A növények nemcsak a természetben, hanem a kertben is önmagukban is szépek. Az állatok domesztikált létezését tartásuk hogyanjával tudjuk széppé tenni. Ezért van az, hogy nem elég velük humánusan, tisztelettel, szelíden bánni, hanem piszkításukat akkor tudjuk elfogadni, magunkhoz közel engedni, ha szép helyen is tartjuk őket, így tompítva létük bezárt csúfságát: (lelki) ganézás.

Egyre fontosabb, hogy szépen: élni, csinálni, érezni, tenni, gondolni.
A szépről, mint esztétikai kategóriáról már oly sokat értekeztek, oly unalmasakat mondanak a művészettörténet és irodalomtankönyvek elején, hogy sajnos pont ezért valami elvont, élhetetlen eszményként aposztrofálódik sokak fejében.
A szépről, mint a megélt és átélt minőségről már kevesebben írnak - nehéz is hozzá kifejezéseket, terminusokat találni. Kulturálisan más és más megjelenésű, de értelmezésében mégis univerzális: nem kell etnográfusnak lenni ahhoz sem, hogy egy másik kultúra (legyen az előttünk járó vagy térben máshol lévő) megpillantójaként azonnal tudjuk, hogy most abban a viszonyrendszerben a szép megnyilvánulásával találkoztunk. A szép megnyilvánul, megjelenik - miért nem azt mondjuk, hogy megvalósul? Merthogy munka a szépet létrehozni, megvalósítani, fenntartani. Kimunkáltság.

Fanni dörgöli mindig az orrom alá, hogy tipikus bölcsész viszonyulásként én az ideálisban élek, abból próbálok meg kiindulni, ezért vagyok sokszor elégedetlen a körülöttünk lévő dolgokkal. Akiknek nincsen ilyen erősen idealizált képük, azoknak könnyebb - a konkrét valóság kérdések nélküli elfogadása. De érdemes-e úgy élni, hogy ne törekedjünk szüntelenül a magasabb rendű felé, azaz az ideák világához? Az örök filozófiai kérdések - már megint. Merthogy a szép szerintem nem pusztán esztétikai problematika (hiába próbálja meg magának kisajátítani) hanem igenis lételméleti síkon is sok átgondolni valót ad, az ismeretelméletről már nem is beszélve.
A szépet nemcsak érzékeljük, hanem könnyebben is tanuljuk - megismerésünk tárgya és módja is rá irányul. A szépet látjuk és értjük - nap mint nap felfedezzük. Érzéki tapasztalásaink és fogalmaink is a szépben fellelhető egyensúlyra törekednek.

A tökéletes emberi test és a tökéletes növényi felépítettség. A filozófia kiterjesztése a növényi létformákra: új modellek az érzékelésre, a tanulási folyamatok megértésére, a környezet felfogására, a környezetre adott válaszokra - egyszóval kurrens téma a növényi gondolkodás kutatása.
És ha már a gondolkodási metodikánál vagyunk, be kell valljam az egyik legnagyobb kudarcomat, amit tavaly éltem át, nevezetesen (Fanni már ismeri ezen nyavalygásomat) amikor phyllotaxis-t (levélállástant) tanultam, azzal kellett szembesülnöm, hogy felfogom, amit írnak, látom az utat, amin mennek, követem, ha vezetnek, de sohasem fogom átlátni, sohasem fogom igazán, a teljes mélységben megérteni. Sohasem leszek beavatott. Borzalmas volt. Mikor elérsz saját agyi tevékenységed határáig, és azon túl semmi sincs. És vagy annyira önkritikus, hogy tudd, nem fogod sohasem kitölteni azt az űrt, mert egyszerűen nem vagy képes rá. Vége. Eddig futotta a gondolatiságod.

Aloe polyphylla (Spiral Aloe)

Fibonacci-spirál

Saját testünk szépítése: túlhajtások és elhanyagolások - a végletek. Mint lehet és mit merünk? Megint főleg a 'bölcsészlány' problematikát ismerem közelebbről: nagyon sokáig nem mertünk változtatni a testünkön. Nem avatkoztunk bele, azaz smink, kozmetikus, fodrász, manikűr, pedikűr, stb. egykalap alá véve száműzetett világunkból. Nem volt sohasem beszédtéma. Fellengzősebben éltünk? Lehet, de így utólag is főként inkább azt mondanám, hogy a természeteset kerestük és elutasítottuk a művit. A póthajak és idegen testek viselése cirkuszi és nem színházi produkciók. Amíg az előbbi a megtévesztés vagy az elleplezés, az utóbbi eredendően a kiemelés, a megláttatás színhelye.

Fibonacci és a levélállástan

A vegán kozmetikumok térhódítása sokat segített a női kelléktárunkon: arckrém, sampon, parfüm - mind a növények adják nekünk.
És szó szerint felszabadultunk: az elvont ember és emberiség allűrökből igazi nővé váltunk, felbátorodtunk, mert már lehet, mert merünk.

Nagyon szeretem a hvg junior könyvek sorozatát: kulturált, őszinte, sokszínű, érthető, korrekt, ahol kell, ott komoly, ahol meg humorra van szükség, ott vicces. Könnyed témakezelés és letisztult, mégis izgalmas illusztráció és dizájn.
Hogy hogyan jön ez most ide? Hát úgy, hogy a fa alatt a gyerekek kupacában böngészve végre megtudtam, hogy én példának okáért cisznemű vagyok: biológiai nemem, nemi identitásom és szexuális, társadalmi önkifejezésem azonos nemben történik: nőként.
Cisznemű barátnőimmel, ahogyan éljük és megéljük saját nőiségünk kiteljesedését, változását, problematikáját és szépségeit, azért mindig oda jutunk, hogy nem volt könnyű ezt a teljességet elérni. Hogy akadályokkal teli volt ez az út: gyerekként, amikor minden női (nőiséget imitáló) allűrünket a család vagy az iskola minden lehetséges eszközzel tiltotta vagy kipengellérezte: hiszen tilos volt még az átlátszó lakkal való körömcsillogtatás is, az állítólagos testi biztonságunk érdekében az egész nap folyamán ékszert viselni, télen szoknyában járni, stb. Szóval sok mindent tettek azért, hogy a felnőtt nőt és a kislányt elválasszák egymástól - miközben hidakat nem nagyon képeztek a kettő között. Így maradt az álbetegen vagy hétvégén a mamiéknál a magassarkúban járkálás, az ékszerkutatás, a fürdés utáni keneckedés és hosszú haj gyanánt a kendő a privát szférában. Szóval az a remek szocialista pedagógia mindent megtett azért, hogy a gyerekek nemiségét elvegye és nemnélküliként tekintsen rájuk.
Annyira jó látni, hogy lányainknak és fiainknak ilyen téren egyre gördülékenyebb, választási lehetőségekkel teltebb ösvényeken lehet bandukolniuk. Hogy a ruhaipar és a kozmetikaipar már nem csak a kész nőt vagy kész férfit, hanem a kislányt, a kisfiút, a kamasz lányt és a kamasz fiút is megszólítja. Tudatosság. És csinos téli harisnyák.
Magánügyek, amelyeknek társadalmi tétjük van.

Felvilágosítások. Szépen megélt nyelviség: diszkrét és nyílt, őszinte beszéd. Kulturáltság. A legkényesebb téma is elmondható és meghallgatható - a témában elmélyedve, könyvvel a kézben bármilyen kérdés legitimitást nyer, hiszen van hivatkozási alap, van átjárás a generációk, ha tetszik a fejlődési szakaszok között. A néma olvasás fontossága. Magunkban találkozni. Intim kánonok. A megírtság fontossága.

Azt élhetem meg a növényeinkkel, hogy képesek nélkülem is létezni, sokszor magától működő és oda-vissza ható viszonyban lehetünk egymással - de nem kiszolgáltatottan. Nem akarom, hogy csak tőlem függjenek. Kölcsönösség. Kölcsönös egyenrangúság.

Egy kert kb. tíz év után kezd el saját mikroklimatikus viszonyokat teremteni. Elkezd élni. Tudom, sántít a hasonlat, de csak rendre az jut eszembe, ahogyan a gyerekeinkkel vagyunk: hihetetlen energiákat mozgósítva elindítjuk őket (előbb testünket, majd időnket, aztán már csak anyagi javainkat adva nekik), mígnem egyszercsak azon kapjuk magunkat, hogy egyenrangúakká váltunk. Minden életfenntartás célja: önálló létezőket létrehozni.
Egyre inkább úgy látom, hogy ami szép, az egyszersmind ökologikus is. Ha szép a kertem, akkor jól működik. És nem fordítva. Nem előbb működik jól, és azt érzékelem (eleve vagy tanultként) szépként, hanem mivel szép, azért harmonikus és ez azt is jelenti egyszersmind, hogy jól működik. Nem szoktatni, megérlelni kell gyermekeinket - Ranschburg Jenő.

Növényi geometria

Ani malacház terve

Falusiasodunk. Mármint mi, falusivá vált nők. Falunők.
A kertgondolatok mindig könnyebbnek tűntek, mint az állatgondolatok. Az állattartással kapcsolatosan túl sok kérdés merül fel: nemcsak etikai, hanem könyvekből sokszor kiolvashatatlan gyakorlatiak. Túl sok nemtetszik (gyerekkori) tapasztalás, túl bonyolult táplálkozástani és földegészségügyi probléma, melyek megválaszolásában a nagyok véleménye is szélforgószerűen váltakozik.
Mivel jár? Mit jelent? Mi lesz ha? Mi változik ha? Hogyan is fogom csinálni? Hogyan alakítsam ki azt, ahogyan szeretném csinálni? Hogyan is szeretném csinálni?
Anyóskám mondta mindig az újszülöttekkel kapcsolatban, hogy az anyák általában a következőkön mennek keresztül: az elsőnél jaj hogyan kell csinálni, a másodiknál jaj hogyan is csináltam, a harmadiknál majd csak lesz valahogyan, a negyediktől felfelé meg már mi sem természetesebb.
Ani számomra igazi heraldika: rengeteg nemakarom, minek és jajjajjjaj után - mint utólag kiderül, ez tulajdonképpen a felelősségteljes mérlegelés fontos szakasza - egyszercsak elhatározta, megtervezte és elkészítette. És karácsonyra beköltözött Tilda és Guszti.
Ani malacóla lett így az én pajzsomon a címer, tudniillik Klári - aki tavaly teljes felhőtlen örömmel kacagta ki minden aggályomat - még az ősszel megüzente, tavasszal vihetem a nekem szánt tyúkocskákat, csak hogy végre előmozdítsa a bennem is bizonnyal ott szunnyadó vulkanikus életenergiákat.
Balázsnak átküldtem a létező összes linket, könyvet, gondolatot a témával kapcsolatban. Terepszemle. Tervezünk.
Rozi néni szavai is erősen biztatnak: te lyány, én is így voltam az elején, de most már bele sem gondolok, csak teszem, hogy legyen.

Az elkészült malacház

A gyerekeknek kivilágított ól

Kinti karácsonyfa

Tilda és Guszti

Jürgen cica az ól padlásán

fotók: Nagy Anita

„Töröm a diót a karácsonyi kalácsba.” Milyen egyszerű, hétköznapi mondat volt ez nemrég, s ma már milyen ünnep maga az, hogy törhetem, mert van.

Pár éve történt. Szép, üde, meleg nyári nap volt, kedves illatok szálldostak a légben, méhek zsongtak, amidőn a NÖDIK, a NÉBIH és az Ölbei Faiskola zselici gyümölcsfajtagyűjtő úton járó jeles munkatársai, valamint – helyi erőként – jómagam, a délelőtti terepi munka után eltikkadtan üldögéltünk Dióspusztán, a Diós Kertvendéglő kertjének szellőző árnyékjában, a ház specialitására, a Diós-tálra várakozva, és arról beszélgettünk, hogy Dióspuszta méltán kapta a Diós előnevet, mert itt bőségben tenyésznek és teremnek a sokszor madárpottyantotta, de szebbnél szebb diók. Hirtelen ötletből így született meg – Zsolt javaslatára – a szeptemberi dióérésre tervezett fajtamentő-gyűjtő megmozdulás, az I. Országos Dió Szépségverseny gondolata.

A plakát

A nyertes dió: Dióspusztai fehérbélű

Szeptemberre – széles összefogással, lelkes támogatókkal – mindent előkészítettünk, mindenre felkészültünk, csak arra nem, hogy szerte e hazában alig lesz dió, ami a szépségversenyre benevezhető lenne, pedig a kiírás szerint egy-egy fajtából csupán huszonöt szem tört és tisztított, és huszonöt szem héjas diót kellett volna beküldeni. Megdöbbenve tapasztaltuk Dióspusztán is, hogy az addig mindig gyönyörű, hibátlan és bő termést adó fáinkon a diószemek burka már az érés előtt, júliusban-augusztusban elfeketedett, s amikor szedni próbáltuk, fekete, elfolyó, bűzös, ocsmány burokból, nagy, kövér, fehér nyüvektől nyüzsgő fertőből kellett valahogy kihámozni a diót, aminek lemoshatatlanul elfeketedett a szépséges, világos, kemény héja is, és sokszor már belül is károsodott a bele.

Hamarosan megvilágosodtunk, hogy immár – a glóbuszon nyugatról keletre haladó útján – nálunk is megjelent a nyugati dióburok-fúrólégy névre hallgató károsító, és hogy mostantól már soha semmi nem lesz úgy a dióval, mint rég. Az Ex oriente lux példájára: Ex occidente pestibus – vélhetné a kertjeinkben katasztrófával felérő károkat okozó kártevőktől szenvedő, elkeseredésében általánosító szőlősgazda (lásd pl.: filoxéra), mezőgazda (lásd pl.: krumplibogár) vagy gyümölcsész (lásd pl.: nyugati dióburok-fúrólégy).

A kártevő életmódjáról, kártételéről, a megelőzés lehetőségeiről többek közt itt olvashatunk részletesebben:

https://portal.nebih.gov.hu/-/megjelent-diofaink-ujabb-karositoja-a-nyugati-dioburok-furolegy-rhagoletis-complet-1

https://hu.wikipedia.org/wiki/Nyugati_di%C3%B3burok-f%C3%BAr%C3%B3l%C3%A9gy

http://www.csalomoncsapdak.hu/5kartevoklatinnevszerint/pdffajonkentik/rhagoletiscompletadioburoklegy.pdf

Eltelt három, diószeretőknek keserű év, amikor tehetetlenül figyelhettük a termés teljes megsemmisülését. Eluralkodott a tanácstalanság. Hallani lehetett olyan elkeseredett hangokat is, hogy vágjuk ki a diófákat, már úgysem lesz termésünk rendes sohasem. Igaz az is, hogy a médiában olvasható javaslatok elsősorban a nagy ültetvényeken valósíthatók meg (mint pl. a nagyteljesítményű permetezőgéppel, júliustól szeptemberig tartó, kéthetenként való permetezés), de mi, kiskertesek – mint jobbára más területeken is – a magunk találékonyságára vagyunk utalva. Tettünk is megfigyeléseket a saját kis körünkben. Egyik zselici tündérkertes társunk, Panni például, a saját szemével látta, hogy abban a pillanatban, ahogy a dió lepottyan, a burokban lévő nyüvek azonnal usgyi, a földbe bele. Arra is végeztünk megfigyelést, hogy vajon számít-e, ha a diófa tyúkudvar közepén áll, ahol a népes baromfihad, tyúkok, kacsák, libák, elvileg fölcsipegetnék a nyüveket, de sajna: ez a diófa is rendre épp úgy károsodott, mint a tyúkudvaron kívüliek.

Az első diólegyes évek megdöbbenése, bénultsága és hiányérzete után azonban az idei év kétféle ötletet, tanulságot is hozott. Egyrészt arra gondolva, hogy semmiképp sem szeretném idén már nélkülözni azt a sok jót, amit a királyi dió – Juglans regia – nekünk nyújtani tud (és amiről sok-sok élvezetes és érdekes olvasnivaló található Orosz Péter bio-diótermesztőnek ebben a szabadon letölthető, de közvetlenül az interneten is olvasható, értékes könyvében: https://dioskonyv.hu/), június elején, biztos, ami biztos, megszedtem a zsenge zölddiót és elkészítettem belőle a karácsonyra beérendő zölddió-likőrt és kandírozott zölddiót, aminek jó hasznát venni ajándékként is, a karácsonyi püspökkenyér hozzávalójaként, és csak úgy is.

Másrészt figyeltem a károsítás megjelenését, ami valami ok miatt idén később, csak augusztus közepe táján következett be. Nagyon bőtermő év volt az idei, régen láttunk ennyi diót a fákon. Csodában reménykedtem, hogy talán valami titkos itteni kór támadt a fúrólégyre, vagy ilyesmi, és egy csapásra eltűnik ez a nyomasztás az életünkből. Sajnos nem. Szeptemberre szárazon ráfeketedett a burok a diókra, amik szilárdan ültek az ágakon, potyogni sem a rendes időben, hanem csak október elején, az esős idő megérkeztével kezdtek. Néhány szem azonban majdnem olyan volt, mint régen: alig feketedett be a héja, a bél pedig szép világos, jóízű volt. Mindenképp menteni szerettem volna, ami menthető. A régi diószedésnél százszor küzdelmesebb munkával, a fekete gusztustalanság miatt gumikesztyűben, minden szemért egyenként megharcolva sikerült is valamennyit, a régen megszokott mennyiség töredékét összegyűjteni, menet közben a csúszós, nyálkás feketeséget a külsejéről a fűben valahogy lekapargatni-letörölgetni.

Rendszeresen olvasgatom a közösségi médiában a hasonlóan szenvedelmes gyümölcsbarátok alkotta csoportok beszélgetéseit, így bukkantam arra a hozzászólásra is, miszerint nem lenne szabad a diót, még ha fekete is, a fán rajtahagyni, hogy majd magától lepotyog, hanem igenis a szokott érési idejében, szeptemberben kézzel le kell szedni, majd egy edényben a fekete, rászáradt burkot rövid úton, vízben föláztatni, aztán fúrógéppel, keverőszárral azt a dióról lecsapatni. Ezután a dió gyors szárítása-törése-szárítása következik, amivel megelőzhetjük a bél másodlagos károsodását, penészedését.
Megalapozottnak tűnő módszer, jövőre kipróbálom.
Az is fontos, hogy amilyen módon csak bírjuk, saját házikerti körülményeink között is, a kártevőnek legalább a gyérítésére törekedjünk (lásd fönt a csalomoncsapdákról szóló cikket és a médiában fellelhető más sokféle ötletet), hiszen így legalább valamennyit megmenthetünk a termésből, hogy ne kelljen nélkülöznünk a dió jó ízét, áldásait.

A Dióspusztai fehérbélű dió fája, levele és hajtása tavasszal

Töröm tehát a diót a karácsonyi kalácsba, a kedvenc karácsonyi mézeskalácsunkba, a Dédi receptje szerint készülő zserbóba, a kajszilekváros-diós linzerkarikába és a diós hókiflibe, és ha sok kidobnivaló rossz van is közte, azért magamban örvendezgetek, hogy dejó, hogy idén is van egy kis dió!
Boldog karácsonyt kívánok!

Kultúra vetületek: tudományos, szellemi, műveltségi, érzelmi, lelki, szakrális, kommunikációs... A különféle területek és részterületek magasabb tudatossági szinten való összekapcsolása. Művelni (colere: beépít, ápol, tisztel).
Cultura agri (Cato: föld művelése). Cultura animi (Cicero: lélek művelése).

A szakemberek és elemzők többször vészharangot fújtak már a nyelv, a kommunikációkultúra és beszédkultúra elcsökevényesedése ügyében - teljesen jogosan. Nade, az egyoldalú vizuális kommunikáció túlsúlyát a vírushelyzet és a technikai adottságok miatt felváltotta újra a rádiózás: kontakt órákon, hogy megmaradjon az adatforgalom jobb minősége, meg hogy privát szféránk láthatatlan legyen, kikapcsoljuk a kamerát. Hallgatjuk egymást. Rádiózunk. Mégpedig úgy, hogy megtartjuk a műsorvezető (tanár) autoritását, de immár a kérdésekre mint hallgató, azonnali választ tudunk adni, sőt lehet kérdezni, beleszólni - egyre ügyesebben, egyre bátrabban. Interaktív rádiózás. Mik ennek a pozitív hozadékai? Megfigyelésem szerint szebben, artikuláltabban, jobban hallhatóan-érthetően kezdtünk el (újra) beszélni. Hangkultúra. Hangigény. Merthogy most újra tétje van a hangsúlyoknak, a hanglejtésnek, a hang érzelmi színezetének, ritmusának - árnyaltság. Hangok által összekötve lenni, miközben testi valónk elfe(le)désbe vonult. És pillanatnyilag úgy néz ki, hogy a hangjaink őszintébben csengenek, mint a képernyőn megjelenő sokszor torz(ított) képeink - a hangokban ugyebár nincsenek pixelek. Adatmennyiségeink.

Tegnap a szőlőhegyen: terméssel telirakott almafa. Elhagy(at)ott termékenység.

Virtualitás helyett virtuóz játékmunka: elfogultság nélkül mondhatom, hogy lenyűgözően koreografált, elmélyült, szenzációs ötleteket végigvivő, ugyanakkor folyamatában ösztönös rugalmassággal alakuló munkában vannak. Kovácsbanda, amiben még a gimnazista is szerepet vállal.
Mesés idejű, belső dinamizmusú és azt a külvilágra projektáló játékterek és szituációk. Napjában többször átváltoznak a tereink: játékjelentésekkel telnek meg.
A mélyen megélt és ezáltal belsővé is tett (interiorizált) játékszituációimra és azoknak egyre csak gyűrűző folyamára, ami akár hetekig is kitartott, a mai napig emlékszem: rohanás haza az iskolából, hogy tovább alakíthassam a történeteket.
Történetekben élünk. A narráció hatalma. A gyerekeink életében mi vagyunk a szűrők és nap mint nap igyekszünk megtanítani azt, hogy ezt hogyan alakítsák ki önmaguknak. Eszköz-, média- és véleményhasználat.
Jakab titokban felment a pajtába és lehozta a gyerekkori legóimat, felépítette nekem a régi városomat: tűzoltóállomás, orvosi rendelő, malom.... (igen anya, tudjuk, a doktornő a malmosba volt szerelmes, aki meg is kérte a kezét....) Örömszerzés a másiknak és kíváncsiság a másikra - továbbjátsszák a nekik belőlem tetsző részt - családi kiemelések, egyénítések. Új kontextusok teremtése, variációs folytatás. Családi mítoszok: játék és történetek.

Az építészet nem csak falak, tartószerkezetek és födémek elhelyezéséből áll. Egy épület legyen bármilyen esztétikus is, önmagában nem lesz több egy terepre illesztett „üres doboznál”. Építhetünk egy építészetileg remeknek mondható épületet, tervezhetünk zseniális, funkcionális alaprajzot, de ha a végén a kész mű nem képes kommunikálni környezetével, nem lesz annak építő részese, akkor sohasem fog igazán nagy remekművé válni. A PTE-MIK Építőművész hallgatójaként úgy gondolom, hogy a természetes és az épített környezetet a tervezési munka során együtt kell kezelni annak érdekében, hogy igazán jó, maradandó dolgot alkothassunk. Ehhez nem csak az épület fizikai, műszaki felépítéséivel kell tisztában lennünk. Elengedhetetlen a meglévő növényvilág iránti kellő tisztelet, valamint némi kertművészeti alapismeret.

TARTALOM:

• Alapkoncepció bemutatása

• Konyhakert

• Fűszernövény spirál

• Pergola „kerítés”

Ősszel alkalmam nyílt kertművészeti szeminárium látogatására. A találkozások alkalmával rengeteg új tapasztalattal gazdagodtam. Judit előadásai révén elkezdtem az épülettervezési feladataimat a megszokottakon felül más szemszögekből is megközelíteni.

ALAPKONCEPCIÓ BEMUTATÁSA
Idei féléves tervezési feladatom egy oldalhatáros épület tervezése, aminél dr. Zilahi Péter, a PTE-MIT egyik adjunktusa volt a segítő konzulens. A munka során jött az ötlet, hogy milyen jó lenne nem csak az épülettel, hanem a környezettel is foglalkozni. Mikor ezt felvetettem Juditnak, nagyon nyitott és támogató volt, így valósult meg a lentebb bemutatásra kerülő komplex terv.
A terveket megrendelő család egy már előre megvásárolt telekkel érkezett. A tervezési helyszín egy csendes utcában helyezkedik el, ideális kelet-nyugati tájolással. A Helyi Építési Szabályzat oldalhatáros beépítési módot engedélyezett, így ennek megfelelően került kitűzésre az épület helye. Fontos építészeti feladat volt a telken belüli gépkocsitárolás megoldása, valamint a két gyermekes család mindennapi életéhez szükséges élettér kialakítása.
A terület kelet-nyugati tájolása ideálisnak mondható, mind építészeti, mind kerttervezési szempontból. A telek végében egy kis patak folydogál. A csendes víztükör fölött tovább tekintve mesés panoráma tárul elénk. Az örökzöld vidéknek köszönhetően egész évben gyönyörködhetünk a dombok fölött előbukkanó első reggeli napsugarak idilli látványában. Az épület erre a látképre hangolódik, vezeti rá a látogató figyelmét.

Tervezés során elődleges szempont volt az előkertben lévő két fenyő, valamint a hátrébb elhelyezkedő diófa megóvása. Az épület tömege erre a diófára reagálva, azt óvva törik meg. Ezután következett a jobb oldali szomszéd közelségének problémája. A nem kívánt belátás ellen, a kukatároló vonalában, kerítés mentén egy „télizöld” hibrid fagyal sövényt terveztem. Az ilyen növénytelepítéseknél általános szabály, hogy a kerítéstől minimum 50 cm távolságra helyezzük el a növényeket.
Az épület erősen szögletes, letisztult formavilágát az épített kert keretének íves vonalvezetésével, és az élőkörnyezet természetes hullámzásával igyekeztem ellensúlyozni. Fontos tervezési elem volt a család által kért játszótér és kerti sütögető hely elhelyezése. Továbbá két nagyobb funkció jelenik meg, a konyhakert és a fűszernövény spirál.

 

KONYHAKERT
Konyhakert tervezésnek a legelső és egyben legfontosabb lépése a megfelelő terület kiválasztása. A legtöbb zöldség fény- és melegigényes, ezért a legideálisabb, ha olyan helyre ültetjük őket, amit reggeltől estig ér napsütés. Azonban, ha választani kell délelőtti és délutáni napsütés között, akkor előnyösebb a délutánit választani.

KONYHAKERTI NÖVÉNYEK ELRENDEZÉSE
Ennél a résznél fontos megemlíteni azt, hogy a konyhakert növényeit minden évben máshogyan, forgó rendszerben kell elhelyezni. Ennek oka, hogy minden növény más tápanyagigényű. Például a burgonya és a paradicsom remek forgó páros, mivel ami tápanyagot kiszív a talajból az egyik, arra a másiknak kevésbé van szüksége, viszont a földben megmaradt egyéb tápanyagokat tökéletesen fel tudja használni.
Jelen elrendezésnél a kiindulási pontom a kerítés volt. A növények kényelmes gondozása és megközelítése miatt kialakítottam egy ösvényt, ami két részre osztja a konyhakertet. Az ösvény bal oldalára, a kerítés mentén magasra növő, karózásra szoruló zöldségnövényeket, mint a paradicsom, a paprika és az uborka ültettem. Az ösvény jobb oldalán alacsonyabb növények kaptak helyett. Az út elejét egy-egy zellerfélével kereteztem, balra sárgarépa, míg jobbra petrezselyem (fehérrépa) került. A petrezselyem után következik egy nagyobb burgonya ültetvény, ennek oka, hogy a gyerekek imádják a friss sült krumplit. A sort az egymásra formában nagyon hasonló fejes káposzta és a fejes saláta párosa folyatja, őket követi a sóska és a spenót, majd végezetül elhelyeztem egy karfiol és egy padlizsán részt. A konyhakert szélén helyet kapott még retek és egy kis hagyma.

FŰSZERNÖVÉNY SPIRÁL
Fűszernövény spirál építése nagyon praktikus, helytakarékos és egyben rendkívül dekoratív elem. A spirált igyekezzünk napsütötte helyre tenni, mivel a legtöbb fűszernövény nap és meleg kedvelő. Mérete a fűszernövények mennyiségétől függ. Általában három méret átmérőjű szokott lenni annak érdekében, hogy a különféle növényeknek kellő helyük legyen.

Elkészítési lépések:

1. Legideálisabb hely kiválasztása.
2. Csigaház szerű kontúrvonal kijelölése. Előnyös, ha a spirál nyitott végét délfelé tájoljuk.
3. Talajfelszín egy ásónyom mély felásása.
4. Váz megépítése: 10 cm zúzott murva feltöltésre, a csigavonalat követve rakjuk ki a támfalat. A zúzott murva réteg vastagsága követheti a csigavonal emelkedését, és így a spirál közepén elérheti akár az 50cm is. A kényelmes, és könnyebb használat érdekében érdemes a legmagasabb pontot csípőmagasságig építeni.
5. Feltöltés fűszernövények számára ideális tápértékű talajjal.
6. Növények beültetése.
7. Öntözés.
8. Kis kerti tavacska kialakítása a fűszernövény spirál lábánál.

FŰSZERNÖVÉNYEK ELHELYEZÉSE:

Felső rész: homokos, sovány talajú. Az alapot képző vastag murva réteg hamar elvezeti a vizet, miközben kissé meszes kémhatást hoz létre. Napfény és meleg kedvelő, mediterrán növények: oregánó, levendula, rozmaring, kakukkfű, majoránna…
Középső rész: tápanyagban dús (homok és komposzt keveréke), a felső résznél kicsit jobb víztartó képességű talajréteg. Napfény, meleg és nedvesség kedvelő, közép-európai növények: kapor, metélőhagyma, petrezselyem, ánizs, curry…
Alsó rész: tápanyagban rendkívül dús, üde, nedves talajú. Nedvesebb és árnyasabb környezetet kedvelő hazai fűszernövények: citromfű, vízitorma, turbolya, menta, koriander…
Külső részen a tavacska kis vízfelülete alkalmas vízinövények számára. A spirál köré telepíthetünk dísznövényeket.

A növények elrendezésénél érdemes figyelembe venni a különböző fűszernövények élettartalmát. Átgondoltságot mutat, ha a spirál növényeit úgy rendezzük el, hogy az télen is látványos összképet mutasson. Azokat a növényeket, amik évelők (levendula, rozmaring, zsálya…) célszerű elszórtan elhelyezni, majd közöttük elrendezni a többi a fűszernövényt.

A fűszernövény spirál hátterét két pampafűvel (Cortaderia selloana) kereteztem. A patak közelségére, annak hangulatára reagálva választottam ezt a szolid, ám annál látványosabb, akár 3 méter magasra is megnövő, sűrű kalászos virágú egyszikű növényt. A látványt egy ribizli- (Ribes) és málnabokorral (Rubus idaeus) egészítettem ki. A pampafű és ribizlibokor rendkívül üde, de merész párosítás. A málnabokor mellett ki tudtam alakítani kedvező méretű szamóca/eper (Fragaria vesca) ágyást is.
A drótkerítés helyett szerettem volna valami impozánsabb hátteret adni ennek az összképében nagyon harmonikus, dekoratív kompozíciónak. Ennek nyomán született meg a pergola „kerítés” ötlete.

PERGOLA „KERÍTÉS”
Fontos építési szempont (tekinthető egyfajta szabálynak is) a már említett kerítéstől számolt 50cm távolság betartásán felül az, hogy nem futtatunk növényt a kerítésre. Ennek részben a „jó szomszédi viszony”, másrészt a kerítés épségének megőrzése az oka.

A pergola „kerítés”-nek két fő része lett, a kerti sütögető és a fűszernövény spirál sávja. Ezeket a részeket borostyánnal választottam el egymástól. A patakparthoz közel, a sütögető hátterét adó részre háromféle szőlőt futtattam: 'Cardinal' csemegeszőlő, 'Kozma Pálné muskotály' és 'Hamburgi muskotály'. A fűszernövények mögé különböző futórózsákat terveztem. Rózsalugas kialakításánál fontos megvizsgálni a beültetésre szánt fajták virágzási idejét. Akkor szép egy ilyen lugas, ha kora tavasztól késő őszig elosztva mindig van egy-egy színpompás folt.

A lipárti Raffensperger Kőkereszt környezetének rehabilitációs terve

A tervezés helyszíne és felmérése:

A tervezés helyszínéül a vasszécsenyi Lipárt utca 33/B-ben található telkünk előtt a körforgalomban álló keresztet, és a mögötte húzódó parkot választottam. Lombfakadás után a látvány egy árnyas, kellemes park benyomását kelti messziről, ez nagyban annak köszönhető, hogy a kertünkben rengeteg fa nő, és Édesapám a kocsibejárónk két oldalára tölgyfákat ültetett, a parkba a ház elé pedig egy juharfát, ami árnyékot nyújt a nyári melegben, és így lehet pihenni a kihelyezett padon. Viszont az önkormányzat részéről a park fenntartása hanyagság miatt eléggé nehézkes. A kereszt körüli körforgalom és a park frontján elhelyezkedő virágágyás ősz végétől május közepéig gazban áll, gondozatlanul. Legkorábban a tavaszi fagyok elmúlta után ültetik be egynyári növényekkel, a beültetés locsolását gyakran elmulasztják, és összességében általában siralmasan néz ki a terület, bár idén ötletszerűen beültették június elején apró növésű dália bokrokkal és levendulával a területet.
A fényképeken jól látható, milyen állapotban volt a virágágyás és kereszt a fent említett beültetést megelőzően.

Jócskán ráférne a feszületre egy új festés, vagy a felület letisztítása. Régen az ellenkező irányba, a falu felé fordulva állt, körülbelül akkora alapterületen, mint a belső kaviccsal felszórt kör, egy négyzet alaprajzú fémrács vette körül, és a környékét a helyi asszonyok gondozták, mindig friss virágot tettek a lábához.

A restaurálás után a keresztet megfordították, és a kiépített körforgalomba helyezték. Fontos projektje volt ez a polgármesternek a választások előtt. Ezért eshetett meg, hogy a tervezésnél kissé túllőttek a célon, és túl nagy körforgalmat terveztek, amint a fényképeken is látszik, a tehergépjárművek nem tudnak benne megfordulni, ezért az évek során a szegélyköveket letörték. Mindenesetre a tények együttállása folytán jelenleg a parkban ülők megcsodálhatják a kereszt hátoldalát a romos, gazos körforgalom közepén. Ezeket a szempontokat mind figyelembe venném a tervezés során. A körforgalom átmérőjét összesen 1 méterrel csökkenteném, hogy ne akadályozza a járműforgalmat. Kicserélném a szegély köveket hogy rézsűsen lejtsenek az úttest felé.

A Park rendbetétele:

A kereszt mögött húzódó park elrendezése és állapota szintén kifogásolható, mint már említettem a fentiekben. A park tavaly kapott egy új térkő burkolatot, ami egy „életfát” vagy egy tulipánfát (?) jelenít meg, hogy kissé feldobja az alaphangulatot.

Nos, elsősorban ezt a térkövet szedném fel, hiszen a motívum jelenléte a térben nem indokolt. A helyére a padokhoz vezető ösvényeket és azokat körülfogó virágágyásokat telepítenék, örökzöld szegéllyel, és különböző periódusokban nyíló évelők beültetésével, hogy a park egész évben kellemes látványt nyújthasson az ott pihenni vágyóknak. A keresztet körülvevő körforgalom esetében is így járnék el. A beültetett ágyások leköthetnék a pihenni vágyók figyelmét, és nem a kereszt kopár hátuljának látképe fogadná őket. A kereszt megfordításán is gondolkodtam, de végül elvetettem a megfordítását, mert mégiscsak szebb hátteret nyújt neki a park, mint az utca látképe, és jelen állásában fogadja a hazaérkezőket. A park átalakítás során nem vágnék ki egy fát sem, viszont különböző formájúra megnyesném a tujákat. A már meglévő növényanyag kialakításához geometrikus formákat képzelek el, hogy önmagukban és a kereszttel együtt is harmonikus látványt képezhessenek, dekoratív vagy reprezentatív hatást keltsenek. Választásom azért is indokolt, mert a park hátterét a telkünket körülvevő gondosan nyesett évtizedes gyertyánsövény szolgáltatja, ami motívumával alapvetően tartalmaz utalást a francia kastélyparkok kertjeire. Az elé telepített tujasor időközben felnőtt, és elárnyékolta a sövényfalat, ahol az néhány helyen kilyukadt, ezt a helyzetet is szeretném orvosolni, mert igazából lyukas a kerítésünk, és ez remekül látszik, ha nem nő vissza a lomb. Ezért arra gondoltam, formailag geometrikus alakokká írnám át a tujákat, tojás és dugóhúzó alakúra metszeném őket. Így csökkenne kiterjedésük, és több fény jutna a sövényünknek. Ez még mindig nem elég ahhoz, hogy a sövény kellő fényhez jusson, ezért kicsit megnyesném az apukám által beültetett tölgyfák lombját is. Az izgalmas geometriai formák feldobnák a tér lepusztult hangulatát, és szép kompozíciót alkothatnának a barokkos jellegű kőkereszttel.

A tér reprezentatív kialakítása segíthetne valóban használt, kellemes hellyé tenni a parkot, alkalmassá a pihenésre, szemlélődésre, meditációra, és helyi értékeink őrzésére. A Raffensperger kőfaragóműhelye által készített keresztet ugyanis a falu akkori központjába állították 1874-ben és mellette nyílt meg a falu újonnan épített katolikus iskolája. Tehát a kereszt a közösség összetartozását jelképezte, központi szereppel rendelkezett, a körforgalom kiépítéséig a helyi asszonyok gondozták környezetét, és mindenszentek napján mécses gyújtottak a tövében. A kiépítést követően a tér szakrális és közösségteremtő funkciói marginalizálódtak majd teljesen elvesztek.
A park újbóli közösségi kiépítése alkalmas lenne a közösség összetartozásának felelevenítésére, és a hely rehabilitációjára. A parkosítás során a virágágyások szegélyét örökzöld mirtuszloncból (Lonicera nitida) képezném, amely növény hasonló növekedésű és megjelenésű, mint az általam is kedvelt buxus, aminek a telepítését sajnos ellehetetlenítette a selyemfényű puszpángmoly megjelenése, ami természetes ellenségek híján csak rendszeres permetezéssel tartható távol a cserjétől. Ekkora környezeti terheléssel járó növényt sajnos nem telepíthetek, ezért jó alternatív megoldás a mirtuszlonc, bár terülő habitusa miatt rendszeres nyesést igényel. Sötét színe miatt esett rá a választásom, de a kívánt szegélyek kialakítása még akár levendulából is lehetséges, ez költséghatékonyabb megoldás lenne, de megjelenésében sajnos nagyon más hatást keltene a világos szegély. A szegélyek közé kerülő viráganyag beszerzéséhez hívnám segítségül a helyi közösség erejét, közadakozásból oldanám meg a beültetés legnagyobb részét. A faluban rengetegen nevelnek virágokat, vagy alakítanak ki legalább díszkertet, ezeknek a kerteknek az évelő növényeiből kérnék mindenkitől néhány tövet, gumót vagy hagymát. Hiszen ezek a növények az évek során nagyon elszaporodnak, mint jól bevált fajták a parkban is jól működnének, természetesen egy talajcsere után, mert a talaj mostani minősége nagyon is kifogásolható. Ha a lakók a parkban saját szeretett növényeiket látnák, biztosan szívesebben elidőznének a padon beszélgetve a boltból hazafelé menet, vagy jobban a magukénak éreznék a kialakított környezetet. Az összhatás rendkívül eklektikus, és színes lenne. A park fenntartása történhetne az önkormányzat további segítségével, de emellett önkéntes civilek bevonásával is. Érdekes lehetőség lenne még a park telepítési folyamatába bevonni a helyi általános iskola diákjait, hiszen az intézmény Gróf Ambrózzy- Migazzi Istvánról (1869-1933) kapta a nevét. Az ő nevéhez fűződik a Jeli,- és a Malonyai Arborétum telepítése is, korszakának pedig jelentős botanikusa és kutatója volt, az iskola éppen ezért fontosnak tartja, hogy megismertesse diákjait az intézmény névadójának történetével és munkásságával, de leginkább életének szellemiségével.

A park ágyásaiba ültetendő növényeinek megfigyeléseimen alapuló fiktív listája:

• Bazsarózsa – Poeonia

• Sásliliom – Hemerocallis

• Nőszirom – Iris

• Bugás lángvirág – Phlox paniculata

• Kúpvirág – Rudbecika

• Közönséges harangláb – Aquilegia vulgaris

• Évelő őszirózsa – Aster

• Árnyékliliom – Hosta

• Bíbor kasvirág – Echinacea purpurea

• Dália – Dahlia

• Kisvirágú krizantém – Chrysantheum indicum

• Levendula – Lavandula

• Nárcisz – Narcissus

• Szellőrózsa – Anemone

• Zsálya – Salvia

Hivatkozások:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Ambr%C3%B3zy-Migazzi_Istv%C3%A1n
https://budaikertcentrum.hu/buxus-helyett-orokzold-mirtuszlonc/
http://openairkert.hu/a-legidealisabb-sovenynovenyek/
http://ankert.hu/a-krizantem-chrysanthemum-indicum-gondozasa-szaporitasa-betegsegei-teleltetese/
http://ankert.hu/szellorozsa-anemone-jellemzese-ultetese-es-gondozasa/

Az első években kézzel húztuk fel a vizet a kútból - az embert lendíti az akarat. Aztán apa megsajnált minket és kaptunk szivattyút - egészen a fenti gazdasági veteményesig eljut a víz, a legnagyobb súlyok cipelése radikálisan kevesebb lett.
Először csak annyi pénzünk volt, hogy kaszáljunk, sarlózzunk - bármilyen nehéz volt, azért nem számított, mert reméltük, hogy majd lesz jobb és tudatosítottuk magunkban, hogy ilyen alapossággal csak így ismerhetjük meg a kertünket: mindenkit egyenként, két kézzel számba venni. Erőt ad az embernek, mikor úgy építkezik, hogy tudja, hogy az összes tégla vagy tetőcserép átment a kezei között. Hozzá ért. Belakása a térnek.

Az ellendi házfelújításnál visszatérő szlogenem volt, hogy hú de jó, hogy nem lettem régész, a fene akar a föld alatt más szemete után kutatni! Itt értettem meg, hogyan kerülnek a dolgok a föld alá.... A legnagyobb kincsem egy föld alól kiásott vadonatúj Kawasaki kipufogódob és egy monitor volt, amúgy csak olyasmikre akadtam, mint pillangós bicska, nejlon harisnya, hamis gyöngysor, és rengeteg-rengeteg tejeszacskó - állítólag itt régen teheneket tartottak.... A falusiak jóslata eddig szerencsére nem vált valóra: orosz katonát még nem találtunk....

Láncfűrész, fűnyíró és fűkasza - a legfontosabbak. Kordában tartani a természetet, megtartani formájában a kertet. Kapálni, sekélyen ásni a mai napig kéziszerszámmal teszem. Mivel nem vágyunk több gépre, ezért csak mindig egyre jobbakra áhítozunk....

Apa írását szerkesztve azon merengtem magamban, hogy nekem személyesen milyen is a viszonyom a gépekhez.
Használjuk őket, természetesen vesszük igénybe munkakönnyítő szerepüket, de általában csak akkor gondolunk hálával rájuk, amikor elromlottak és a megszerelésig, vagy az új megérkezéséig nehézségként éljük meg a hiányukat.
A háztartási géphasználatban (de úgy általában mindenféle géphasználatban) két tényező, ami különösen fontos egy háziasszonynak (a háziurat miért mindig statikus-csinosan képzeljük el? miért nem munka közbeni férfikép ugrik be erre a szóra? Szólítottak meg már titeket idegenek kinti munka közben? Az első puhatolózó kérdés: Jó napot kívánok, Ön a ház ura?): az idő és az erő. Vagy az adott munkafolyamatra szánt időt tudom lerövidíteni, vagy a fizikai erőmet meghaladó munkát tudom én is elvégezni.
Zita a dugót kihúzó Kéz és a mosógép közé vetné magát (https://falusag.hangfarm.hu/2020/01/visszateres-az-ipari-forradalom-elotti-korba) - szerintem a legtöbbünk így van ezzel. Elég csak a pelenkás időszakokra visszagondolni, brrr......
A mosógépemet én is nagyon szeretem - mivel semmilyen kemikáliát nem használok, a szürkevíz mehet a kertbe. A saras-vályogos-homokos-földes-trutyis ruhákat egyszerűen először bedobom valamelyik kerti hordóba - előmosás, hogy egyáltalán a gépbe kerülhessen.
A tűzhelyem iránt viseltetek a leggyengédebb elkötelezettséggel: ennek tüzén és tüzében készül minden finomság, ami táplál minket. Ő a leghelyettesíthetetlenebb.

Mamánál a minisütő éppen babaágy funkcióban. Amikor sokan vagyunk, a gyerekek fejtől-lábtól szoktak egy ágyban aludni.

A hűtőszekrény és a fagyasztó megőrzi az ételeket a felhasználásukig - a mieink azért olyan kicsik, mert a ház rengeteg más variálható alternatívát is kínál számunkra: füstölő, kamra, pince. Az alapanyagokat sokféleképpen lehet tárolni, a mindennapi főzésből pedig sohasem marad semmi....
A habverő és a dagasztó nélkül messze nem olyan szívesen sütnék annyit, mint velük. Hokedlin ülő, ölében kerámia mélytálat tartó dédanyám ritmikusan remegő blúza-szoknyája-kendője a habverő kéz ütemére.

Németországban (Halver) is pakolnak az erdősávba az emberek - amúgy mellette egy gyönyörű tanyán laktunk.

A porszívóban az a legjobb, hogy a legkorábban adható gyerekkézbe, két legyet ütve ezzel egy csapásra: mindenki örül, és még relatív tisztaság is lesz. A vasalóban pedig az az illat, ami olyankor betölti a házat.
A legnélkülözhetetlenebbnek persze a számítógép tűnik: az egész életünk rá és vele íródik, világkapcsolatunk.

Házlomtalanítás közben Janka azt játssza, hogy működő számítógépen játszik....

Szeretem, hogy mindegyik gép egyre szebb, csendesebb és takarékosabb. Asszony boldog, nincsen gondod - ehhemm.

Asimovval és Lemmel, meg úgy az egész sci-fi világgal középiskolásan ismerkedtem meg, aztán az egyik kedvelt kurzusom irodalomelméletből ezen szövegek tudományos, irodalmi, filozófiai, rendszerelméleti vizsgálata volt, immár felkészült háttértudással.
Űrbiológia, űrbotanika - mára teljesen releváns kutatási területek.
Még a Földet sem ismerjük igazán, bár papírjogilag minden egyes porcikája valakié.
Mi kell ahhoz, hogy élővé tegyünk egy helyet?
Mi tesz élővé egy kertet? A növények? Az, hogy ott vagyunk és történetekkel, emlékekkel töltjük meg, azaz aurát képezünk? Menni vagy maradni?

Supremacy Overlord - 2010-ben játszódó űrstratégia-játék a múltból

avagy a kökényen kívül még novemberben:

Naspolya (Mespilus germanica) Bredase Reus

Málnafa (Cudrania tricuspidata), öntermékeny fajta esetén is ajánlott pollent adó fiútárs a bőséges terméshez.

Málnafa (Cudrania tricuspidata) gyümölcse megkóstolva.

Indián banán (Asimina triloba) Prima 1216. Sarjadzó bokrának őszi lombszíne világító sárga a tájban.

A datolyaszilva (Diospyros kaki) habitusában nálunk sem tájidegen megjelenésű faj.

Datolyaszilva (Diospyros kaki) teljes érettségében a fán - nekem így a legfinomabb. Utóérő is: még kemény hússal leszedve, száraz helyen (például egy papírdobozban, főleg egy-két alma társaságában) pár hét alatt beérik és eléri a fogyasztásra kellemes állagot és cukorfokot.

Gránátalma a kertészet mediterrán kertjéből - préselt leve savasságánál fogva étkezés előtt tényleg étvágygerjesztő.

Szintén a mediterrán kertből származó mazsolafa (Hovenia dulcis) aszalt termése különleges csemege, igazán nem tudtuk teljes bizonyossággal beazonosítani azt az ízskálát, amit egyszerre éreztünk: szőlő, mazsola, datolya. Egy biztos, hihetetlen magas cukorfoka a legszokványosabb édességeket is felülmúlja.

A finomságokat Miklóséknak köszönjük, földrajz tanításához, illetve a botanika és gasztronómia összekötéséhez ideális kiindulási pont a teli gyerekhas!

Ősztéli csendélet Janka kezének rendezésével.