Belebújni a tájba, elvarázsolódni benne - átalakulni. Megtisztulni.

avagy a krumpli-fokhagyma parcella világa a fennsíkon:

A vízmosásban élő sikló (Lacival leellenőriztetve) a krumpliföldbe fészkelt - átköltöztettük őket

Jolival nem bírtunk ellenállni a kíváncsiság kísértésének és felszedtünk a később vetett sorból egy éretlen növényt, hogy teljességében nézhessük meg.

Jól látszik a lassan majd bomlásnak induló vetőgumó sötét héja és a kialakulóban lévő, növekedő újak. Gyökérhálózat összeköttetés régi és új között.

A földből frissiben felszedett apróságok ebédre petrezselymes krumpliként - még mindig nem értem, miért a saját, és naná a friss saját a világon a legfinomabb....

Minden tekintetben újchips Jónás konyhájából

Atalantalepke (Vanessa atalanta)

Atalantalepke becsukott szárnyakkal

Mályvarózsa (Alcea rosea) rózsaszín sora - pár éve érkezett Erzsi kertjéből

Száradni felfont fokhagyma az eresz alatt

Fekete alkalmi szárad a barackfán - szálló fűrészpor elől átköltöztetve

Fiúbuli a városban: ügyintézős, ruhavásárlós, együttlevős kaland.
És jönnek a híradások róluk.
"Ha láttad volna őket ::))
éreztem, hogy nagy a szabadság, és gondoltam, hogy első alkalom ::))
E."

A sarokról a Józsinak hálás voltam, hogy diszkréten, gyerekfülektől távol csak nekem mondta: "Te, tudom, hogy biztosan megbeszélted velük, de állandóan körbenézés nélkül csapódnak ki a cangákkal az útra. Figyelmeztesd őket újra!"

Én is hívtam már fel anyukát azzal, hogy finoman jelezd majd a lánynak, hogy ne az út közepén felejtse a biciklit, amikor beszalad a játszótérre....

Falusi humánszemű kameráink működnek és biztonságot adnak. Előbb-utóbb úgyis mindenki megtudja, hogy ki milyen hülyeséget csinált....

Itthon négylábú gardedámok őrzik Jolit

Úgy tartják, ha meglátod az első sakktáblalepkét, akkor tényleg beköszöntött a nyár. Az első kinyílt kasvirágon pedig már maga a nyár igézet: gyors gazdasszonyi örömpillantás rájuk, aztán rohanás az Okosházhoz lepakolni az érkező tetőléceket, merthogy maga egy építőtábor (Okosház építőtábor 2021, https://falusag.hangfarm.hu/2021/04/okoshaz-epitotabor-2021) is hosszas előkészületeket igényel.

A reggeli gyerekébresztő előtt szedett virág-egyveleg: szerény egyéni köszönömök.
Fehér borzaskata, törökszegfű, zsálya, konkoly, tűzeső, kólacserje, menta, bazsarózsa, veronika.
Az őszinte adás gesztusa kerti virágnyelven.

hang: Kovács Jónás

Egy focipálya két nagy körbálát tesz ki

Az idealizált, topizált, mesékben élő faluképből egy biztosan még most is él nálunk: ha valamelyikünkhöz nagyobb társaság érkezik, akkor sitty-sutty rendbe vágjuk a köztereinket. A focipályát a kért időre lekaszálják és bebálázzák, majd jöhet a polírozós nyírás a profi játékélményért.

A fiúk vendégvárása

Falucskánkig vezető, híresen kátyús közutat most újítják fel - és egyszer majd bicikli út is lesz! Csillogó gyerekszemek, lelkes hangulat, hogy nem kell majd bemenni a városba azért, hogy gördeszkázhassanak - vagy egy jó bringával tíz perc alatt bent lehet lenni. Közlekedési szabadság.

Jónás deszkái

Janka és Jónás állandóan szerelik, alakítják, javítják, festik a deszkáikat. A nyár eleji hétvégi nyugiban pedig már eljutottak odáig is, hogy ne csak a felfüggesztéseket és a sztenderd lapokat variálják, hanem (végre!) saját deszkalapokat is szabjanak maguknak.

Janka deszkafestése

És persze ha deszkázás, akkor megint a kaliforniai élményeink.... és az egyre többször kimondott vágy: ahogyan az ottani fiatalok a vizet és a szárazföldet összekötötték azzal a gesztussal, hogy szörfdeszkáikra egyszerűen kerekeket szereltek, úgy lenne jó itthon a várost és a falut összekötni. Egy hídhoz nem is kell olyan sok deszka.

Vacsorára várakozva megszületett az új találmány: lapba vágott fogó a vagány kényelemért

Azt hiszem - mikor már egy ideje udvarolt és hebegve bevallotta, hogy bizony az ő dédapja építette a Bory-várat és tulajdonképpen ő oda haza jár - nagyon megleptem Balázst, hogy nem elaléltam, hanem csak hányavetin annyit találtam mondani a nagy származási bejelentésére, hogy "na és akkor mi van?, hiszen nem te építetted!".
Amikor megvettük az Okosházat, szerintem kicsit meg is bántottam, mikor azt dörgöltem az orra alá, hogy "tudod, van, aki várat épít, és van, aki parasztházat....".
Ahhoz a gondolathoz akarok megérkezni, hogy egyrészt tényleg nem számít, másrészt pedig tényleg számít a múlt öröksége. Egyrészt megtart, másrészt pedig mércét állít. A feladat pedig: egyéníteni a múltat.

Az egész nagycsalád örömmel fogadta, hogy Jakab megépítette legóból a várat, de okos anyaként már tudom, hogy múltjukkal párbeszédbe álló, alkotó férfiakkal csipkelődni nem szabad....

Nagylány egy országos esszépályázaton megnyeri a hozzávalókat, fiúk kitalálják, kislány pár órás gyakorlás után felnő a feladathoz, együtt pedig megcsináljuk: röplabdapálya. Azaz majdnem együtt, mert Balázs egész nap felvételiztet, így ő csak láttamozza és engedélyezi a következő, guggolva bevitt és - hogy ne látszódjon a kamerában - alulról az asztalra helyezett levelemet: elkezdhetjük lenyírni a pályához a füvet?
Fűkaszás pályakijelölés, fűnyírós polírozás, összegyűjtött mulcsanyag kiszórása a veteményesbe.
Az együttmozgás csapat öröme.

Benti vagy szellemi munka után bármilyen kinti mozgásosat csinálni természetesnek tűnik, de mindig meglep, hogy akár egy egész napos kinti tevés-vevés, munkálkodás után is hajlandó az ember labdajátékozni, legyen az kosár, tollas, ping-pong, vagy röpi. Merthogy nem munkaként, hanem játékként gondolunk rá. Rugalmas felszabadultság izomnak és léleknek egyaránt. Már majdnem tánc. És ilyenkor nem jutnak eszembe azok a rosszindulatú, félelmet és aggodalmat elültető megjegyzések, amik a következő kérdések mentén szoktak minket elérni: nem gondolod, hogy mivel túl jól érzik magukat veletek, nem akarnak majd kirepülni? Nem fognak ám saját barátokat és párt találni, ha mindig együtt vannak! És paradox módon egy jó együtt játszás után még inkább úgy látom, hogy nekik igazán könnyű lesz, mert minden hozzávalót (álmokat, hitet, tudást, bizalmat és szeretet) megkapnak ahhoz, hogy amikor eljön a pillanat, akkor csak önmaguk lehessenek. Megérlelés.

Kosárkötő fűz határolta területünkön túl agrokultúra táj fekszik. A lucerna-aratás rendje által megtört monokulturás kinézetnek mennyiség és méret esztétikai ereje van: az emberkéz léptékéből kilépő grandiózusság. Az átölelhetetlen, ehetetlen táj belakhatatlanságától lenyűgöződni. A friss és az elszáradt határvonalai. Zöldtakarmány.

Kosárkötő fűz füzérvirágzata, nemsokára fehéren pamacsosodik

Valamelyik agrogép-vezető levert egy ágat, kiszáradásos védekezés: gyors magérlelés-repítés

A tájban közlekedve a mozgás vonaláról és ritmusáról messziről látszik, hogy a majd kiszálló sofőr szimpatikus figura-e vagy sem. Vannak szelídek és vannak agresszívek. Vannak játékosak és vannak brutálisak. Van, akivel integetést váltunk, van, amelyik elől a növényzet takarásában maradunk.
És olyan is van, aki odaszarik a határra. Nem elvonulva, nem védelemben székel, hanem a nyílt, belátható terep közepébe - a szaga és formája messziről felismerhető az emberi ürüléknek, fehér papírszoknyájának szélben lebegése pedig csak még hihetetlenebbé teszi a látványt. Munkahely.