„Egy fa ugyanis csak annyira lehet jól, amennyire az őt körülvevő erdő is jól van.”
(Peter Wohlleben: A fák titkos élete)
Érzelmek szerepe a környezetünkben
A környezetpszichológia szemléletéből megközelítve, a fizikai környezetünk érzelmeinek értelmezése szimbólumok útján a leginkább megragadható. A szimbólumok jelentőségét nem kevesebb, mint maga Jung hozta be a pszichológiába, aki a képek jelentésén keresztül kívánja megismerni az emberi lélek rejtelmeit, a tudattalanból feltáruló információkat. Amit a külvilágban tapasztalunk, annak alapján építjük fel belső világunkat is. Az analitikus pszichológia szerint (megteremtője Jung), a világot megismerő emberben nem a konkrét tapasztalatok rögzülnek, hanem az azokhoz kapcsolódó képek a hozzájuk tapadó érzelmekkel, fantáziákkal együtt (Antalfai, 2007).
Az analitikus pszichológiában az érzelmek természetes módon a középpontban állnak, hiszen az szimbólumokat az érzelmek útján lehet megérteni. Ezen keresztül bontakozik ki a személyiség, és a lélek Jung szerint (Antalfai, 2007).
Az ember viszonya a természethez három kulcsjellemző mentén rendezhető el:
- az ember legyőzve a természet által (primitív törzsek életmódja),
- az ember, mint a természet szerves része (ilyen a keleti népek természetkultusza),
- és az ember a természet fölött (ilyen a nyugati ember kultúrája) Kulckhohn (1961) idézi (Dósa & Dúll, 2006).
Átmeneti terek
A környezetpszichológia szemlélete tranzakcionális (Dúll, 2009), ami azt jelenti, hogy nem csupán a személyi jellemzők határozzák meg a környezetünket, hanem az is visszahat ránk, legyen az akár üres tér, vagy speciálisan berendezett.
Zichy-liget, Székesfehérvár
Az átmeneti terek lehetőséget biztosítanak számunkra, hogy újra közelebb kerülhessünk ahhoz a természetes világhoz, amit magától értetődőnek tartunk. Ilyen átmeneti tér az urbanizált ember számára a park, és azok a közterek, amelyekben keveredik az ember által létrehozott a természet egy-egy jellemzőjével.
Székesfehérvár belváros
Ezeket a tereket, és ezen szerepüket, amely szerint „átmenetet” is biztosítanak, felhasználják számos terápiás alkalmazásban, mint például Antalfai Márta a művészetterápiában (Antalfai, 2007). Mindemellett az egészséges ember is inspirációt nyer ezeken a helyeken.
A természet tudása
A természethez való viszonyunk és tájpreferenciáink evolúciós örökségünk, amely „behuzalozott érzelemszálakon” keresztül juttatja érvényre valóságát. Egy európai típusú környezetben felnőtt ember nehezen fogadja be és integrálja otthonának, más kontinensek természeti környezetét. Azok az emberek, akik kivándoroltak, sokan visszavágynak, mert ez az otthonuk. Érdekes élmény felfedezni, hogy a helypreferencia milyen mélyen beivódott az élőlények „genetikájába”. Amikor a mamutfenyőket betelepítették Európa parkjaiba, azt várták, hogy azok ugyanúgy fognak nőni és pompázni, mint eredeti élőhelyükön, hiszen a klíma közel azonos és a föld minősége kiváló. Ennek ellenére azt tapasztalták, hogy a fák bár még fiatalok, mégis fele akkora méretűek, mint a saját hazájukban nőtt hasonló korú társaik (Wohlleben, 2016). Az író A fák titkos élete című könyvében részletesen kifejti a fák föld alatti kommunikációját, ami gyökereiben változtatja meg nézeteinket a fákról, és a természetről. A fák közösségi lények akárcsak az ember, és gyökereiken keresztül gombafonalak segítségével kémiai úton kommunikálnak egymással, olyan célokkal, hogy megvédjék egymást a káros betolakodóktól, hogy a környezetükben élő gyengélkedőket tápanyaggal lássák el (Wohlleben, 2016). Ez a különleges „gondolkodás” erőteljesen megrengeti az emberi társadalmak berendezkedésének alappilléreit, hiszen mindazok az alapigazságok, és erkölcsi, etikai elvárások, amikben élünk, eltörpülnek a fák egymás iránt érzett tiszteletének és törődésének fényében.
Redwood (Parti mamutfenyő erdő), California
Magányos fenyő
A természetben rend van, és ennek a rendnek a megértéséhez el kell tekintenünk az ember alkotta szögletes formáktól, a szigorú vonalvezetésektől, és azon külsőségektől, amelyben ezt a rendet felismerni véljük. Megfigyelhető ugyanis, hogy az ember alkotta világ csupa szögletes formák és szabálykövető geometriai mintázatok sorozatán keresztül egy „unalmas” szabályszerűséget teremt, ami az által, hogy biztonságot teremt a világban való eligazodásunkban, meggátolja a fantázia áramlatát. Ellentétben a természettel, ahol a formák és textúrák sok esetben nem mutatnak ismétlődést sem. A természet rendje magasabb rendű törvényszerűségeknek szenteli valóságát, amelyben az ember egy parányi kisdiák. Ebben az iskolában szembe kell néznünk az ismeretlennel, mert bár teremtői lettünk ennek a világnak, és egyesek szerint a teremtés koronái, mégsem vagyunk azon a szinten, hogy akár csak teljességében átláthatnánk azt a valóságot, amit érzékszerveinkkel felfogunk. Ékes bizonyítéka ennek a klímaváltozás, amit minden bizonnyal az ember idézett elő.
Természet és mesterséges környezet hatásai
Érzelmeink, hitünk, és meglátásaink a környezetünkről egy folyamatosan változó kép, amit megszíneznek az emlékmorzsák, hangolnak evolúciós gyökereink, és lencseként fókuszálnak azon sémáink, amit a szociofizikai környezetünk hagyományok formájában, vagy erkölcsként ránk pakol, miközben minden pillanatban elhisszük, hogy ez az egyetlen lehetséges valóság.
A természetes környezet az önazonosság formálódásában is nagy jelentőséggel bír. Legtöbbször nem vagyunk tisztában a természet jelentőségével, csupán természetesnek vesszük, vagy éppen nem is észleljük, annyira az énünk, és a valóságunk része.
Közhelynek tűnhet, de jelentősége folytán meg kell említeni, hogy akkor derül csak ki igazán, mit is jelent a természet, amikor nincs. A természet hiánya az urbanizáció folytán rengeteg embert érint, hiszen generációk nőnek fel mesterséges környezetben, ami a kor és a társadalom egyik fontos identitásképző tere. Ezekben a terekben érnek a külvilág ingerei, a szocializáció, és itt történik a tanulás. Noha számos tudatos emlékünk fűződik a terekhez, vannak amelyek sokszor csupán egy illat, egy hang, egy fényvillanás hatására tudatosulnak. Ezeket az ingerek nevezi a környezetpszichológia ambiens ingereknek.
Tulajdonképpen minden olyan inger, ami nem, vagy nehezen tudatosul, mint például a fényviszonyok, a zaj, hangingerek, levegőszennyezettség, hőhatások befolyással vannak az egyének valóságészlelésére, jóllétére (Dúll, 2009).
Az ambiens ingerek hatását vizsgálták a kutatók Grönland legmagasabb pontján lévő kutató állomáson, ahol az ott állomásozókat vizsgálták a tekintetben, hogy a mesterséges környezet és a természet hiánya hogyan hat rájuk. Azt találták, hogy a fény és a színek kiváltotta depriváció megemeli a stressz szintjüket, ez által egy tendenciaszintű állapotromlást okozva az egészségükben. Ennek javítására olyan lámpákat telepítettek az épületegyüttesbe, amelyek a kék fény azon hullámhosszát sugározzák, ami melatonin termelésre hat, ez által segítve a napszakok természethez közeli ritmusának visszaállítását. Mindemellett a természet hiányát próbálták valamelyest pótolni, és annak nyugtató hatását, ezért az épület belső falát és berendezéseit zöldre festették (Yan & England, 2001).
Parkok és köz-terek szerepe a viselkedésben
Az érzelemszabályozásnak fontos szerep jut a helyhez való kötődésben. Akár a gyermekek esetében, akik az ismerős környezetben bátrabban, felszabadultan viselkednek, hiszen az a hely ahol önmagát leginkább megélheti, „maszk” nélkül. Környezetpszichológusok szerint könnyebben kialakul a kötődés egy olyan környezettel kapcsolatban ami ismerős, és képes az érzelmek szabályozását elősegíteni (Tóth-Varga & Dúll, 2018).
Az érzelemszabályozás egy olyan folyamat, amelyben az egyén megtanulja nem kimutatni érzelmeit abban a pillanatban, amikor azok megjelennek, hanem tudja késleltetni, átértékelni és átkeretezni mielőtt megjeleníti a külvilág számára. Ehhez az érzelem megéléshez, kiéléshez lehet támogató és gátló a külső környezet.
Glasgow éjszaka
A fizikai környezet pszichológiai befolyásolását élénken bizonyítja egy amerikai vizsgálat, amit Adam Alter Kijózanító rózsaszín című könyvében leír, mi szerint Glasgow város utcai lámpáit kék színű fényre cserélték, aminek következtében csökkent a bűnözés és az öngyilkosságok száma is. Tudományosan bizonyított, hogy a kék fénynek számtalan jótékony hatása van az emberi szervezetre. Ebben az esetben viszont, az emberekben domináló sémák, gondolkodási keretrendszerek lettek mozgósítva, ugyanis a kék fénnyel asszociálnak a rendfenntartók jelenlétére, ami megváltoztatja a környezethez való hozzáállásukat viselkedéses szinten (Alter, 2013).
Nemzetközi különbségek
Bécsben
Siófokon
Ha megnézzük Magyarország parkjait szembeötlő a természet vadsága, megzabolázatlansága, ami parkjainkban dominál. Azt gondolhatjuk, hogy ez egy liberális gondolkodású társadalom, ami még a természetet sem szeretné kizárni parkjaiból, és csupán annyit módosít, amivel már kényelmes sétát tehetünk benne, de ez nem a teljes igazság. Kertjeink és parkjaink kialakításában nagy szerepet játszanak a képességeink. Azon képességeink, amit az anyagi javaink mutatnak, illetve a merészségünk, valamint az aktuális gondolkodás mit tart megvalósíthatónak. A környezetünk tükröz minket, láttatja félelmeinket, korlátainkat, és mindazt a vélt vagy valós, elszenvedett múltat, amire oly nagy ragaszkodással emlékezünk. Ezek a mi sémáink, aminek mentén megismerjük és teremtjük a köztereinket. Úgy ahogy az egyén is kialakítja és saját magához hasonlóvá formálja a környezetét, ami felett uralma és hatalma van, úgy egy társadalom is a közgondolkodás kiszolgálásában betartja a vélt, a valós kereteket, amikor közteret alkot vagy alakít. Akkor vannak meglepetések, amikor a kimondatlan, és íratlan szabályokat valaki „megszegi”. Ilyen történik akkor, amikor egy másik kultúrából idetelepült a saját identitásához alakítja a terét, ami lehet ámulatba ejtő, de akár meghökkentő is.
Nagy különbségek mutatkoznak a nyugati országok köztereinek megjelenésében, és a kelet-európai vidékiesebb közterek tekintetében. Legbölcsebb ezeket csupán a művészet szempontjából értelmezni, és ha mégis magával ragad az alkotó vélt vagy valós identitása, a múltja és a jelen, érdemes felébreszteni magunkat, hogy mindez csupán átmenet, és abban amit látunk valamennyire benne vagyunk mi is, és az ítéleteink is.
Irodalomjegyzék
Alter, A. (2013). Drunk tank pink: and other unexpected forces that shape how we think, feel, and behave. In Choice Reviews Online (Vol. 51, Issue 01). https://doi.org/10.5860/choice.51-0552
Antalfai, M. (2007). Katarzis-élményre épülő tematikus művészet-pszichoterápia. Személyiséglélektantól Egészségpszichológiáig.
Dósa, Z., & Dúll, A. (2006). Ázsiai és európai kerttípusok kulturális-környezetpszichológiai elemzése. Magyar Pszichológiai Szemle, 61(1), 169–185. https://doi.org/10.1556/mpszle.61.2006.1.10
Dúll, A. (2009). A környezetpszichológia alapkérdései: Helyek, tárgyak, viselkedés. L’Harmattan.
Tóth-Varga, V., & Dúll, A. (2018). „Akinek a szíve fáj, meggyógyítja ez a táj...” Érzelemszabályozás a régi pesti kávéházakban analitikus orientáltságú környezetpszichológiai megközelítésben. IMÁGÓ, 7(2), 86–120. https://www.researchgate.net/profile/Andrea-Dull/publication/326983566
Wohlleben, P. (2016). A fák titkos élete (V. Tönkő & J. Kertész (eds.); 2015 by Lu). Park Könyvkiadó, Budapest.
Yan, X. W., & England, M. E. (2001). Design evaluation of an arctice research station from a upper perspective. Environment and Behavior, 33(3), 449–470. https://doi.org/10.1177/00139160121973070
Az első talán 1975-ben volt húsvétkor, a második biztosan 1979-ben Fonyódon, a mama teraszán.
