Tegnap jelezte az Európapont főszervezője, hogy elhalasztjuk a Faluság minikonferenciát, majd az élet hozza, hogy mikor tudjuk megtartani. Mindenkinek köszönöm az eddigi munkáját, továbbra is számítok a segítségetekre - a találkozást pedig nagyon várom!

Boglárka, közönséges (Ranunculus ficaria)

Természetes hibriditásaink
Aktuális életmódok vidéken és városban
minikonferencia
Európapont, Bp., Millenáris Park, Lövőház u. 35.
2020. április 18. 15-20h

A jelenkorban jól megfigyelhető tendencia, miszerint az ökológiailag és technológiailag egyaránt tudatos városi az elhagyott, tartalommal újra feltölthető vidék felé fordul, oda részlegesen vagy egészen kivonul, majd hidakat képez rurális és urbánus között.
A minikonferencia előadói, alkotói a saját szemszögükből mutatják be ezt a helyzetet, különös hangsúllyal az alábbi témakörökre:
- fenntartható élelmiszer-előállítás
- kortárs kultúra-teremtés vidéken és vidék-inspirálta művészet a városban
- vidék-város koncepciók

Tervezett szekciók és előadók:

15:00 Megnyitó

1) fenntartható/városi kertészet
15:10-15:55h

• 15:10-15:25 Dlusztus Miklós (DMKert): Gyümölcsújdonságok és visszatérés az értékteremtéshez
• 15:25-15:40 Hajba Gergő (Zöld Folt közösségi kert): Betonból paradicsom. A városi mezőgazdaság magyarországi keresztmetszetei.
• 15:40-15:55 Dr. Falusi Norbert (Kecskeméti Ökotudatos Szakszervezet): Kecskeméti szolidáris közösségek az átmenet korszakában

2) kultúra-közvetítés, művészet, oktatás
16:15-17:30h

• 16:15-16:30 Rumann Gábor (Control Stúdió, Dunaszekcső): Mozgóképalkotás és közösségépítés Dunaszekcsőn
• 16: 30-16-45 Dr. Kovács Balázs (Hangfarm, Ellend): Technológia és természet kapcsolatok
• 16:45-17:00 Kustos Irma (Gyümölcsoltó Alapítvány): Kert és képzőművészet - egy egyszerű, könnyen elérhető botanikai ábrázolási módszerről
• 17:00-17:15 Füzes Petra/Horváth Zsombor (Orfűi Malmok): Mikrokozmosz az Orfűi Malmoknál - csápok és metszéspontok
• 17: 15-17:30 Gubik Viktória (Otthonka Egyesület, Dunaszekcső): Közösségi sikerek és buktatók egy kis faluban

3) vidék és város relációk 17:40-18:30h

• 17:40-17:55 Dr. Farkas Judit (PTE, ökofalvak): Ökofalvak Magyarországon
• 17:55-18:10 Dr. Géczi János (kertantropológia): A rózsa labirintusa
• 18:10-18-25 Plachi Attila (polgármester, Kóspallag) / Balogh Pál (néprajzos antropológus, PTE): Első lépések a részvételi és ökologikus vidékfejlesztés útján. Tapasztalatok egy börzsönyi kistelepülésről, Kóspallagról
• 18:25-18:40 Kovács-Parrag Judit (Faluság blog): Vidéki és városi kapcsolódásaink

4) Természetes hibriditásaink - kerekasztal
előadók és résztvevők közreműködésével
18:45-19:15

Az előadásokkal párhuzamosan futó programok:

• Öreghegyi Csemete Tanoda: kertpedagógiai program (Kocsis Ibolya és Prókai Orsolya)
• Elektronikai Bütykölde (Majsai-Németh Zsolt)

Az előadásokat háztáji termelők bemutatói, poszterek és kiállítás kísérik:

• Sinkó Bori (Hokedli): ételek
• Faluság képeshang kiállítás (Nagy Anita)
• Dióbél kiadó kiadványai
• Mislenyi Ízműhely: lekvárok, pástétomok, müzlik
• Kustos Irma: gyümölcslenyomatok és virágarc fotók
• Gyenis László: méz
• Orfűi Malom: papírmerítés, olajpréselés
• Erdész Fanni: kertmemóriák (memóriajáték és kertterv)
• Kézimunkák: hímzés (Tamási Kata), horgolás (Zanaty Márta)

Szervező partner: Faluság blog és írói

Boglárka, közönséges (Ranunculus ficaria)

Röviden az előadókról és a közreműködőkről:

Dr. Géczi János
Író, művelődéstörténész. Kutatási területe az élettudományok története, azon belül különösen a rózsa, mint civilizációs növény históriája. Több monográfiája jelent meg a rózsáról és annak jelképeiről.

Dr. Farkas Judit
A Pécsi Tudományegyetem Néprajz – Kulturális Antropológia tanszékének docense. Több mint 10 éve foglalkozik ökofalvakkal. A témában 2018-ban jelent meg tanulmánykötete, „Leválni a köldökzsinórról.” Ökofalvak Magyarországon címmel.

Dlusztus Miklós
Okleveles kertészmérnök, a DMKert Faiskola tulajdonosa és ügyvezetője. 14 hektár területen végez faiskolai termesztést, emellett egy 3500 taxont felölelő dísz- és gyümölcstermő gyűjteményben pedig szelekciós, illetve honosító munkát.

Sinkó Bori
A Hokedli Főzelékező tulajdonosa, és séfje. A frissesség, szezonalitás, és az izgalmas ízkombinációk mellett fontos számára az, hogy fenntartható, környezetbarát konyhát üzemeltessen. Külön szempont, hogy glutén, laktóz érzékenyeknek is kínál mindig valamit, illetve vegetáriánus és vegán vendégeinek is. Szabadidejében a főzés örömét oktatja államilag gondozott gyerekeknek, vendégszerzője a Faluság blognak, hobbikertész a Hokedli veteményesében, és sound designer kisebb projektekben.

Dr. Kovács Balázs
A Hangfarm szabadtéri médiaművészeti kiállítótér alapítója, a PTE MK Elektronikus zenei szak oktatója és Virág imádója.

Mislenyi Ízműhely
Családi összefogással létrejött kistermelői vállalkozás. Saját kertünkből származó alapanyagokból készült, természetes módon termelt és feldolgozott vegán, vegetáriánus, gluténmentes élelmiszereket készítünk. Évek óta folytatunk vegetáriánus táplálkozást és főzünk barátainknak húsmentes ételeket. Kertünkben szívesen, örömmel termelünk zöldségeket, gyümölcsöket vegyszerek nélkül.
Környezetünkben egyre több az étel allergiás, mind többen érzékenyek a tejtermékekre, gluténre és keresik azokat az ételeket, amik mentesek ezen összetevőktől, tiszta vegyszermentes kiskerti termesztésből származnak. A kertészkedés és konyhaművészet terén is sok éves tapasztalattal rendelkezünk, tapasztalatunk van a keleti és ajurvedikus konyha területén ugyanúgy, mint a biotermesztésben és a permakultúrás kertészetben. Sokéves tapasztalatunkat, valamint ízletes termékeinket szeretnénk megosztani azokkal, akik keresik a finom ízeket, nyitottak a változásokra, kíváncsiak arra, hogy a magyar és a keleti konyha ízei hogyan ötvözhető egymással. Hisszük és tapasztaljuk, hogy a tudatos táplálkozás az első lépés a tudatos élethez vezető úton.

Orfűi Malmok
Egy sok programot, látnivalót és helyben készített terméket kínáló hely a Mecsek dombjai és az orfűi tavak ölelésében. Látogatóink részt vehetnek egy izgalmas és élő műhelyeket bemutató malomtúrán, melynek során a beavatjuk őket a különböző típusú és korú őrlési módozatokba, az olajsajtolás és a hagyományos papírkészítés folyamataiba. A GARATban helyi választékból (lekvárok, mézek, olajok stb…), saját merített papírból és szitanyomással mintázott termékeink közt lehet válogatni. Itt sorakoznak sütiműhelyünk finomságai, és a mindenkori nagy kedvenc is: a kovászos kenyér. Az Orfűi Malmok izgalmas események, minifesztiválok, koncertek, nyílt előadások és workshopok helyszíne, de zárt körű rendezvényeknek is otthont adunk.

Kovács-Parrag Judit
Hivatalosan magyar nyelv és irodalom szakos bölcsészként, illetve középiskolai tanárként diplomáztam - de már egyetemen vonzott a polihisztorság: filozófiára (hejj, az a latin órai szerelem!), földrajzra, néprajzra, biológiára hallgattam át és arról álmodoztam, hogy nagy családom és csodaszép farmom lesz....
A Faluság blog szerkesztőjeként a családi élet, nőiség, gyereknevelés, kertművészet témakörökben igyekszem az elméletet a mindennapi gyakorlattal összekötni.

Gubik Viktória
Szociális munkás, jelenleg pedagógus hallgató. 2014-ben indítottuk el pár lelkes helyi baráttal Dunaszekcsőn az Otthonka Egyesületet, abban a reményben, hogy a munkánk eredményeként jobb lesz majd itt élni. Azóta eltelt 5 év…

Rumann Gábor
Mozgó és állóképek gyártásával és ezzel kapcsolatos elméleti és gyakorlati képzések, szakkörök, táborok szervezésével foglalkozom.

Kustos Irma
Természet, erdő, folyó és folyópart, a csillagos ég, koros fák, kert, palántanevelés, kerti és vadvirágok, rózsák, jóféle gyümölcsfajták, gyümölcsoltás, botanikai ábrázolás, gondolatainknak a nyelv által való megjelenítése, textilmunkák, színek, az emberi hang, a madzsong, a barátaim, a családom állnak mostanában érdeklődésem középpontjában. Végzettségem szerint biológia-rajz szakos tanár, magyar-angol szakfordító és tolmács vagyok. Létrehoztam és vezetem a Gyümölcsoltó Alapítványt. Az utóbbi időben a Faluság közössége által is inspiráltan örömmel vetem gondolataimat papírra. Örülök az életnek.

Dr. Falusi Norbert
A kecskeméti Ökotudatos Szakszervezet a fenntartható emberi jövőért tenni akaró, formális szervezeti kereteket nem öltő laza csoportosulás. Több kecskeméti civil egyesület összefogásával, a helyi társadalom tagjai közti szolidaritás jegyében szervezünk ökotudatos programokat. A tiszta városi levegőért és az akadálymentes közlekedésért a kerékpárosokkal és a kerekesszékesekkel együtt szervezünk szemléletformáló megmozdulást. A Szatyor közösség révén segítjük a helyi vegyszermentes kiskerti kultúra terjedését. Ökofilmklubokat szervezünk. Elvünk, hogy minden esemény előkészítését nyitottá tegyük, hogy nyílt fórumot adhassunk a csatlakozáshoz.

Mészáros-Tamási Kata
Kicsit angol tanár, kicsit kertész vagyok. Munkáim mellett a kézimunkában (hímzés, varrás, nemezelés), a könyvekben és a zongorajátékban találtam rá önmagamra. Fontos számomra a család, a nőiség, a nemes egyszerűség egy csipetnyi eleganciával.

Erdész Fanni
A Faluság blog hálás és lelkes szerzője. Háromgyerekes anya, angol szakos tanár, kertekért (és még húszmillió más izgalmas dologért) lelkesedő ember, táncbolond, hű barát és boldogan szabad/ szabadon boldog nő.

Öreghegyi Csemete Tanoda (Szada)
Kertészmérnök Anyukák vagyunk. Sok-sok gyerekkel. Barátságunk az óvodában köttetett. Hosszú beszélgetések után eldöntöttük, hogy elindulunk egy úton. Ennek az útnak a vezérfonala a gyermekeink és szakmánk iránti hűség és szeretet volt. Nem szerettük volna azonban, ha életünk e két legfontosabb feladatát rangsorba kellene állítani. Ezért létrehoztunk egy olyan dolgot, amelyben mindkettőt egyszerre élvezhetjük. Létrehoztuk az Öreghegyi Csemete Tanoda és Kertészeti Árudát. Ez lett a „munkánk”. Elsősorban gyermekek kertészeti oktatásával foglalkozunk. Nagyon fontos számunkra a jövő generációjának tudásunk minden cseppjének átadása, hogy elsajátítva azt, önellátó életet élhessenek. Minden megszerzett ismereteinket megosztjuk velük, mert ez a mai világban kincset ér, és nem kis túlzással állíthatjuk, hogy egészségünk, létfenntartásunk záloga. Gyakorlati foglalkozásainkon ezt fizikai munkával, de erőfeszítések nélkül, örömmel tesszük, és közös munkánk gyümölcseit velük együtt fogyasztjuk. Ez az öröm, amely abból fakad, hogy saját magad hozod létre az életben maradáshoz szükséges ennivalót, elemi erővel hat mindannyiónkra.
Kertészeti árudánkban legfőbb célunk a biodiverzitás megőrzése és növelése. Megszokott árudai kínálatunk mellett elfeledett, ritka, vagy éppen hazánkban még kevéssé ismert, de a megváltozott klimatikus viszonyok miatt már itthon is termesztésbe vonható fajtákat kutatjuk és népszerűsítjük.
Hosszútávú céljaink között szerepel a térségben hiánypótló szolgáltatásként egy kisebb szabadföldi vágottvirág ültetvény létrehozása, hagymásokkal, egynyári és évelő virágokkal.

Gyenis László
Baranya megyében, Ellendpusztán élek családommal. Gyerekkori hobbim, majd hivatásom a díszmadártenyésztés mellett méhészettel, gyümölcstermesztéssel, háztáji állattartással, növénytermesztéssel foglalkozunk azzal a szándékkal, hogy családunkat ellássuk egészséges élelmiszerrel. A mai világban nagy értéknek tartom, ha minél nagyobb részben önellátásra törekedve, környezetünkkel harmóniában élve alakítjuk ki életünket. A méhészet mindig is érdekelt, nagy hatással volt rám a példa, amit aparhanti nagyapámtól örököltem. Ő 20 család méhet látott el a hetvenes években. Tőle örököltem több felszerelést, amivel elkezdhettem 10 éve a méhészkedést. Célom, hogy jelenlegi állományommal - ami csekély 10-15 méhcsalád - családomat és környezetünket (rokonság, barátok ismerősök), valamint lóri papagájaimat jó minőségű mézzel lássam el.

Hajba Gergő
Pécsi születésű vagyok, az első pécsi belvárosi közösségi kert (a Zöld Folt) koordinátora. A PTE-BTK Interdiszciplináris Doktori Iskolájának abszolvált doktorandusz hallgatójaként disszertációm témája a városi mezőgazdaság, ezen belül is a városi mezőgazdasági tevékenység magyarországi történetének vizsgálata, a városban termelt organikus élelmiszerhez, a városi terekhez és egymáshoz fűződő viszonyunk alakulása.
Úgy vélem, hogy az urbánus körülmények között végzett növénygondozás, és az annak okán kialakult személyközi kapcsolatok vizsgálatával jellegzetes keresztmetszetet kaphatunk a bizalom társadalmi mintázatának (újra)alakulásáról. Előadásomban az elmúlt 5 esztendő tereptapasztalatait és kezdeményező szerepben töltött eredményeit, a városi kertészkedés közösségre gyakorolt hatásait, lehetőségeit és gátjait kívánom összegezni.

Nagy Anita
A teremtő alkotás az élet megnyilvánulása maga, ezen belül a képi alkotás a legmagasabb szintű kommunikációs csatorna számomra. Egész életemben az alkotáson keresztül egy lágyan áramló, teljesebb világba, egységbe csöppenek. A fotózás apai ágon öröklődött rám, nagyapám és édesapám is a szerelmesei voltak. Édesapámtól kaptam első fényképezőgépemet, amikor a kaposvári Zichy Mihály Iparművészeti Szakközépiskola textiltervező tanulója lettem.

Zanaty Márta
Szakmám száraz, számos, és sokaknak unalmas számvitel-adózás, én mégis szeretem. Emellett persze jó kikapcsolni, főzéssel, sütéssel, horgolással, mindenfajta kreatívkodással. Az élet úgy hozta, hogy egy igazi pesti lányból néhány évre, ha nem is teljesen, de falusi asszonyka lett belőlem. Az itt megélt dolgokkal tudok/tudtam kapcsolódni a bloghoz. Most, hogy újra pesti nő vagyok, és teljesen elszakadtam a falutól, újra meg kell találni a kreatív kikapcsolódás módját, de be kell valljam, a város adta lehetőségek tárháza visszaszorítja az otthoni bezárkózás közben korábban végzett tevékenységeket.

Nemrégiben néhányan közvetlenül is megtapasztalhattuk, hogy irodalom és süti kéz a kézben járnak. Ebből a párosból a süti természetrajzát górcső alá véve azt láthatjuk, hogy egyfelől jól olajozza az eszek kerekét és a beszélgetés menetét, másfelől viszont igen tünékeny, állhatatlan természete van! Sajátosságait élesen megvilágítja egy kedves barátnőm felettébb találó mondása, miszerint „Minőségét sokáig megőrzi, de mennyiségét nem!”. A süti e tünékeny természetéből következik tehát, hogy előállítását újra és újra, állhatatosan meg kell ismételni. És itt el is érkeztünk a „konyhai minimál” fogalmához. Mai rohanó világunkban bizony üdvösnek találjuk, ha olyan receptre bukkanunk, aminek megvalósítása a lehető legkisebb fáradságot, eszközparkot, felhajtást igényli, a végeredmény mégis finom. Nemrégiben ilyen receptre bukkantam az interneten. Azóta is csak ezt sütöm, ha valamivel gyorsan elő szeretnék rukkolni, így gondoltam, elkészítésének módját megosztom, hátha mást is efféle törekvések vezetnek.

Az interneten vagy máshol talált recepteket általában azonnal, az első próba során átírom a saját ízlésem szerint. Fő oka ennek, hogy a grammra és egyéb aprólékos mértékegységekre kicentizett-kimilliméterezett mennyiségeket nem találom elég életszerűnek a konyhai térben. Sokkal közelebb áll életszemléletemhez és -gyakorlatomhoz, ha – példának okáért – különböző, mindig kéznél levő kanalakkal méregethetem ki a lisztet, a cukrot, a sütőport; a folyadékokat pedig vagy „gondolomra”, vagy pedig bögre- vagy pohár-mértékben adhatom a hozzávalókhoz (azonban a precízségnek is meg kell adnom, ami jár: azt azért így is szeretem tudni, hogy egy-egy ilyen pohárnyi vagy bögrényi mennyiségnek az SI mértékegységrendszer szerint is mi a megfelelője…).

Igyekszem a hozzávalókat is már eleve logikai sorrendben, a felhasználásuk szerint felsorolva, szétosztva felírni, hogy kicsiny gondolati energiával követhető, de biztos szamárvezetőm legyen a későbbiekben. A mosogatnivaló minimalizálása szintén fontos szempont! Nem csak amiatt, mert „lustaság – fél egészség”, de időnk végessége és – kivételesen napjaink elterjedt, de szerintem szörnyen csúf szóhasználatával élve: – „ökológiai lábnyomunk” „mérete” miatt is. E gondolatmenethez tartozna a konyhai eszköztelenség ideája is, gondoljunk csak Fekete István Matulájának egy „táblából”, egy bicskából és egy lábosból álló férfikonyhájára a Tüskevár gunyhójában – amivel minden étek elkészült azért, vagy arra a falusi szokásra és mozdulatra, ahogy – a különféle dizájnos (és majd aprólékosan elmosogatandó) fokhagymanyomókat elegánsan mellőzve – a fokhagymagerezdet kézben tartva először szépen, függőlegesen, két merőleges síkban bevagdalják, majd továbbra is kézben, a harmadik, a vízszintes síkban is apróra metélik, miközben közvetlenül a fövő ételbe potyognak a darabkák.

Nos, e vezérelvek szerint átírva és szervezve így hangzik a finom, egyszerű csokiskeksz receptje (hozzá kell tennem, hogy a fényképeken dupla adag szerepel, mert a hétvégére hazaérkezett család részére nem aprózhattam el a mennyiséget!):

1) Először is kezdd el a sütődet bemelegíteni. Olyan gyorsan összeállítod majd a sütnivalódat, hogy ennek épp most van itt az ideje.

Száraz hozzávalók

2) Pakold össze a „száraz” hozzávalókat egy tálban: vagdalj vagy tördelj apróra tíz deka étcsokoládét, adj hozzá tizenkét púpos evőkanál lisztet (teljes kiőrlésű is, finomliszt is jó), egy teáskanál sütőport, egy „késhegynyi” szódabikarbónát, majd reszelj bele narancshéjat ízlés szerint (és/vagy tegyél kandírozott narancshéjat). Ha van, tehetsz bele durvára vagdalt diót, mogyorót, mandulát, de anélkül is finom.

Nedves hozzávalók

3) Egy nagyobb lábasban fakanállal keverve állítsd össze a „nedves” hozzávalókat: langyosra olvassz fel tizenöt deka vajat, tegyél bele hét (nem túlzottan) púpos evőkanál kristálycukrot, egy csomag vanillincukrot (vagy megfelelő vaníliát), egy jó csipet (vagy fél kávéskanál) sót, egy egész tojást – jól keverd össze, majd add hozzá a szintén összekevert száraz hozzávalókat. Jól formázható állagú masszát kapsz. Ha mégsem, tégy róla, hogy az legyen: adhatsz még lisztet, vagy esetleg kis vizet, ezt-azt (tej, joghurt, tejföl, kinek mi van kéznél). Ezt már kézzel is célszerű gyúrni, de előtte a még nem ragacsos kezeddel vedd elő a sütőpléhet és tedd rá a sütőpapírt, hogy kéznél legyen.

Minden egyben

4) Ha szépen összeállt, még ugyanabban az edényben el kell felezgetni a mennyiséget úgy, hogy a végén harminckét kis gombócot kapjál (ez ugye felezgetéssel könnyen teljesíthető, mert harminckettő épp a kettő ötödik hatványa). Ez egyben pont egy sütőlapnyi mennyiség. A sütőpapírra helyezd rá szellősen a harminckét tésztagolyót. Ha akarod, picit lapítsd le a golyókat a tenyereddel (nem szükséges), és azon nyomban teheted a sütőbe. Nem kell túl nagy hő, mondjuk úgy százhetven-száznyolcvan celziusz fokon úgy tíz-tizenöt perc alatt szépen megsül. Ellapul. Ha kivetted a sütőből, csak akkor nyúlj hozzá, miután kihűlt, mert ekkor már szépen le tudod szedegetni a papírról.

Sütés előtt

Előnyei:
- Finom: kellemes harmóniába és ellenpontokba szerveződik a csokoládé keserűsége, olvadt darabossága, a cukor édessége, a vanília kedvessége, a narancshéj citrusos fanyarsága és üde aromája, no és az édes-sós izgalmassága! Mindennek megbízható, kiegyensúlyozott alapot ad a ropogós tészta.
- Csupán kettő-három (kényesebbeknek: négy-öt) konyhai darab vár elmosogatásra.
- Nem kellett elővenned majd letisztítanod a gyúródeszkát.
- Könnyű enni és minőségét hosszabb időn át is képes megőrizni (ha lehetőséget kap rá).
- Gyors, egyszerű, gyakran előfordulhat, hogy megvan otthon minden hozzávalód, vagy könnyen beszerezhető.

Sütés után

Kellemes sütögetést, kellemes eszegetést!

Eseménydúsan telt az a nap. Délutánra meghívást kaptunk a közeli Terénybe, ahol egy összegyűlt nagycsalád 1-10 éves korú gyermekeit kellett lovagoltatni, délután két órás kezdéssel, a tűző napon.
Értem én, hogy a munka, az munka, de az a hozzáállás, amit a helyiektől tapasztaltunk, alulról súrolta az eddigi minimumot. Itthon indulásunktól számolva már negyedik órája égtünk a napon lovainkkal együtt, mikor kértünk egy poharat, hogy ne a lovak itatóvödréből szürcsölgessük az ismeretlen minőségű kútvizet. Persze nem a vízminőséggel volt a probléma, hiszen amit a ló megiszik, azzal gond nem lehet, de hogy még a pohárért is könyörögni kellett, az már szokatlan.
Szerencsére a gyerekek még annyira kicsik és romlatlanok voltak, hogy nem vették át a felnőttek mentalitását, így nem csak poharunk lett, de a társaság által fogyasztott süteményből az egyik kislány egy egész tányérral kicsempészett nekünk.
Akkora dolog manapság a lónak puszta látványa is, hogy minden gyerek eksztázisba esik, ha a közelükbe kerülhet. A legszomorúbb eset, mikor a totyogós kétéves mosolyogva nyújtogatja kis kezeit a ló irányába, azonban anyukája, akinek rossz gyerekkora lehetett, szívtelenül elrángatja onnan, hiába sír a kicsi. Aztán vannak szerető szülők, akik büszkén szemlélik csemetéik első próbálkozásait lóháton. Sokszor anya vagy apa is megpróbálkozik, bár manapság már a felszállás sem megy egyszerűen. Ezzel szemben megismertünk egy ötéves kislányt, akinek a kengyel nagyjából a feje búbjáig ért le, ő azonban nap végére egyedül kidolgozott egy stratégiát, és teljesen önállóan képes volt fölmászni százhetven centi magasra. A legnagyobb szívfájdalma az volt, hogy a keskeny kis aszfaltút (ahol lovagoltatni kényszerültünk) korlátolt lehetőségei miatt nem tanulhatott meg aznap ügetni.
Mielőtt a nagycsalád szétszéledt, gyorsan zsebre vágtunk némi adományt, majd teljes sebességgel porzottunk Szandára, mert Terényben nincs fagyizó, de mint kiderült, még kocsma sem. Láttunk már falut templom nélkül, de hogy valahol kocsma sincs, teljesen új. Ez persze némi magyarázatot nyújt a falucska ápolt, tiszta környezetére, az alacsony munkanélküliségre és a csudálatos rendben tartott tornácos parasztházakra, muskátlis eligazítótáblákra. Szandán feltett szándékunk volt bérünk egy részét fagylaltra költeni, mivel a tíz szem aprósütemény arra volt csak elég, hogy ne haljunk éhen a két falu között a gabonatábla szélén. Az ötszáz fős lakosságú, békés kis Szanda többnyire kihalt utcákkal fogad, most azonban már a falu határában gyanús hangok ütötték meg a fülünket.
A főtérre érve szembesültünk vele, hogy egy helyi „banda” játszik fertelmes mulatós zenét a művelődési ház előtt, amire cigány hastáncosleány ropja. A színpad mellett nagyjából száz motor sorakozik, indulásra várva. A falu teljes lakossága összegyűlt, hogy idén legalább egyszer vehessen sört és virslit ötszörös áron a rendezvény büféjében.
Mindez nem akadályozott meg minket a fagylaltozásban, bár a lovakat nem mertük egyedül hagyni az út közepén, a lókikötésre alkalmas füves parkot motorok foglalták el teljes egészében. Míg kedves lovastársam, Áron őrizte a lovakat, bementem fagylaltot venni, de még el sem fogyasztottuk, mikor rájöttem, hogy most már a szomjúságtól nem tudok (na jó, tudok, csak nem szeretnék) tovább létezni. Elsétáltam a főtér túloldalán található nyomós kútig, lévén ez az egyetlen a faluban, amely még működőképes – a többit rég elzárták, mert sokan egész nap hordták a vizet, hogy spóroljanak a vízszámlán. Amint sétáltam vissza a lovakhoz, már sejthető volt, hogy távozásunk nem lesz zavartalan. Helyi kisfiúk vetették rá magukat Áron karikás ostorára meg az én korbácsomra (Áront nem szabad egyedül hagyni gyerekekkel egy rendezvény közepén, mert hamar teljes anarchia tör ki), és a főút közepén állva vágtak maguk körül hat méter széles rendet a bámészkodók között. A biztonsági őr már méregetett, de inkább nem szólt. És ekkor történt a falu idei esztendejének legnagyobb tragédiája. Kicsit későn kaptam észbe, mi következik, így a motoros felvonulás indulásáról akkor értesültünk, amikor egyszerre berúgták-indították a száz benzintemetőt. A lovak kantár nélkül várakoztak, az ostorok eltűntek a tömegben, Áron lova halálra rémült a hihetetlen hangzavartól, én meg a hirtelenjében fölkantárazott Csenge hátáról próbáltam rendet teremteni. Szerencsére semmilyen komolyabb katasztrófa nem történt, és Vince is megnyugodott, amint Áront a hátára vette. Miután a motorosok rendőri vezetéssel köddé váltak, beléptettünk a főtérre. No ekkor derült ki, hogy jobb lett volna, ha figyelünk a hangosbemondóra, mert a hangzavar felelősei csak a falut kerülték meg, s már robogtak is vissza a rendezvényre.
A biztonsági őr ekkor már hiába próbált minket elzavarni, mert mi beszorultunk a kerítés mellett parkoló autók, fényképező járókelők és motorral villogók közé. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy egyik lovat sem különösebben zavarta a fokozott stresszhelyzet, és senkit nem tapostak agyon, de még csak meg sem riadtak. Így most sok turista és helyi bosszankodik, hogy a szép kétkerekűek sorai elé sikerült befotózni nyolc, számukra talán kevésbé impozáns barna lólábat. Természetesen a lovak aszfalton való haladási sebessége messze alulmúlja a motorokét (és nem is siettünk), így a jobb oldalon rekedt bamba bámészkodók a lovainkon kívül senkit és semmit nem láttak felvonulni.
A biztonsági őr ábrázatát elnézve a jövőben új törvényjavaslatot terjesztenek majd a Parlament elé, mely szerint nem csak a zajtalálkozókról, a falunapokról, de az ország egész területéről ki kell toloncolni az ártatlan négylábú barátainkat. Két kupac lószar (faluhelyen inkább trágya) mindenkit megbotránkoztat, a párszáz liter elégetett benzin és a falunapot kísérő mulatós zene, melytől négy kilométerrel odébb se tudtunk elaludni – senkit.

In.: A szabadság íze

https://hu-hu.facebook.com/zakadominika/

A bejegyzés eredeti megjelenése:
https://lengyel-attila.blogspot.com/2019/06/tegyunk-novenyvaksag-ellen-3-egynyari.html

Süti, likőr és primula.

A polgármester asszony szerint az ellendi férfi-bátorságpróbán hárman indultak: Szilárd bácsi és a Kovás fiúk köszöntötték a falu nőit a kultúrban. Az ideológiai/pedagógiai nevelésem úgy hangzik, hogy ennyit megtehettek a faluért, a falu nőiért, a gyakorlati megvalósítás pedig fejenként egy hatalmas tábla oreós milkacsoki.

A családi ünnepeinket általában -lokálisan- egy helyen üljük, de az idei nőnap valamiért abban kivétel, hogy a faluságon mint közösségi blogon köszöntöm fel nőinket, akiknek írásai és ezáltal ki nem mondott, de megélt mindennapijaik kísérik végig egyre többünk ki nem mondott és másképp megélt mindennapjait.
Amikor Judit finoman jelzi, hogy a Faluságon kialakult kivetülés-folyamból már igencsak hiányzik a higgadt, jelzésértékű de azért mégis kritikus (ezt a társadalom általában a férfiassal asszociálja) hang, akkor arra lyukadok ki, hogy talán tényleg szükség van ránk (mármint a férfiakra), és nem feltétlenül csak olyan módon, hogy márciuskákkal és cukin csomagolt -többnyire védett, de legalább importált- virágokkal árasszuk el hölgyeinket, hanem hogy saját modorunkban, stílusunkban becsatlakozzunk abba a világba, melyet normális esetben a nők és férfiak különböző arányú, de állandó jelenléte kéne hogy alakítson.

A férfiakat többek között az autókkal asszociálják, és a jelenlét maga is lehet tágan értelmezhető, ezért döntöttem úgy, hogy a nők, és különösen a Faluságot író és olvasó nők tiszteletére egy képelemzést iktatok be ide. A képen látható, magára hagyott kis piros kocsi annyira azért nem kicsi, hogy elfoglalja a teljes járdát, így ha egy gyalogos miért ne alapon egyszerűen csak szeretne végigmenni azon az úton, amit a várostervezők neki rendeltek, akkor teljes joggal merülhetne fel benne, hogy belerúgjon, legyen bármilyen cuki ez a kis piros autó. Talán csak az tartja majd vissza ettől, hogy felméri az okozott kár rajta behajtható összege és a kiadott feszültség értéke közötti különbséget, és ezt mérlegelve egyszerűen csak kikerüli (legalább nem kell nagyot kerülni!), netán lefotózza (mert végülis szép), méginkább netán ír róla majd.
Mindenképp érdemes megemlíteni a kép egészét illető arisztokratikus jegyeket: a villa, a kerítés stílusát, az autó ápoltságát és vélelmezhető árát, melyek a városra jellemző módon állnak kontraszba a kert elhanyagoltságával, a villanyoszlop póriasságával és a kis piros autó járdáról lelógó bal első kerekével. Tulajdonosa nemét és korát illetően nem merek semmire következtetni, de érezhető, hogy mindenképp vigyáz tulajdonára, nehogy más autók kárt tegyenek benne, amikor az út szélén parkol. Ebből következően talán annyira mégsem gazdag.
Naszóval, Uraim: legyünk jelen, mert szükség van ránk; de ne álljuk el az utat senki elől, vagy ha már elálljuk, akkor legalább hagyjuk nyitva az ajtót-ablakot, és felejtsük benn a kulcsot!

Sokan és sok helyütt hangsúlyozzuk a kisgyerekkori mesélés, aztán a nagyobb gyerekkori mesélés, aztán a még nagyobb gyerekkori mesélés és szép lassan a felolvasás, illetve önálló olvasás fontosságát. Lélek, nyelv, gondolkodás, hit - minden alapja.
A helyes és szép felnőtt beszéd mellett a mesevilág gazdagító erejével tudjuk gyermekeinket nyitott szelleművé, nyitott szeművé, egyszóval befogadó, majd önkifejező teljes emberekké segítenünk.
Az olvasás és írás körkörös kapcsolatáról számtalan nyelvész és pszichológus ír: az olvasásértés a hallás utáni történetértéssel kezdődik.
Első pillantásra furcsának tűnik, hogy egy auditív tevékenység a vizualitást pozitívan befolyásolja, de egyszerűen így van. Amikor az egy-két éves gyerekünknek képeket mutogatunk, jó esetben nem csak megnevezzük a képen látható dolgot, hanem történetbe helyezzük, azaz a látottak kapcsán szabadjára engedett fantáziánkat nyelvi formában tolmácsoljuk a megfelelően megválasztott szókinccsel, fordulatokkal, kifejezőeszközökkel.
Következő lépcső a képes mesekönyv, amikor is a kép már nem a kiindulópont a meséléshez, hanem illusztráció, azaz a történet megértését támasztja alá a képpel. Innen megint csak egy lépés a képek nélküli mesekönyv olvasása - itt már elég, ha szép maga a könyv, ha néha-néha van egy illusztráció.
Aztán megérkeztünk a felolvasásig, amikor is a gyerek már nem nézi velünk a könyvet, hanem egyszerűen, önállóan hallgatja a felolvasást. Kissé meditatív pozíciót vesznek fel ilyenkor: olyan, mintha a belső vetítésüket néznék. És ez a fázis nagyon hamar csap át teljesen önálló olvasásba, amikor már az ágyon hasalva, fotelben lábakat felhúzva belemerülnek a fekete-fehér világba, és már repülnek is a képzeletükkel.
Akiket ezektől a lépcsőktől megfosztanak, és túl egyoldalúan csak a képi világból merítkezhetnek, azoknak a nyelvi kompetenciája általában nem lesz olyan érett és kifejező, mint történethallgató, majd olvasó társaikénak. Egyszer már írtam valami hasonlót: hogy bárhány képünk lehet, sohasem lesz olyan árnyalt, sokszínű, részletgazdag, mint amilyeneket a nyelvvel vagyunk képesek "megfesteni".
A népmeséknek még mindig különösen fontos szerepük van: archetípusokat mozgatnak, kimondatlan félelmeket fogalmaznak meg, de a legfontosabb: bármilyen borzalmat (szegénység, éhezés, bántalmazás, elnyomottság, kiszolgáltatottság) képesek feloldani azzal, hogy a mese végére minden jóra fordul. Hogy a tennivaló és a vakszerencse fontossága egyensúlyban van.

Jolán, aki most lett nyolc éves, már nemcsak önállóan olvas, hanem önállóan is ír. Azért hozom egyik szép történetét, mert közvetetten "Süsü pillangója" ihlette a mesét: édesanya, miről írjak? Hm, egy lila pillangóról. Ennyi volt az anyai indítás, a többi már egyéni munka, icipici anyai helyesírás javítással.
Látványosan kitűnik, hogy milyen evidenciaként épültek be a történetalakításba a népmesei és modernebb, egyértelműen nehéz élethelyzetekre íródott szövegmodellek. Ami viszont "mesteri", az az átlátszóság, illetve a színek szimbolikája Joli meséjében. Az alapfogalmak (társ, barát, szomorúság, irigység, szépség, közösség utáni vágy, egyéni úttalálás, csodavárás és hit a csoda megtörténésében, a sorsalakító nő (anya-boszi) modellje, stb.) letisztultak, és jól megfogalmazottak: tudja, hogy a mi a különbség társ és barát között, tudja, hogy a kitűnni vágyás magányossá tesz, hogy önmagunkat megoszthatjuk, de csak úgy, hogy nem adjuk oda teljesen magunkat, megtartjuk egyediségünket, miközben segítünk a másiknak is megmutatni azt az utat, amit mi szerencsésen megtaláltunk. Elfogadás és egyediség utáni egyidejű vágyunk, ami igencsak bonyolult emberi igény.
És igen, a szerkezet, mint tartópillér megtartása: író, cím, első rész, második rész, bevezetés, párbeszéd, hatásos lezárás.

Mindig csodálkoznak, mikor kiderül, hogy mindegyik gyerekemmel levelezek. Nagyon fontosnak tartom az írott nyelviség birtoklását. Ez az egyik indíték. Ennél azonban tény, hogy fontosabb a másik: egy nagycsaládban egyszerűen nem jut idő mindenkit a maga mélységében meghallgatni, időt és teret teremteni arra, hogy négyszemközt lehessen megbeszélni a kényesebb ügyeket, ami nem tartozik másra. Viszont az "odafigyeléshiányt" jól tudom így kompenzálni - megéri, hiszen olyan bizalmas kommunikációs csatornát lehet így fenntartani a gyerekünkkel, ami a kamaszkor körül is biztosítja azt, hogy ismerjük a gyerekünket, megismerjük és segítsük azt, amivé folyamatosan válnak vagy válni igyekeznek. A helyesírást is finoman ki lehet javítani, mesélni is lehet kicsit, de alapvetően természetesen őróluk szól a beszéd, de azt is érzékelem, hogy írott formában könnyebben "beveszik" a tanácsokat is, ami szemtől szembe - mondjuk ki - sokszor idétlennek hangozna.

Mikor besűrűsödnek a tennivalóim, Janka nagylány papírüzenetekkel szokta segíteni anyai munkámat - a cetliket a pultra helyezi, közvetlenül a vízforraló elé, hogy a reggeli teakészítés közben biztosan észrevegyem.

Ugye nem felejted el megvarrni a táskámat?

Légyszi kelts előbb fel, hogy begöndöríthessem a hajamat!

Kovács Jolán: A lila pillangó

Első rész: A lila pillangó

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy pillangócska, s ez a pillangó nem egy átlagos lepke volt: nem volt színe. S ez a pillangócska olyan, de olyan szomorú volt, hogy miért? Hát ezért: Ó, ho, ho, ho, ho, hó.... Engem mindig kicsúfolnak! - mondta szomorúan a kis lepke.
Egyszer a pillangó elment világgá, mert hisz' kicsúfolták. Ahogy szállt, szálldogált, találkozott egy kis galambbal, s mindent elmesélt, töviről-hegyire.
- Ó, te szegény kis pille, majd segítek én a te bajodon! - ajánlotta fel a kis galamb örömmel a segítségét.
- Rendben van! - egyezett bele a kis pille, s kezet ráztak.
S ahogy szálltak, szálldogáltak, találkoztak egy mocsárral, ez a mocsár lila színű volt. Ebben a pillangócska megfürdött, s azon nyomban lila lett.
- Ó, ho, ho, ho, hó! - kiáltott boldogan a lepke. Engem többé irigyelni fognak, hogy ilyen csini lila vagyok!
S így is lett: - Hékás, skacok! Figyeljetek ide! Ez milyen vagány, szép lila! Vaoooooo.....
S így élt boldogan, lilán, a mi kis pillangónk.

Második rész: A lila pillangó barátai

A lila pille, miután megunta, hogy irigyelik a társai, elment barátok után kutatni. Hát ahogy ment, mendegélt, nem volt ott semmi, de ahogy tovább ment, mendegélt, előtte állott egy kis kunyhó, s abban a kunyhóban egy kedves boszorkány lakott, s ez a boszi megsajnálta: - Ó, kedves kis pillangó, miért búsulsz ennyire? Hát így válaszolt a kis lepke: - Ó, hát hogyne búsulnék, ha nekem egy barátom sincsen! - árulta el zokogva a kis pille.
- Ó, hát segíthetek én a te bajodon! - ajánlotta fel a boszi: - Figyelj ide! Mikor lemegy a nap, menj haza, s ezt mondd a lepkéknek: Kövessetek, hogy olyan szépek lehessetek, mint én. S követni fognak! Majd vidd bele őket a mocsárba, s mindenki más-más színű lesz, s ezt fogják kérdezni: - Hogyan csináltad ezt? És milyen szép zöld, kék, sárga.... színű a szárnyam! S mindenki a barátod lesz.
S így is lett, már mindenki a barátja lett, s boldogan élnek, zölden, kéken, sárgán...., s persze lilán, barátságban.

Lányaim

Csalán, tavalyi cékla, amit frissen szedtem fel a reggelihez, pitypang levél, és találtam snidlinget is

Az egér is a képen!

Holdvilágban Horkával

Csontos boldogság

Az ablaknak repült, aztán útjára bocsátottam

Az otthon: Dombay-tó

Vajon az utcáról hogyan lehetett meglátni, hogy az Okos-ház fölötti ligetes pinceteraszon immár két, a föld fogságából kiszabadított borona ácsorog?
Vajon miért akkor látja meg mindenki az értéket, amikor az napvilágra kerül, amikor már megtisztították a kosztól?
Vajon miért akkor tűnnek el a dolgok, amikor a fél falu farsangol a művelődési házban?

Hóvirág (Galanthus)

Pécs – Ellend: 15 km. Az egyetemről, teljes csinosban sietünk haza kicsiny falunk meghitt ölelésébe egy tizenegyedik generációs japán keramikus-teaművész teaszertartási bemutatójáról. Egy idézet és a mellette álló virágkompozíció által megteremtett értelmezési mező, melyben minden mozdulatnak, minden gesztusnak és mimikának szimbolikus kifejeződése és jelentése van.

Hunyor (Helleborus)

Átöltözés, rohanás a kultúrba: pogácsa és fánk. Cukrozott üdítő. Ismerős kedélyesség. Jelmezes gyerekek, akik már nem is értik, mire ez a felöltözés, de így szoktuk....
Közösségeink, ahova tartozunk lakóhely vagy születés által, és megalakítandó közösségeink, ahová szellemileg és lelkileg szeretnénk tartozni.
Még mindig nem tudom, hogy falusi vagyok-e.

Az alábbi áttekintésben olyan növénynemzetségeket ismertetek röviden, melyek fajai, fajtái dísznövényként, vagy gyümölcstermőként lehetnek szép, illetve hasznos elemei kertünknek. Immár 30 éves szakmai tapasztalatom alapján elmondhatom, hogy az átlag magyar ember növényekkel kapcsolatos ismeretei erősen hiányosak.
Ami még szomorúbb, hogy ebben a 30 évben folyamatosan romlott ez az állapot, ami jelzi az emberek természettől való távolodását. Szakmabeli társaimmal persze folyamatosan igyekszünk e folyamat ellen dolgozni.
Ennek szellemében íródott ez az összefoglalás a legfontosabb növénycsoportokról, hogy a közismertebb nemzetségek mellett olyan növényféleségekre is felhívjam a figyelmet, melyek ugyan még ismeretlenek, vagy csak kevéssé ismertek, de rendelkeznek olyan előnyös tulajdonságokkal, melyek miatt feltétlenül érdemes lehet kipróbálásuk, megtelepítésük!

Hakonechloa macra (japán szálkafű): különlegesen szép megjelenésű, bókoló fűszálakból álló, dús zsombék alakú, több féle színű változatban is beszerezhető, alacsony termetű évelő, mely inkább árnyékos helyet, illetve némi téli takarást igényel.

Hamamelis (varázsmogyoró): Nagyobb termetű díszcserjék, vagy több törzsű fák, melyek különös értéke a tél végén, általában februártól induló, igazán szívet melengető virágzás. Az egyes virágok kunkori szálacskákból álló pici gombolyagok, melyek sárga, narancs, illetve piros színekben kaphatók.

Hedera (borostyán): közismert örökzöld kúszónövények, melyek léggyökereikkel kapaszkodva sok féle felületen jól megtapadnak. Nagyobb felületet benőve különösen alkalmasak nem kívánatos, elemek, vagy akár talaj eltakarására. Árnyékban a legszebbek.

Hemerocallis (sásliliom): edzett, hosszú életű évelők, melyek elképesztő színválasztékban szerezhetők be: a világon több tízezer fajta létezik! A nyár legforróbb időszakában nagyon hosszú ideig bontják látványos virágaikat. Egy virág csak egy napig nyílik, de egy-egy virágszáron akár tucatnyi bimbó is lehet, melyek sorra, egymás után nyílnak ki. Egy növény pedig akár 10-20 virágszárat is nevelhet. Tűző napos helyen lesz a legszebb.

Heuchera (tűzeső): hihetetlen színgazdagságban ismert, levélzetükkel díszítő, teljesen télálló, edzett, hosszú életű évelők, melyek leginkább félárnyékban érzik jól magukat, de tűző napot is elviselő gyönyörű változatok is kaphatók. A levelek enyhe télen át is telelnek, csak nagyon komoly hideg esetén fagynak vissza. Ilyenkor a tövek tavasszal gyorsan újrahajtanak. Alacsony termetük miatt kiválóan alkalmasak talajtakarásra, de nagyobb termetű dísznövények háttereként is alkalmazhatók. Sok fajta ismert, mely apró kis csengettyű-szerű virágok felálló füzéreivel is díszít. Ezek a kis virágok hagyományosan pirosak (innen a név…), de fehér és rózsaszín változat is létezik.

Hibanobambusa (japán bokorbambusz): a Shiroshima nevű, krémfehérrel csíkozott, nagy, tarka levelű változat a legismertebb, mely 2 méterre növő, igen látványos, sűrű, örökzöld bokor. Nagyobb kertekben szoliterként, vagy akár sövényként is alkalmazható. A terjedését határolással megakadályozhatjuk (bauplast.hu – bambusz-szegély). Mínusz 15 fok körül lombozata sérül, de tavasszal gyorsan újul!

Hibiscus (mályva): rendkívül dekoratív, edzett, hálás dísznövényeket felölelő nemzetség!
A mocsármályvák, vagy mocsári hibiszkuszok (Hibiscus moscheutos) általában 50-150 cm magasra növő, lágyszárú évelők, nyáron hosszú ideig nyíló, tányér nagyságú, elképesztően látványos virágokkal. Hófehér, rózsaszín, piros és bordó színekben ismert. Jó télállóságú, normál kerti körülmények közt szépen fejlődik, azonban, mint neve mutatja, meghálálja a bőkezűbb vízellátást. Különösen jól mutat vízfelületek, kerti tavak mellett!
A kerti mályvacserje (Hibiscus syriacus) 2-3 méteres magasságot és 1-2 méter szélességet elérő bokor, mely nyáron hónapokon keresztül ontja tenyérnyi nagyságú virágait. Korábban csak néhány egyszerű változatban létezett, de mára már több tucatnyi gyönyörű színű, szimpla és telt fajtája is elérhető. Gyönyörű szoliter, de sövényként is szemet gyönyörködtető.
A harmadik csoport a nemzetségen belül a szobahibiszkusz, vagy Hawaii rózsa néven ismert Hibiscus rosa-sinensis, mely a trópusok egyik leggyönyörűbb virágzó dísznövénye! Lélegzetelállító szépségű színváltozatok százai állnak rendelkezésre a télikerttel rendelkezők számára. Míg az első két csoport teljesen télálló, ez utóbbi a legcsekélyebb fagyot sem viseli el, teleltetése plusz 10 fok körül célszerű.

Hippophae (homoktövis): általában 3-4 méter magasra növő, ezüstös lombú, terebélyes bokor, mely kiváló élettani hatású összetevők és vitaminok tömkelegét tartalmazó narancssárga kis bogyói miatt igen értékes gyógynövény! Edzett, mutatós, sövénynek is alkalmas. Porzós és termős példányt is ültessünk!

Hosta (árnyékliliom): kelet-Ázsiából származó, tökéletesen télálló, évelő dísznövény, mely rendkívüli szín- és formagazdagságban lelhető fel. Nagy levelei egyszerű zöldek, kékek, sárgák, illetve a legkülönfélébb tarkázottságúak is lehetnek! Nagyon sok fajtának vannak mutatós, illatos virágai is. Jó vízellátottságú, tápdús talajt, illetve a változatok túlnyomó többsége árnyékos fekvést igényel. Az egyik leglátványosabb évelő nemzetség!

Hydrangea (hortenzia): a hagyományosan ismert hortenzia (Hydrangea macrophylla) általában 1-1,5 méteres magasságú bokor, kissé savanyú, jó vízellátottságú talajban, félárnyékos fekvésben érzi jól magát. Vannak azonban a talajra, fekvésre sokkal kevésbé érzékeny fajok (H. arborescens, H. paniculata), melyek kedvezőtlenebb helyen, tűző napon is gyönyörű bokrokká növekednek és a nyári időszakban hónapokig díszítenek hatalmas virágbugáikkal! Kihajtás előtti visszametszéssel minden hortenzia dúsabb, nagyobb bugákat fejlesztő bokrokká nevelhető.

Iris (nőszirom): edzett, hosszú életű évelő növények, melyek törpe, közép és óriás méretekben is fellelhetők. Egészen elképesztő fajtaválasztékban szerezhető be, több tízezer változata ismert! Napos helyek gyönyörű tavaszi virágdísze.

Juglans (pompás dió): jaj Istenem, szegény, régi, kedves diófánk, mi lesz veled?? Az Amerikából érkezett burokfúró légy, vagy egyszerűen diókukac megpecsételni látszik szeretett, árnyat adó fáink sorsát: a termés augusztusra megfeketedve csúfoskodik a fákon… Mivel a legtöbb helyen nem csak árnyékáért, hanem terméséért is ültették, nagy a valószínűsége, hogy évi nyolcszori permetezés helyett inkább pekándióra cserélik sokan…

Juniperus (boróka): rendkívül formagazdag nemzetség, melyet fás szárú, örökzöld fajok és fajták alkotnak. Nagyra növő, fa termetű, kisebb bokor alakú, illetve elterülő, kúszó változatok egyaránt előfordulnak. A lombszín zöld, kék, sárga, de akár fehérrel tarkázott is lehet. Hasznos, szép növények, melyek szoliterként, sövényként, vagy talajtakarásra is alkalmazhatók.

Kalopanax (tüskefa): a nemzetség egyetlen faja a Kalopanax septemlobus, mely Kelet-Ázsiában honos. Hihetetlenül tűrőképes, 20 méterre is megnövő, különleges megjelenésű, hosszú életű fa, melynek késői (augusztus-szeptember) virágzása értékes a méhek számára.

Kerria (boglárkacserje): ázsiai eredetű, 1-2 méterre növő, edzett bokor, mely május-júniusi, aranysárga virágzásakor szemet gyönyörködtető.

Kniphofia (fáklyaliliom): Dél-Afrikai eredetű, látványos, nagy termetű, edzett, napfénykedvelő, évelő növények! Hosszú szárakon fejlődő, fáklyaszerű virágfüzérei nyáron díszítenek a fehéres-sárgától a narancson át a tűzpirosig terjedő színekben. Újabb fajtái között már folyton-nyílóak is vannak, melyek akár 3 hónapon át is hozhatják szemet gyönyörködtető virágzataikat!

Koelreuteria (csörgőfa): Kelet-Ázsiai eredetű, gömbölyded koronájú, jó tűrőképességű, gyorsan fejlődő díszfa, mely a nyár második felében gyönyörködtet aranysárga virágzataival. Érdemes lenne a legdúsabban virágzó példányokat kiválogatni és tovább szaporítani. Narancspiros színnel kihajtó, illetve oszlopos változata is beszerezhető.

Kolkwitzia (kínai viráglonc): Kínai eredetű, 2 méteres bokorrá növő, visszahajló ágú, edzett cserje, melyet május-júniusban, kis tölcséres, rózsaszín virágok özöne borít el! Aranysárga lombú, illetve kisebb termetű változata is létezik.

Laburnum (aranyeső): sárga akácnak is mondják, mert nyár elején nyíló, pillangós virágokból álló, aranysárga virágfürtjei az akácéhoz hasonló alakúak. Nyílásakor hihetetlenül látványos, kisebb termetű díszfa, vagy nagyobb bokor, melynek óriásfürtű fajtája is ismert! Mérgező növény, kisgyerekes kertekből inkább hagyjuk ki!

Lagerstroemia (selyemmirtusz): komoly adósságaink vannak ezzel a nemzetséggel szemben! Elképesztően látványos virágzású, kisebb bokortól a komolyabb fa-méretig terjedő habitusú növények, melyek nyílási ideje a nyár második felére, illetve szeptemberre esik. Orgonáéhoz hasonló, de annál általában jóval nagyobb, felálló, vagy a nagy tömeg miatt oldalra bókoló virágfüzérei sok gyönyörű színben lelhetők fel: hófehér, rózsaszín, lila, piros, bordó és ezek mindenféle átmenete! Egy kifejlett méretű selyemmirtusz teljes nyílásban a leggyönyörűbb dísznövények egyike! Mintegy tucatnyi, betegségekkel és a komolyabb téli hidegekkel szemben is kiválóan ellenálló fajtája áll rendelkezésre kertjeink, parkjaink napos részeinek díszítésére, melyekből most azonnal el kellene ültetni egymillió darabot országszerte! :-)
További érdekességei, hogy az idősebb példányok kérge platán-szerűen, foltokban válik le, igen mutatós, illetve őszi lombszíne a sárga-narancs-piros színekben pompázhat a talaj minőségétől illetve a fajtától függően!

Lantana (sétányrózsa): Brazíliából terjedt el világszerte ez a hálásan virágzó mediterrán cserje, mely edényesként balkonok, teraszok szép dísze lehet. Nagyon sok, szép színben ismert. Fagymentesen teleltessük.

Laurocerasus (babérmeggy): vagy Prunus laurocerasus, a Balkántól a Kaukázusig elterjedt, örökzöld lombú cserje, mely rengeteg, kisebb-nagyobb termetű változatban ismert. Szoliterként, illetve egyre több helyen sövényként is telepítik, ez utóbbira különösen alkalmasak oszlopos habitusú változatai. Pirosan kihajtó, nagyon szépen virágzó (felálló, hófehér, illatos fürtök), és ehető gyümölcsöt termő fajtái is léteznek. Edzett, hálás, mutatós növény!

Lavandula (levendula): mediterrán eredetű, kedvelt törpecserje, melyet aromás illatú, hamvas-szürkés levelei, illetve mutatós, kék virágai miatt ültetnek. Ismertek rózsaszín és fehér virágú változatok is. Tűző napot, viszonylag szárazabb helyet kedvel, alacsony bokrait célszerű tavaszonként alaposan visszavágni. A virágzatokból nyert, népszerű levendulaolaj kellemes illata mellett számos jó hatással is rendelkezik.

Leucanthemum (margaréta): az egyik legismertebb, legnépszerűbb, hosszú életű, edzett évelő növényünk, mely napos kertek kedves, mutatós dísze. Hófehér szirmú, sárga közepű változata a legelterjedtebb, de kaphatók telt, sárga, illetve piros szirmú fajták is. Vágott virágnak is kiváló.

Leucothoe (fürtöshanga): észak-Amerikai eredetű, kisebb termetű, színes lombú örökzöld díszcserjék. Leveleik kihajtáskor, illetve télen még színpompásabbak.

Ligustrum (fagyal): Európától Japánig elterjedt, többnyire örökzöld fajok tartoznak ide, melyek általában cserje termetűek, de pl. a japán fagyal (Ligustrum lucidum, ami egyébként kínai eredetű…) 10 méteres fává is képes nőni. Nálunk a leggyakrabban ültetett faj a télizöld fagyal (Ligustrum ovalifolium), mely nyírott sövényként a legnépszerűbb és tarka levelű változatai is mutatósak. Délebbi országokban a kínai törpe fagyal (Ligustrum jonandrum) igen kedvelt, mert tökéletesen alkalmas formanövények nevelésére. A fagyalok az orgonák (és az olajfa!) közeli rokonai, a nálunk is őshonos, lombhullató közönséges fagyalra (L. vulgare) pl. az orgonafajták kiválóan olthatók is.

Liquidambar (ámbrafa): a nemzetség fajai Görögországtól Japánig, illetve észak-Amerikában fordulnak elő. Ez utóbbi (Liquidambar styraciflua) a legismertebb és legnépszerűbb. Az Amerikai kontinens keleti felén, a Kanadai határtól egészen Hondurasig előforduló, közepes termetű díszfa, mely különleges, szinte csillag alakú levelei, illetve pazar, zölddel kevert narancsos-piros őszi lombszíneződése miatt nagyon szívesen alkalmazott növény! Oszlopos, valamint kis termetű fajtái is beszerezhetők.

Liriodendron (valódi tulipánfa): ő az igazi, valódi tulipánfa (Liriodendron tulipifera)! (A nemzetség másik faja a kevéssé ismert kínai tulipánfa.) Az egyik legősibb zárvatermő növény, mely észak-Amerikából érkezett hozzánk, nevét pedig tulipán alakú leveleiről kapta! Európában évszázadok óta igen kedvelt, egyes kastélyparkokban bődületes méretű, gyönyörű példányai élnek! Gyorsan nő, szereti a nedvesebb környezetet, hazánkban ártéri fásításként is előfordul. Nagyobb mértékű telepítése is indokolt lenne, mert díszfaként nagyon mutatós, illetve fája is értékes! Piros közepű, zöldessárga virágai is szépek.

Lonicera (lonc): sok fajt felölelő nemzetség, melyből a teljesség igénye nélkül a dísznövényként ültetett, teljesen télálló, örökzöld, vagy lombhullató fajokat, fajtákat érdemes említeni. Kevésbé, vagy erősen illatos, gyönyörű virágdíszt adó változatok egyaránt vannak köztük. Egyesek felfuttathatók, mások a talajon elterülők. Különösen értékesek az 1-1,5 méteres bokorrá növő kamcsatkai lonc (Lonicera kamtschatica) változatok, melyek vitamindús, ízletes, kék bogyóterméssel örvendeztetnek meg májustól!

Lycium (ördögcérna): a keleti gyógyászatban ismert és nagyra becsült, gyógyhatású Goji-bogyó, mely gyors növésű, edzett bokor és már a 2. évtől bőven terem! Termése az egészségre igen hasznos anyagok sokaságát tartalmazza, ezt számtalan vizsgálat bizonyítja!