Szeretem a hagyományokat - azokat, amelyeket egyfajta intertextuális játékként a mai napig be lehet vonni az interkulturális szöveg-gondolat-kifejezés-cselekvés korpuszba. Jelentéstelítettség.
Nem szeretem a hagyományos dolgokat - azokat, amelyek üresek, használhatatlanok, relikviának sem tárgy, hanem pusztán történelmi tény, adat formájában használhatóak. Jelentésvesztés, funkciótlanság.
A hagyomány inspirál: a múlt játékba hozása a jelennel mindig előrelendítő.
A hagyományos untat: banalitás, olyan múlt, ami gátként áll a jelen előtt, elveszi a kilátást a jövő elől. Akadályoz.
Legyen mégis inkább hagyományos online kerekasztal a Faluság minikonferencia - a legvégső döntése a főszervezőknek. Nekem ez Ányos. (Az Ányos férfinév valószínűleg a görög Annianosz névből ered, a latin Anianus közvetítésével. Eredeti jelentése feltehetőleg: bántó, zsarnoki.) Hát velünk ugyan nem. Bocsánat, de ezt a döntést egyedül, mint szerkesztő hozom meg. Elcsépelt semmitmondó letudása a dolgoknak nem jellemző ránk.
Hóhó, de jön a kedvenc 'de' szócskám: de szerintem magát a kitalált/tervezett/gondolt Faluság kiállítás oldalt csináljuk meg! Ha benne vagyunk, akkor seperc átírom az eredeti irányokat: Ron Lutsko-nak tegnap írtam (jaj, most miben reménykedjek? Igenben? Nemben? Mindig ez a variálós diplomácia, ami legtöbbször exkluzálásból áll.... Najó, ha igent mond, akkor interjút kérek tőle....).

szerk.megj.: az exkuzál - exkluzív gondolatvillám sült ki az exkluzálás kifejezésben....

Megfigyelem őket.
Leírásokat készítek róluk.
Játékmunkájuknak teret adok, kontextusba helyezem, majd elemzem.
Kapcsolati dinamika.
Tudatosan megőrzött tér- és életélmények.
Testközeli, valós idejű, folyamatában kibontakozó pedagógia.
Gorillák - csimpánzok - gyerekek. Eszközhasználat.

Többcsatornás információáradat profi használata.

Kert-hatás: az épületek mellett egyre fontosabbá váló növényzet megalkotása.

Lassan már a varrógépemhez sem én ülök oda.

Napi ritmusok alakulása: közös játék vagy közös egyéni munka és teljesen privát váltakozása szüntelenül - én meg igyekszem észrevétlenül, a beavatott megfigyelő szemszögéből elkapni a pillanatokat.

Kata borsós nénijéhez hasonlóan én is az idősektől tanultam a levegőbe szippantva tudni.
Kezdőként vagy túl hamar vittem teleltetni a muskátlikat (és még majdnem egy hétig nézhettem a szomszéd pirosló ablakát), vagy túl későn, és akkor egy kellemesen melegnek tűnő nap után egycsapásra elfagytak a csillagporos éjszaka mínuszában.
Hamar rájöttem, hogy ha Kati néni vagy Rozi néni hurcolja befelé az ablakvirágokat, akkor az pontosan a megfelelő (majdhogynem egyetlen helyes, vagy legalább is egyetlen értelmes) időpont.
Most már én is seperc alatt meghozom a jó döntést: cserélni kell. Merthogy az ember nemcsak beviszi a muskátlikat, hanem átváltoztatja az ablakpárkány dekorációt: árvácskára.

Viszont a mai napig csúszik hiba a kuka bentről kintre juttatásának időpontjába.... Ez még mindig csak naptárral megy, igaz, két-három hetet is simán kibírunk a nálunk keletkező mennyiséggel...

Megfigyeltétek már, hogy vannak, akik felülről lefelé és vannak, akik lentről felfelé haladva öltöznek vagy vetkőznek?
Korai juharunk, amiről Balázs írt, a sapkát vette le először, majd hirtelennek tűnő gyorsasággal jutott el a lábbeliig.
A nyári almafák már meztelenségbe vonultak, a téliek még csipkehorgolás mintázatúan tartják zöld leveleiket.
A mogyoró egyik napról a másikra dobta le minden ruháját és csak barka ékszerei maradtak rajta, hogy majd egész télen csilingeltesse azokat.
A tölgyikék barnára színezett ruháikban diszkrét-dacosan fognak állni a tavaszi rügyfakadásukig.
Az égerek? Igazi 'hejj bébi, rockandroll az élet!' érzéssel zöld levélzetben, barna tobozkákkkal és vöröses-barna barkákkal fognak vidámítani minket.

A lombmulcsot a fiúk készítik: egyszerűen átmennek vele a fűnyíróval aprító-gyűjtő módban, én pedig betakarom vele az érzékenyebb növényeket és a földet.
Olyan ez, mint mikor megőrzöd a gyerekek kiskori kedves-színes-virágos-kockás-csíkos-pöttyös ruhadarabjait és aztán mindegyiknek készítesz belőle folt-takarót.
Nagynéniként mindig meglepődök azon, hogy felnőtté vált unokaöcs és unokahúg a mai napig mindenhova magukkal viszik az újszülött kori takarójukat, amiket én varrtam nekik. A párnájuk alatt csak mi tudjuk, hogy ott vannak.

Pőre képzeletedben kinyújtóztatott karokkal.

A növényanyag nélküli konceptuális kerteket azért szeretem, mert elgondolkodtatnak.
A dísznövényeket azért szeretem, mert lényükkel szépítenek.
A gyümölcstermőket és a zöldségeket azért szeretem, mert adnak és táplálnak.
A hagymásokat azért szeretem, mert a téli elfelejtkezés után minden tavasszal meglepnek.
A gyógy- és fűszernövényeket azért szeretem, mert pikáns enyhet hoznak.
A jó koncepciókat azért szeretem, mert kereteket képeznek a semmiben.
A kényszerítéseket azért nem szeretem, mert bezárnak és kirekesztenek.
Piros papíros falukép.
Távolsági buszon érkezett kiplakátoltság.
Ó, csak egy kis takony!
Bizalom? Bízás? Kiben? Miben?
Itthoni egészségvédelmi szabályok, avagy a belső normalitás őrzése:

Mindenkit felfuttatok a víztározóig.

Mindenki teletömheti magát kökénnyel.

Mindenkit megbicikliztetek a tóig.

Levetkőzött tó.... a víztükör alatti valóság.... üresség....

Este meg lehet a belső/női diskurzusokat beszélni/pötyögni és a kiüresedéseket feltölteni....

Miért akarjuk járvány idején itthon tartani az egészséges gyerekeinket?
Miért nem rajongunk úgy általában a jelenlegi közoktatásért?

https://www.hoover.org/about

Mindig azon kapom magam, hogy magyarázom az életünket, kifejtem a nézeteinket, részletezem az életvezetési gondolatainkat, példákkal támasztom alá a pedagógiai módszereinket, hitelképességként pedig mutogathatom az olvasójegyemet meg a gyerekeinket.
Minden este elgondolkodom az ellenérveken, minden pillanatban számot vetek szülői és tanári felelősségünkkel, de minden nap oda jutok, hogy jó: merthogy nem csinálunk semmi különöset, egyszerűen csak szeretetteljes gyerekkort adunk nekik. Időt: játszani, tanulni, kiteljesedni. Tudást: egyéni módszerekkel, önállóan haladva szüntelenül érdeklődni. Tiszteletet: a világ, önmaguk, a lehetőségeik iránt. Méltóságot: az álmaiknak, a vágyaiknak. Teret: testüknek, lelküknek, szellemüknek. Tudják, azt, amiről mindenki általában csak álmodik vagy beszél, na, mi azt próbáljuk megcsinálni a valóságban. Család.
Idegennek lenni itthon: mégsem jó ez a nagy olvasottság, ez a világösszeköttetés, mert akkor nem tudnám, hogy máshol ezek nemcsak normálisak, hanem követendő minták.
Akkor azt sem tudnám, hogy nemcsak egyfajta üdvös oktatási modell létezik. Hogy élethelyzeteknek és egyéni utaknak megfelelően vannak átjárások. Hogy egy oktatási rendszer lehet olyan, mint az élet: sokféle, rugalmas, naprakész, sőt, előrelátó. Hogy egyetemre is lehet menni 'otthonról'. Hogy felmérések bizonyítják, hogy az ilyen alapokkal rendelkező gyerekek kutatásorientáltak, magyarán motiváltak lesznek. Kíváncsiak. Hol is vannak azok a híres Rubik kockáink?!?
Amikor azon kutakodtam, hogy mi a különbség a hippik és az amishok között (merthogy mindkettőt hallottam már magunkra mondani), akkor arra jutottam, hogy a látszólagos provokatív életvezetés mögött meghúzódó viszonyulás: a hippi mindenkit elfogad és csak annyit kér, hogy őt is elfogadják, az amish (vagy bármilyen ortodoxia) pedig azt akarja, hogy mindenki ugyanolyan legyen, mint ő. Egyik sem, másik sem vagyunk. (Csak azt tudom, hogy még mindig hiszek abban, hogy egymás mellett élve, egymástól tanulva nagyon sokféleképpen lehet jól csinálni. Megértés.) Intelligencia problémákkal küzdő honfitársaink megfogalmazásai közül eleddig a kedvencem a hosszúhajú buzi (lásd Balázs) és a piros csizmás kurva (értsd én). Ilyenkor csak az segít, ha arra gondolok, hogy egy másik térben, egy másik tanteremben Jó napot kívánok tanár úr és kezét csókolom tanárnő vagyunk. És tudják mi az igazság? Hogy nem segít.

Kutatóiskolát szeretnék!

https://falusag.hangfarm.hu/2020/02/falusi-irodalom

https://falusag.hangfarm.hu/2018/02/az-embercsemetek-iskolaztatasaro

Még mindig.
A régi és az új, a kint és a bent, az elmélet és a gyakorlat találkozása.
A tanár és a diák találkozása, a tantárgyak találkozása, átitatódása.
A tudóstanár fogalma az ókortól létezik és működik.
A polihisztorság fogalma az ókortól létezik és működik.
Személyiség. Egyéniség.
Balázs szokta Krasznahorkayt idézni tömören: elmész, mert itt lelkileg-szellemileg idegenben vagy. Máshol meg gyökereid nincsenek. Sehol sem jó.
Aztán jöhet hozzá egy kis Kierkegaard, szintén csak röviden: amikor a költőt tovább énekelteted, arra ítéled, hogy fájjon neki. Nem akarod a fájdalmát, csak élvezni az énekét.
Hát kérem, mi így vagyunk.

Joli játék teázó asztala. Kissé elfelejtve, kissé a természetnek hagyva. Nem bánta, csipketerítőt horgolt magának.

Szürkülő délutánban letett munka. Elfáradt, elégedett fiú-izmok. Feszültségleadások. Önfegyelem. Férfiasság.

Lengyel szakon rengeteget tanultunk a száz (vagy ezer?) éves lengyel-magyar barátságról. Érthetetlen vonzódások és egymás mellett kiállások.
Négy gyerekem van. Családcentrikus, sőt talán maradi nő is vagyok (ha a monogámia ténye elég ehhez). Mindegyik gyerekem szerelemből és gyönyörből fogant. A terhességem minden napján gondoltam arra, hogy kérlek, csak ne legyen beteg. A várakozás minden napja alatt hálás voltam Balázsnak, hogy férfiként mellettem van. Minden nap vártuk, hogy megtörténik majd a csoda: születés.
A harmadik gyerek után nekem is volt egy spontán abortuszom, magyarán vetélésem. Megkérdezték, nem baj-e, ha olyan mellé tesznek egy szobába, akinek művi volt. Nem baj. Mindketten bőgtünk: ő a megkönnyebbüléstől, én a fájdalomtól. Két máshonnan jövő és máshova menő nő egy szobában. Női sorsok. Megértések. Újraépítkezések.
Nekem csak egy kérdésem van: ha felmerül annak lehetősége, hogy kötelezünk egy nőt arra, hogy tartsa meg nem kívánt terhességét, miért nem merül fel az is, hogy kötelezzük a férfiakat arra, vegyék el feleségül a hölgyet és tartsák el. Ha erre választ kapok, ígérem, akkor az összes hasonló kérdést meg fogom érteni.
Ugye nem felejtjük el, hogy nagyanyáink mennyi titkot őriztek a szoknyájuk alatt?
Ugye nem felejtjük el, hogy az egykézés mit jelent?
Elsőolvasóknak és újraolvasóknak: Polcz Alaine Asszony a fronton.

Lett egy evésnyi diónk.
Hatalmas, terebélyes, bőven termő fáinkon végre ismét volt némi egészséges, ép termés.

Juglans regia 'Chandler'

A Chandler dió meglepetése: mindenféle kémiai növényvédelem nélkül, igaz, sérült burkú, de fogyasztható termés.

A diópótlások nem diók. Nézzük innen, nézzük onnan, esszük így, esszük úgy, de csak nem akar olyan lenni, mint a megszokott. Nemcsak megszokott, hanem vágyott is.
Dióburok-fúrólégy. Dióburokfuró-(ne)légy.

Csak a burkot fúrja át és rágja szét, rohasztja el, minden tápanyagot ily módon felfalva. Ragacsos, kenődő fekete trutyi. A magnak, az áhított csemegének pedig nem marad elég erő, hogy növekedjen. Posványban nincs levegő. Biológiai és szociológiai tény.
Burkaink, melyek védenek és táplálnak. Burokrepedés és burokból kifordulás. Megérés.
Érett a mag, ha kipottyan az addig életet adó burokból. A talajra pottyanva - megfelelő körülmények között - most már ő adhat életet.
Körülményeink, melyek meghatároznak, determinálnak, táplálnak minket. Álmaink, hogy mindig, minden körülmény között ép és egészséges magok lehessünk.

Dióskönyv.
Orosz Péter: Könyv a dióról.