„Töröm a diót a karácsonyi kalácsba.” Milyen egyszerű, hétköznapi mondat volt ez nemrég, s ma már milyen ünnep maga az, hogy törhetem, mert van.

Pár éve történt. Szép, üde, meleg nyári nap volt, kedves illatok szálldostak a légben, méhek zsongtak, amidőn a NÖDIK, a NÉBIH és az Ölbei Faiskola zselici gyümölcsfajtagyűjtő úton járó jeles munkatársai, valamint – helyi erőként – jómagam, a délelőtti terepi munka után eltikkadtan üldögéltünk Dióspusztán, a Diós Kertvendéglő kertjének szellőző árnyékjában, a ház specialitására, a Diós-tálra várakozva, és arról beszélgettünk, hogy Dióspuszta méltán kapta a Diós előnevet, mert itt bőségben tenyésznek és teremnek a sokszor madárpottyantotta, de szebbnél szebb diók. Hirtelen ötletből így született meg – Zsolt javaslatára – a szeptemberi dióérésre tervezett fajtamentő-gyűjtő megmozdulás, az I. Országos Dió Szépségverseny gondolata.

A plakát

A nyertes dió: Dióspusztai fehérbélű

Szeptemberre – széles összefogással, lelkes támogatókkal – mindent előkészítettünk, mindenre felkészültünk, csak arra nem, hogy szerte e hazában alig lesz dió, ami a szépségversenyre benevezhető lenne, pedig a kiírás szerint egy-egy fajtából csupán huszonöt szem tört és tisztított, és huszonöt szem héjas diót kellett volna beküldeni. Megdöbbenve tapasztaltuk Dióspusztán is, hogy az addig mindig gyönyörű, hibátlan és bő termést adó fáinkon a diószemek burka már az érés előtt, júliusban-augusztusban elfeketedett, s amikor szedni próbáltuk, fekete, elfolyó, bűzös, ocsmány burokból, nagy, kövér, fehér nyüvektől nyüzsgő fertőből kellett valahogy kihámozni a diót, aminek lemoshatatlanul elfeketedett a szépséges, világos, kemény héja is, és sokszor már belül is károsodott a bele.

Hamarosan megvilágosodtunk, hogy immár – a glóbuszon nyugatról keletre haladó útján – nálunk is megjelent a nyugati dióburok-fúrólégy névre hallgató károsító, és hogy mostantól már soha semmi nem lesz úgy a dióval, mint rég. Az Ex oriente lux példájára: Ex occidente pestibus – vélhetné a kertjeinkben katasztrófával felérő károkat okozó kártevőktől szenvedő, elkeseredésében általánosító szőlősgazda (lásd pl.: filoxéra), mezőgazda (lásd pl.: krumplibogár) vagy gyümölcsész (lásd pl.: nyugati dióburok-fúrólégy).

A kártevő életmódjáról, kártételéről, a megelőzés lehetőségeiről többek közt itt olvashatunk részletesebben:

https://portal.nebih.gov.hu/-/megjelent-diofaink-ujabb-karositoja-a-nyugati-dioburok-furolegy-rhagoletis-complet-1

https://hu.wikipedia.org/wiki/Nyugati_di%C3%B3burok-f%C3%BAr%C3%B3l%C3%A9gy

http://www.csalomoncsapdak.hu/5kartevoklatinnevszerint/pdffajonkentik/rhagoletiscompletadioburoklegy.pdf

Eltelt három, diószeretőknek keserű év, amikor tehetetlenül figyelhettük a termés teljes megsemmisülését. Eluralkodott a tanácstalanság. Hallani lehetett olyan elkeseredett hangokat is, hogy vágjuk ki a diófákat, már úgysem lesz termésünk rendes sohasem. Igaz az is, hogy a médiában olvasható javaslatok elsősorban a nagy ültetvényeken valósíthatók meg (mint pl. a nagyteljesítményű permetezőgéppel, júliustól szeptemberig tartó, kéthetenként való permetezés), de mi, kiskertesek – mint jobbára más területeken is – a magunk találékonyságára vagyunk utalva. Tettünk is megfigyeléseket a saját kis körünkben. Egyik zselici tündérkertes társunk, Panni például, a saját szemével látta, hogy abban a pillanatban, ahogy a dió lepottyan, a burokban lévő nyüvek azonnal usgyi, a földbe bele. Arra is végeztünk megfigyelést, hogy vajon számít-e, ha a diófa tyúkudvar közepén áll, ahol a népes baromfihad, tyúkok, kacsák, libák, elvileg fölcsipegetnék a nyüveket, de sajna: ez a diófa is rendre épp úgy károsodott, mint a tyúkudvaron kívüliek.

Az első diólegyes évek megdöbbenése, bénultsága és hiányérzete után azonban az idei év kétféle ötletet, tanulságot is hozott. Egyrészt arra gondolva, hogy semmiképp sem szeretném idén már nélkülözni azt a sok jót, amit a királyi dió – Juglans regia – nekünk nyújtani tud (és amiről sok-sok élvezetes és érdekes olvasnivaló található Orosz Péter bio-diótermesztőnek ebben a szabadon letölthető, de közvetlenül az interneten is olvasható, értékes könyvében: https://dioskonyv.hu/), június elején, biztos, ami biztos, megszedtem a zsenge zölddiót és elkészítettem belőle a karácsonyra beérendő zölddió-likőrt és kandírozott zölddiót, aminek jó hasznát venni ajándékként is, a karácsonyi püspökkenyér hozzávalójaként, és csak úgy is.

Másrészt figyeltem a károsítás megjelenését, ami valami ok miatt idén később, csak augusztus közepe táján következett be. Nagyon bőtermő év volt az idei, régen láttunk ennyi diót a fákon. Csodában reménykedtem, hogy talán valami titkos itteni kór támadt a fúrólégyre, vagy ilyesmi, és egy csapásra eltűnik ez a nyomasztás az életünkből. Sajnos nem. Szeptemberre szárazon ráfeketedett a burok a diókra, amik szilárdan ültek az ágakon, potyogni sem a rendes időben, hanem csak október elején, az esős idő megérkeztével kezdtek. Néhány szem azonban majdnem olyan volt, mint régen: alig feketedett be a héja, a bél pedig szép világos, jóízű volt. Mindenképp menteni szerettem volna, ami menthető. A régi diószedésnél százszor küzdelmesebb munkával, a fekete gusztustalanság miatt gumikesztyűben, minden szemért egyenként megharcolva sikerült is valamennyit, a régen megszokott mennyiség töredékét összegyűjteni, menet közben a csúszós, nyálkás feketeséget a külsejéről a fűben valahogy lekapargatni-letörölgetni.

Rendszeresen olvasgatom a közösségi médiában a hasonlóan szenvedelmes gyümölcsbarátok alkotta csoportok beszélgetéseit, így bukkantam arra a hozzászólásra is, miszerint nem lenne szabad a diót, még ha fekete is, a fán rajtahagyni, hogy majd magától lepotyog, hanem igenis a szokott érési idejében, szeptemberben kézzel le kell szedni, majd egy edényben a fekete, rászáradt burkot rövid úton, vízben föláztatni, aztán fúrógéppel, keverőszárral azt a dióról lecsapatni. Ezután a dió gyors szárítása-törése-szárítása következik, amivel megelőzhetjük a bél másodlagos károsodását, penészedését.
Megalapozottnak tűnő módszer, jövőre kipróbálom.
Az is fontos, hogy amilyen módon csak bírjuk, saját házikerti körülményeink között is, a kártevőnek legalább a gyérítésére törekedjünk (lásd fönt a csalomoncsapdákról szóló cikket és a médiában fellelhető más sokféle ötletet), hiszen így legalább valamennyit megmenthetünk a termésből, hogy ne kelljen nélkülöznünk a dió jó ízét, áldásait.

A Dióspusztai fehérbélű dió fája, levele és hajtása tavasszal

Töröm tehát a diót a karácsonyi kalácsba, a kedvenc karácsonyi mézeskalácsunkba, a Dédi receptje szerint készülő zserbóba, a kajszilekváros-diós linzerkarikába és a diós hókiflibe, és ha sok kidobnivaló rossz van is közte, azért magamban örvendezgetek, hogy dejó, hogy idén is van egy kis dió!
Boldog karácsonyt kívánok!

Kultúra vetületek: tudományos, szellemi, műveltségi, érzelmi, lelki, szakrális, kommunikációs... A különféle területek és részterületek magasabb tudatossági szinten való összekapcsolása. Művelni (colere: beépít, ápol, tisztel).
Cultura agri (Cato: föld művelése). Cultura animi (Cicero: lélek művelése).

A szakemberek és elemzők többször vészharangot fújtak már a nyelv, a kommunikációkultúra és beszédkultúra elcsökevényesedése ügyében - teljesen jogosan. Nade, az egyoldalú vizuális kommunikáció túlsúlyát a vírushelyzet és a technikai adottságok miatt felváltotta újra a rádiózás: kontakt órákon, hogy megmaradjon az adatforgalom jobb minősége, meg hogy privát szféránk láthatatlan legyen, kikapcsoljuk a kamerát. Hallgatjuk egymást. Rádiózunk. Mégpedig úgy, hogy megtartjuk a műsorvezető (tanár) autoritását, de immár a kérdésekre mint hallgató, azonnali választ tudunk adni, sőt lehet kérdezni, beleszólni - egyre ügyesebben, egyre bátrabban. Interaktív rádiózás. Mik ennek a pozitív hozadékai? Megfigyelésem szerint szebben, artikuláltabban, jobban hallhatóan-érthetően kezdtünk el (újra) beszélni. Hangkultúra. Hangigény. Merthogy most újra tétje van a hangsúlyoknak, a hanglejtésnek, a hang érzelmi színezetének, ritmusának - árnyaltság. Hangok által összekötve lenni, miközben testi valónk elfe(le)désbe vonult. És pillanatnyilag úgy néz ki, hogy a hangjaink őszintébben csengenek, mint a képernyőn megjelenő sokszor torz(ított) képeink - a hangokban ugyebár nincsenek pixelek. Adatmennyiségeink.

Tegnap a szőlőhegyen: terméssel telirakott almafa. Elhagy(at)ott termékenység.

Virtualitás helyett virtuóz játékmunka: elfogultság nélkül mondhatom, hogy lenyűgözően koreografált, elmélyült, szenzációs ötleteket végigvivő, ugyanakkor folyamatában ösztönös rugalmassággal alakuló munkában vannak. Kovácsbanda, amiben még a gimnazista is szerepet vállal.
Mesés idejű, belső dinamizmusú és azt a külvilágra projektáló játékterek és szituációk. Napjában többször átváltoznak a tereink: játékjelentésekkel telnek meg.
A mélyen megélt és ezáltal belsővé is tett (interiorizált) játékszituációimra és azoknak egyre csak gyűrűző folyamára, ami akár hetekig is kitartott, a mai napig emlékszem: rohanás haza az iskolából, hogy tovább alakíthassam a történeteket.
Történetekben élünk. A narráció hatalma. A gyerekeink életében mi vagyunk a szűrők és nap mint nap igyekszünk megtanítani azt, hogy ezt hogyan alakítsák ki önmaguknak. Eszköz-, média- és véleményhasználat.
Jakab titokban felment a pajtába és lehozta a gyerekkori legóimat, felépítette nekem a régi városomat: tűzoltóállomás, orvosi rendelő, malom.... (igen anya, tudjuk, a doktornő a malmosba volt szerelmes, aki meg is kérte a kezét....) Örömszerzés a másiknak és kíváncsiság a másikra - továbbjátsszák a nekik belőlem tetsző részt - családi kiemelések, egyénítések. Új kontextusok teremtése, variációs folytatás. Családi mítoszok: játék és történetek.

Az építészet nem csak falak, tartószerkezetek és födémek elhelyezéséből áll. Egy épület legyen bármilyen esztétikus is, önmagában nem lesz több egy terepre illesztett „üres doboznál”. Építhetünk egy építészetileg remeknek mondható épületet, tervezhetünk zseniális, funkcionális alaprajzot, de ha a végén a kész mű nem képes kommunikálni környezetével, nem lesz annak építő részese, akkor sohasem fog igazán nagy remekművé válni. A PTE-MIK Építőművész hallgatójaként úgy gondolom, hogy a természetes és az épített környezetet a tervezési munka során együtt kell kezelni annak érdekében, hogy igazán jó, maradandó dolgot alkothassunk. Ehhez nem csak az épület fizikai, műszaki felépítéséivel kell tisztában lennünk. Elengedhetetlen a meglévő növényvilág iránti kellő tisztelet, valamint némi kertművészeti alapismeret.

TARTALOM:

• Alapkoncepció bemutatása

• Konyhakert

• Fűszernövény spirál

• Pergola „kerítés”

Ősszel alkalmam nyílt kertművészeti szeminárium látogatására. A találkozások alkalmával rengeteg új tapasztalattal gazdagodtam. Judit előadásai révén elkezdtem az épülettervezési feladataimat a megszokottakon felül más szemszögekből is megközelíteni.

ALAPKONCEPCIÓ BEMUTATÁSA
Idei féléves tervezési feladatom egy oldalhatáros épület tervezése, aminél dr. Zilahi Péter, a PTE-MIT egyik adjunktusa volt a segítő konzulens. A munka során jött az ötlet, hogy milyen jó lenne nem csak az épülettel, hanem a környezettel is foglalkozni. Mikor ezt felvetettem Juditnak, nagyon nyitott és támogató volt, így valósult meg a lentebb bemutatásra kerülő komplex terv.
A terveket megrendelő család egy már előre megvásárolt telekkel érkezett. A tervezési helyszín egy csendes utcában helyezkedik el, ideális kelet-nyugati tájolással. A Helyi Építési Szabályzat oldalhatáros beépítési módot engedélyezett, így ennek megfelelően került kitűzésre az épület helye. Fontos építészeti feladat volt a telken belüli gépkocsitárolás megoldása, valamint a két gyermekes család mindennapi életéhez szükséges élettér kialakítása.
A terület kelet-nyugati tájolása ideálisnak mondható, mind építészeti, mind kerttervezési szempontból. A telek végében egy kis patak folydogál. A csendes víztükör fölött tovább tekintve mesés panoráma tárul elénk. Az örökzöld vidéknek köszönhetően egész évben gyönyörködhetünk a dombok fölött előbukkanó első reggeli napsugarak idilli látványában. Az épület erre a látképre hangolódik, vezeti rá a látogató figyelmét.

Tervezés során elődleges szempont volt az előkertben lévő két fenyő, valamint a hátrébb elhelyezkedő diófa megóvása. Az épület tömege erre a diófára reagálva, azt óvva törik meg. Ezután következett a jobb oldali szomszéd közelségének problémája. A nem kívánt belátás ellen, a kukatároló vonalában, kerítés mentén egy „télizöld” hibrid fagyal sövényt terveztem. Az ilyen növénytelepítéseknél általános szabály, hogy a kerítéstől minimum 50 cm távolságra helyezzük el a növényeket.
Az épület erősen szögletes, letisztult formavilágát az épített kert keretének íves vonalvezetésével, és az élőkörnyezet természetes hullámzásával igyekeztem ellensúlyozni. Fontos tervezési elem volt a család által kért játszótér és kerti sütögető hely elhelyezése. Továbbá két nagyobb funkció jelenik meg, a konyhakert és a fűszernövény spirál.

 

KONYHAKERT
Konyhakert tervezésnek a legelső és egyben legfontosabb lépése a megfelelő terület kiválasztása. A legtöbb zöldség fény- és melegigényes, ezért a legideálisabb, ha olyan helyre ültetjük őket, amit reggeltől estig ér napsütés. Azonban, ha választani kell délelőtti és délutáni napsütés között, akkor előnyösebb a délutánit választani.

KONYHAKERTI NÖVÉNYEK ELRENDEZÉSE
Ennél a résznél fontos megemlíteni azt, hogy a konyhakert növényeit minden évben máshogyan, forgó rendszerben kell elhelyezni. Ennek oka, hogy minden növény más tápanyagigényű. Például a burgonya és a paradicsom remek forgó páros, mivel ami tápanyagot kiszív a talajból az egyik, arra a másiknak kevésbé van szüksége, viszont a földben megmaradt egyéb tápanyagokat tökéletesen fel tudja használni.
Jelen elrendezésnél a kiindulási pontom a kerítés volt. A növények kényelmes gondozása és megközelítése miatt kialakítottam egy ösvényt, ami két részre osztja a konyhakertet. Az ösvény bal oldalára, a kerítés mentén magasra növő, karózásra szoruló zöldségnövényeket, mint a paradicsom, a paprika és az uborka ültettem. Az ösvény jobb oldalán alacsonyabb növények kaptak helyett. Az út elejét egy-egy zellerfélével kereteztem, balra sárgarépa, míg jobbra petrezselyem (fehérrépa) került. A petrezselyem után következik egy nagyobb burgonya ültetvény, ennek oka, hogy a gyerekek imádják a friss sült krumplit. A sort az egymásra formában nagyon hasonló fejes káposzta és a fejes saláta párosa folyatja, őket követi a sóska és a spenót, majd végezetül elhelyeztem egy karfiol és egy padlizsán részt. A konyhakert szélén helyet kapott még retek és egy kis hagyma.

FŰSZERNÖVÉNY SPIRÁL
Fűszernövény spirál építése nagyon praktikus, helytakarékos és egyben rendkívül dekoratív elem. A spirált igyekezzünk napsütötte helyre tenni, mivel a legtöbb fűszernövény nap és meleg kedvelő. Mérete a fűszernövények mennyiségétől függ. Általában három méret átmérőjű szokott lenni annak érdekében, hogy a különféle növényeknek kellő helyük legyen.

Elkészítési lépések:

1. Legideálisabb hely kiválasztása.
2. Csigaház szerű kontúrvonal kijelölése. Előnyös, ha a spirál nyitott végét délfelé tájoljuk.
3. Talajfelszín egy ásónyom mély felásása.
4. Váz megépítése: 10 cm zúzott murva feltöltésre, a csigavonalat követve rakjuk ki a támfalat. A zúzott murva réteg vastagsága követheti a csigavonal emelkedését, és így a spirál közepén elérheti akár az 50cm is. A kényelmes, és könnyebb használat érdekében érdemes a legmagasabb pontot csípőmagasságig építeni.
5. Feltöltés fűszernövények számára ideális tápértékű talajjal.
6. Növények beültetése.
7. Öntözés.
8. Kis kerti tavacska kialakítása a fűszernövény spirál lábánál.

FŰSZERNÖVÉNYEK ELHELYEZÉSE:

Felső rész: homokos, sovány talajú. Az alapot képző vastag murva réteg hamar elvezeti a vizet, miközben kissé meszes kémhatást hoz létre. Napfény és meleg kedvelő, mediterrán növények: oregánó, levendula, rozmaring, kakukkfű, majoránna…
Középső rész: tápanyagban dús (homok és komposzt keveréke), a felső résznél kicsit jobb víztartó képességű talajréteg. Napfény, meleg és nedvesség kedvelő, közép-európai növények: kapor, metélőhagyma, petrezselyem, ánizs, curry…
Alsó rész: tápanyagban rendkívül dús, üde, nedves talajú. Nedvesebb és árnyasabb környezetet kedvelő hazai fűszernövények: citromfű, vízitorma, turbolya, menta, koriander…
Külső részen a tavacska kis vízfelülete alkalmas vízinövények számára. A spirál köré telepíthetünk dísznövényeket.

A növények elrendezésénél érdemes figyelembe venni a különböző fűszernövények élettartalmát. Átgondoltságot mutat, ha a spirál növényeit úgy rendezzük el, hogy az télen is látványos összképet mutasson. Azokat a növényeket, amik évelők (levendula, rozmaring, zsálya…) célszerű elszórtan elhelyezni, majd közöttük elrendezni a többi a fűszernövényt.

A fűszernövény spirál hátterét két pampafűvel (Cortaderia selloana) kereteztem. A patak közelségére, annak hangulatára reagálva választottam ezt a szolid, ám annál látványosabb, akár 3 méter magasra is megnövő, sűrű kalászos virágú egyszikű növényt. A látványt egy ribizli- (Ribes) és málnabokorral (Rubus idaeus) egészítettem ki. A pampafű és ribizlibokor rendkívül üde, de merész párosítás. A málnabokor mellett ki tudtam alakítani kedvező méretű szamóca/eper (Fragaria vesca) ágyást is.
A drótkerítés helyett szerettem volna valami impozánsabb hátteret adni ennek az összképében nagyon harmonikus, dekoratív kompozíciónak. Ennek nyomán született meg a pergola „kerítés” ötlete.

PERGOLA „KERÍTÉS”
Fontos építési szempont (tekinthető egyfajta szabálynak is) a már említett kerítéstől számolt 50cm távolság betartásán felül az, hogy nem futtatunk növényt a kerítésre. Ennek részben a „jó szomszédi viszony”, másrészt a kerítés épségének megőrzése az oka.

A pergola „kerítés”-nek két fő része lett, a kerti sütögető és a fűszernövény spirál sávja. Ezeket a részeket borostyánnal választottam el egymástól. A patakparthoz közel, a sütögető hátterét adó részre háromféle szőlőt futtattam: 'Cardinal' csemegeszőlő, 'Kozma Pálné muskotály' és 'Hamburgi muskotály'. A fűszernövények mögé különböző futórózsákat terveztem. Rózsalugas kialakításánál fontos megvizsgálni a beültetésre szánt fajták virágzási idejét. Akkor szép egy ilyen lugas, ha kora tavasztól késő őszig elosztva mindig van egy-egy színpompás folt.

A lipárti Raffensperger Kőkereszt környezetének rehabilitációs terve

A tervezés helyszíne és felmérése:

A tervezés helyszínéül a vasszécsenyi Lipárt utca 33/B-ben található telkünk előtt a körforgalomban álló keresztet, és a mögötte húzódó parkot választottam. Lombfakadás után a látvány egy árnyas, kellemes park benyomását kelti messziről, ez nagyban annak köszönhető, hogy a kertünkben rengeteg fa nő, és Édesapám a kocsibejárónk két oldalára tölgyfákat ültetett, a parkba a ház elé pedig egy juharfát, ami árnyékot nyújt a nyári melegben, és így lehet pihenni a kihelyezett padon. Viszont az önkormányzat részéről a park fenntartása hanyagság miatt eléggé nehézkes. A kereszt körüli körforgalom és a park frontján elhelyezkedő virágágyás ősz végétől május közepéig gazban áll, gondozatlanul. Legkorábban a tavaszi fagyok elmúlta után ültetik be egynyári növényekkel, a beültetés locsolását gyakran elmulasztják, és összességében általában siralmasan néz ki a terület, bár idén ötletszerűen beültették június elején apró növésű dália bokrokkal és levendulával a területet.
A fényképeken jól látható, milyen állapotban volt a virágágyás és kereszt a fent említett beültetést megelőzően.

Jócskán ráférne a feszületre egy új festés, vagy a felület letisztítása. Régen az ellenkező irányba, a falu felé fordulva állt, körülbelül akkora alapterületen, mint a belső kaviccsal felszórt kör, egy négyzet alaprajzú fémrács vette körül, és a környékét a helyi asszonyok gondozták, mindig friss virágot tettek a lábához.

A restaurálás után a keresztet megfordították, és a kiépített körforgalomba helyezték. Fontos projektje volt ez a polgármesternek a választások előtt. Ezért eshetett meg, hogy a tervezésnél kissé túllőttek a célon, és túl nagy körforgalmat terveztek, amint a fényképeken is látszik, a tehergépjárművek nem tudnak benne megfordulni, ezért az évek során a szegélyköveket letörték. Mindenesetre a tények együttállása folytán jelenleg a parkban ülők megcsodálhatják a kereszt hátoldalát a romos, gazos körforgalom közepén. Ezeket a szempontokat mind figyelembe venném a tervezés során. A körforgalom átmérőjét összesen 1 méterrel csökkenteném, hogy ne akadályozza a járműforgalmat. Kicserélném a szegély köveket hogy rézsűsen lejtsenek az úttest felé.

A Park rendbetétele:

A kereszt mögött húzódó park elrendezése és állapota szintén kifogásolható, mint már említettem a fentiekben. A park tavaly kapott egy új térkő burkolatot, ami egy „életfát” vagy egy tulipánfát (?) jelenít meg, hogy kissé feldobja az alaphangulatot.

Nos, elsősorban ezt a térkövet szedném fel, hiszen a motívum jelenléte a térben nem indokolt. A helyére a padokhoz vezető ösvényeket és azokat körülfogó virágágyásokat telepítenék, örökzöld szegéllyel, és különböző periódusokban nyíló évelők beültetésével, hogy a park egész évben kellemes látványt nyújthasson az ott pihenni vágyóknak. A keresztet körülvevő körforgalom esetében is így járnék el. A beültetett ágyások leköthetnék a pihenni vágyók figyelmét, és nem a kereszt kopár hátuljának látképe fogadná őket. A kereszt megfordításán is gondolkodtam, de végül elvetettem a megfordítását, mert mégiscsak szebb hátteret nyújt neki a park, mint az utca látképe, és jelen állásában fogadja a hazaérkezőket. A park átalakítás során nem vágnék ki egy fát sem, viszont különböző formájúra megnyesném a tujákat. A már meglévő növényanyag kialakításához geometrikus formákat képzelek el, hogy önmagukban és a kereszttel együtt is harmonikus látványt képezhessenek, dekoratív vagy reprezentatív hatást keltsenek. Választásom azért is indokolt, mert a park hátterét a telkünket körülvevő gondosan nyesett évtizedes gyertyánsövény szolgáltatja, ami motívumával alapvetően tartalmaz utalást a francia kastélyparkok kertjeire. Az elé telepített tujasor időközben felnőtt, és elárnyékolta a sövényfalat, ahol az néhány helyen kilyukadt, ezt a helyzetet is szeretném orvosolni, mert igazából lyukas a kerítésünk, és ez remekül látszik, ha nem nő vissza a lomb. Ezért arra gondoltam, formailag geometrikus alakokká írnám át a tujákat, tojás és dugóhúzó alakúra metszeném őket. Így csökkenne kiterjedésük, és több fény jutna a sövényünknek. Ez még mindig nem elég ahhoz, hogy a sövény kellő fényhez jusson, ezért kicsit megnyesném az apukám által beültetett tölgyfák lombját is. Az izgalmas geometriai formák feldobnák a tér lepusztult hangulatát, és szép kompozíciót alkothatnának a barokkos jellegű kőkereszttel.

A tér reprezentatív kialakítása segíthetne valóban használt, kellemes hellyé tenni a parkot, alkalmassá a pihenésre, szemlélődésre, meditációra, és helyi értékeink őrzésére. A Raffensperger kőfaragóműhelye által készített keresztet ugyanis a falu akkori központjába állították 1874-ben és mellette nyílt meg a falu újonnan épített katolikus iskolája. Tehát a kereszt a közösség összetartozását jelképezte, központi szereppel rendelkezett, a körforgalom kiépítéséig a helyi asszonyok gondozták környezetét, és mindenszentek napján mécses gyújtottak a tövében. A kiépítést követően a tér szakrális és közösségteremtő funkciói marginalizálódtak majd teljesen elvesztek.
A park újbóli közösségi kiépítése alkalmas lenne a közösség összetartozásának felelevenítésére, és a hely rehabilitációjára. A parkosítás során a virágágyások szegélyét örökzöld mirtuszloncból (Lonicera nitida) képezném, amely növény hasonló növekedésű és megjelenésű, mint az általam is kedvelt buxus, aminek a telepítését sajnos ellehetetlenítette a selyemfényű puszpángmoly megjelenése, ami természetes ellenségek híján csak rendszeres permetezéssel tartható távol a cserjétől. Ekkora környezeti terheléssel járó növényt sajnos nem telepíthetek, ezért jó alternatív megoldás a mirtuszlonc, bár terülő habitusa miatt rendszeres nyesést igényel. Sötét színe miatt esett rá a választásom, de a kívánt szegélyek kialakítása még akár levendulából is lehetséges, ez költséghatékonyabb megoldás lenne, de megjelenésében sajnos nagyon más hatást keltene a világos szegély. A szegélyek közé kerülő viráganyag beszerzéséhez hívnám segítségül a helyi közösség erejét, közadakozásból oldanám meg a beültetés legnagyobb részét. A faluban rengetegen nevelnek virágokat, vagy alakítanak ki legalább díszkertet, ezeknek a kerteknek az évelő növényeiből kérnék mindenkitől néhány tövet, gumót vagy hagymát. Hiszen ezek a növények az évek során nagyon elszaporodnak, mint jól bevált fajták a parkban is jól működnének, természetesen egy talajcsere után, mert a talaj mostani minősége nagyon is kifogásolható. Ha a lakók a parkban saját szeretett növényeiket látnák, biztosan szívesebben elidőznének a padon beszélgetve a boltból hazafelé menet, vagy jobban a magukénak éreznék a kialakított környezetet. Az összhatás rendkívül eklektikus, és színes lenne. A park fenntartása történhetne az önkormányzat további segítségével, de emellett önkéntes civilek bevonásával is. Érdekes lehetőség lenne még a park telepítési folyamatába bevonni a helyi általános iskola diákjait, hiszen az intézmény Gróf Ambrózzy- Migazzi Istvánról (1869-1933) kapta a nevét. Az ő nevéhez fűződik a Jeli,- és a Malonyai Arborétum telepítése is, korszakának pedig jelentős botanikusa és kutatója volt, az iskola éppen ezért fontosnak tartja, hogy megismertesse diákjait az intézmény névadójának történetével és munkásságával, de leginkább életének szellemiségével.

A park ágyásaiba ültetendő növényeinek megfigyeléseimen alapuló fiktív listája:

• Bazsarózsa – Poeonia

• Sásliliom – Hemerocallis

• Nőszirom – Iris

• Bugás lángvirág – Phlox paniculata

• Kúpvirág – Rudbecika

• Közönséges harangláb – Aquilegia vulgaris

• Évelő őszirózsa – Aster

• Árnyékliliom – Hosta

• Bíbor kasvirág – Echinacea purpurea

• Dália – Dahlia

• Kisvirágú krizantém – Chrysantheum indicum

• Levendula – Lavandula

• Nárcisz – Narcissus

• Szellőrózsa – Anemone

• Zsálya – Salvia

Hivatkozások:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Ambr%C3%B3zy-Migazzi_Istv%C3%A1n
https://budaikertcentrum.hu/buxus-helyett-orokzold-mirtuszlonc/
http://openairkert.hu/a-legidealisabb-sovenynovenyek/
http://ankert.hu/a-krizantem-chrysanthemum-indicum-gondozasa-szaporitasa-betegsegei-teleltetese/
http://ankert.hu/szellorozsa-anemone-jellemzese-ultetese-es-gondozasa/

Az első években kézzel húztuk fel a vizet a kútból - az embert lendíti az akarat. Aztán apa megsajnált minket és kaptunk szivattyút - egészen a fenti gazdasági veteményesig eljut a víz, a legnagyobb súlyok cipelése radikálisan kevesebb lett.
Először csak annyi pénzünk volt, hogy kaszáljunk, sarlózzunk - bármilyen nehéz volt, azért nem számított, mert reméltük, hogy majd lesz jobb és tudatosítottuk magunkban, hogy ilyen alapossággal csak így ismerhetjük meg a kertünket: mindenkit egyenként, két kézzel számba venni. Erőt ad az embernek, mikor úgy építkezik, hogy tudja, hogy az összes tégla vagy tetőcserép átment a kezei között. Hozzá ért. Belakása a térnek.

Az ellendi házfelújításnál visszatérő szlogenem volt, hogy hú de jó, hogy nem lettem régész, a fene akar a föld alatt más szemete után kutatni! Itt értettem meg, hogyan kerülnek a dolgok a föld alá.... A legnagyobb kincsem egy föld alól kiásott vadonatúj Kawasaki kipufogódob és egy monitor volt, amúgy csak olyasmikre akadtam, mint pillangós bicska, nejlon harisnya, hamis gyöngysor, és rengeteg-rengeteg tejeszacskó - állítólag itt régen teheneket tartottak.... A falusiak jóslata eddig szerencsére nem vált valóra: orosz katonát még nem találtunk....

Láncfűrész, fűnyíró és fűkasza - a legfontosabbak. Kordában tartani a természetet, megtartani formájában a kertet. Kapálni, sekélyen ásni a mai napig kéziszerszámmal teszem. Mivel nem vágyunk több gépre, ezért csak mindig egyre jobbakra áhítozunk....

Apa írását szerkesztve azon merengtem magamban, hogy nekem személyesen milyen is a viszonyom a gépekhez.
Használjuk őket, természetesen vesszük igénybe munkakönnyítő szerepüket, de általában csak akkor gondolunk hálával rájuk, amikor elromlottak és a megszerelésig, vagy az új megérkezéséig nehézségként éljük meg a hiányukat.
A háztartási géphasználatban (de úgy általában mindenféle géphasználatban) két tényező, ami különösen fontos egy háziasszonynak (a háziurat miért mindig statikus-csinosan képzeljük el? miért nem munka közbeni férfikép ugrik be erre a szóra? Szólítottak meg már titeket idegenek kinti munka közben? Az első puhatolózó kérdés: Jó napot kívánok, Ön a ház ura?): az idő és az erő. Vagy az adott munkafolyamatra szánt időt tudom lerövidíteni, vagy a fizikai erőmet meghaladó munkát tudom én is elvégezni.
Zita a dugót kihúzó Kéz és a mosógép közé vetné magát (https://falusag.hangfarm.hu/2020/01/visszateres-az-ipari-forradalom-elotti-korba) - szerintem a legtöbbünk így van ezzel. Elég csak a pelenkás időszakokra visszagondolni, brrr......
A mosógépemet én is nagyon szeretem - mivel semmilyen kemikáliát nem használok, a szürkevíz mehet a kertbe. A saras-vályogos-homokos-földes-trutyis ruhákat egyszerűen először bedobom valamelyik kerti hordóba - előmosás, hogy egyáltalán a gépbe kerülhessen.
A tűzhelyem iránt viseltetek a leggyengédebb elkötelezettséggel: ennek tüzén és tüzében készül minden finomság, ami táplál minket. Ő a leghelyettesíthetetlenebb.

Mamánál a minisütő éppen babaágy funkcióban. Amikor sokan vagyunk, a gyerekek fejtől-lábtól szoktak egy ágyban aludni.

A hűtőszekrény és a fagyasztó megőrzi az ételeket a felhasználásukig - a mieink azért olyan kicsik, mert a ház rengeteg más variálható alternatívát is kínál számunkra: füstölő, kamra, pince. Az alapanyagokat sokféleképpen lehet tárolni, a mindennapi főzésből pedig sohasem marad semmi....
A habverő és a dagasztó nélkül messze nem olyan szívesen sütnék annyit, mint velük. Hokedlin ülő, ölében kerámia mélytálat tartó dédanyám ritmikusan remegő blúza-szoknyája-kendője a habverő kéz ütemére.

Németországban (Halver) is pakolnak az erdősávba az emberek - amúgy mellette egy gyönyörű tanyán laktunk.

A porszívóban az a legjobb, hogy a legkorábban adható gyerekkézbe, két legyet ütve ezzel egy csapásra: mindenki örül, és még relatív tisztaság is lesz. A vasalóban pedig az az illat, ami olyankor betölti a házat.
A legnélkülözhetetlenebbnek persze a számítógép tűnik: az egész életünk rá és vele íródik, világkapcsolatunk.

Házlomtalanítás közben Janka azt játssza, hogy működő számítógépen játszik....

Szeretem, hogy mindegyik gép egyre szebb, csendesebb és takarékosabb. Asszony boldog, nincsen gondod - ehhemm.

Asimovval és Lemmel, meg úgy az egész sci-fi világgal középiskolásan ismerkedtem meg, aztán az egyik kedvelt kurzusom irodalomelméletből ezen szövegek tudományos, irodalmi, filozófiai, rendszerelméleti vizsgálata volt, immár felkészült háttértudással.
Űrbiológia, űrbotanika - mára teljesen releváns kutatási területek.
Még a Földet sem ismerjük igazán, bár papírjogilag minden egyes porcikája valakié.
Mi kell ahhoz, hogy élővé tegyünk egy helyet?
Mi tesz élővé egy kertet? A növények? Az, hogy ott vagyunk és történetekkel, emlékekkel töltjük meg, azaz aurát képezünk? Menni vagy maradni?

Supremacy Overlord - 2010-ben játszódó űrstratégia-játék a múltból

avagy a kökényen kívül még novemberben:

Naspolya (Mespilus germanica) Bredase Reus

Málnafa (Cudrania tricuspidata), öntermékeny fajta esetén is ajánlott pollent adó fiútárs a bőséges terméshez.

Málnafa (Cudrania tricuspidata) gyümölcse megkóstolva.

Indián banán (Asimina triloba) Prima 1216. Sarjadzó bokrának őszi lombszíne világító sárga a tájban.

A datolyaszilva (Diospyros kaki) habitusában nálunk sem tájidegen megjelenésű faj.

Datolyaszilva (Diospyros kaki) teljes érettségében a fán - nekem így a legfinomabb. Utóérő is: még kemény hússal leszedve, száraz helyen (például egy papírdobozban, főleg egy-két alma társaságában) pár hét alatt beérik és eléri a fogyasztásra kellemes állagot és cukorfokot.

Gránátalma a kertészet mediterrán kertjéből - préselt leve savasságánál fogva étkezés előtt tényleg étvágygerjesztő.

Szintén a mediterrán kertből származó mazsolafa (Hovenia dulcis) aszalt termése különleges csemege, igazán nem tudtuk teljes bizonyossággal beazonosítani azt az ízskálát, amit egyszerre éreztünk: szőlő, mazsola, datolya. Egy biztos, hihetetlen magas cukorfoka a legszokványosabb édességeket is felülmúlja.

A finomságokat Miklóséknak köszönjük, földrajz tanításához, illetve a botanika és gasztronómia összekötéséhez ideális kiindulási pont a teli gyerekhas!

Ősztéli csendélet Janka kezének rendezésével.

Ezt a cikket az iskolaújságba (https://kodalyparlando.wixsite.com/website) írtam, Zöld Napok címszó alatt. Az ötleteim közül végül azért ezt a témát választottam, mert úgy érzem, hogy a természet sokak számára fontos, ahogy nekem is. Az elmúlt években sok helyen lehetett olvasni a “Vigyázz a természetre”, “Ügyelj arra, mit fogyasztasz” és így tovább. Az én generációm (16 éves), már egy olyan világban nőtt fel, ahol a többség a városi életet részesíti előnyben. Én szerencsének érzem magamat, hiszen kertes házban lakom. Ezzel a cikkel szeretném felhívni a fiatalság figyelmét arra, hogy ne csak olvassanak a témában, hanem cselekedjenek is.

Az Ember és a Természet vagy a Természet és az Ember?

E két fogalom között szoros kapcsolat áll. Mai felfogás szerint az embereknek nincs szüksége a Természetre, mert a város tökéletesen kielégíti a vágyaikat. Ez a felfogás nagyon rossz és elfogadhatatlan. Az Ember számára a Természet a legfontosabb. E nélkül mit sem ér az élet. Melyiket helyezzük előtérbe? A kézenfekvő dolgokat, amik nekünk egyszerűbbek, vagy odafigyelünk arra, mit cselekszünk, fogyasztunk és hagyunk magunk után.
Nagy tisztelettel kell lennünk a Természethez, hiszen az volt előbb. Az Ember csak egy apró dolog, de nagyon csúnya dolgokat tud csinálni percek alatt. A Természet több milliárd éve kezdte kibontakoztatni tökéletes formáját. Ezt a felülmúlhatatlan rendszert az Emberiség, akár egy perc alatt is tönkre tudja tenni, le tudja rombolni. A semmibe vesszük azt a folyamatot, amit a Világ az Emberiség fennmaradása érdekében hozott létre.
A növények levele ugyanis oxigént termel és a koszos szmogot, szén-dioxidot csökkenti, de ezt nem vesszük észre, hiszen ez oly természetes a számunkra. Tiszteletben kell tartani az Ős-Anya-Természetet. Ezt a problémát orvosolni tudjuk azzal, hogy a tömegközlekedést használjuk, de még jobb, ha biciklivel vagy akár gyalog közlekedünk.
Ezeket a csodálatos dolgokat, amit a Természet nyújt, ki kéne használni, mert egyszerű és kézenfekvő. Az Országos Kéktúra útvonala rengeteg helyre eljuttat minket. Ez egybe van kötve egy állomásos pecsét rendszerrel. Vannak olyanok is, amiért nem kell messzire menni. Iskola után egy napsütéses délután a barátaiddal menjetek el fogaskerekűzni, libegőzni. Vagy akár rétesezni egyet a Normafára és csodáljuk meg a tájat. Ha kerékpározni szeretsz, az sem lehet akadály, hiszen kiépítettek egy bicikliutat a Nagykörút mentén.

Milyen jól esik egy séta a szabadban. A Nap süti az arcod, a Szellő megfújja a hajad. Érzed, hogy az erő, amelyet a Természet küld, beléd szivárog és újult erőre kapsz. A gondolataidat a szabadjára tudod engedni és olyan dolgokon tudsz elmélkedni, amelyekre máskor nincs időd. Ilyenkor csak Te vagy és a Természet.
Minden kis apró részletet meg tudsz figyelni, amikor a szabadban vagy. Milyen madár hangját hallom? Erről a növényről mintha tanultunk volna az iskolában. Ez csipkebogyó, viszek haza teának. Megéheztem, itt egy kis kökény, eszem belőle, mert már megcsípte a dér és nem olyan savanyú. Mi mindent ad a Természet az állatoknak, nekünk a megélhetésre, a túlélésre.

A legnagyobb probléma az, hogy olyan eszközöket használunk kényelemünk érdekében, ami tönkreteszi ezt a minket körülvevő csodát. Gondoljunk csak a fast fashion-re, de ott vannak a gyárak és a rengeteg szemét, amit nap mint nap termelünk. Mindenre van megoldás, csak lehet, hogy több odafigyelést és időt igényel. Vásároljunk fenntartható, hosszú életű tárgyakat. Nézzünk körül otthon, milyen sok mindent találunk, amiből ruhát, esetleg használati tárgyat tudunk készíteni. Ne pazaroljuk a pénzünket se, hordjunk second hand ruhát, kérdezzük meg kinek van a családban olyan ruhája, amit már nem hord, és hordjuk mi, vagy alakítsuk át. Legyünk kreatívak, okosak és előrelátóak.
Gondoljunk csak bele, azt szeretnénk, ha a gyerekünk is egy ilyen világban nőjön fel? Nem! Tegyünk lépéseket az ő érdekükben is. Teremtsük meg nekik azt a világot, élőhelyet, ahol szívesen felnevelnénk őket. Ugyanezt tették a nagyszüleink és a szüleink is. Óvták és vigyáztak a Természetre, hogy egy élhető hely legyen számunkra.
Ha ezeket a dolgokat nem tartjuk tiszteletben, nem érdemeljük meg azt a fantasztikus érzést, hogy a Természet befogadjon és szeretettel várjon minket, Embereket, akik tönkre teszik a világot.

Nézd meg ezt a képet. Mit látsz rajta? Gondold végig magadban, hiszen mindenkinek más a véleménye egy képről. Én azt látom, hogy a tó tükre sima, a fák levelei lehullottak. Még egy nagy fehér fát látok a kép közepén, tehát arra következtetek, hogy ő az uralkodója a tájnak. Felkészültek a télre. Várják a hideget, a havat és a békességet.

A házi, kerti vízellátás lehetőségei:
1. ásott kútból,
2. fúrt kútból,
3. ciszternából.

1. Vízkitermelés ásott kutakból
Amennyiben a kút üzemi vízszintje (a szivattyú telepítési szintjétől mérve) nem haladja meg a 6 métert, telepíthető "önfelszívó" szivattyú egység.
A telepítésnél fontos: a szívó csatlakozóval azonos méretű szívótömlő, vagy szívócső alkalmazása. A szívócső átmérőjénél egy fokkal nagyobb lábszelep alkalmazása, stabil rögzítése.
A nyomáskapcsoló beállítása (ki-be kapcsolás ) valamint a membrános légüst levegő nyomásának beállítása, amelyet a bekapcsolási szint 85-90 % -ra kell előfeszíteni tehermentes állapotban.
Gondoskodni kell a berendezés víztől és direkt napsütéstől való védelméről.
Az elektromos csatlakozás 1 fázisú gép esetén: fázis - 0 - föld szükséges.
3 fázis esetén: 3 fázis - 0 - föld szükséges.

Az ellátás megoldható egyedileg összeállított rendszerrel is, fontos a vízigény, a kívánt üzemi nyomás, a megfelelő méretű légüst és kapcsolási rendszer összehangolása.
Pontos nyomástartási igény esetén alkalmazható frekvencia szabályozott kompakt gépegység, itt a nyomástartás +- 5%. Ennek telepítéséhez kérjük szakember segítségét.

A rendszer indításakor el kell végezni a szívó oldal és a szivattyú légtelenítését!
Ha a vízszint ingadozik, célszerű úszókapcsolós védelem kialakítása.
Amennyiben a szívómélység meghaladja a 6 métert, javasolt búvárszivattyú beépítése (hasonlóan a fúrt kutakhoz).
A nyomó oldal kialakítása hasonló a fent leírtakhoz. Nagyon fontos a szivattyú kapacitását a kút vízhozamához illeszteni. Családi ház nagyságrendben a javasolt szivattyú kapacitás 2-4 m3/ óra, 2,5-4 bar vezetett nyomás.

2. Vízkitermelés fúrt kutakból
Ezen kutak jellemzője a 125-200 mm átmérő, s a relatíve nagy talpmélység.
A kereskedelemben kapható búvárszivattyúk átmérője 75, illetve 100 mm, amelyek a házi ellátáshoz szükségesek. A 125 mm átmérőjű kutakból max. 6-10 m3/óra termelhető ki. A szivattyúkat a "szűrőzött" réteg felett kb. 0,5 m mélységig kell a kútba leengedni. Amennyiben szűrőzött réteg nincs, vagy nem ismert, akkor a talp felett kb. 1 méterig célszerű leengedni!
A gyártók vagy ún. rövid kábellel, vagy adott hosszúságú kábellel szállítják a szivattyúkat. Ha a kábelt toldani kell, használjunk ún. gyantás, vízalatti kötésre alkalmas meleg zsugorcsövet. Szigetelő szalag nem!
Szereléskor a nyomócsövet, a tartó drótkötelet 1 méterenként rögzítsük egymáshoz, továbbá a kábelt is, a kábel nem lehet teherviselő!!! Itt alkalmazható a kábelkötegelő és szigetelő szalag.
A nyomó oldalak kialakítása hasonló az ásott kutaknál leírtakkal.

Szintén van lehetőség frekvencia szabályozott szivattyúk alkalmazására, mely esetben a gyártó szállítja a nyomástartó egységet is.

Búvárszivattyú beüzemelésénél figyelni kell arra, hogy "homokol-e" a kút, ez esetben a szivattyút fojtani kell, míg a jelenség meg nem szűnik ! A fojtás nem jelent túlterhelést!! A homokolás tönkre teheti a kutat is, s ez drágább mint a szivattyú!!
Vízszint ingadozás esetén ún. szondás védelmet kell kialakítani, melyet a szivattyú felett kb. 0,5 m-nél kell elhelyezni, az érzékelés a kapcsoló szekrényben oldható meg, itt mindig mágnes kapcsolóval indítjuk a berendezést.

3. Vízkitermelés ciszternából, tározókból
Itt is alkalmazhatóak az ásott kutakra javasolt megoldások, továbbá van mód - helytakarékosság és kihasználhatóság érdekében - fekvő beépítésű búvárszivattyú alkalmazására.

Fontos: kétség esetén forduljon szakemberhez, aki rendszer szinten tud segíteni. Kialakításnál figyelni kell az esetleges fagyveszélyre, víztelenítés kialakítására. A szűrőket mindig a nyomó oldalra kell beépíteni.
A vízfelhasználás, víztisztaság, alkalmasság és alkalmazás a tulajdonos felelőssége!
Javasolt gyártók önfelszívó- és búvárszivattyúkra: GRUNDFOS, WILO, Pedrolló, Ebara.

Grundfos-os gyerek voltam, ami azt jelentette, hogy apa Dániából és Németországból hozott Legót, sőt egy (Balázs által azóta is irigyelt) Atari gép is került a külföldi utakról haza.
Grundfos-os gyerekként apa koloncaként (általában technika óra helyett, ami alatt konkrétan azt kell érteni, hogy előző nap addig sírtam, amíg meg nem kegyelmeztek és igazolták, azt hiszem, apu csak egyszer morogta azt, hogy ennyi rívásnyi idő alatt már meg is tanulhattad volna - ennek köszönhetően sohasem fogom elfelejteni a porszívó működésének műszaki ábráját) olyan terepekre is eljuthattam, ami csak keveseknek adatik meg.
Figyeltem, hallgattam és tanultam: férfi diskurzust, műszaki nyelvet, szakmaszeretetet. A gépolaj szaga kedves nekem, de a legotthonosabb, amikor ez az Ultra Derm Kéztisztító krém illatával keveredik.