Nagyatád 1948. április hó 6.-án
Horváth M. Marcella igazgató

Nem akarok szellemkatona-tanárokat az iskolákban! Egyik óraközi szünetben a tanáriban, mikor becsöngettek, az villant be, hogy ez a kicsöngetés-becsöngetés olyan, mint a katonaságnál a gong. Felállsz, bemész órát tartani, kijössz - csengetésre. Szellemkatona. Elvileg a szellemet képviselem, de szellemként tevékenykedek. Nem.

A kutatásra, a kutatói szellemiségre lehet motiválni a gyerekeket. Nem vagyok hülye, tudom, hogy nem lesz minden gyerekből elméleti fizikus vagy agykutató, de azt igenis be lehet építeni az életükbe, amit kutatói attitűdnek nevezek, azt a módszert, ahogyan bármihez közelíteni érdemes: játékból indító, kíváncsisági irányokat megtámogató, háttérből lehetőségi ötleteket adó, több síkot egyszerre feldolgozó vezetéssel. Mindezt lazán, könnyedén, hittel, hogy meg tudod csinálni. Rá tudsz jönni - csak nézd meg máshonnan. Kérdezz, aztán kérdezd meg máshogyan.

Anyám keresztanyjának, Babi néninek az óvónői kinevezési papírja (fentebb) és iskolai Értesítő könyvecskéjéből hoztam oldalakat.

Mire nevel és tanít az iskola?
Minden cselekedeteddel az Istent, a hazát és családodat szolgálod.
Szeresd vallásodat, melyben születtél. Semmiért a világon el ne hagyd! Ne légy "hitehagyott!"
A lobogó az egész nemzet jelképe, nemzetedet tiszteled benne. Ne tűrd, hogy meggyalázzák, mellőzzék, vagy semmibe vegyék!
"Himnusz alatt" kalaplevéve, mozdulatlanul állj! Egy nemzet imádkozik. Adj példát másoknak is!
Ha a hősök emléke előtt megállsz, vedd le a kalapod.
Szeresd a várost, melyben élsz! Rosszat ne mondj róla. Közös erő és akarat eredményei örökéletű alkotások.
Szüleid nem magukért, érted élnek. Szerezz nekik örömet! Ne légy hálátlan!
Gondolj hálásan tanítóidra! Ők a legnemesebb, de legnehezebb munkát végzik. Neked is sok kincset adtak.
Madarakat, fákat, ültetvényeket, a közös vagyont védd és kíméld! Ezt másoktól is követeld meg!
A legszerényebb otthonnak is kedvességet, bájosságot ad egy-két szál virág. Lakásotokban mindig legyen virág!

Hiszekegy
Hiszek egy Istenben,
Hiszek egy hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában! Amen.

Esti adventi gyertyagyújtáskor felmerült a kérdés a gyerekekben, hogy vajon csak a kanóc ég, vagy pedig a viasz is? Megfigyelés, találgatás.... Kérdezzétek meg a kémiatanárotokat, ő biztosan jobb választ fog adni, mint mi (jaj, ennek nekünk is utána kell olvasnunk). Ó, azt nem lehet, kérdéseket nem lehet feltenni - sem idő, sem bátorság, sem ösztönzés, sem kíváncsiság nincsen arra.

Ugyanazt másként elmondani. Megértést keresni.

A minap azon viccelődtünk, milyen vagány lenne egy robottanár: nem személyeskedne, nem mérgelődne, hanem egyszerűen csak tanítana. Ugyanazt a témát tízféleképpen is elő tudná adni - mindenki a maga kedvére választhatna, hogy melyik úton szeretné valóban megérteni az adott témát, az adott tananyagot.
Robottanárunk nem késne az órákról és nem tartaná azt a szünet rovására is tovább.
Robottanárunk mindig makulátlanul tiszta, nyugodt, és felkészült lenne.

Minket még inspirált az iskola. Az általános iskolai tanítónőnkhöz decemberben mézeskalácsot mentünk sütni a tizedik emeleti panelkonyhájába. Elfértünk. Jó volt. Jó meleg. Ezt nemcsak én mesélem. Sokan emlékszünk erre. Hol vannak?

Mégis miért szeretnénk azt, hogy személyiségek, egyéniségek tartsanak órát a kölyköknek?

Ahogyan Erzsi szokta mondani, hát lehet kérem gondolkodni!

Drótanyám....

Utóirat:
Ágitól elkértem tegnapi levelének egy részletét, mert jól megfogalmazza az iskolapad/falupad problematikát:

A kakas sztoritól rendesen futkosott a hátamon a borzongás... Én, mint városi, menzán élő puhány egy kissé megütköztem a tanyasi lét ezen valósága láttán. Ugyanakkor eszembe jutott nagyanyám kakaspörköltje gyerekkoromból, aminek semmihez nem fogható ízét most is érzem a számban. Az alapanyaghoz pedig nem a közértbe szaladt le nagyanyám, az biztos! Szóval, hú meg ha! De nagyon rendben van!

Lehet, hogy csak nekem tűnik úgy, mintha már nagyon régóta tél lenne, de alig várom a tavaszt! A naptár szerint azonban még elég sok téli estében „gyönyörködhetünk”. Persze ennek az évszaknak is megvannak a maga szépségei, örömei, azonban a dolgos hétköznapokban ezeket elég szűkmarkúan mérik, egy sor kihívással kell szembenéznünk. Rövidebbek a nappalok, a sötét, szomorkás, ködös időben a hangulatunk is borongós, a réteges, gondosan megválogatott ruházatunkban is fázunk, szép lassan merülnek le a vitamin tartalékaink, és az immunrendszerünk is sok olyan kihívással néz szembe (lsd. Influenza), melyekkel az év többi hónapjában ritkábban találkozik.

Téli táj

A téli időjárás szélsőségeinek hatása bőrünkre sokkal kifejezettebb, mint amilyen az év többi részében, hiszen első vonalbeli védelmet biztosít szervezetünk számára.

Gondoljunk csak bele például abba, hogy mínusz 4-5 fokban eltöltünk néhány órát a szabadban (sportolunk, sétálunk, kerti vagy egyéb munkát végzünk), majd bemegyünk a jó meleg lakásba. A szerencsések bevackolják magukat a kandalló mellé, kezükbe fognak egy gőzölgő teát, vagy vesznek egy forró fürdőt. Ezen szélsőségek hatására még a normál bőr is kipirosodik, szinte „lángol” az ember arca. Ez a panasz az érzékeny bőrűeknél (ez alkati sajátság, nem betegség), valamint bizonyos bőrbetegségek esetében még fokozottabban jelentkezik. Az arcbőr száraz, hámlik, viszket, piros foltok jelenhetnek meg rajta.

Több átfogó tanulmány, felmérés igazolta, hogy a fejlett társadalmakban a lakosság több, mint 60%-a érzékeny bőrű és ez az arány folyamatosan nő. E tendencia visszavezethető a környezetünkben, mindennapi életünkben egyre szélesebb körben felhasznált kemikáliákra, vegyszerekre, a légszennyezés ártalmas hatásaira, valamint a különböző stressz faktorokra is. A stressz egyértelmű szerepét támasztja alá az a megfigyelés, miszerint nehéz élethelyzetekben (pl.: vizsgaidőszak, költözés, stb.) a bőrtünetek fellángolnak.

Az arcbőr mellett kezünket is sok károsító hatás érheti. A gyakori szappanos kézmosás, a különböző szakmákból adódó környezeti és munkahelyi ártalmak, a téli hideg, a fűtött helyiségek száraz levegője kézbőrünket is kiszárítja, amitől hámlik, berepedezik. Ez fájdalommal járhat megakadályozva bennünket akár a napi rutin tevékenységünk végzésében is.

Mielőtt rátérnék arra, hogyan ápolhatjuk bőrünket, milyen lehetőségeink vannak, melyekkel erősíthetjük, ellenállóbbá tehetjük ezt a csodálatos védelmi rendszert, illetve a már megjelent tüneteket hogyan gyógyítsuk, szeretnék néhány fogalmat ismertetni a kedves olvasóval. Akik ezeket jól ismerik, azok számára álljon itt egy kis emlékeztető.

A mikrobiom. Mi is ez valójában? Nem más, mint bőrünk normál baktérium flórája. Egy élő pajzs, amely beborítja a teljes bőrfelületet. A gyomor-bélrendszerben megtalálható védő baktériumok pedig segítenek az emésztésben, a vitamintermelésben is. Mikróbák milliárdjai állnak készenlétben, hogy óvják bőrünket, egész szervezetünket a káros külső hatásoktól, allergiát kiváltó fizika, kémiai anyagoktól, segítsék immunrendszerünket a különböző kórokozókkal szembeni küzdelemben. A mikrobiomot nem is olyan régóta ismerjük. Ma már egyre többet tudunk erről a hihetetlenül sokszínű, összetett, szigorúan szabályozott rendszerről, mely olyan egyedi, mint az ujjlenyomatunk.
Tízszer több mikróba (baktériumok, vírusok, gombák, stb.) él benne szimbiózisban, bonyolult egyensúlyban, mint ahány csillag van az egész Tejútrendszerben. Minél sokszínűbb, változatosabb, annál jobban képes betölteni védelmi funkcióját. Egy felnőtt ember teljes mikrobiomja több mint 2 kg tömegű és kb. 500-féle baktérium alkotja.
Szerintem megnyugtató, jó érzés tudni, micsoda komoly, ütőképes hadtest vigyáz ránk éjjel-nappal, így igazán sosem vagyunk egyedül!

A mikrobiom alkotói

Mikrobiomunk vigyáz ránk mindaddig, amíg mi is óvjuk őt! Ahhoz, hogy megfelelően gondoskodjunk milliárdnyi mikróbánkról, ismernünk kell azokat a feltételeket, amelyek mellett jól érzik magukat, fenntartható e sérülékeny egyensúly. Bőrünk normál baktérium flórája a lipidekben, nedvességben gazdag, ún. hidrolipid rétegben érzi magát jól, ezt a közeget kedveli. A hidrolipid réteg lipidjeit (zsírszerű anyagait) a bőr sejtjei termelik.
A normál bőr szerkezete megfelelő ápolás mellett teljes mértékben megfelel ezeknek a feltételeknek. Tekintsük át, milyen is a normál bőr. Hogyan épül fel, illetve mi teszi jól „lakhatóvá” mikróbáink számára.

Ebbe a gyönyörű képbe csúszott egy pici pontatlanság. Kérem a kedves olvasót, hogy a többrétegű elszarusodó hám felirathoz gondolatban illessze be az alábbi képet!

A normál bőr felépítése

A bőr felső sejtrétegei

A bőr a legnagyobb méretű szervünk. Legfontosabb funkciója tehát a szervezet külső behatásoktól való védelme. Megóv a fizikai, kémiai veszélyektől, kórokozóktól és megakadályozza a kiszáradást. Felülete 1,5-1,8 m², tömege kb. 10 kg. Tehát egy egészséges felnőtt bőre és mikrobiomja összesen kb. 12 kg-ot nyom.
Ez a védelem még tömegre is jelentős!

A bőr három rétegből áll, legfelső rétegét nevezzük felhámnak, mely további rétegekre tagozódik. Külső felületén találhatók a teljesen elszarusodott, magvukat vesztett, élettelen sejtek (keratinocyták). Ezek a sejtek az alsó rétegekből folyamatosan újra termelődnek, a legfelső sejtsorok leválnak. Ez az érési folyamat állandó, genetikailag meghatározott szabályszerűséget követ. Ezek között az elszarusodott sejtek között összekötő anyagként, illetve ezeket körülvéve találhatók a bőrben a különböző lipidek. Ezeknek a lipideknek óriási szerepük van a bőr hidratáltságának megőrzésében, rugalmasságának fenntartásában. Nagyon találó az a hasonlat, miszerint a sejtek a téglák, a lipidek pedig a habarcsot képezik a téglák között. Normális körülmények között a bőr sejtjei megfelelő mennyiségű lipidet, tápanyagokat, nyomelemeket (prebiotikumokat) és nedvességet termelnek, ami a mikrobiomnak is optimális. Így áll össze a bőr kettős védelmi rendszere. Az egészséges, fiatal bőr a teljes test vízmennyiségének 10-20 %-át tartalmazza. A hidrolipid réteg ennek a vízmennyiségnek speciális módon megkötött részét alkotja. Bizonyos környezeti hatások következtében, vagy alkati sajátosságból adódóan, esetleg betegséggel összefüggésben károsodik a bőr, sérülnek a keratinocyták, a hidrolipid réteg, ezzel együtt a mikrobiom, így a bőr sérülékennyé, szárazzá válik.

Télen a normál bőr is szárazzá, érzékennyé válhat, mert sérül a hidrolipid réteg. Előfordul, hogy hámlik, érdessé, durva tapintatúvá válik, húzódik, viszket, berepedezik. Ilyen állapotában a bőr nem tudja ellátni védelmi funkcióját.

Száraz, vízhiányos bőr szerkezeti illusztrációja

Száraz, vízhiányos bőr kinézete

A drogériákban kapható, ún. detergens tartalmú szappanok hatására nem csak a szennyeződés válik le, hanem leoldódik a védő hidrolipid réteg is. Főleg az ujjpercek fölötti területeken láthatók az elmélyült bőrredők, a kiszáradt felhám.

Akkor hát mit tehetünk bőrünk védelme érdekében?
Álljon itt néhány tanács!
- Télen rövid ideig tartó, langyos vizes tusolás javasolt.
- Használjunk tusoláshoz, vagy fürdőzéshez gyógykozmetikumokat, melyek közül krémfürdők, olajfürdők is elérhetők a gyógyszertárakban.
- Tusolás után, a még nedves bőrt kenjük be lipideket, valamint prebiotikumokat tartalmazó testápolóval, kéz-és arckrémmel. Ez megköti a nedvességet, táplálja bőrünk védő hatású mikróbáit.
- A sérült, berepedezett bőr ápolására használhatunk regeneráló hatású krémeket.
- A sebek behámosodása után is rendszeresen ápoljuk bőrünket a gyógyult állapot fenntartása érdekében.
- A téli időszakban a sűrűbb balzsamokat javasolt használni a könnyű, vizesebb állagú krémekkel szemben. Ezeket közvetlenül fürdés után, a még nedves bőrre javasolt felvinni, egyszerre csak kis mennyiségben. A zsíros, sűrű állagú testápolók felszívódásához több idő szükséges, mint a vizes alapú krémekhez, ezért a napi bőrápolás némi türelmet igényel. Cserébe viszont bőrünk rugalmas, puha és bársonyos lesz.

Mégis milyen gyógykozmetikumokat válasszunk? Nem könnyű a döntés, hiszen óriási a választék. Nekem, személy szerint, kb. 20 év tapasztalatait figyelembe véve, kedvenceim a Lipikar, Toleriane és Cicaplast termékek a LaRoche Posay-tól. Ezek kifejlesztésében több mint két évtizede páciensek tízezreinek bevonásával dolgoznak elkötelezett, neves szakemberek. A kutatások eredményeit több száz klinikai tanulmány, publikáció tartalmazza. Ezek a készítmények biztonságosak és hatékonyak, így bőrgyógyászként jó szívvel ajánlom betegeimnek. A termékek alapja a francia, természetes eredetű termálvíz, mely a mikrobiom táplálásához szükséges prebiotikumokat is tartalmazza.

Ki ne szeretné, hogy bőre egészséges, üde és bársonyos legyen? Szerintem, ez mindannyiunk számára alapvető cél, hiszen az ápolt bőr nem csak esztétikailag fontos, de védő szerepét is csak ilyen állapotban tudja betölteni.

Az egészséges, szép bőr

Lassan két, lassan már három hete, hogy igazi falusi meghívásban lehetett részem a Gyenis tanyán Andinál és Lacinál, no nem teára, hanem kakasvágásra.

Lassan fogtam neki a kakasvágást megírni, mert sok kérdést felvető, napjainkban problematikussá, olykor a kiélesedésig menően nehéz kérdésköröket implikál.
Lassan felülírja bennem a gyerekkori élményeket: már írtam róla egy helyütt, hogy mindenmindent szerettem dédanyámban, kivéve azt, amikor reggel megkérdezte, hogy najány, melyiket együk ebédre? Andival sokat beszélgettünk a régiek és maiak teljesen más viszonyáról nemcsak a háztáji és haszonállatokhoz, hanem a természethez, az ételhez, az éhséghez, egyszóval a táplálkozáshoz.
Családom minden tagja élvezettel cuppogatta, ropogtatta a porcogókat, a nővérem és apukám versenyt licitáltak a kakastaréjra és a disznónyelvre, teljesen természetes volt a velős vagy véres rántotta és a tüdőleves. Soha nem ettem meg ezeket - nevetve renitensnek, idegennek tituláltak, de elfogadták. Tésztás gyerek.
Dédanyám kakas- vagy tyúkvágásából csak annyi maradt meg az emlékeimben, hogy éreztek valamit az állatok, féltek tőle, mikor bement közéjük a késével és kis fehér zománcos edénykéjével, úgy járkált, mintha semmi dolga nem lenne, aztán zsuppsz, megragadott egyet és már nyisszantott is, az állat nyaka alá tartva az edénykéjét. Fröcsögés. Utána már rutinos-ritmusos serénykedés. Az egész délelőtti góréban való játszás után finom volt a rántott csirke.

Az időben odakészített forrázóvíz

Andiéknak fontosak az állatok, nemcsak a jó életük, hanem a jó haláluk is. Nyugalmas természetesség - így tudnám azt a hangulatot a leginkább megnevezni, amiben náluk részem lehetett. Nyugodt magabiztosság, természetesen használt tudás. Én csak kérdeztem és kérdeztem, ők pedig válaszoltak:

Általában a téli időszakra erősödnek meg úgy a tavasztól nevelt fiatal kakasok, hogy nem várhat tovább a levágásuk, mert ilyenkorra már annyira ivarérettek, hogy egymással folyamatosan rivalizálnak (bántják és csipdesik egymást) és a tyúkokat molesztálják. Ez az az idő, amikor már elég méretesek ahhoz, hogy kiadósak legyenek.

Reggel a kiválasztott kakasokat egy kis helyre különzárjuk, hogy minél kevesebb stresszt jelentsen számukra a vágás előtti megfogás. A madarak és az emberek között nincsen olyan jellegű testi kontaktus, mint pl. kutya, macska, ló esetén kialakítható, ezért idegen tőlük, ha a kezünkkel meg akarjuk fogni. Ha a megszokott napi etetésüket végezzük, akkor szívesen vannak a közvetlen közelünkben, mert egyrészt etetjük őket, másrészt pedig nem akarunk hozzájuk érni, ez esetben tiszteletben tartjuk a komfortzónájukat. Miután a kiválasztott szárnyasunkat megfogtuk, a többiektől látótávolságon kívül megyünk, ahol elkezdődhet a vágás.

A pontos vágás érdekében (ott vágjuk, annál az érnél, ahol a leggyorsabban vérzik el az állat), másrészt pedig a vér tisztán felfogása érdekében (amit később nagyon finom hagymás vérként lehet elfogyasztani) az állat nyakán pár tollat eltávolítunk.

A végzetes metszés előtt egy kézrevaló bottal tarkón ütjük a kakast (nyúlvágásnál használt rutinból vettük át), ezzel tulajdonképpen elkábítjuk, így nem érzi a vágás fájdalmát, valamint nekünk is könnyebb, hiszen nem ugrál a kezünkben, amíg kivérzik (a szív akkor áll le, amikor már elvérzett). Judittal már többször beszélgettünk arról, hogy elődeink máshogyan viszonyultak a jószághoz: nem minden esetben volt szempont az állat érdeke.

Egy zsák sarkát kivágtuk, hogy a nyíláson éppen kiférjen az állat feje, ebbe belehúzva könnyedébben és biztonságosabban a két térdünk közé tudjuk fogni. Így egyedül is boldogulunk, nem kell segítő kéz az állat testének megtartásához.

Azért fordulok el, nehogy rám fröccsenjen a forró víz, mert forrázáskor előfordulhat, hogy a szárnyával még csap egyet.

Fontos a forrázóvíz megfelelő hőmérséklete: ha túlhevítjük (forró legyen a víz, de nem loboghat), akkor szakadhat a szárnyas bőre, ha pedig nem elég meleg, akkor nehezen engedi a tollát.

Amikor kiemeljük a forró vízből, akkor gyorsan kell serénykedni, mert a láb bőre és a körmök, valamint a nagy tollak ilyenkor engednek könnyen. Ha elkésünk, küszködhetünk.

Az alapos tollazás után visszamaradó hajszáltollacskáktól pörköléssel tudunk megszabadulni.

A bontást én a combok leválasztásával kezdem. Ilyenkor szépen kirajzolódik a végbélnyílás körül lerakódott aranysárga zsír. Ez a háztáji tartás ajándéka.

A combok és szárnyak óvatos (úgy választom el az ízületek és csontok mentén, hogy ne vágjak bele a hasüregbe) eltávolítása után kezdhetjük a még óvatosabb belezést: a kloákánál és a bordák mentén felnyitjuk a hasüreget. A kezünkkel a bordák belső felületén tudjuk elválasztani - a hártyákat leszakítva - a beleket sérülés nélkül. Ha megsértjük a belet, a nemkívánatos béltartalom érintkezik az ebédünkkel. A még rosszabb esetben az epehólyag megsértésével zöld és keserű is lesz.

Mielőtt kidobnánk a beleket, leválasztjuk az ehető részeket: máj, szív, zúza, esetleg herék.

A máj leválasztása igényli a legnagyobb figyelmet, mivel közvetlenül mellette - sokszor tényleg elbújva - található az epehólyag (sötétzöld, hosszúkás hólyag).

Zúzabontás.

A zúza a madaraknál az emésztést segítendő apró kavicsokkal van tele. De szerencsére ezt a tartalmat egy könnyen leválasztható hártya veszi körül. A zúza egyik oldalát bemetszve és kagylószerűen szétnyitva könnyen kifordíthatjuk a tartalmát. Megmarad a színtiszta finom hús.

A zsírját apróra vágva kisütöm és úgy használom fel.

Hasznosítás szerint különböző csomagokat készítek, felcímkézve kerülnek a mélyhűtőbe.

Egy kakasvágásból a kutyák is jóllaknak: a bél, fej, püspökfalat, láb, szárnyvég az ő tányérjukba kerül.

Emlékszem, amikor egy idős néni adott a kezembe egy előre megrajzolt, hímezhető abroszt, hogy díszítsem ki. Azt sem tudtam, mi fán terem ez az egész hímzés-kézimunka dolog. Valahogy 12 évesen ez a világ nem fogott meg. Nem is kezdtem bele, udvariasan visszaadtam az asztalterítőt. Nem értettem, mi a jó ebben. Kislányként anyukám megtanított állítólag kötni, ma fogalmam sincs, hogy kell a kötőtűket forgatni a fonal körül.

Sok évvel később kezdtem saját készítésű ékszerek gyártásába, szerettem rajzolni, néhány egyszerű „kézműves” dolgot csináltam, de nem is sejtettem, hogy kb. 30 éves korom körül majd teljesen beleveszek a tűhímzés/tűfestés világába, varrógépet veszek, elkezdek nemezelni. Valahogy mindegyiknél azt éreztem, hogy ez megy nekem. Hiszen én tudok hímezni! Képes vagyok nyuszit, mackót varrni, a nemezelés első alkalmával nem hitték el, hogy még nem volt gyapjú és szappan egyszerre a kezemben. Azt hiszem, ez az egész jött velem. Hoztam magammal az ősök tudását, hiszen volt kitől örökölni. Mamó kötött, még akár a kórházban is, és egy mellénnyel várt engem látogatásunkkor. Mama varrónő volt, tudom, hogy ha leülök a géphez, most is vezeti a kezeimet. Tudott horgolni, rengeteget kézimunkáztak esténként, ahogy anno mesélték. Három nő a családban, dédanyám, nagymamám és húga elkezdtek egy hatalmas abroszt azsúrozni (bárcsak leülhettem volna közéjük!), közben beszélgettek, nevettek, pihentek. És ez a lényeg. Ezért csinálták ezt a nők évszázadokon át.
Látok magam előtt mondjuk egy vidéki kastélyt Angliában, Jane Austen korában, ahol a hölgyek leültek együtt a szalonban, elővették a hímzőkereteket, pattogott a tűz a kandallóban, és mindeközben gondolatban kiházasították a fél megyét. Vagy hallom a falusi asszonyok énekét itthon, amikor régen összegyűltek kihímezni egy menyasszonyi fátylat. Ők tudták, hogyan kell élni. Tudták, hogy kézimunkázás közben akár a világot is megválthatják, vagy egyszerűen csak jól érezhetik magukat. Együtt. Kár, hogy ez mára szinte teljesen kihalt.

A könyvből, ami elindított engem is, még semmit nem varrtam. A szalaghímzést, ami először ámulatba ejtett az interneten keresztül, soha nem próbáltam ki. A keresztszemes öltésekbe is belekóstoltam, nem is lenne vele gondom, de számolni kell, az pedig nem az én világom.

Végül kikötöttem a tűfestés (needlepainting) technikájánál, ami tényleg teljesen kikapcsol. Itt megszűnik a világ körülöttem, észrevétlenül suhannak el akár órák is, miközben virágok születnek meg a vásznon. Ráadásul így szívem egy másik csücske is örülhet a növényeken keresztül, hiszen egy részem kertész lett. Festékkel festeni soha nem szerettem, talán mert nem is tudtam. De hímzőfonalakkal árnyalni, mélységet adni a képnek, ez teljesen elvarázsol. Szeretem begyűjteni a szükséges színű fonalakat, imádom a kialakult színsorokat a gyerekkori játékbőröndömben, ahol tartom őket. Muszáj lesz vennem egy asztali rámatartó állványt, mert néha két kéz már nem elég. Szeretnék majd egy szögletes, nagyobb hímzőkeretet is állvánnyal, amihez odaülök, mellettem egy csésze kávé vagy tea, könyvek és növények. Sok-sok növény. Halk zene szól vagy éppen hangosan énekelek, jó meleg van, egy részletes botanikai illusztrációt rajzolok, majd hímzek ki és közben lubickolok a világban, ami rólam szól.

Most, hogy vészesen közeledik az influenza szezon és ami még aggasztóbb, az egyre szélesebb spektrumban, szélsebesen terjedő korona-vírus, égető szükségünk van, hogy az egyszerű módszereket bevetve hatékonyan tudjunk föllépni a kórokozók ellen.

Antibakteriális hatásuk miatt nagyon sok növényt már évszázadok óta hasznosítanak a népi gyógyászatban, ezek a természetes antibiotikumok. Képesek az egyes fertőzések terjedésének megállítására vagy teljes elnyomására is.

Hajtatásuk, csíráztatásuk elindítása néhány percnyi időt és energiát igényel csak, de hatásuk testet-lelket boldogító. A most felsorolt növényeket csíráztatva, majd frissen, napi szinten fogyasztva jó eséllyel növelhetjük szervezetünk ellenállóképességét a támadó kórokozókkal szemben.

Kerti zsázsa (Lepidium sativum):
Világhírű természetes gyógyszer! Kitűnő a szív-és érrendszerünkre, vérhígító, vérnyomásszabályzó, de jó a bőrnek, helyi kezeléssel pasztaként, emésztésünkre is kedvezően hat. Emellett gyulladásgátló és nyákoldó is. Meglehetősen igénytelen, egyszerűen termeszthető akár lakásban is. Egy napig vízbe áztattam, ezután sekély földbe vetettem. A vetés után már néhány nappal láthatóan hajtani kezd, 6-8 centiméteresre nőnek. Amikor ez megvan, máris szedhető. Folyamatosan, kb. 3 hetente újra vethető. Legegyszerűbben ollóval vágható. Gyerekeknek ez a kis magvetés rendkívül látványos, pár napon belül látják munkájuk gyümölcsét és végigkísérhetik a csírázás, hajtásnövekedés fázisait.

Enyhén csípős íze van. Szendvicsekbe, hideg salátakeverékekhez kiváló. Egy szelet vajas kenyérre szórva például jó kis vitaminbombát alkot.
Én a bio magot az Auchanban vettem, ott a kertészeti részen mindig találtok többféle csíráztatni való magot.

Fokhagyma (Allium sativum):
Azt hiszem, a fokhagyma évszázadok óta köztudott baktérium és vírusölő hatását senkinek nem kell bemutatni. Viszont én ugyanúgy, ahogyan a zsázsát, egy napnyi tiszta vízben való áztatás után (hogy a csírázást gyorsítsuk), egy sekély humusz rétegben meghajtattam. Így a zöld szára apróra vágva, kicsit különlegesebb felhasználásra, szintén friss salátába, egy szelet husira szórva, vagy szendvicsbe rakva szuper ízélményt ad.

Batáta-Édesburgonya (Ipomoea batata):
Itt a kivétel, mert ez a növény nem egyszerűen vethető, hosszadalmasabb folyamat, palánta nevelésével kezdődik. Nálam is ez egyelőre egy kísérlet, ami most úgy néz ki, el is indult.
De kezdjük az elején. Az utóbbi időben nagyon felkapott zöldségféle, de azt gondolom nagyon jó választékbővítő a megszokott krumpli-rizs köret tengelyben. Emellett nagyon jó élettani hatásokkal bír. Csak felsorolásszerűen, mert ez mindenhol megtalálható:
- magas rost és ásványi anyag tartalmú
- A, B, C vitaminban gazdag
- magnézium tartalma miatt szuper stresszoldó
- vas és kálium természetes forrása
- antioxidáns.

Szóval gyökereztetem /hajtatom úgy, hogy a vízbe folyamatosan csak 1-2 cm ér. Nekem már a pici hajtáskezdemények láthatók rajta. Ehhez kb. 1 hét kellett. Ezután meglátom, hogy a levágott gumó elkezd-e alul gyökeresedni. Ha nem, a megnőtt hajtást leválasztva, azt gyökereztetem. Akinek kedve van, tartson velem, kísérletezzetek otthon!
Azonban ha biztosra akartok menni, kertészetünkben májustól isteni lila és narancs húsú palántákat vásárolhattok majd!

Petrezselyem (Petroselinum):
Végezetül egy igazi jolly joker! Gyógyhatásai között olyanok szerepelnek, mint a vértisztítás, lúgosít, teli van flavonoidokkal, vizelethajtó, vesetisztító. Nem is sorolom tovább...

Egyszerűen levágjuk egy fehérrépa csúcsát, ahol a zöldje kezd nőni. Egy lapos tányérra tesszük és éppen csak annyi vizet teszünk a tányérkára, hogy elérje a répadarab alsó részét. Aztán várjuk a zöldikéket. Kb. 1 hét után kezd elindulni. Vigyázzunk: ne lepje el sok víz, mert akkor rohad, viszont mindig tartsuk nedvesen.

Általánosan pedig azt kell tudni, hogy sok-sok fény kell minden növényke életre keltéséhez, így érdemes déli fekvésű ablakba tenni.
Remélem megjött a kedvetek egy kis szobai kertészkedéshez itt a zimankós, ködös januárban is! :))

Kép: omotopopo
Hang: omotopopo és Eszelős meszelős
Elhangzott élő fellépésük részeként (a végén) a budapesti Lumenben 2020. január 24-én.

http://diobel.periszkopradio.hu/spr17.html
https://www.eszemesz.hu/
https://www.facebook.com/events/580290849369908/

A magyar tanárnőm egyszer azt ajánlotta nekem, hogy egyetem alatt válasszak ki magamnak egy regényt, amit szeretek vagy fontosnak tartok és ötévente olvassam újra. Merthogy szerinte nemcsak a szüntelen és folyamatos olvasás, hanem az újraolvasás is fontos. Ő - gondolom magányos alkatként - az Ullysses-t választotta. Én a Háború és békét. Eddig sikerült betartanom és rendszeresen újraolvasom a négyszer hatszáz-hétszáz oldalt. Tudásrakódások, műveltségmódosulások, újraértelmezési játékok, mélyülő szövegdinamikai kötések, kontextuseltolódások - egyre magabiztosabb alázat.

Két éve szemezek Helen Rappaport könyvével, A négy nővér-rel. A háború és békét legelső alkalommal egy évig kerülgettem, mire ki mertem nyitni, mire azt mertem magamnak mondani, hogy kész vagyok rá. Állok elébe.
Az igaz történetekben az az irodalmi nehézség, hogy már általában a kinyitásuk pillanatában tudja az ember a befejezést - olvasás közben hányszor kívánnánk (gondolom maga a szerző is), hogy ne! ne erre, hanem arra kanyarítsd a fonalat! De ugye nem teheti, hiszen gúzsba köti a tény. Irodalmi történelemkönyv. Élettörténelemkönyv. Meglátások, tanulságok, tükrök. Ahogyan Kata is írta: nemcsak azért olvasunk, hogy történeteket ismerjünk meg, hanem azért is, hogy beépítsük azt az életünkbe, ami ugyebár önmunka, önismeret, önfejlesztés.
Néha azon dühöngök, hogy kevesebb pl. párválasztási téblábolás lenne körülöttünk, ha mindenki elolvasná a Vonzások és választásokat Goethe-től, vagy az Értelem és érzelem című Austen opuszt. Kötelező olvasmányok.
Megint az idő: az elmélyültségi szint, a megállított, ráfordított, elmélyített idő. (Nemcsak nőknek.)

Bármilyen sok képed lehet, sohasem lehetsz olyan gazdag: árnyalt és részletes, mint mikor sok-sok szavad van.
Képeket látunk, képekben gondolkodunk, nap mint nap képigényünk van - rengeteg képet alkotunk, olykor képekben is kifejezzük magunkat, de a belső sokrétűség mégsem képszótárból, hanem a klasszikus értelemben vett (szó)szótárból áll.
A képi szépséggel szemben helyezkedünk el - ha a pozíciót nézem, akkor természetesen igaz ez a verbalitás egyik fontos megjelenési formájára, az olvasásra is. Két külön entitás találkozása - egymás nézegetése. A nyelvi szépségben viszont lubickolunk, szó szerint benne élünk. Általa élünk. Viszonyaink, kötődéseink, emlékeink, történeteink, gondolataink mind mind a nyelvben gyökereznek. Egylényegűek vagyunk. Vagy csak lehetünk?